A magyar Neocore Games által fejlesztett King Arthur II: The Role-playing Wargame műfaját illetően egy furcsa stratégiai-szerep-kalandjáték keverék. Magában hordozza a Total War széria legtöbb elemét, azonban mindezt kiegészíti egy jókora adag saját ötlettel, és olyan helyszínre kalauzol, amelyet viszonylag ritkán látogathattunk meg eleddig: Arthur király mondakörébe.

Nyelvezet: magyar vagy angol?
Sietve le kell, hogy szögezzem: ugyan a játék tesztpéldánya ugyan még nem beszélt ékes magyarossággal, az itthon megjelenő verzió már teljes fordítással rendelkezik. Emellett az itthoni gyűjtői változat egy magyar szinkronos film (Arthur Király) DVD-t, a játék logójával ellátott kardot (najó, méretre tőrt), pólót és egy A2-es posztert is tartalmaz.

Külsőségek
A játék grafikailag nemhogy a „tűrhető”, hanem a meglepően jó kategóriába tartozik. Persze nem egy Shogun 2, annyira nem szép, azonban egyáltalán nem kell szégyenkeznie. A játékban az egységek szépek, részletesek, a méretarányok szerencsére valódinak hatnak (tehát például az óriás jól megtalálható a pöttöm emberek közt), a vegetáció pedig szépen sikerült. A hangok, zenék szintén jól el lettek találva, főleg az utóbbiak.

Egy idegen világ
Ugyan Anglia meglehetősen közel van, az angol mitológia azonban legtöbbünknek ugyanannyira ismeretlen és varázslatosan új, mint mondjuk a kínai vagy indiai. A különböző filmekből tudjuk, hogy volt valami Arthur nevű király, meg egy Merlin nevű varázsló, a kerekasztal lovagjai, és itt nagyjából ki is fúj a köznépi tudás.


A játékban megelevenített mondavilág azonban szerencsére nem áll meg itt: a réges-régi mítoszokra és valós történelmi eseményekre építve egy igazán sajátos világot sikerült a készítőknek életre hívniuk, amelyben természetesnek hatnak a római maradványlégiók mellett feltűnő mesebeli démonok és mondabeli hősök. Az angol mondavilág iránt érdeklődőknek – amennyiben képesek elfogadni az arra épülő, de hozzá nem száz százalékig hű anyagokat – csodálatos ajándék lehet az új rész.

Játékmenet
A játék ugyan leginkább a Total War stratégiai játékból merít, azonban nem elhanyagolható darabokat emel át a szerepjáték és a kalandjáték eszköztárból sem. Nézzük hát ezeket szép sorjában! Először is egy jókora térképen kezdünk, amely kisebb független provinciákra oszlik, amelyekben különféle extrákat nyújtó épületeket találhatunk. Ez a rész körökre, azaz évszakokra osztott. Hadseregeink – akik télen nem mozoghatnak – adott mértékű mozgást hajthatnak végre, csatázhatnak, kalandos küldetéseket végezhetnek el, illetve kipihenhetik elszenvedett veszteségeiket.

Diplomácia
A játék alatt néhány másik emberi, párbeszédre hajlandó provinciával is találkozni fogunk. Ezekkel köthetünk néhány egyességet, azonban az opciók nagyja a szövetség kötése után nyílik majd csak meg. Ekkor a provinciától függően például csapatainkat gyakorlatoztathatjuk, finanszírozhatjuk az egyetem felújítását, köthetünk kereskedelmi megállapodásokat és még sok minden mást is. Ezek általában pénzbe kerülnek, sokszor a kapcsolatunkat, egységeinket, vagy hőseinket javítják, azonban negatív módosítókat is jelenthetnek. Emellett hosszasan kell várnunk megismétlésük előtt.

A csata
A csaták már valós időben zajlanak, azonban rendelkezünk egy pillanat állj funkcióval is. A Total War rajongóknak ez a rész ismerős lesz: csapatainkat elhelyezhetjük egy kezdőterületen, majd megütközhetünk ellenségeinkkel. Egyes térképek teljesen nyílt tért képeznek, néhány rajtaütésre felhasználható erdővel, míg mások például beveendő várral várnak minket.

Csapataink lehetnek különféle könnyű és nehézpáncélos közelharcos illetve lovas egységek, íjászok, repülő szörnyetegek, óriások, farkasemberek, idézett gyíklények, angyalok vagy épp egyszerű erdei szabadcsapatok. Választhatunk, hogy például egy gyorsan mozgó, olcsó, de szinte védtelen egységet szeretnénk, vagy egy agyonpáncélozott, de jóval drágább és lassabbat.

Ellentétben a realisztikus Total Warral, itt hőseink – akikből maximum három lehet egy seregben – különféle fantasy-ból ismerős varázslatokra is képesek, például feltámasztásra vagy villám csiholására. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindkét szembenálló sereg rendelkezik egy mágikus pajzzsal, amelyet varázslatokkal, tárgyakkal és az egységekkel gyengíthetünk, erősíthetünk, és elegendő szint esetén elnyelhetik ellenségeink legtöbb varázslatát.

A másik nagy különbség, hogy a csaták térképein mindig lesz néhány fontos helyszín. Ezeket elfoglalva vagy extra varázslatokra, vagy különféle támogatásra számíthatunk. Így a csata idejére szert tehetünk egy-egy pusztító varázslatra, erősebb mágikus pajzsra és hasonlókra.

Fejlesztések tárháza
Visszatérve a hősökre, őket kasztjukhoz mért különféle varázstárgyakkal ruházhatjuk fel, amelyeket csatákból és kereskedőktől szerezhetünk, vagy a varázstárgy-kovácsnál készíthetünk. A meguntakat pedig beáldozhatjuk akár tapasztalati pontokért is cserébe.

