Először is egy figyelmeztetés. Tudjuk, hogy jön a foci VB, de szép nagy tévék vásárlásával csak óvatosan bánjunk, legyen akár plazma, akár LCD. Az egyszeri vételáron kívül mindenképpen kalkuláljuk bele költségvetésünkbe, hogy a nagyobb darabok havi áramfogyasztása havi 3-4 ezer forint is lehet. Ha már végigrágtuk magunkat az anyagi lehetőségeinken, figyelembe véve a fenti kiegészítést is, nincs más hátra, mint elindulni vásárolni.

Plazma vagy LCD?
Bár a PC vs. Mac, Android vs. iPhone és egyéb technológiai vallásháborúkhoz hasonlóan tévék terén is megvannak a "plazmások" és az "elcédések", azt hiszem, teljesen nyugodtan kijelenthető, hogy - ahogy a fenti párosok mindegyikénél - mindkét technológiának megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Amit röviden tudni kell: a plazmatévék elektromos feszültséggel töltött plazmacellák által jelenítik meg a képet, melyeknek nincs szükségük háttérfényre. Ezzel szemben az LCD-k (Liquid Crystal Display; folyadékkristályos kijelző) két üveglap között elhelyezett folyadékkristályokkal, némi elektromos töltéssel és egy háttérfénnyel dolgoznak. Ez utóbbi "sejlik fel" picit, ezért nem teljesen fekete az a fekete - ellentétben a plazmával. További különbség, hogy a plazma minden szögből látható (ésszerű keretek közt értve), míg az LCD nem. Szintén nem elhanyagolható, hogy az LCD valamivel kevesebbet fogyaszt. Az átlagos élettartamuk egyébként egyaránt 60-60 ezer óránál kezdődik.

A gyors áttekintés után nézzünk konkrét típusokat! Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy egy hétköznapi értelemben vett tévé valahol 22 colnál / 55 centinél kezdődik. Az ilyen, kisebb tévékre vágyóknak mindenképpen az LCD-t ajánljuk. Mindössze 59-60 ezer forintért találunk is már egy Philipset. A teljes, becsületes nevén Philips 22PFL3404H-ra hallgató 56 centis képátlójú HD-s készülék képaránya 16:9 (szélesvásznú), felbontása 1366x768 pixeles, van rajta HDMI bemenet, a válaszidő pedig 5 ms. (Ez utóbbi a gyors mozgásoknál fontos, pl. egy focimeccsnél. Minél kisebb a szám, annál jobb.) Ehhez árban és tudásban is hasonlót kapunk, ha a Samsung LE-22B450-et vesszük.

Ha 55 cm-en szeretnénk élvezni a Full HD-t (nem tudom, lehet-e élvezni, de az biztos, hogy nem ekkorán érdemes), akkor 84 ezer forintért már beszerezhetünk egy LG 22LU5000 modellt. Az 1920x1080 pixeles felbontáson kívül két HDMI bemenetet és 20000:1 dinamikus kontrasztarányt kapunk. Jóval élvezhetőbb azonban a Full HD például egy Sharp LC-32D653E-n, amely bár 32 colos (82 cm), a 20000:1 dinamikus kontrasztarány mellett teljesített nem túl erős 6 ms-os válaszidejével még mindig valamivel a lélektani 100 ezer forintos ár alatt vásárolható meg.

A nagy játékosok súlycsoportja valahol ott kezdődik, ahol az LG 42PJ550-as típusú Full HD plazmája: 42 colos / 107 cm-es képátló, 3 000 000:1 kontrasztarány és 100 ezer órányi élettartam (ami napi 8 órával számolva 34 évet jelent). Az ára 140 ezer forinttól indul.

A Full HD mellett 50 col (127 centi) képátló jellemzi a Panasonic TX-P50S10 típusú, 245 ezer forintos plazmáját (kontrasztarány 2 000 000:1 dinamikus, 4x HDMI bemenet) és errefelé mozog az ára a Sony Bravia KDL-46EX402-nek is, igaz ez csak 117 centis (kontrasztarány 100 000:1, 4x HDMI, Bravia Engine 2 Live Colos képjavító technológia).

Full HD-s tévét egyébként csak akkor érdemes vennünk, ha 1) vakítani akarunk vele vagy 2) van egy Blu-ray lejátszónk, amivel már tudjuk hozni azt a minőségű alapanyagot, aminél valóban kijön a Full HD minősége.

