Fénykorukat élik napjainkban a LED-tévék (pontosabban LED-es háttérvilágítású tévé), habár a jelentős árcsökkenés ellenére még mindig nem számít olcsónak ez a fajta LCD. Persze, emlékszünk mi még Suzukival együtt adott lapostévékre, így a LED-es technológia sem lesz örökre ilyen drága, főleg, ha a 3D ilyen ütemben fejlődik.

Mostani teszttévénk 270-280  ezer forint körüli áron vásárolható meg, ami még nem is lenne igazán vészes, feltéve, hogy nem egy 32”-os kijelzővel szerelt masináról lenne szó. Ilyet jó magyar ember csak a hálóba rak manapság, mert a nappaliba dukál az 50 colos, hogy aztán kenhesse a nyakára  az izomlazítót egy-egy izzasztó labdaröpte után.

Ennyi magyar ezresért kapni már jófajta LCD-t, plazmát, de LED-es tévét is bizony, igaz azon nem a SHARP embléma dukál, pláne nem az Aquos. A SHARP drágább az átlagnál annyi bizonyos, és aki ilyet vesz, szentül hiszi, hogy minőségben is többet kap.

A karácsonyi akcióban a Sharpnál láttunk közel 100 ezerrel olcsóbban is LED-es tévét, igaz kicsit más technológiával. Míg a Samsung mostanában csak a vékonyabb, oldalról világító (Edge-LED) technikára esküszik, addig a Sharp az úgynevezett FULL LED-re, ami annyit tesz, hogy a kijelző háta mögött vannak szerteszét nagy számban a fehér fényű LED-ek. Ezzel lehet igazán szép, kontrasztos és egyenletes megvilágítást elérni, igaz hiányzik az un. local dimming (csoportokban halványítható LED-ek), amire az igazi expertek esküsznek.

Az LE700-asnál erre ránézésre semmi szükség, a hangzatos (X-Gen panel, Brillat Colour processzor) nevekkel ellátott panel és elektronika nagyon szépen teszi a dolgát. A fekete a plazmáékhoz hasonló fekete, nincs átszűrődés, semmi szürkeség. Nem tudtunk belekötni az egyéb színekbe sem (habár a gyári beállítosok elég gyatrák), de a CRT-tévékhez szokott szemnek is rendkívül kellemes értékeket lehet kicsikarni, ha elég ideig próbálkozunk.

Nyilván a kis méretből is adódik, valamint a 100Hz-es képfrissítés, és a 4ms-os válaszidő is közrejátszik, hogy tévénézéshez ez az egyik legjobb választás, ami ugyebár nem elhanyagolható szempont, ha lapostévét veszünk. Minden mozgás természetesnek hat, kellően folyamatosnak és nincs a focimeccseknél olykor-olykor előforduló utánhúzás sem, a SHARP képe egyszerűen jó.

Hiányosságok

Azt senki sem cáfolja, hogy egy tévénél a képminőség a legfontosabb, de azért 2010-ben van néhány apróság, amire illett volna szerintünk nagyobb hangsúlyt fektetni. Ilyen például a hangszórók minősége, mivel a hangok egy picivel nagyobb LG-ről átnyergelve kifejezetten bután szóltak. Egy idő után persze ez már nem tűnt fel, a térhatás és a mélyhangok hiányát is megszoktuk. Ennél talán jobban zavart minket, hogy az USB 2.0-ás portra dugott eszközökből a NTFS-t nem is ismeri a gép, de egy hagyományos pendrive-ról is csak a kép és a zene lejátszása lehetséges. Videólejátszás funkció nincs, MKV-ről ne is álmodjunk.

A kisszobába vele

Remek képminősége, természetes színei és gyorsasága mellett kifejezetten szerettük a SHARP Aquos LE700E-t, de ha ilyet veszünk, akkor ne feledkezzünk meg egy jó média- vagy blu-ray lejátszóról sem. Mi legszívesebben a kisszobában bámulnánk, ahová ebben a méretben igazán való. A villanyszámlán szinte észre sem vennénk, mert az intelligens fényérzekelőnek és az eco beállítási lehetőségnek hála akár 60 W-os energiafogasztással is beéri működés közben.