A MILC-szüzek fejében joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis miről szól ez az egész történet? Ha röviden és tömören kellene megfogalmaznom a MILC termékkategória lényegét, akkor azt mondanám, hogy ezek olyan, cserélhető objektíves digitális fényképezőgépek, melyek DSLR testvéreikhez képest alaposan összementek a mosásban. Magyarul a gyártók MILC fronton kiemelt figyelmet szentelnek a lehető legkisebb méretnek és tömegnek, és emiatt bizonyos alkatrészeket ki is hagynak a kis masinákból. Az Olympus-féle MILC triumvirátusból mi legutóbb a legkisebb és legolcsóbb PEN mini E-PM1-et fogtuk vallatóra, ezúttal viszont a minden hájjal megkent, és nem annyira a kompakt formára, hanem sokkal inkább a nagy tudásra kihegyezett PEN E-P3-at mutatjuk be Olvasóinknak.

Elődök, külcsín
2009-et írtunk akkor, amikor az Olympus bemutatta első Mikro 4/3 szabványú fényképezőgépét, az E-P1-et, majd pedig nem sokkal később megérkezett az enyhe ráncfelvarrásnak tekinthető E-P2. Ebbe a sorba áll be jelen tesztalanyunk, mely azonban sokkal több mint egy egyszerű ráncfelvarrás, hiszen személyében egy teljesen új modellhez van szerencsénk. Az E-P3 jelentősen nagyobb, mint a már említett E-PM1-es kistesó, azonban még így is jóval kisebb, mint egy low-end kategóriás tükörreflexes gép. A 122x69,1x34,2 milliméteres gépváz önmagában 321 grammot nyom a mérlegen - a matt fekete készülék külcsínjét néhány krómcsík és ezüstösen csillogó betét hivatott feldobni, jelentem sikerrel. A fémből készült borítás korrekt fogást biztosít, és itt jegyzendő meg, hogy az előlapon lévő és jobb kezünk által markolászott "grip" egy méretes csavar révén bármikor könnyen cserélhető.

Felszereltség, kezelhetőség
A baloldal teljesen csupasz, az ellentétes oldalon lévő kis műanyag ajtó kihajtását követően pedig egy USB csatlakozó aljzat és egy HDMI-port figyel ránk. A fémből készült állványmenet az objektív tengelyétől némileg jobbra kapott helyet és errefelé keresendő az SD/SDHC/SDXC kompatilibilis memóriakártya slot, illetve az akksi nyugvóhelye. Az 1150 mAh kapacitású akkumulátor a CIPA szabvány szerint mintegy 330 felvétel elkészítését teszi lehetővé - ez azért nem éppen DSLR szint, de kategóriájában teljesen korrektnek mondható. A felső élen lévő üzemmódválasztó tárcsa nyolc funkciót vonultat fel, és mellette található az exponáló gomb, a programozható Fn2 billentyű, illetve az on/off gomb. Hátul a kijelzőtől jobbra jó néhány, sajnos nem túl nagy kezelőszervre lehetünk figyelmesek:  van itt többek közt például egy programozható Fn1 gomb, egy dedikált videófelvevő gomb, egy tekerhető peremü navigomb, illetve egy recézett, tekerhető, de be nem nyomható kis henger kezelőszerv. Manuális módban ez utóbbival állítható a rekeszérték, a záridő pedig a navigomb tárcsájával szabályozható.

Vaku, kijelző
A sötétben történő fotózáskor remek szolgálatot tesz a narancssárga színnel operáló AF-segédfény, no és persze a felső él baloldali részéből mintegy 3 centiméteres magasságba felpattintható integrált vaku, ami az elődmodellekből egyébként még hiányzott. Ha esetleg nem elégíti ki igényeinket a beépített villanó, akkor a vakupapucsnak köszönhetően bármikor könnyen csatlakoztathatunk egy külső vakut a P3-ra. EVF ugyan nem jár a pénzünkért, de a lehetőség adott, hogy ilyen készséget utólag vásároljunk a készülékhez. Újdonság, hogy a kijelző immár érintésérzékeny, és mivel a kapacitív fajtából való, kezelése abszolút nem nyűg. A 3 colos képátlóval és 3:2 képaránnyal rendelkező OLED panel remek kontrasztaránnyal bír, bár erős napsütésben kicsit nehezen látható a rajta lévő vizuális tartalom. A 614 ezer pixeles felbontás ugyan nem rekordérték, viszont a hétköznapi gyakorlat során ez is tökéletesen elegendő. A kijelző egyébként fix, vagyis a PEN Lite E-PL3-tól eltérően nem dönthető, fényereje pedig 5 fokozatban állítható.


