hirdetés

Samsung Galaxy S III teszt – Embereknek tervezve

Váraljai Krisztián - 2012. május 29. | 00:15 Android mobil
Samsung Galaxy S III teszt – Embereknek tervezve Nézd meg a képgalériát

Itt az év legjobban várt telefonja, mely a vállalhatatlan elvárásoknak készült megfelelni.

Technet plecsni:
Techsilver
Technet.hu értékelése
4
Olvasók értékelése
0
Tetszett:
Félelmetesen gyors
kényelmes fogás
remek kamera
Nem tetszett:
Kicsit "mű"
túlértékelt S Voice
drágább mint hittük

Szponzorált hirdetések

Nem kérdés, hogy 2011-ben az év telefonja - legalábbis androidos körökben - a Samsung Galaxy S II volt. Még a mai napig is brutálisnak számító processzor, páratlan kijelző, hihetetlen sebesség és optimalizáltság jellemezte, nem beszélve a tökéletes dizájnról. Még az androidhoz szánt egyedi felületet, a TouchWiz-t sem tudtuk utálni, mert a 2.3 alap felületénél milliószor használhatóbb volt. A szavazások és díjazások 90 százalékán az SGS II vitte a pálmát.


Galéria Rengeteg kép a galériában!

Rengeteg kép a galériában!

[+] még több fotó

Ilyen eredmények után nyilvánvaló, hogy mindenkinek olyan elvárásai voltak az utóddal szemben, ami talán teljesíthetetlen is lett volna. Full HD kijelző, 2 gigahertzes processzor, alumínium ház, és még számos egyéb, utólag már érthetetlen pletyka keringett az internet sötét bugyraiban. Aztán amikor május 3-án Londonban bejelentették a Samsung Galaxy S III-at, a várakozó tömeg egyhangúan csak annyit mondott, hogy „meh..." Érdekes volt ott a helyszínen látni, hogy bár nagy érdeklődéssel nyomogatták az emberek a demó készülékeket, senkin sem lehetett megfigyelni olyan gyermeki szemcsillogást, mint a tavalyi Mobile World Congressen, ahol a második Galaxy S bemutatkozott.


Persze voltak olyanok is, akik nagyon izgatottak lettek az újdonságokat, és a dizájnt látván, de ezek már annyira szubjektív kérdések, amiket csak a cikk későbbi részeiben fogunk kitárgyalni. Az viszont biztos, hogy hatalmasat alkotott ismét a Samsung - ha nem is akkorát, mint azt a techi réteg várta -, hisz a pletykált adatok szerint már bőven 9 millió felett van az előrendelések száma, úgy, hogy az információk kikerülésének idején az Egyesült Államokban még el sem indult a pre-order. Az Egyesült Királyságból viszont több szolgáltató, köztük a Vodafone és az Orange is jelentette, hogy soha egy készüléket nem rendeltek még annyian elő náluk, mint a Galaxy S III-at. Ez persze még nem jelenti azt, hogy tényleg olyan kiemelkedő lenne a telefon - vagy mégis? Most erre keressük a válaszokat.


Előtte viszont meg kell jegyeznünk, hogy a cikkben többször is ütköztetni fogjuk a HTC One X-et és a Galaxy S III-at. Ennek az az egyszerű oka, hogy előreláthatólag a HTC csúcsmobilja az egyetlen, ami képes lehet felvenni a versenyt a Samsung zászlóshajójával.



Designed for humans

Az egész készülék tervezése és megalkotása mögött az alcímben található gondolat állt. A természet inspirálta eszköz külsején, és belsején is - utóbbi esetében a szoftverre gondolunk - ezt sugallja. Alapvetően nem hülyeség ez, hisz a környezet, a környezetvédelem, a természet, és minden ehhez tartozó kifejezés nagyon trendi mostanában - ebből is látszik, hogy merev kinézetű Galaxy S II-vel ellentétben az S III elsősorban már nem a hardcore felhasználóknak, hanem sokkal inkább a casual rétegnek szól, akiknek mindennél fontosabb, hogy a magukkal hordozott mobil menő legyen. Gyorsan fussuk végig, hogy külsejét tekintve mivel jelentkezik a Samsung Galaxy S III, de előbb a csomagolásba pillantsunk bele.


