Plazma, vagy LCD legyen? Óriás kell, vagy törpe is elég? Full HD, vagy HD Ready; melyik a jobb? Digitális tévézés: a lapostévé jó hozzá, vagy kell még egy doboz is? És akkor most melyik is fogyaszt többet?

Van még kérdése? Nem tudja, mit jelent a sok színes matrica a készüléken, és milyen tévét szabad, vagy még inkább nem szabad megvenni? A Technet segít választ adni a számtalan kérdésre, és könnyebbé tenni döntést. A jó döntést. Tanácsadó cikkünk második része következik.

Az előző részben bemutattuk a két legelterjedtebb képmegjelenítő technológia működésének alapjait és az ezekből adódó hiányosságokat, problémákat, melyekre érdemes vásárlásnál odafigyelni. Most folytatjuk, a vevőt talán leginkább érdeklő jellemzővel, a felbontással.

Felbontás:

HD Ready

Nagyon fontos, de talán kissé túllihegett kérdés a felbontás. A ma kapható lapostévék zöme - legyen akár LCD vagy plazma - HD Ready felbontással rendelkezik. Az EICTA nevű szervezet által kibocsátott - egyébként önszabályzó rendszerben működő - HD Ready matricához minimum az alábbi feltételeknek kell megfelelnie a készüléknek: 16:9-es képarány, fizikailag legalább 720 sor megjelenítése, HD jel fogadás képessége és a HDCP másolásvédelmi eljárás támogatása, melyhez HDMI csatlakozó szükséges. Ezeket a feltételeket ma már gyakorlatilag minden lapostévé teljesíti, amelyik nem, azt messze ívben kerülni kell.


A HD Ready minősítés ugyanakkor a megjelenítendő oszlopok számát nem szabályozza, így előfordulhat, hogy kisebb képátlójú plazmatévék horizontálisan csak 1024-es felbontásra képesek. Az 1024x768-as felbontás a 16:9 képarány mellett akkor lehet kellemetlen, ha rádugjuk a játékkonzolt, ugyanis torz lesz a kép.

Az LCD tévék itt kerülnek előnybe a plazmával szemben, mivel kisebb méret esetén is nagyobb felbontásra képesek. Az LCD tévék HD Ready felbontása kivétel nélkül 1366x768 pixelt jelent, míg a plazma itt kezd „trükközni".

A mai hazai tévézési szokások mellett nem szükséges mindenáron ragaszkodni a full HD felbontáshoz. Egyrészt, mert egyelőre nincs megfelelő minőségű tévéadás, és a BluRay is még csak terjedőben, másrészt, mert több kutatás is bebizonyította, hogy az emberi szem szinte képtelen érzékelni a két felbontás közti különbséget, különösen mozgókép esetén. A polipok ebben ügyesebbek.

Bár a HD Ready vs. full HD lassan hittételi, komoly fórumvitákat gerjesztő kérdés, nem biztos, hogy - most még - megéri az a plusz több tízezer forint, amennyivel többe kerül a ténylegesen full HD felbontású készülék.

De ha már mindegy milyen, csak full HD legyen, akkor nagy képátmérő és sötét helyiség esetében plazmát érdemes választani, mivel válaszideje nagyon rövid, színei és kontrasztossága is jobb, így például nagy tévén, nagy felbontásban, sötét szobában sportközvetítést plazmán jobb nézni. Viszont, ha kicsi és világos a nappalink (és hazánkban ez az általános), akkor az LCD a nyerő. Olcsóbb, nagyobb a fényereje, és kisebb képátló esetén is képes valós full HD felbontásra.


Full HD:

A full HD megjelölést valójában csak a HD Ready 1080p matricával ellátott készülékek érdemelhetik ki, ha megfelelnek az alábbi feltételeknek: minimum 1920×1080 pixeles fizikai felbontás, ezenfelül HDCP képes digitális bemeneten 1080p jel fogadása 24, 50 és 60 Hz-es képfrissítés mellett is, 1920×1080 pixeles kép natív, 1:1-es megjelenítése (pixelpontosan, overscan nélkül).

