The Black Eyed Peas, DeepDish, Depeche Mode, Earth Wind and Fire, Groove Armada, Sasha – mi a közös bennük? Az, hogy mindannyian M-Audio motyókat használnak. Ha tehát kezünkbe vesszük a KeyStudio 49i-t, szívünk nyugodtan együtt dobbanhat a profikéval.

A ’90-es évek végén alakult cég a hangkártyáktól és szoftverektől kezdve a billentyűkön, kontrollereken át a hangszórókig, mikrofonokig és fejhallgatókig mindenféle audioeszköz gyártója, és bizony sok termékével igazi sztenderdet állított.

Lássuk, mi ez
Ha nem értesz hozzá, azt mondod, szinti. Ha értesz hozzá, azt mondod, midi-billentyűzet. Szerényen megjegyezném, én is ezt mondtam. Aztán tettem még két lépést, hogy közelebb kerüljek hozzá. És még mindig azt mondtam. Ezek után mögé kerültem, és… ÁHÁ! De hisz’ ez egy minden-az-egyben zenekészítő készülék!!!

Mit nyújt nekünk?
Először is egy digitális zongorát. Nem egyszerű vezérlő billentyűzetről beszélünk tehát, hanem egy olyanról, amibe egy Steinway grand piano hangját varázsolták bele. És hogy ez mit is jelent? Egyrészt azt, hogy ugyanazt a hangzást kapjuk, mint a nagytestvér, a KeyStation49 esetében, amelyik kategóriájában a világ legnagyobb számban eladott billentyűje. Másrészt, hogy hónunk alá csaphatjuk, lemehetünk a sarki presszóba, és számítógép csatlakoztatása nélkül rögtön kezdhetjük a haknizást mobil zongoránkon (feltéve, hogy a másik hón-alj alá hangfalakat is csapunk, mert saját hangszóró nem került a kütyübe)


Ha épp nem zongorázni szeretnénk, használhatjuk a midi-vezérlő funkciót. Ez azt jelenti, hogy egy usb kábellel a géphez csatlakozva, a számítógépünkön található virtuális hangszereket (VSTi, RtaS) szólaltathatjuk meg. És az jó? Nagyon jó! Régen elmúltak már azok az idők, amikor a profi stúdiótechnika egyet jelentett azzal, hogy vasat-vasra halmoztunk, vagyis sok (tíz) millióért szereztünk be különböző szintetizátorokat, sampler-eket és effekt-processzorokat. Ma már szinte minden ilyen eszközt helyettesíthet egy PC vagy MAC, hála a profi szoftveres technikának. Egy ilyen szoftvert a KeyStudio-hoz is kapunk, ami M-Audio GM Module névre hallgat. Feszes elektrós vagy modern trance-es hangzásról azonban ne álmodjon senki, itt egyszerű, jó minőségű alap hangszereket kapunk. De ne feledjük, ha beruházunk valami jó kis virtuális hangszerre, esetleg fellelünk ingyenes verziókat, akkor nincs határ. Reszkess Tiesto, az új producer generáció már a spájzban van!

És még itt sem áll meg a KeyStudio 49i tudománya. A készülékbe integráltak egy audio interfészt is, kaptunk tehát egy hangkártyát. Elég egy fejhallgatót, vagy hifit, aktív hangfalakat csatlakoztatni az eszközhöz, és máris hallhatunk a windows-hangoktól kezdve a virtuális hangszerek hangjáig mindent. A sztereó kimenet mellett bemeneteket is kapunk, amelyekre mikrofont, hangszert, vagy bármilyen audio forrást csatlakoztathatunk, és felvehetjük számítógépünkre azok jelét.

Így tényleg mindenünk van, ami a házi zenekészítéshez szükséges. Jöhet hát a fénykép a cuccról, mehet fel a facebook-ra, „házi stúdióm” címmel. Ez után csak annyi a dolgunk , hogy begyűjtsük a lájkokat és az irigykedő kommenteket a haveroktól.

Mi van a dobozban?
Felbontás után nem fogott el az a bizonyos karácsonyi kicsomagolós hangulat. Ennek oka a doboz szerény tartalma volt. A billentyű mellett 1 db usb-kábelt, 2 cd-t, és 1 db botrányosan karcsú leírást találtam, angol nyelven. Amit a legjobban hiányoltam, az egy hálózati adapter. Amikor otthon vagyunk ugyanis, a tápellátást számítógépünkről usb-n kapja az eszköz, de ha a presszóba járunk zenélni, akkor külön meg kell vásárolnunk egy pontosan hozzá illő hálózati adaptert is.