A kisméretű kék dobozon nincs semmi különös - az elején egy felirat a telefon nevével, míg az alján némi információ a specifikációkat illetően. Felnyitás után rögtön ott figyel a készülék, a maga 4,8"-os kijelzőjével. A Galaxy S III jelenleg két színben kapható - Pebble Blue-ban és Marble White-ban. Nálunk a kék változat volt, mely kissé férfiasabb talán, bár a fényes felület mindkettőt - mondjuk úgy, unisexé változtatja.
A készülék kivarázslása után egy réteg papír alatt megtalálható a szokásos fehér headset, a töltőfej, valamit az ahhoz is passzoló USB-s adatkábel. Nincs viszont benne semmilyen kiegészítő, amiket sokan reméltek - azok a vezeték nélküli töltőt is beleértve csak külön lesznek kaphatók.


Maga a telefon méretét tekintve nem sokkal nagyobb, mint a Galaxy S II, annak ellenére, hogy a kijelző 4,3"-ról 4,8"-ra nőtt. A fizikai méret arányaiban viszont azért nem nőtt meg különösebben, mert a kávát sikerült az eddiginél is keskenyebbre megalkotni, illetve az kijelző alatt és felett található kötelező szegélyek is összezsugorodtak.


A telefon fogása utánozhatatlan - mivel szó szerint nincsenek élek a telefonon, így picit sem kényelmetlen annak tartása. Ez is beletartozik a természet ihlette tervezésbe. Anyagát és felületét tekintve nehéz helyzetben vagyunk, hisz hiába készült a szimpla műanyagnál 300x erősebb polikarbonátból a Galaxy S III, a fényes kivitel lefejezi az egészet. Tény, hogy nagyon trendi a kinézete, de rengetegen kizáró tényezőként tartják számba ezen tulajdonságot, ha új telefon vásárlásáról van szó. Ez főleg azért van, mert sokkal könnyebben karcolódik, mint egy „szimpla" műanyag felület, a fémről nem is beszélve. Ott van persze az úgynevezett Hyper-Glaze megoldás, mely elvileg pont ennek megakadályozása miatt jött létre, de ennek ellenére akármennyire is vigyáztunk, a sima asztalon pihenéstől is keletkeztek a hátlapon mikrokarcok. Ez egy igen komoly negatívum, egy kétszázvalahány ezer forintos telefon esetében. Sokan panaszkodnak, hogy az egész telefonnak olyan hatása van, mint egy gyengébb kínai LEGO hamisítványnak. Ez szintén a fényes felület hibája, de közel sem akkora probléma, mint azt mi is hittük elsőre. Távolról tényleg „olcsó hatása" van a Galaxy S III-nak, de ha picit megfogdossuk, érződik, hogy egy prémium termékről van szó. Az pedig már teljesen a szubjektív megítélés kérdése, hogy a Galaxy S II robosztus, és kimért megjelenése jön be, vagy pedig a fényes és kicsit csilli-villi, de sokkal emberközelibb S III-é.


Pontos méretét tekintve 136.6 x 70.6 x 8.6 mm-es a telefon, mely mellé 133 grammos súly párosul. Ránézésre nincs sok különbség sem dimenzióit, sem pedig nehézségét tekintve a One X, és ezen eszköz között, így akinek az kézre állt, ezzel sem lesz különösebb gondja.


Az leginkább szembetűnő tulajdonsága a készüléknek, hogy a tervezők meghagyták a Galaxy S szériára jellemző fizikai gombozatot, annak ellenére, hogy a Google ajánlása szerint ezt el kellene hagyni, és teljes mértékben a kijelzőn elhelyezett virtuális gombozatra kéne hagyatkozni. Ez alapvetően nem meglepő, hogy mellőzésre került - a HTC-nek sem tetszett ez a megoldás -, az viszont már annál inkább, hogy a középső home gomb melletti kapacitív vezérlők funkciói is megmaradtak, holott az Ice Cream Sandwich már nem így van tervezve. A HTC ez esetben már hallgatott a keresőóriásra, de a Samsung nem, így a „vissza" gomb mellett nem „multitasking", azaz a futó alkalmazások közötti váltásra szakosodott vezérlőelem, hanem a szokásos „menü" gomb kapott helyet. Ez persze teljesen szubjektív, de szerintem sokkal jobb megoldás, mint a HTC (és a Google) féle multitasking gomb. A Galaxy S III-nál a Dél-koreai szokásokhoz hűen ez a funkció továbbra is a „home" gomb hosszan történő nyomása után érhető el.