A matricán a „p" betű a progresszív szkennelésre utal, azaz, hogy a képfrissítés soronként történik. Ha „i" betűt látunk, az interlaced, váltottsoros frissítésre utal, amikor a páros és páratlan sorok felváltva frissülnek. Ha pénztárcánk engedi, érdemes a progresszívet választani, mivel interlaced módban a kép villog, csúszik, progressive scan estében ez a probléma nem jelentkezik, a képminőség jobb.


A 24 Hz-es frissítést - ami szintén a full HD feltétele - azonban nem szabad összekeverni a 24p funkcióval, mely arra szolgál, hogy a BluRay filmet a rögzítéssel megegyező sebességgel, akadozásoktól mentesen jelenítse meg; ez a felsőbb kategóriás modellekre jellemző funkció.


Mivel a matricázás a gyártók részére önszabályozó, és a sok matrica jól mutat, a cégek ezen a két jelölési módon kívül több rövidítést is feltüntetnek készülékeiken, ami - szándékos, vagy sem -, de félrevezető a vásárló számára. Ilyen például a Sony tévéken a full HD 1080 felirat, ami valós full HD-t jelent, csak épp mikor bevezették, még nem létezett - az EICTA által bevezetett és általánosan elfogadott - HD Ready 1080p elnevezés.

Vigyázzunk azonban a speciális megjelölésekkel! Az egyik ilyen megtévesztő matrica a HD compatible (HD kompatibilis), ami csak annyit szavatol, hogy a tévé képes fogadni a HD jelet, de a minimális felbontás nem garantált, vagy ha 1080i feliratot látunk, az nem progresszív képfrissítés, tehát a fenti kitételekből közvetkezően nem is lehet full HD. Vásárlásnál érdemes tehát a sok színes matrica helyett csak kettőt figyelni: HD Ready és HD Ready 1080p.

Csatlakozók:

Csatlakozókból nagy a változatosság, a legtöbb modellen más és más típusú lukakat találunk, egyik-másik tévé hátulja már-már olyan, mint valami ementáli. Ami egységesen mindegyiken van, és fontos, hogy legyen is, az az S video, a Scart és a HDMI, utóbbiból lehetőleg több is.


A HDMI a full HD megjelenítésére képes eszközök csatlakoztatásához szükséges; ezek jellemzően a játékkonzokok és a BluRay lejátszók. Fontos még egy modern tévén a PC bemenet, az USB port. A külön audio be- és kimenet is hasznos, főleg ha házimozi rendszerre szeretnénk kötni a tévét.

Földfelszíni digitális műsorszórás:

Lassan ugyan, de úgy néz ki, beindul hazánkban a földfelszíni digitális műsorszórás. Most már a két nagy kereskedelmi csatorna is fogható digitálisan kódolt formában, SD (normál) felbontásban. Aki nem akar előfizetésre költeni, az ingyen nézheti a jelenleg elérhető adókat. Ehhez azonban szükség van egy, a dekódolást végző MPEG4 tunerre.


A dekódoló egység külön is megvásárolható, de aki nem szeretne egy pluszdobozt a szép lapostévé mellé/alá, választhat beépített dekóderrel ellátott modellt. Bár sok tévé kínál DVB-T funkciót, a digitális földfelszíni műsorszórás vételére csak az MPEG4 dekódoló funkcióval (Beépített MPEG-4/AVC H.264 tuner) ellátott tuner alkalmas, ezért erre érdemes külön rákérdezni, még akkor is, ha látjuk a készüléken a DVB-T matricát.

 
Javít a helyzeten, hogy a kereskedő már köteles feltüntetni a szórólapokon, adatlapokon, hogy önmagában, tuner nélkül melyik modell alkalmas, vagy nem alkalmas a digitális adás vételére.

Nézési távolság:

Van még egy fontos szempont, amit nem műszaki adatok vagy színes matricák figyelembevételével kell eldöntenünk. Ez a hely és távolság, amilyen messziről a tévét nézzük. Kőbe vésett szabályok nincsenek, de érdemes elővenni jobbik eszünket, és arra hallgatni.

Nem kell műszaki zseninek lenni, hogy belássuk: egy nagy szobában egy apró képernyőre meredni a szemünknek is rosszat tesz és a képet sem látjuk rendesen - hiába a jó felbontás -, míg ennek a fordítottja is igaz: egy kis nappaliba hatalmas tévét beszuszakolni felesleges, hogy aztán túl közelről nézzük, és lássunk minden egyes pixelt.

