Dragon’s Dogma teszt – Egy sárkányvadász története

Szőlősi Tibor - 2012. június 3. | 15:20
Dragon’s Dogma teszt – Egy sárkányvadász története Nézd meg a képgalériát

Miután főhősünk szívét elhódította egy sárkány, az egész világot be kell járnia, hogy visszaszerezze azt, amit elvettek tőle.

Technet plecsni:
Techbronze
Technet.hu értékelése
3
Olvasók értékelése
0
Tetszett:
Remek harcrendszer
Izgalmas csaták
Sokáig tartó játékmenet
Nem tetszett:
Hamar unalomba fullad
Ellaposodó történet
Hiányzik a tényleges többjátékos mód

Szponzorált hirdetések

Manapság nagyon népszerűek az RPG játékok, főleg azok, amik sárkányokkal foglalkoznak, gondoljunk csak a Dragon Age sorozatra, vagy inkább az Elder Scrolls sorozat legújabb tagjára, a Skyrim-re. A japán Capcom cég úgy gondolta, hogy ők is meglovagolják ezen játékok sikerét, és egy saját, nyílt világú RPG-t hoznak létre, olyat, amilyent még azelőtt sosem csináltak.


Sárkányszív

Történetünk egy kisebb fajta oktató résszel kezdődik, ami valamikor réges régen történt. Itt elsajátíthatjuk a harcot, a tárgyhasználatot és egyebeket, és nagyjából átérezhetjük azt, hogy milyen epikus csatákban lesz majd részünk útjaink során. Az oktató rész után következik a tényleges történet, ahol az általunk létrehozott főhős (aki lehet férfi vagy nő) békésen éldegél a falujában, mikor azt hirtelen megtámadja egy sárkány. Megpróbálhatjuk legyőzni őt, de mindhiába, ugyanis a több méter magas fenevad játszi könnyedséggel végez bárkivel. Azt viszont értékeli, hogy szembeszálltunk vele, és így ad nekünk egy küldetést, miszerint meg kell találnunk és le kell győznünk őt. Igen ám, de ezt nem akárhogyan teszi meg: Szépen kitépi a szívünket a mellkasunkból, majd lenyeli. Hősünk a csodával határos módon túléli mindezt, és kezdődik a nagy kaland.


Fel, támadunk!

Hősünk azért képes szív nélkül élni, mivel megátkozta őt a sárkány, így belőlünk lett az újabb Arisen, vagyis Feltámadott. Az Arisennek célja az, hogy segítsen a bajba jutottakon, megvédje a világot a gonosztól, és hogy elintézze azt a sárkányt, aki elrabolta a szívét. Szóval ez ilyen tipikus RPG történet, de azért lesz itt még egy-két meglepetés. Amint felkeltünk, kiválaszthatjuk, hogy mégis miféle kasztú legyen hősünk. Lehetünk lovaggal, aki hatalmas kardokkal, pajzsokkal és egyebekkel aprítja az ellenfelét, vagy villámgyors bérgyilkos-szerű karakterrel, aki tőrökkel szabdal szét mindenkit, távolra pedig nyilakat lövöldöz, illetve varázslóval, aki mindenféle, durvábbnál durvább varázslatokat használ. A különbség a felszerelésen kívül pár képességben tér el, amik nagyrészt egyértelműek lehetnek. A városban bóklászva meg is kapjuk első küldetésünket, miszerint a szomszédos erődítménybe kellene átsétálnunk. Eközben vásárolhatunk fegyvereket, tárgyakat, és ha netán lenne nálunk elég alapanyag, akkor újakat is készíthetünk. A kapuhoz érve hirtelen szó szerint a semmiből megjelenik egy harcos varázsló, aki egy úgynevezett Pawn. Rögtön kapunk is magyarázatot: Az Arisen csak úgy segíthet másokon, ha egy másik dimenzióból idéz elő magának harcosokat. Ezek a harcosok csak a harcolásért élnek, semmi másra nem jók, így az Arisen minden parancsát vakon követik. Tehát egy ilyen társat kaptunk magunk mellé, aki mindezek mellett hasznos információval láthat el minket. Például ha találkozunk egy ellenféllel, aki nem kicsit allergiás a tűzre, akkor ő lesz olyan kedves, hogy ezt a tudtunkra adja. Idővel mi is készíthetünk saját Pawnt, aki mindvégig ott lesz mellettünk, de ez még nem minden. A küldetések és harcok során elsajátít mindent a szörnyekről, tárgyakról és egyebekről, és ha akarjuk, akkor berakhatjuk őt a másik dimenzióba.