A készülék két oldalán ugyan olyan kiosztásban találhatók meg a gombok, mint az elődöknél. A jobboldalon nagyon kényelmes helyen terül el a kikapcsoló gomb, míg a másik oldalon a hangerő vezérlők. A telefon tetején egyedül a szabványos 3,5 mm-es jack csatlakozó kapott helyet. A dokkolást elősegítvén maradt alul a microUSB csatlakozó, mely elhelyezése sokkal előnyösebb, mint a HTC baloldali megoldása. Végre van értesítési LED is, méghozzá az előlapi hangszórótól balra - ez az RGB fényforrás a beállításoknak megfelelően jelzi az üzeneteket, a nem fogadott hívásokat, vagy az akkumulátor állapotát. Bekapcsolásnál nagyon erősen kéken világit, ami alkalomadtán helyettesít egy lézeres retinakezelést is.

Az extrém vékony hátlap lepattintása után szembesülhetünk a 2100 mAh-es akkumulátorral, a microSD memóriakártya hellyel, valamint a microSIM slottal - ugyanis a Samsung is átállt az új szabványra. Ha már itt tartunk, fontos megjegyezni azt a nem elhanyagolható különbséget, hogy a HTC One X az unibody kivitelnek köszönhetően nem levehető hátlapos, ergo az akkumulátorhoz sem férünk hozzá.

Hardver

Arról már beszéltünk, hogy kívülről milyen a Samsung Galaxy S III, de konkrétabban még csak a kijelzőről beszéltünk. Utóbbiról további részleteket kicsit később - addig is tekintsünk kicsit a burkolat alá. A gép lelke a 4 magos Samsung Exynos 4212, mely 1,4 gigahertzen terelgeti a biteket. A grafikus vezérlő maradt ugyanaz a Mali-400MP, mint ami a Galaxy S II-ben is volt, kivéve, hogy a frekvenciája 266 helyett 400 megahertz lett, vagyis jóval komolyabb teljesítményre képes. Sajnos a telefon maximum 60 FPS-re (képkocka per másodperc) limitláva van, így a legtöbb benchmark nem tudja megizzasztani azt, kivéve talán a GL-t, mely offscreen végzi a méréseket. Ezek eredményeiről lejjebb számolunk be.


Fontos még a DAC-t is megemlíteni, vagyis a hangfeldolgozó lapkát. A legelső Galaxy S-ben nagyon jó minőségű, Wolfson chip teljesített szolgálatot, mely kifogásolhatatlan zenei élményt biztosított. A Galaxy S II-ben sajnos nem folytatták ezt a szép hagyományt, és egy nagyon gagyi típus került a telefonba, ami amellett, hogy halk volt, basszust semmilyen szinten nem prezentált - de a közép és a magas is kritikán aluli volt. Valószínűleg az S III tervezése előtt sok fórumot böngésztek a mérnökök, mivel ismét Wolfos chipet tettek a készülékükbe, ráadásul egy újabb variánst, mely kisebb csíkszélességen készült. Csak egy rövid szubjektív megjegyzés ide - azok számára, akiknek a zenében fontos a tiszta és erős mélyhang kiemelés, azoknak a HTC One X jobban be fog jönni, mivel a Beats Audio szoftveres hangszínszabályzója alapjáraton sokkal komolyabb kiemelést biztosít. Akik hasonlóra vágynak, nem valószínű, hogy a gyári ROM-mal elő tudnak ilyet bányászni az S III-ból.

A telefon Quadrantban 5300-5500 pont között teljesített, ami kiemelkedő, hisz az Nvidia Tegra 3 négymagos processzorral szerelt HTC One X „csak" 5000-ig jutott, szebb perceiben. Vellamóban 2180 pontot hozott az S3, ami szintén egészen jó eredmény, nem beszélve az Antutu-ról, ami 12112 ponttal végzett, és ezzel mindenkit agyonvert. A Linpack egy szálas feldolgozásában 56,34 MFLOPS, a többszálasban pedig 176,799 MFLOPS lett az eredmény. Az egyszálas nem sokkal, a többszálas viszont kb. 20 százalékkal jobb lett, mint a HTC One X esetében.
A Smartbenchben kb. 80 százalékkal teljesített jobban a Galaxy S III, mint az elődje, de a Tegra 3-ra is egészséges 15 százalékot rávert. A részletes adatok a mellékelt képeken megtekinthetők.