Ennél kicsit pontosabban két módon határozható meg az optimális távolság. Az első, hogy a képátló másfélszeresének megfelelő távolságról legjobb tévét nézni (1080 soros kép esetén). A másik módszer George Lucastól származik, pontosabban az általa fejlesztett THX-től. E szerint az optimális távolságot akkor érjük el, ha szemünk a tévé képének két szélével kicsi, 30 fokos szöget zár be.


A kiválasztásnál tehát a tévé képátlójának méretét, a fizikai felbontást és a várhatóan rendszeresen megjelenítendő tartalom felbontását egyszerre érdemes figyelembe venni. Ezek alapján elég mindössze három mondatot megjegyezni és a katalógusok böngészésénél felidézni:

1. Ha a tévéhez túl közel ülünk, a kép pixeles lesz, ha túl messze, nem látunk minden részletet.

2. Ha a tévé túl nagy, a kép pixeles lesz, ha túl kicsi, nem látunk minden részletet.

3. Ha a megjelenített kép felbontása a tévé felbontásához képest túl kicsi, akkor a kép pixeles lesz, ha túl nagy, akkor nem jelenik meg minden részlet.

Fogyasztás:

A magyar ember spórol, ezért akár önmagában a fogyasztáson is eldőlhet, milyen tévét veszünk. Nem biztos azonban, hogy elég ezt az egy szempontot figyelembe venni, de tény, hogy fontos és alaposan körbejárt téma. Amit viszont jó tudni, hogy a képátmérővel arányosan nő a fogyasztás, valamint, hogy a plazma többet fogyaszt, mint az LCD tévé. És amiről - az egyre forróbb nyarak korában - nem szabad elfelejtkezni: a fogyasztással arányosan a készülékek hőt, akár egész nagy mennyiségű hőt is kibocsátanak.


Ez a gyakorlatban azt jelenti (zöldek ezt a részt ugorják), hogy ha a panel nappalijában van egy böhöm plazmatévénk, jobb beszerezni egy klímaberendezést is, mert a készülék úgy fűt, mint egy radiátor, és amellett, hogy a pénztárcát sem kíméli, jelentősen növeli a szoba hőmérsékletét. Fogyasztás témában tehát az LCD-nél a pont, de akit további részletek érdekelnek fogyasztás témában, itt olvashat róla részletesen.

Összegzés:

Nehéz helyzetben van az, aki úgy dönt, lapostévét vesz. Igaz, be lehet menni az első műszaki boltba, rábökve az első készülékre, hogy akkor „kérem csomagolni". Lehet, csak nem érdemes. Drága eszközről van szó, melyet - sajnos vagy sem - igen sokat használunk, így érdemes kicsit a dolgok mögé nézni, mielőtt döntést hozunk.

Az itt felsorolt szempontok alapján úgy tűnhet, a plazma összesítettben jobb, mint az LCD, itthon mégis több LCD tévé fogy, ezekből a választék is szélesebb. Ennek oka egyrészt, hogy a plazma többet fogyaszt és hogy csak nagyobb képátmérő esetén ad igazán jó képet, a magyar nappalik többsége viszont kevesebb, mint 35-40 m², valamint hogy -  az LCD-pártiak szerint  - a plazma kevésbé megbízható, élettartama rövidebb és gyakrabban előfordul a plazmákra jellemző meghibásodás, a beégés.


A beégés a régi CRT monitoroknál is gyakori jelenség. Ha sokáig statikus képet jelenít meg a foszfor alapú kijelző, a pixelek "megjegyzik", aminek szellemkép lesz az eredménye. Az LCD pixelhibájával szemben, ahol egy-egy pixel elkülönülten megy tönkre, a beégés a pixeleket csoportosan érinti. Ma már a legtöbb plazmatévé beépített beégés elleni védelmet kap.

Oldalakon át lehetne vitatkozni, melyik technológia jobb, de érdemes inkább olyan készüléket keresnünk, ami a lehető legnagyobb mértékben megfelel az általunk figyelembe vett számtalan szempontnak, nem pedig asztalra csapni, hogy „na, én LCD-t/plazmát veszek, mert a másik úgyis egy rakás..."

Kapcsolódó anyagok:

Milyen lapostévét ne vegyünk? Első rész
Plazma, vagy LCD? Melyik fogyaszt többet?