hirdetés

Samsung Series 9 (2012) teszt – ultra nagy fejlődés

Váraljai Krisztián - 2012. augusztus 15. | 21:10 laptop
Samsung Series 9 (2012) teszt – ultra nagy fejlődés Nézd meg a képgalériát

A tavalyi modell nem a legjobb ultrabook volt, amivel addig találkoztunk – idén viszont összeszedte magát a gyártó.

Technet plecsni:
Techgold
Technet.hu értékelése
4
Olvasók értékelése
0
Tetszett:
Kifogásolhatatlan anyagminőség és összeszerelés
hibátlan dizájn
komoly sebesség
páratlan üzemidő
Nem tetszett:
Nehezen megszokható billentyűzet
túl magas ár
nehezen tisztítható felületek

Szponzorált hirdetések

Nem egész egy évet kellett várnunk arra, hogy az első generációs Samsung Series 9 utódja megérkezzen. Ha egészen pontosak akarunk lenni, jelen tesztünk alanya már a 2,5. generáció, hisz tavasszal már kiadásra került 15" és 13"-os frissített modellek első verziója, melyek még az Intel Sandy Bridge platformjára építettek.


Nem sokkal később, az év közepe felé viszont berobbant az Ivy Bridge architektúra, és a Samsung erre azonnal reagálva, csendben lecserélte a már 1,5 éves Sandy platformot. Ez nyilván azt is jelenti, hogy valamivel komolyabb teljesítményre kell számítanunk - de erről majd később.


Amikor az első generációs Series 9 megérkezett 2011-ben, azt még nem nevezték ultrabooknak, holott ez volt az első olyan termék, ami megfelelt az Intel által előírt paramétereknek. Az utrabookok generációja viszont még messze volt, a Samsung pedig valamiért nem élt a lehetőséggel, hogy ők legyenek az elsők. A 2012-es széria viszont már hivatalosan is ultrabook, ráadásul nem is akármilyen.

Külső

Kisebb problémáktól eltekintve, ezen a területen már az előd sem panaszkodhatott. Ennek ellenére a tervezőknek sikerült hatalmasat lépniük előre, hisz komolyan keresve is alig sikerült találni néhány apróságot, amibe bele tudtunk kötni. A legszebb az egészben, hogy nem volt szükség semmilyen extra dologra ahhoz, hogy kilométerekről is látszódjon a termék prémium mivolta. Nincs se körcsiszolt fényes alumínium, se túlságosan menő zsanér. Az anyagminőség, és az összeszerelés tökéletesen elárul mindent, amit tudnunk kell a Series 9-ról. A burkolat nagy része alumínium, kivéve a kávát, és a készülék alját.


Ennek köszönhetően a súlya nagyon minimális, még az ultrabookokhoz képest is; mindössze 1,16 kilogramm, ami mellé 313,8 x 218,5 x 12,9mm méret társul. Apropó méretek - a gép a legvastagabb pontján, mely a zsanérnál található, 12,9mm-es. Ez szintén kiemeli az ultrabookok sokaságából. Érdekesség, hogy a 15"-ös variáns épphogy csak vastagabb, míg a súlya sem több annyival, hogy zavaróan érezhető legyen.


Az ultrahordozhatóság viszont hátrányokkal is jár - ezek leginkább a portok számánál és fajtáinál ütnek vissza. Például összesen két USB port van a gépen, de az Ethernet csatlakozó is csak a mellékelt átalakítóval használható. HDMI-ből is kizárólag micro változat fért a gépre, a VGA kimenet átalakítóval történő eléréséről már nem is beszélve - főleg, hogy az ehhez szükséges kiegészítő csak külön vásárolható meg. Ezen kívül egy kombinált 3,5 jack csatlakozó, valamint egy hihetetlenül szerencsétlen formában elhelyezett kártyaolvasó slot kapott helyet a gépen. Utóbbi kifejezetten azért vívta ki ellenszenvünket, mert azt az igen kényelmetlen ajtós rendszert használja, melyet az első generációs Series 9-nál minden egyes csatlakozónál alkalmaztak. Szerencsére ezeket száműzték, de a 4in1 kártyaolvasó slot maradt „csapóajtós", ami mivel könnyen nyílik, két perc alatt összeszed fél kiló port. A használhatóságról már nem is beszélve.