Az akkumulátor nagyon erős használat mellett kb. 8-9 órát bírt ki, de átlagosan azért a 12-13 óra lehetséges, ha nem futtatunk egész nap benchmarkokat, és rögzítünk FullHD videókat.

Kijelző

Külön szekciót érdemel a kijelző, ugyanis ez az egyik legkritikusabb pontja a Samsung Galaxy S III-nak. A bejelentéskor személy szerint ettől féltem a legjobban, és sajnos be is igazolódott a gyanúm, miszerint a szubpixel kiosztás Pentile Matrix rendszerű lett, nem pedig hagyományos RGB. A Pentile Matrix még az első generációs Super AMOLED paneleknél lett bevezetve - ilyen volt a Samsung Galaxy S I-ben is. A lényege az, hogy egy pixel nem egy piros, egy zöld, és egy kék szubpixelből áll, hanem minden második kék szubpixelre jut egy piros és egy zöld. Ez azért van, mert az AMOLED technológiának köszönhetően a kék pixelek élettartama rövidebb, így ezzel a kis csalással, jóval kevesebbet kellett csak a panelra elhelyezni. Ennek az az eredménye, hogy a kijelzőnek egy enyhe „szitás" effektje lesz, mely főleg az inverz szövegeknél figyelhető meg, apró szemcsék/recék formájában. Mivel itt a felbontás már nagyobb, mint a Galaxy S I esetében, mely 480x800-as volt, nem akkora probléma, de az élesebb szeműek elsőre kiszúrják a különbséget. A Galaxy S III 720x1280-as kijelzőjén viszont már közel sem annyira zavaró, mint az volt annak idején, így gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy a legtöbb felhasználó észre sem veszi ezt - és mi sem soroljuk a negatívumok közé. A színek is szebbek, élethűbbek lettek, hisz már nem olyan túlszaturált a SAMOLED, mint volt. A feketék mélyebbek, a pirosak nem olyan vakítóak, a zöldek finomabbak - egy szóval az egésznek sokkal hihetőbb a hatása, mint az első SAMOLED-nek, vagy a Super AMOLED Plus-nak, ami a Galaxy S II-ben volt.

Fontos kérdés viszont, hogy miként teljesít a HTC One X SLCD2-je mellett, mely rendes RGB Matrix szubpixel kiosztással rendelkezik. A színek tekintetében az AMOLED még mindig jobb, bár már csak éppen egy falatnyival - közel sem hat olyan újdonságnak, mint 2-3 éve. A valós RGB kiosztás viszont a One X mellett szól, hisz itt még akkor sem látunk pixeleket, ha az szemünkbe toljuk a telefont. A konklúzió tehát az, hogy teljesen mindegy. Mind a két kijelző remek, és csak az egyéni megítélés döntheti el, hogy kinek mi jön be. A pixelhuszároknak az SLCD2 lesz a befutó, aki viszont a szebb színekre bukik, annak marad az AMOLED.

Összehasonlításképpen csinálunk néhány képet a Samsung Galaxy S III (720x1280 - PenTile, 4,8"), a Samsung Galaxy Note (720x1280 - Pentile 5,3"), a Samsung Galaxy S II (480x800 - RGB, 4,3"), és a HTC One X (720x1280 - RGB, 4,7") kijelzőiről. Ezeknek eredményei az alábbi összeállításban láthatók.

Kattintásra nagyobb!

Kamera

A kamera tekintetében nincs túl sok változás, legalábbis hardveres tekintetben. Ugyan úgy 8 megapixeles a hátlapi szenzor, mellyel 1080p-s videókat is tudunk rögzíteni, 30 FPS mellett. Ami viszont a lényeg, hogy veszettül gyors lett. Az Ice Cream Sandwich igen sok változást hozott el a kamera részleg számára - ezt már láthattunk többek között a Galaxy Nexus-on is. Burst módban 6 képkockát tudunk 8MP-es felbontás mellett rögzíteni, ami hihetetlen. Shutter lag mondhatni nincs, legalábbis nem érzékelhető. Nem tudtuk olyan gyorsan nyomogatni az exponáló gombot, hogy a telefon ne tudja lereagálni. Fontos újítás az is, hogy videofelvétel közben immáron tudunk állóképet is rögzíteni - ez igaz az előlapi szenzorra is.
Az alap Android 4.0 képességek mellé még néhány egyedit is beletuszkolt a szoftverbe a Samsung - ilyen például a Best Photo mód, ami pár másodpercig folyamatosan lövi a képeket, majd magától kiválasztja a legjobbat. Ha nem tetszik ez nekünk, megnézhetjük a többit is, és mi kijelölhetjük a választottat. Az alábbi képeken láthatóak még az egyéb kisebb extrák is.