Képminőség
A 17,3x13 milliméter méretű Live MOS képérzékelő révén maximum 12 megapixeles felbontású fotók készíthetők, vagyis e tekintetben azért érezhető némi lemaradás a riválisokhoz képest, akik ugyebár mostanság már inkább 16 megapixelnél járnak. A fényérzékenység ISO200 és ISO12800 között állítható, és a magasabb érzékenység mellett érzékelhetően erősödő képzaj is azt mutatja, hogy a szenzor felett már némileg eljárt az idő. Természetesen adott a szenzortisztító feature és a képek stabilizálását az érzékelő mozgatásával oldotta meg a gyártó. A stabilizátor három üzemmóddal bír: az egyik mind horizontális, mind vertikális irányban működik, a második csak vertikálisan, a harmadik pedig csak horizontális irányban. A választható képarányok a következők: 4:3, 16:9, 3:2, 6:6 és 3:4. Említést érdemel továbbá a JPEG és RAW támogatás, a 3 fps sebességű sorozatfelvevő, illetve a duplamagos TruePic VI processzor. Tesztfotóink:


Funkciók
Bár az E-P3 nem tipikusan kezdő fotósoknak készült, természetesen nem hiányozhat róla a teljesen automata mód (iAUTO). A kísérletező kedvűek ehelyett nyugodtan használhatják a P, A, illetve S üzemmódokat, a haladók számára pedig ott a lehetőség a teljesen manuális M módra történő váltásra. A fókuszálás akár a kijelzőn történő tapizással is megoldható, sőt akár a fókuszálás/képkészítés is megoldható ily módon. Az AF mechanizmus egyébként jelentősen gyorsabb lett, ugyanis immár nem 60 Hz-es, hanem 120 Hz-es az úgynevezett Fast AF, ezenkívül pedig 11 zóna helyett immár 35-öt használ. Fókuszálási módból sincs hiány, van szimpla fókusz, folyamatos fókusz, követő fókusz és persze manuális fókusz is. A videófelvevő természetesen simán megugorja Full HD szintet: az 1920x1080 pixeles AVCHD felvételek 17 Mbit/s-os bitrátával és sztereó hangsávval rendelkeznek, de ezenkívül 720p HD (M-JPEG) üzemmódba is válthatunk.

Objektív, extrák
A tesztre kapott masinára egy 14-42 milliméteres gyújtótávolságú objektív volt felcsavarva, ami a kétszeres szorzó miatt a gyakorlatban ugyebár 28-84 milliméteres fókusztávolságot képvisel. Az f3,5-5,6-os fényerejű objektív szállításkor mintegy 50 milliméter hosszú, használat közben pedig maximum 75 milliméterre nyúlik ki a gépváz síkjából. Nem rossz cucc ez, de az igazi nagyágyú a második obi, ami egy 12 milliméteres és f2-es, teljes egészében fémből készült példány. No igen, ez már egy teljesen más kategória, mind képminőség, mind pedig ár tekintetében. Az E-P3 extra funkciói közül ki kell emelnünk a peremsötétedést csökkentő funkciót, illetve az árnyékkompenzációt, ezenkívül pedig a 2 megapixeles felbontású MPO állományokat létrehozó 3D üzemmód, a huszonhárom témabeállítás és a tíz művészi szűrő mellett sem mehetünk el szó nélkül.

Konklúzió
Az Olympus PEN E-P3 a gyártó jelenlegi MILC kínálatának zászlóshajója, ami persze nemcsak a tudás, hanem az árazás tekintetében is abszolút érződik. A gépváz önmagában véve mintegy 250 ezer forintba kerül, a 14-42-es obival szerelt kit pedig körülbelül 300 ezer magyar pengőbe fáj. Létezik ezenkívül még egy 14-42/40-150-es kit is, melyet jelenleg 320 ezer forintos áron forgalmaznak. Ha ennél olcsóbban szeretnénk megúszni a PEN mókát, akkor választhatjuk az E-PL3-at alap kitben 180 ezerért, vagy esetleg az E-PM1-et ugyancsak alap kitben 150 ezer forintért. Az Olympus kínálatában egyébként immár hét PEN masina és tizenegy PEN objektív lelhető fel - szabad a választás!