Az anyaghasználat egyetlen komolyabb hátránya, hogy az összeszedett ujjlenyomatokat nagyon nehéz eltávolítani.

Kijelző, hangszóró, billentyűzet, touchpad

A kijelző 13,3"-os méretű, mely mellé 1600x900-as felbontás társul. Ez az egyik legkomolyabb fejlődés az előző évi modellhez képest, mely csupán 1366x768-as panellel operált - hasonlóan a legtöbb akkori ultrabookhoz. Ilyen méretnél ez a felbontás már bőven elegendő, és maximum csak akkor panaszkodnánk, hogy nem FullHD-s, ha már nagyon nem tudnánk mibe belekötni. Szerencsére matt a kijelző, ami némileg a betekintési szögeken is dob. Na, nem mintha ezzel egyébként gond lenne, mert a Series 9 kijelzője szenvtelenül nagy szögben látható, némi színtelítettség és fényerő veszteség mellett. Ha már itt tartunk, nagyon fontos megemlíteni, hogy a maximális fényerő annyira magas, hogy akár kinti, napsütéses körülmények között is jól használható a gép.


A billentyűzetet egy picit nehéz megszokni, mivel elég csak minimálisan lenyomni, az máris reagál. Az elrendezése természetesen szigetes, ráadásul a kis méret ellenére olyan távolságokban vannak egymáshoz képest a billentyűk, hogy a nagyobb kezekkel rendelkezőknek sem lehet vele problémája. A gombok felülete egy kicsit fényes, ráadásul könnyen hozzátapad az ujjunk. A szerényebb fényviszonyok között történő gépelésben a fényérzékelő által vezérelt háttérvilágítás segít, de manuálisan is megadhatjuk annak erejét. Összességében a billentyűzetben nincs semmi extra - sőt, talán ez mondható a gép leggyengébb pontjának.
A touchpad felülete meglepően jó, használata kényelmes, és egyáltalán nem tapad hozzá az ujjunk. Bár elméletileg az egész felületén kattinthatónak kéne lennie, a közepétől felfelé egy kicsit nehézkes már ezt véghezvinni. A felület körül, a burkolat kivágásánál fémes, krómhatású szegély van, ami a készülék megjelenésének szempontjából sokkal jobb lett volna, ha kimarad.


A beépített hangszórók a notebook alján találhatók meg, ám azok minősége erősen közepes. Bár a hangereje igen magas, de olyan hangzása van, mintha egy fém dobozból áradnának a hanghullámok. Ez alapvetően igaz is, mivel nagyon apró lyukakon keresztül távoznak a dallamok. Ha például az ASUS Zenbookjához kéne hasonlítani e téren a Series 9-t, akkor utóbbi erősen elmaradna, de sok megoldásnál még így is jobb.

Hardver, szoftver


Ahogy azt már említettük, a gép lelke egy Ivy Bridge architektúrás Intel processzor, mely jelen típus esetében (900X3C-A01) egy 1,7 gigahertzes Core i5-3317U processzort jelent, az abba integrált HD4000-es grafikai vezérlővel párosítva. RAM-ból 4 gigabájtnyi DDR3 került bepréselésre, míg adatainkat a 128 gigabájtos SSD-n tárolhatjuk. Optikai meghajtó nem túl meglepő módon nincs a Series 9-ban, de ez pozitívumként fogható fel.
A hardver ereje, és a rendszer optimalizáltsága először a bootolásnál tűnik fel. Nem több mint 14 másodperc kellett ahhoz, hogy a gombnyomástól számítva, teljesen hideg indításból felálljon a gép, és használatra kész legyen. A készenléti üzemmódból való visszatérés is hihetetlenül gyors - kb. 3-4 másodperc. PCMark 7-ben a notebook 3800 pontot ért el. A részletes eredmények ezen a linken tekinthetők meg.