Maga a képminőség már a Galaxy S II esetében is kiemelkedő volt, de az S III rátett még egy lapáttal. Sokan a HTC One X-et kiáltották ki a jelenlegi legjobb fényképezős mobilnak, ám az S III teljes felbontás, azaz 8MP mellett is sokkal élesebb, részletgazdagabb képeket fabrikál. A trükk valahol a fájlméretekben rejlik, ugyanis a Galaxy S III lazán készít 3-4-5 MB-os fotókat is, míg a One X esetében nem sikerült nagyon 3 MB fölé menni.

A képek kattintásra nagyobbak!





Szoftver

Nem volt kérdés, hogy a Samsung ki fogja dobni a Google Holo témáját, mely az Android 4.0 gyári felülete. Ezt sokan már előre sajnálták, mivel az nagyon jól sikerült, mind használhatóságát, mind pedig kékes színvilágát tekintve. A felület eldobása többek között utóbbinak is köszönhető, mivel a kék színt kevésbé szereti a SAMOLED panel, hisz az kártékony hatással van annak élettartamára.


Maradt tehát a jó öreg TouchWiz, kivéve, hogy nincs sok köze a Froyo és a Gingerbread rendszereken látottakhoz. A Nature UX nevezetű megoldás ugyanis egy egészséges keverék a TouchWiz és a Holo hozzájárulásával. A központban nem túl meglepő módon a természet áll, így már a képernyő feloldása is a víztükör fodrozódásával és csobogásával jár. Az egész felület „légies", átlátható, és egyszerű. Összehasonlíthatatlanul jobb, mint az előző verziók.
Megint a HTC One X-re utalva fontos megjegyezni, hogy a Sense 4 interfész totálisan kiirtja az Android eredeti megjelenését, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Samsung megoldása közelebb áll a vanillához.


A képek magukért beszélnek, így a dizájn helyett inkább beszéljünk a funkcionalitásról. Az egyik legérdekesebb változás az új értesítési felület, melynek lehúzása után nem a Galaxy S II-ben megszokott WiFi-BT-GPS-Hang-Elforgatás ikonok jelennek meg, hanem az összes kapcsolható funkció gombja. Ahhoz, hogy ezeket elérjük, jobbra-balra húzogatással tudunk „lapozni". Okos megoldás ez, hisz így már nem kell a beállításokba kutatunk, mondhatni semmiért.
Maga a Beállítások menü totálisan át lett szabva, így ezek bemutatását szintén a képekre hagynánk.


A régi TouchWiz funkciók mellett viszont számos új is bekerült, melyek nagyrészt egyediek, ám sokszor teljesen feleslegesek. Röviden átfutunk rajtuk, hogy ne érje szó a ház elejét.


A legfontosabb az S Voice... (egyébként ezeket a neveket valaki átgondolta angolul is, mielőtt rábólintottak? És akkor az S Beam-ről, valamint az S Plannerről ne is beszéljünk). Hol is tartottunk... Szóval az S Voice nem más, mint egy hang vezérelhető személyi asszisztens, csak úgy, mint az iPhone 4S-ben található Siri, kivéve, hogy az S Voice egy kicsit butább, legalábbis a párbeszédek tekintetében. A funkciói remekül működnek - talán még jobban, és gyorsabban is, mint a Siri esetében, de a Galaxy S III nem fog mindenre válaszolni, csupán felajánl egy Google keresést, ha számára feldolgoztatatlan kérésről van szó.
A rendszerbe viszont jobban van integrálva, így komolyabb dolgokra is megkérhetjük, mint például az egyes részegységek ki és bekapcsolására (BT, Wifi, stb...). Összességében mégsem jó semmire. Lassú elindítani, csak kevés kifejezésre reagál - ergo nem fogja fel a szabadabb nyelvhasználatot, mint a Siri, és egyébként sem tud magyarul. Akik unatkoznak, és angol (vagy egyéb másik nyelven a támogatottak közül) szeretnének beszélgetni, azok megpróbálhatják az S Voice-t, de egyébként a szoftver kis hazánk anyanyelvének ismerete nélkül nem túl jó semmire.