Ezzel azt érhetjük el, hogy bárki, vagy akár a barátaink kölcsönözhetik az erejét, így a mi Pawnunk más társa is lehet, és az ott szerzett tapasztalatokat, pénzt és egyebeket visszahozhatja hozzánk. Egyszerre akár három Pawn is lehet nálunk, így hatalmas erőfölénnyel rendelkezhetünk a fenevadak ellen. Apropó fenevadak: Egészen változatos lények ellen küzdhetünk meg, kezdve az egyszerű banditáktól és farkasoktól a sokkal nagyobbakig, mint például griffmadarak, küklopszok és egyéb förtelmes lényeket szúrhatunk kardélre. A méretük miatt akár fel is mászhatunk rájuk, így a küklopszot a tarkóján csapkodhatjuk, vagy a griffmadár hátát ütögethetjük, miközben ide-oda repked. Hatalmas érzés tud lenni mindez, teljesen újfajta élményt visz a játékmenetbe.

Sokat akar a szarka...


Tehát ezek után elmondhatjuk, hogy ez a játék egyfajta egyveleg. Van benne egy kis Skyrim a sárkányok és egyebek miatt, a Capcom egy nagyobb címe, a nálunk kevésbé ismert Monster Hunter köszön vissza a harcrendszerben és szörnyekben, végezetül a mászást a PS2-es korszak egyik gyöngyszeme, a Shadow of the Colossus ihlette. Jótól sosem szégyen lopni, mondják egyesek, de csak akkor, ha az jól is sikerül. Márpedig a Dragon's Dogma eléggé közepes játékra sikerült. Hogy miért? Mert rengeteg olyan hiba van benne, ami rontja az összképet. Például hosszú távon igencsak unalmassá válhat, hogy mindig ugyanazokat a lényeket kell legyőzni újra és újra és újra és újra. Az sem segít a dologban, hogy gyakorlatilag az elején még izgalmas történet hirtelen unalomba fullad. De a legrosszabb az egészben az, amit oly egyedinek és szupernek állítottak be a készítői, és ez a „speciális többjátékos mód". Ezen megnevezésen a Pawn-rendszerre gondoltak, ami helyett sokkal jobb lett volna egy normális, tényleges és nem aszinkron co-operative mód. Ráadásképpen ez Capcom játék, ami nem feltétlenül a túlzottan okos mesterséges intelligenciájáról ismert, gondoljunk csak a Resident Evil 5 szörnyen kidolgozott partnerére. Mint ahogy korábban említettük, a Pawnok vakon követik minden parancsunkat, tehát a harcban jók, de csak akkor, ha csalinak használjuk őket. Másra nem igazán, mert képesek a leggyengébb szörnyre pazarolni a legerősebb varázslatukat, vagy beugrani a szörny elé mikor az épp támadni készül. És roppant idegesítő tud lenni, hogy egy harc során többször a tudtunkra adják, hogy például ez a szörny a tűzre érzékeny, holott már a játék vége felé járunk.


Szívtelenség

A Dragon's Dogma tehát jó szórakozást nyújt, de a kevésbé kitartóbb játékosok hamar megunhatják. Az elrontott Pawn rendszer, az idővel monotonná váló játékmenet, és a már lemezen lévő „DLC"-k nem fogják megmenteni ezt a terméket. Így a sárkány elrabolhatja a szívünket, mi még nála hagyjuk egy darabig. Talán ha készül folytatás ott kiküszöbölik ezen problémákat.

Szponzorált hirdetések

- cikk vége -

Forrás:
Technet
A te értékelésed:

Hozzászólások a(z) "Dragon’s Dogma teszt – Egy sárkányvadász története" című cikkhez