Bár a HD4000 komoly előrelépés a HD3000-hez képest, játékra még ezzel sem lesz alkalmas a gép. Egyszerűbb, és főleg régebbi alkotássokkal még el tudunk szórakozni kisebb felbontáson, alacsony részletesség mellett, de ne várjunk csodát.

A gép sebessége, főleg az SSD-nek köszönhetően kifogásolhatatlan, így a mindennapos használatban kizárt, hogy bármilyen akadályba ütközzünk. Mivel ez a gép az ultrahordozhatóságról szól, így nyilván nem ezzel fogják a NASA mérnökei a következő Mars-járót megtervezni, de abszolút nem is ez a cél.

Az üzemidő is megér egy külön bejegyzést - bár az ultrabookok világában egyébként is elvárt, hogy igen magas értéket produkáljanak e téren, a Series 9 még erre is ráver egy kört. A majdnem 7 órás üzemidejével jelenleg ez a legjobb állóképességgel rendelkező 13 colos ultrabook.


Szoftveres téren nincs probléma, sőt. Hatalmas pozitívum, hogy nincs tele rengeteg felesleges kacattal, ami megőrjíti a felhasználókat. Segédprogramokat így is találhatunk szép számmal, de azok nincsenek az arcunkba tolva, és nem érezzük azt, hogy csak a brandelt termékek kényszerű integrálásának vagyunk az áldozatai.

Összegzés


Egy dologról nem értekeztünk eddig, és az az ár. Ez pedig nagyon fontos, még az extrém drága ultrabookok világában is - hisz ott is versenyezni kell a konkurenciával. A Samsung bevallottan a prémium kategória tetejére szánja a gépet, és ez a cimkéjén is meglátszik. Az általunk is bemutatott 9-es nem kevesebb, mint 369 900 forintba kerül, mely mellé 3 év korlátozott garancia, valamint 72 órás pixelhiba garancia is jár. Ez annak tudatában meglepő, hogy a hasonló specifikációkkal rendelkező ASUS Zenbook jóval olcsóbb.


Az viszont tény, hogy a Samsung Series 9 összhatása utánozhatatlan, és ezt még az extrém prémium Zenbook sem tudja felülmúlni. Nem azoknak való tehát a 2012-es Series 9, akik minél olcsóbban és okosabban szeretnének ultrabookot, hanem akik a jelenleg elérhető egyik legjobbat akarják, ráadásul olyan minőségben, ami ritka. Hibátlan anyagok, hibátlan összeszerelés, erős hardver, fényes kijelző, és verhetetlen akkumulátoros idő - ez jellemzi a Series 9-t.

Operációs rendszer
Windows 7 Home Premium 64-bit
Processzor
Intel Core i5 3317M (1,7 GHz, 3MB L3 cache)
Alaplapi chipset
Intel HM75
Memória
4GB (DDR3 1333 MHz)
Kijelző
13,3" LED HD, 1600x900, 16:9 matt, 400 nit
Videokártya
Intel HD Graphics 4000
Hang
HD Audio, SRS 3D Sound Effect, beépített 3W-os hangszóró
Háttértár
128 GB SSD
Optikai meghajtó
Nincs
Wi-Fi
802.11bgn
Bluetooth
Bluetooth 4.0
Webkamera
Beépített HD digitális kamera (1,3 MP)
USB
USB 2.0 és 3.0 (1 és 2)
Akkumulátor
4 cellás lítium-polimer, 40W
Méret
 313.8 x 218.5 x 12.9mm
Garancia
3 év korlátozott, 72 óra pixelhiba

Szponzorált hirdetések

Tépd szét a laptopod: új Toshiba hibridek jönnek

A Toshiba sem marad le a notebook-tablet hibrid divattól. Új notebook és ultrabook kategóriás versenyzőt is villantanak.

Tépd szét a laptopod: új Toshiba hibridek jönnek
Tépd szét a laptopod: új Toshiba hibridek jönnek

- cikk vége -

A te értékelésed:

Hozzászólások a(z) "Samsung Series 9 (2012) teszt – ultra nagy fejlődés" című cikkhez


hirdetés
hirdetés


hirdetés

Legfrissebb hírek a címlapról