Érdekesebb viszont a Smart Stay, mely az előlapi kamera segítségével figyeli a fejmozgásunkat, és ha érzékeli, hogy a kijelzőt bámuljuk, akkor ébren tartja ezt. Ez hasznos lehet például egy weboldal olvasásakor, amikor nem szeretnénk, hogy 10 másodperc után elaludjon a vháttérilágítás. Amint elfordítjuk a fejünket, a visszaszámlálás beindul, a kijelző pedig kikapcsol. Ez egy zseniális újítás, és az esetek nagy részében tényleg működik, bár sötétben ne várjunk tőle sokat.


A giroszkópnak hála akár arra is képes a mobil, hogy SMS írás közben, egy a fülünk felé irányzott mozdulatot követően a delikvenst felhívja. Ez abban az esetben hasznos, ha SMS írás közben meggondoljuk magunkat, és inkább telefonálnánk.


A Social Tag funkció azoknak lehet hasznos, akik szeretik haverjaikat fotózni. A rendszer ugyanis egy új ember fotózásakor rákérdez annak nevére, és onnantól kezdve minden fotón magától bejelöli őt. Később vissza is tudjuk név szerint keresni, akit szeretnénk, és már van róla tagelt kép a telefonon. Sajnos a tagelés nem az igazi, mivel 5 fotóból csak háromszor ismerte fel az illetőt, de azért ez is jó aránynak mondható.

Galéria Videólejátszás bárhol!

Videólejátszás bárhol!

[+] még több fotó

Az S Beam nem más, mint az Android Beam - azaz az NFC technológiára épülő adatátvitel - kicsit felturbózott változata. A kapcsolatban ugyanis segít a WiFi Direct is, mely ezerszer gyorsabb átviteli sebességet hoz létre. A probléma viszont az, hogy ez csak és kizárólag két Samsung Galaxy S III között működik, vagyis nem lesz túl sok lehetőségünk ezt használni.


A Smart Alert funkció is aranyos, hisz visszatértünkkor apró rezgésekkel jelzi a távollétünkben kihagyott hívásokat és üzeneteket.



Konklúzió


Nagyon nehéz ítélkezni, főleg objektívan. Az biztos, hogy mindenki rengeteget várt a telefontól, hála a Galaxy S II akkori mezőnyből messze kiemelkedő teljesítményének. Most is hasonlókat képzeltek el a rajongók, de ez elmaradt. Igen, ez a leggyorsabb telefon a világon, szép a kijelzője, vannak új és érdekes extrák, de mégis, valami hiányzik, ami az előző Galaxy S tulajokat arra készteti (nagy általánosságában), hogy elrohanjon most azonnal a boltba. Vannak viszont új vásárlók, ahogy az látszik is az előrendelési mutatókból, így nem kell attól félni, hogy a Samsung bajba kerül. A világ legnagyobb mobilgyártója ugyanis hozta azt, amit hoznia kellett így 2012-ben - se többet, se kevesebbet. Nem lett volna értelme FullHD kijelzőt gyártani, több RAM-ot beletenni, vagy erősebb GPU-t belepasszírozni. Így is ez lett hardveres tekintetben a legjobb androidos megoldás - ami meg a dizájnt illeti, mindenki döntse el egymaga, hogy bejön-e, vagy sem.

A magyarországi elérhetőségéről egyelőre annyit tudni, hogy kb. 2 héten belül mindhárom hazai szolgáltatónál kapható lesz, de az árakat nem közölték. Néhány bolt viszont már kitette saját árait, melyek 200 és 220 ezer forint körül alakulnak, 16 gigabájtos belső tárhellyel, kártyafüggetlenül. Bár szolgáltatói forgalomba nem kerül, egyes dealereknél még duál-SIM modell is megtalálható lesz, ezt Galaxy S III Duos S7562 néven érdemes keresgélni annak, aki ilyesmire vágyik.

Szponzorált hirdetések

Google Nexus 4 teszt: a droidok jelenlegi királya

A HTC és a Samsung után az LG-t választotta partneréül a Google abban, hogy elkészítsék az Android referencia-telefon negyedik generációját. Szinte minden szinten parádésan sikerült az...

Google Nexus 4 teszt: a droidok jelenlegi királya
Google Nexus 4 teszt: a droidok jelenlegi királya

- cikk vége -

A te értékelésed:

Hozzászólások a(z) "Samsung Galaxy S III teszt – Embereknek tervezve" című cikkhez


hirdetés
hirdetés


hirdetés

Legfrissebb hírek a címlapról