Ami a leírást illeti, alapvető, a használathoz nélkülözhetetlen információk hiányoznak belőle. Helyette ott a mondat, hogy kukkantsuk meg a mellékelt cd-n található dokumentációt – köszi.

Szoftver
Akad, szerencsére. Kellemes meglepetés a mellékelt Ableton Live Lite, hiszen ez napjaink egyik legnépszerűbb komplett megoldást nyújtó zenekészítő- és előadó szoftvere az amatőrök és profik körében egyaránt. A szoftverrel zenét komponálhatunk, mixeket készíthetünk, stúdió utómunkákat végezhetünk, vagy éppen élő előadást tarthatunk. Ne feledjük azonban, hogy a „Lite” verziót kapjuk, ami a teljes értékű program leegyszerűsített, olcsósított változata.

És ha már szoftverről esik szó, meg kell említeni, hogy a Keystudio 49i ProTools M-Powered kompatibilis. A részletekbe nem megyek bele. Annyit mondok csak, végezz el egy kísérletet: keress egy profi zenészt vagy stúdió technikust, és mondd neki hangosan, érthetően és tagoltan, hogy: P-r-o-T-o-o-l-s. Minden bizonnyal a pavlovi reflex elismerő hümmögést és tiszteletteljes bólogatást fog kiváltani kísérleti alanyodból.  


Gombok, tekerentyűk és bizgentyűk
A 49i elnevezés 49 billentyűre, vagyis négy oktávra utal. És hogy ez mire elég? Nagyjából mindenre. Feltéve, ha nem a Magyar Rapszódiát akarjuk előadni négy kezes felállásban. Ennél nagyobb billentyű akkor kell, ha a havernak is ekkora van, és rá akarunk kontrázni, vagy ha a házi stúdiónkról készült fényképre valami terpesztősebbet szeretnénk.

A készülék balján egy hajlító- és egy modulációs kereket találunk. Előbbi jól jöhet, ha például ATB ’Till I Come-ját szeretnénk előadni. Ezek felett találjuk a transpose-gombokat, ami akkor tesz jó szolgálatot, ha az említett 4 oktáv kevés, és el szeretnénk tolni lefelé vagy felfelé.  Még feljebb az Edit Mode gomb figyel, ami később még megér egy misét, de a mellette lévő fő hangerő csúszka mellett nem mehetünk el szó nélkül. Használatát (tologatását) ugyanis recsegő-kattogó effekt kíséri a hangszórókban, fülhallgatóban.

Fent találunk még néhány hangerő állító potit, amiket a csatlakoztatott mikrofonhoz, hangszerhez, vonalbemenethez és a beépített zongora hangjához rendeltek hozzá. Dicséretes, hogy fellelhetünk egy „piano reset” gombot is melyet megnyomva azonnal visszaáll minden paraméter és alapbeállítás a gyári alapértékre, menekülési utat kínálva ezzel a „hozzáértő” felhasználóknak. Végül van még egy említésre méltó gomb, a „reverb on/off”. Ezzel a beépített zongora hangját tudjuk megzengetni. Hozzáteszem, sokkal használhatóbb lenne a gomb helyett egy poti, amivel az effekt nagyságát tudnánk állítani, mert így csak a vagy van, vagy nincs lehetőségek kínálkoznak.

Gyűrjük meg a kicsikét – egy kicsikét
Kezembe véve átlagos minőséget tapasztaltam, műanyag termék, semmi nagy csodára nem kell számítani. Nem recseg-ropog, de nem is az az örökéletű darab. Kellemes meglepetés volt a billentyűk járása, nem kattognak, nem hangosak, ami különösen jó, mikor lágy, halk dallamok varázsolódnak elő ujjaink közül. A potméterek kissé kotyogósak, a fő hangerő tolókütyüje pedig – mind járásában, mind külsejében - egyenesen borzalmas. A hajlító kerék járása kellemes, bár meglepő, hogy oda-vissza kb. 30-30 fokban lehet csak kitéríteni - így nem tudunk nagyon precíz játékot produkálni vele.

A külsőségekről ennyit, lássuk a szellemi értékeket. A gyártó CD minőséget ígér nekünk. Hűha, mondhatnánk, de álljon csak meg a menetelés! Az audio CD szabvány megszületésének dátuma 1980. Akkor, vagyis 31 éve, és még jó sokáig ez valóban minőségi sztenderdet jelentett. Számokban kifejezve ez digitális mintánként 16 bit adatmennyiségről és 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciáról szól. Ma egy egyszerűbbnek mondható hangkártya is 24 bit mellet 48, esetleg 96 kHz-en dolgozik, ha meg stúdiómotyóról van szó, akkor pláne. Nagy ügyet mégsem kell ebből csinálni, hiszen ez a készülék minden bizonnyal a kezdő bárányok számára teremtetett az Úr által.

