A Huawei okostelefonos kínálatából legutóbb egy vérbeli középkategóriás modellt, a Visiont (U8850) mutattuk be, ezúttal pedig az ennél eggyel magasabb kategóriában versenyző Honor következik a sorban. Ahogy az az alábbi cikkből ki fog derülni, a kínai gyártó ezúttal is apait-anyait beleadott a készülék kifejlesztésébe, mind hardver, mind pedig szoftver fronton. A piaci sikerhez tehát elméletileg minden adott, azonban van egy aprócska banánhéj, amin a Visionhöz (U8850) hasonlóan sajnos a Honor (U8860) is elcsúszik, de erről majd inkább egy kicsit később, a cikk legvégén. Következzék hát a Honor részletes bemutatója!

Design
Amikor az első pillantást vetjük a Honorra, van akinek egyből az Apple-féle iPhone 4(S) jut eszébe, van akinek csak annyi, hogy ez is egy sokadik okostelefon a sorban. Tény ami tény, a formaterv nem sok egyedi vonással, illetve új ötlettel rendelkezik - a kínai tervezők készítettek egy olyan készülékházat, melyre gyakorlatilag bármely mobilgyártó logóját rá lehetne szitázni. Érdekesség, hogy míg a Vision alumínium borítást kapott, addig a Honor teljes egészében műanyagból készült. Az elöl fekete, hátul fehér készülékház a mai trendtől eltérően nem puha tapintású, hanem kőkemény, felülete pedig csillogó. Az összeszerelési minőség teljesen rendben van, az illesztések mindenhol pontosak, szerencsére sehol egy izgő-mozgó lötyögő-nyekergő alkatrész. A 11 milliméteres vastagság köszönőviszonyban sincs az iPhone 4S-féle 9,3 milliméterrel, vagy éppen a Huawei Ascend P1 S által képviselt 6,7 milliméteres rekordértékkel, ettől függetlenül a Honort abszolút nem nevezném vastagnak (Vision: 9,9 mm). A 140 grammos tömeg kicsit nagyobb az átlagnál, de legalább érezni, hogy ott figyel a zsebünkben a telefon és nem hagytuk el valahol nap közben.


Felszereltség
Az oldalélek abszolút nincsenek túlzsúfolva, így például a jobboldal teljesen csupasz és baloldalt is csak a szokásos hangerőállító gombpár kapott helyet. Bekapcsolni a felső élen lévő gombbal lehet a kicsikét és ugyanitt keresendő a 3,5 milliméteres szabványos audio csatlakozó aljzat is. A microUSB-port az alsó élre került, még pedig teljesen fedetlen formában. Az enyhén nehezen leszedhető és vaskos hátlap mögött egy igen komoly kapacitású, 1930 mAh-s akkumulátor rejtőzik - ilyet ma még bizony kevés készülékben találunk (Vision: 1400 mAh). Ennek köszönhetően a használati idővel nincsenek is problémák, vagyis óvatos duhajkodás mellett akár két napig is kihúzhatjuk egyetlen feltöltéssel. A microSD slothoz sajnos nemcsak a hátlapot, hanem az akksit is el kell távolítanunk, vagyis bye-bye hot-swap! Az alapcsomagban egyébként nincs memóriakártya - csak egy hálózati töltőt, egy adatkábelt és egy vezetékes sztereó fülest kapunk.

Kijelző, kezelhetőség
Rég elmúltak már azok az idők, amikor a kínai gyártók telefonjaiban kis felbontású és rezisztív érintőkijelzők voltak. A Honor például egész konkrétan egy 4 colos képátlón 480x854 pixelt felvonultató kapacitív TFT panellel van felvértezve, melynek 245 ppi-s pixelsűrűsége abszolút korrekt vizuális megjelenítést tesz lehetővé (Vision: 3,7 col, 480x800 pixel). A fényerőt szenzoros automatika szabályozza, amivel nincs is baj, azzal viszont már igen, hogy a kijelző képe oldalról nézve nem túl szép, vagyis a betekintési szög tekintetében van még mit javítania a gyártónak. Az LCD felett ott figyel egy proximity szenzor, egy apró notifikációs LED és egy 2 megapixeles előlapi kamera, alul pedig négy (megvilágított) érintőgombra lehetünk figyelmesek, melyek a következő funkciókkal bírnak: Menu, Home, Back, Search. A virtuális QWERTY billentyűzeten függőleges helyzetben 4x7,5 milliméteres gombok figyelnek, ha pedig vízszintbe forgatjuk a mobilt, akkor 8x5,5 milliméteres felületek várják ujjbegyeink érkezését.


Kamera
A Visionbe szerelt 5 megapixeles fénylesőtől nem igazán voltunk elájulva, és bár a Honor sem érhet fel Nokia N8-féle magaslatokba, ezúttal mindenképpen korrektebb fotós lehetőségekhez jutunk. A 8 megapixeles kamerával maximum 3264x2448 pixeles felbontású felvételek készíthetők, háromféle képminőség opció mellett. Természetesen az autofókusz és a LED-segédfény sem hiányozhat a fedélzetről, de ami igazán érdekes az a HDR feauture. Ez utóbbi lényege, hogy a kamera gyors egymás utánban két felvételt készít ugyanarról a témáról, és ezekből automatikusan összeállít egy nagy dinamikatartományú képet. Ha viszonylag fixen tudjuk tartani a mobilt, az eredmény egész korrekt, de persze senki se várjon mondjuk DSLR-jellegű HDR minőséget. Említést érdemel továbbá a hét témabeállítás, a manuálisan állítható fehéregyensúly, a geotagging funkció, illetve a 720p HD felbontású videófelvevő. Jó hír, hogy a Visionnel ellentétben a HD videók nem 3, hanem 8 Mbit/s-os bitrátával rendelkeznek - az MP4 felvételek tesztjeink szerint 26 fps sebességűek. Íme néhány tesztfotó:


Szoftver
Ahogy azt joggal el is várhatjuk, a Honoron az egyik legfrissebb Gingerbread kiadás, a 2.3.6 teljesít szolgálatot, ezenkívül pedig jó hír, hogy érkezőben van az Android 4.0 frissítés, vagyis a finom Ice Cream Sandwich. A jól ismert Android alapokra a Huawei ezúttal nem a Visionön lévő SPB Shell 3D-t, hanem egy saját UI-t húzott rá, mely egyrészt formás külcsínjéről, másrészt pedig korrekt kezelhetőségéről ismerszik meg. A főképernyőn maximum öt slide-unk lehet, az oldalak között pedig háromféle különböző effekt (átlátszó kocka, csúsztatás, forgás) mellett lapozhatunk. A fentről lehúzható státuszsoron jelen vannak a főbb funkciók (GPS, BT, Wi-Fi) kis ikonjai, illetve természetesen a háttérben futó zenelejátszó kezelőszervei is megjelennek itt. A kijelző alsó sorában négy ikon figyel, melyek közül az elsőre rányomva juthatunk a 4x4 ikonos rácsos menübe (listás verzió nincs). A menü könnyen átszervezhető és mappákba is pakolgathatjuk az ikonokat. Egyedi továbbá a lock-screen, ahol is a kis lakatot négyféle irányba húzhatjuk el (feloldás, kamera, üzenetek, hívás).

Szolgáltatások
A névjegyzék a mai elvárásoknak megfelelően komoly social (Facebook, Twitter) támogatást élvez, egyébként pedig a népszerű közösségi szolgáltatások különálló kliensei is fel vannak telepítve a készülékre. A böngésző sebességével nincsenek problémák, és az sem utolsó szempont, hogy a Flash támogatás is adott. Szólnunk kell továbbá a Google Maps-ről (6.2.0), a fájlkezelőről, az adatforgalom figyelőről, a kétféle jegyzetkészítő alkalmazásról, a Documents To Go 3.0-ról (csak nézegető), a diktafonról, illetve a tudományos számológépről. A telefonon lévő rendszeradatokról és alkalmazásokról bármikor biztonsági mentést készíthetünk SD-kártyára, az úgynevezett Biztonsági szolgálat révén pedig fekete és fehér listára helyezhetjük a nekünk nem túl szimpatikus, illetve nagyon is szimpi emberkék telefonszámait. Az igen látványos felületet kapott zenelejátszó összesen tízféle EQ beállítást virít, ezek azonban csak headsetes használat során aktiválhatók. Hasonlóan headset kell a sztereó FM rádióhoz, amit persze már megszoktunk. A DivX állományokat simán kezeli a Honor, de például egy 720p-s MKV-ba már beletörik a képzeletbeli bicskája.

Hardver
A Huawei úgy érezte, hogy az aktuális csúcsmodellbe illene egy a Visionben lévőnél komolyabb processzort pakolni. Éppen ezért a Honor már nem 1 GHz-es, hanem 1,4 GHz-es processzort tudhat magáénak - az egymagos kivitel, illetve a CPU mellé pakolt, nem éppen top kategóriás Adreno 205 grafikus gyorsító viszont változatlan. Ugyanilyen (Qualcomm MSM8255T) chipset dohog egyébként többek közt a Samsung Galaxy S Plus-ban, a Sony Ericsson Xperia arc S-ben, vagy például a vadonatúj Nokia Lumia 800-ban. Az 512 MB RAM helyett 1 GB-ot is el tudnék képzelni, mindenesetre a Quadrant tesztben produkált 2379 pont, illetve a Linpackban elért 53,912 MFLOPS-os teljesítmény így is tiszteletre méltó (Vision: 1726 pont, 38,958 MFLOPS). ROM-ból 4 GB került a fedélzetre, wireless fronton 14,4 Mbit/s-os tempóval hasít a HSDPA, a HSUPA pedig maximum 5,76 Mbit/s-os sebességgel lövi fel a biteket és byte-okat. Ezenkívül kapunk még b/g/n szabványú Wi-Fi-t, DLNA-t, hot-spot funkciót, Bluetooth 2.1-et, no és persze GPS-vevőt. HDMI-portot viszont keresve sem találunk.

Konklúzió
A Huawei Honor egy átlagos külsejű okostelefon, melybe egy relatíve nagy és szép kijelző, egy 8 megapixeles kamera és egy gyors, de csak egymagos processzor került. Ha most itt a cikk végén azt írhatnám, hogy ez a kínai csoda mondjuk 60 ezer forintba kerül, akkor azt hiszem mindenki rohanna a boltokba. Ez azonban sajnos nincs így, hiszen a Honor kártyafüggetlen ára Európában jelenleg mintegy 320 euró, vagy átszámítva mintegy 95 ezer forint. Egyébként ez még mindig barátságosabban hangzik, mint a butább hardveres, de prémium borítást (unibody alu) kapott Vision-féle 105 ezer forintos árcédula, viszont csendben megsúgom, hogy egy a Honoréhoz hasonló procis és AMOLED kijelzős Samsung Galaxy S Plus már 80 ezer HUF magasságában begyűjthető. No comment! Most már csak abban bízhatunk, hogy az érkezőben lévő szupervékony Ascend P1 S-t (4,3 colos qHD AMOLED, dupla mag, 1,5 GHz, Andoid 4.0) már nem fogja ennyire túlárazni a Huawei, vagy pedig abban, hogy a hazai mobil szolgáltatók besegítenek majd egy kicsit az árak lenyomásában.