Ami most divat: LED és 3D
A két legfrissebb tévésláger a LED és a 3D. Kezdjük az előbbivel, amelynek elnevezése máris némi marketinges bűvészkedésről árulkodik. Az teljes megjelölés valahogy úgy hangzik, hogy LED (Light-Emitting Diode) háttérvilágítású LCD televízió - tehát a LED TV "csupán" egy speciális LCD, na de akkor is LCD. A LED háttérvilágítás előnye például, hogy a fekete valóban fekete - ez az a terület, melyben a plazma alaposan képes odaverni az LCD-nek, és többek közt emiatt fejlesztették ki a gyártók a LED háttérvilágítást LCD fronton.

Az olcsó kifejezés a legalább 55 centis LED tévék esetében 80 ezer forint körüli árat jelent. Az LG 22LE3300 egészen konkrétan 82 ezer forint, amely összegért cserébe egy 22 colos képátlóval, 1 000 000:1 kontrasztaránnyal és 3 ms-os válaszidővel rendelkező HD Ready LED készüléket kapunk. Mindenben jobb a Samsung UE-32C6000: például nem csak Full HD-s, hanem 80 centis is. De ezért például már jóval többet, 198 ezer forintot kell leszurkolnunk.

A 3D tévék technológiának ismertetésére nem pazarolnék túl sok időt, a lényeg ugyanis összefoglalható abban, amit sejtünk is: speciális szemüveggel speciális filmet nézve a mozi részének érezhetjük magunkat - merthogy a látványnak lesz mélysége is.

Aki 3D-s plazma- vagy LCD tévét szeretne venni, egy dologgal biztos nem kell majd megküzdenie az itthoni kínálatban, ez pedig a bőség zavara. A spórolásban segítő oldalunk adatbázisában például csak három ilyesmit találtunk, ami most is kapható. A 40 colos (101 cm) Samsung UE-40C7000 és a 46 colos (116 cm) Samsung UE-46C7000 közti lényeges különbség például csak a méret, de azt hiszem, hogy akinek van 435 ezre az előbbire, az már teljes nyugodtsággal vágjon csak bele az utóbbi 490 ezrébe is. Mindkét típusszám egy 3D-s, Full HD-s LED LCD tévét takar 1 000 000:1 kontrasztaránnyal, 200 Hz-es képfrissítéssel, 178 fokos látószöggel, illetve 2+1 év garanciával. Az ajándékba kapott 3D szemüveg már csak olcsó hab a drága tortán.

Méretben és árban is felülmúlja ezeket a harmadik 3D-s készülék, a Panasonic TX-P50VT20, amely 700 ezer forintba kerül. A 127 centis képátlójú 3D plazma készülék 5 000 000:1 kontrasztot, 600 Hz-es képfrissítést és 0.001 ms-os válaszidőt nyújt, ráadásul a Viera családba tartozás révén 5 év teljes garanciát is biztosítanak rá. Nyilván nem ezért kerül 700 ezerbe, de az árba már két 3D szemüveget is belefoglaltak.

A jövő zenéje
Az AMOLED betűszó aktív-mátrixos OLED-et, aktív mátrixos organikus fénykibocsátó diódás technológiát jelent. Ennek előnye, hogy - az LCD-vel ellentétben - itt már egyáltalán nincsen szükség háttérvilágításra. Ettől persze még tévénézőként nem esünk hasra, van viszont ennek néhány következménye, ami már egyszeri vásárlóként is csábító lehet.
A jobb minőség és a növekvő energiaárak mellett nem kevésbé fontos alacsonyabb fogyasztás mellett az LCD készülékeknél vékonyabb/könnyebb készülékeket, jobb fényerőt és kontrasztarányt, valamint hosszabb élettartamot is kínál (napi 6-8 órás használatot feltételezve akár évtizedekben, nem csak években mérhető időről is szó lehet). A válaszidő kiemelkedően rövid, így nem mosódnak el a képernyőn gyorsan mozgó alakok.

Az AMOLED mindennapok során nem annyira lényeges, de a tudományos kísérletek, a katonai felhasználás és más extrém körülmények között nem elhanyagolható előnye, hogy -55°C-tól egészen +85°C-ig használható.

Bár az AMOLED-es panel az LCD és a sima OLED technológiás tévéknél olcsóbban előállítható, itthon még nem sokat tapasztalhatunk meg belőle - ez egyelőre a jövő tévéje.