A gyár által megadott paraméterek tudatában kezdtem bele a hallgatózásba, tehát nem vártam nagy csodát. A beépített zongora hangja rendben van, jól állta a sarat a 20 hangú polifónia funkció is. Ez azt jelenti, hogy egyszerre 20 ujjunk által leütött hangot képes megszólaltatni a készülék.
Ha mikrofont, hangszert, vagy más, vonalszintű jelet szeretnénk felvenni a készülékkel, megtehetjük. De nem gond nélkül. Ha ugyanis kicsit is halk a jelforrásunk - és pl. mikrofon esetében miért is ne lenne az -, akkor a bemeneti hangerő potmétert feltekerve jókora alapzajjal ajándékozza meg jelünket a kütyü. Nem baj, nem profiknak készült…


Egy fontos adat: a latency. Minden audioeszköz, ami a hangból digitális jelet csinál, vagy a digitális adatokat hanggá alakítja, egy bizonyos késéssel végzi munkáját. Ez érthető is, hiszen legyen bármilyen okos, neki is időbe telik, mire kimatekozza magának a dolgokat. Csak épp nem mindegy, hogy mennyibe. Gyengébb számítógépnél, átlagos hangkártyánál előfordulhat, hogy egy profibb szoftverszintinél a billentyűn leütött hang a számítógépen csak 1-2 másodperc múlva szólal meg. Ez ugyebár, nem jó. Ha ez a bizonyos latency érték 10ms alatt van, az már egy nem észrevehető mértékű késés. Nos, az M-Audio Keystudio 49i egy átlagos, mindennapi használatra szánt PC-re csatlakoztatva, Windows XP SP3 rendszeren futva 9,1ms-ot produkált. Hurrá!

Kezelhetőség
Alacsony árfekvés = kevés gomb és nulla kijelző = macerás kezelhetőség. Olyannyira, hogy én, mint sok vasat látott zenészember, teszteléskor elő sem akartam venni a használati utasítást – elvből. Aztán egy közepes közelharc után vesztettem, és lógó orral feladtam. Elővettem a dobozban talált angol leírást. Az az értékes dokumentum pont arra jó, hogy tudassa velem, nem érek vele semmit, nyissam meg a cd-n lévő – szintén angol – doksit.

Kutakodásom és információéhségem oka az volt, hogy a billentyűzet bekapcsoláskor automatikusan digitális zongoraként működik. Ez jaj, de jó, mert semmit nem kell rajta mahinálni, és máris mehet a Boci-Boci Tarka. Igen ám, de én ki akartam próbálni a midi vezérlő funkcióját is, vagyis egy szoftveres szintit akartam a billentyűkkel megszólaltatni PC-men. Sikerült is. Csak úgy dübörgött az elektromos gitár az ujjaim alatt – a gyári zongorahanggal karöltve, duettben. Oké, kapcsoljuk ki a zongorát. Hogyan? Hol? Mivel? Miért nem megy?

Miért akarok mindjárt ordítani?
A választ a cd-s doksi nélkül soha nem kaptam volna meg. „Nyomja meg az Edit Mode gombot, majd üsse le balról a 23.-ik zongorabillentyűt…” Köszönöm Istenem. Ismét bölcsebbnek érzem magam.
Az alapvető, tényleg lényeges, mégis hiányzó funkcióválasztó gombok hiányát úgy kompenzálta a gyártó, hogy az Edit Mode gomb lenyomása után leütött bizonyos zongorabillentyűk művelnek bizonyos dolgokat. De melyik mit csinál? Rá van talán szitázva a készülékre, pici betűkkel az adott billentyűk fölé? Neheheeem. Semmi sincs sehol sem. Még a használati utasításban sem. Csakis a cd az, mi minden titkot rejt…

Zárszónak
- is egy a vége: kis- és középvállalkozásoknak ideális. Vagyis az M-Audio ezt a termékét minden bizonnyal a zenekészítéssel éppen ismerkedőknek alkotta meg, és törekvésük nem volt hiába való.
Még a fent felsorolt hibákat figyelembe véve is elmondható, hogy a Keystudio 49i megvásárlásával egy valóban használható, kedvező árú, minden-az-egyben készüléket kap a leendő producer - ezzel meglévő számítógépét kiegészítve egy igazi, hamisítatlan otthoni STÚDIÓVÁ.