A hősök ugyanis – ha még nem derült volna ki a „stratégiai-szerep-kalandjáték” hármasból – fejlődnek, szintet lépnek, és egyre pusztítóbbá válnak saját kis egységükkel egyetemben. Szintlépésnél három extra közül választhatunk (például több sebzés az egységnek, erősebb varázslatok, több különleges egység stb.), valamint képzettségpontokat kapunk. Ezeket egy képzettségfán költhetjük el olyan extrákra, mint például a támadáskori passzív életerőszívás vagy az egység feltámasztása varázslat.

Azonban nem csupán a hősök fejlődnek: az összes egység ugyanis képes a fejlődésre, ami azt jelenti, hogy nem áldozhatjuk be esztelenül egy-egy jól képzett alakulatunkat. Az egységek persze sokkal kevesebb extrát kapnak szintlépésenként: egy-egy attribútumok (pl: védelem, életerő, sebzés) közt elosztható pontot, valamint öt szintenként egy választható új képességet. Ilyen lehet például az, hogy harc közben folyamatosan gyengíti az egység az ellenséges varázspajzsot, valamint az is, hogy ideiglenesen extra pontosan támadnak íjászaink.

Kaland-játék-kockázat
Talán a legsajátosabb része az egész játéknak a réges-régi kaland-játék-kockázat könyvekhez igencsak hasonlító küldetések. A hősökkel sárgálló papíron állókép illusztrációkkal bemutatott, narrátor által felmondott helyzetekbe vezet a játék, ahol is választások elé állítanak. Néhol azonnal kapunk kettő-négy választási lehetőséget, míg máshol például labirintuson kell előbb átverekednünk magunkat, és egyéb próbákat kiállnunk. Segítségképp a rejtvényekhez találunk általában segítséget a játékba beépített lexikonban, míg máskor csupán józan eszünkre számíthatunk.

Némely harccal zárul, míg mások egy láda kifosztásával vagy a bűnösök – vagy épp a nekünk nem szimpatikusak – kivégzésével. A narráció sokat dob az egészen, bár az angolba több helyen hibák csúsztak. Egyfelől kettő, látszólag véletlenszerűen, néha mondatonként váltakozó narrátor van, másfelől nem mindig egyezik a leírt szöveg és a felolvasás. Eddig azonban nem találkoztam olyan esettel, ahol ez hátrányosan befolyásolta volna az esélyeimet.

A küldetéseken kiválasztott utunk alapján jellemünk is változik: lehetünk igazságosak illetve könyörtelenek, keresztények vagy követhetjük a régi hitet is. Attól függően, hogy mennyire is sokszor választjuk az ezeknek megfelelő opciókat, egyre több extra képesség, opció, fejlesztés és egyre erősebb egységek toborzásának lehetősége nyílik meg előttünk.

Uradalmunk a hó alatt
A téli hónap természetesen nem a semmittevésé. Ekkor lépnek szintet a csapatok, ekkor kezdhetjük meg az építkezéseket, és ekkor indíthatunk új kutatást is. Ez a rendszer némileg limitálóbb, mint például a Shogun 2-ben található, azonban a kezdő játékosok számára talán egy szempontból jobb: így nem fogják elfelejteni ezen lépéseket.

A birodalmi fejlesztések sajnálatos módban eléggé szegényesek. A legtöbb esetben nem választhatjuk meg, milyen létesítményt is szeretnénk építeni (pl. nehézgyalogságra összpontosító játékosnak nincs szüksége fél tucat könnyűgyalogságot erősítő falura), és még lebontani sem lehet a felesleges dolgokat. Leszűkíti lehetőségeinket, bár az is igaz, hogy a könnyebb nehézségi fokozatokon nem is igazán szükségesek ezen extra épületek felhasználása.

Ami nem tetszett
A kezelőfelület sokszor túl kevés információval szolgál. Amikor például ki kell választanunk egy egységet az összes közül, csupán fél körömnyi bélyegképeket kapunk, még azt sem, hogy épp milyen szintű az egérmutató alatti. A küldetéseknél előfordul, hogy olyan egységek közül kell választanunk, amelyekről soha azelőtt nem is hallottunk, és a játékbeli egységlistában sem szerepelnek. Nagy kár, hogy maximum három seregünk lehet, ráadásul ezek eléréséért el kell érnünk a történet bizonyos részeiig. Nem értem, hogy miért csupán néhány szomszédunkkal léphetünk diplomáciai kapcsolatba, és sajnálatos, hogy ennyire kevés opciót kapunk a viszonyok befolyásolására.

Vicces, hogy a „lehetetlen” nehézségi besorolású seregekre szinte nem is kell figyelnünk: nem támadnak meg, csak amennyiben elérünk egy olyan pontra a történetben, ahol hirtelen mondjuk „átlagos” besorolásra esnek. Az automata csata nem mindig használható, viszont általában lehetetlenül jó eredményt számít ki. A kamera a térkép szélein rosszul követi a seregeket. A játék ezeken felül iszonyatosan sokáig tölt.

Megéri?
Igen, főleg, mivel a csapat folyamatosan javítja a játékot, plusz magyar termék, és a reguláris kiadás – annak ellenére, hogy új játék – mindössze hatezer forintot kóstál, és a gyűjtői sem drágább, mint tizenhárom. A játék ugyan nem hibátlan, de élvezetes, és mivel kis hazánkba magyar nyelven érkezik, az angollal hadilábon állóknak is lehet ajánlani.