Speciális kapcsolatom van a Sharp tévékkel. Próbálom magamat meggyőzni, hogy tévé és tévé között nem lehet akkora különbség, így simán megfelel nekem az olcsóbb, hasonló tudású is. Aztán jönnek ezek a Sharp csodák és nagyon elbizonytalanodom.

40 col és Full HD
A száraz adatokkal hadd ne fárasszam a kedves olvasót, ezeket a Sharp LC-40LE830E hivatalos weboldalán megtaláljuk. Ehelyett hadd emeljek ki néhány fontos részletet, amiért felkapja a fejét az ember. Az már alap a Sharp tévéknél, hogy Quattron technológiával érkeznek, így a színeket egy plusz sárga hozzáadásával keverik ki. Ettől lehet megkülönböztetni őket minden más tévétől. A Sharp a látható képméretet tünteti fel az adattáblán, tehát jelen esetben tényleg 102 centiméter és 40 inch vár ránk. Kontraszt arányt nem is érdemes feltüntetni, hiszen akkora számot kapnánk, amely helyett elegánsan csak a "Mega kotraszt" kifejezést használják, és nem szerénytelenek.

A család minden tagja élvezheti a tévét, mert a 180 fokból csupán kettő veszik, a maradék 178 fokban tökéletesen élvezhető a kép, tehát akkor is jó, ha kicsit oldalt ülünk. A Sharp LC-40LE830E bőven a legfelső, "A" energiaosztályba tartozik, de azért az talán mégis meglepő, hogy egy méteres átmérőjű tévé megelégszik 63 Wattal. Ez annyit tesz, hogy mai energiaárak mellett, átlagos felhasználásnál nagyjából 4500 forintunkban van a tévézés éves szinten, ami havi 375 forintra jön ki, ha leosztjuk. Persze egy 315.000,- forintos tévénél (a teszt megírásakor ennyiért juthatunk hozzá a legolcsóbban, a teszt olvasásakor meg ide kattintva találhatunk olcsót belőle ) nem pont az a pár ezres ragadja meg az ember fantáziáját, de aki környezettudatos, annak bizony fontos az alacsony fogyasztás.

Beüzemelés
Nagy örömmel látjuk, hogy ez a tévét is ellátták számos csatlakozóval. HDMI-ből négy áll rendelkezésre, és talán ez a legfontosabb. Kicsit baj, hogy sem a SCART-aljzat, sem a pc csatlakozó, sem a component csatlakozó, de még az analóg RCA-csatlakozó sincs megdöntve, hanem a tévé hátuljából állnak ki merőlegesen, így ha ezek valamelyikébe dugót dugunk bele, az a falra helyezésné problémát jelenthet. Igaz, a component és az RCA-csatlakozóra van megoldás, lehet kapni 90 fokban fordító közbetétet, de a SCART-tal még így is bajunk lesz.Aztán egy kicsit vicces az is, hogy a tévé hátulján külön felirat rendelkezik arról, mekkora HDMI csatlakozót és mekkora USB-s sticket dughatunk bele a legoptimálisabb csatlakozáshoz. Úgy is mondhatnánk, hogy mekkora fér bele. Nos, a következő képen látható, bár szerintem egyszerűbb lett volna kihagyni nekik egy kicsivel több helyet.

Mindez persze csak azokat érinti, akik falon szeretnék elhelyezni (ehhez 300x300-as VESA fali rögzítő kell) a csinos kis talp helyett, amelyet egyébként nagyon könnyű felszerelni és nagyon biztosan megtartja a tévét. Talppal egyébként mindössze 48 milliméterrel lesz magasabb, így talpra állítva egy 95x65x28 centiméteres hely kell neki, ami a szélesség x magasság x mélység arányokat jelenti. ha megtaláltuk a helyét és sikerült minden kábelt bekötni, üzemeljük be! Ha nem sikerülne bekapcsolni, akkor keressük meg a hátoldalon eldugott billenőkapcsolót, mert azokra is gondoltak, akiknek még ez a 0,2 Watt is sok lenne a készenléti üzemmódban.

A mindennapok
A fontos dolgok a mindennapi használat során dőlnek el, és bár ezt a tévét csak egy szűk hetet volt alkalmunk nyúzni, azért sikerült vele összeszokni. Nem nehéz ez, hiszen minden tekintetben fejlődött a tévé az elődökhöz képest is. Egy korábbi tesztben volt alkalmunk jól megnyaggatni egy LC-40LE924E-t, amely szintén 40 colos, de még nem 3D-s. Nos, ahhoz képest kifejezetten sokat javult a tévé sebessége, amely mind a bekapcsolásnál, mind a csatornaváltásoknál érezhető. A fényerő és a képélesség is sokkal jobb, bár arra az előzőnél sem volt panaszunk. Azonnal szemet szúr viszont, hogy az előlapról eltűntek a szenzorok (illetve nem látszanak), így ez a tévé - ha lehetséges - még szebb, mint az elődök, bár azok sem voltak éppen csúnyák.


Mindenképpen a lakás dísze ez a tévé is, igazi életstílustermék. Persze akit a tudás érdekel inkább, az is elégedett lesz vele, hiszen a filmeknél a párbeszédek a beszédkiemelésnek köszönhetően érthetőbbek, a hangszórók pedig képesek kihasználni a tévé és a fal közötti távolságot a hang öblösítésére, ami ettől tényleg meglepően jól is szól (persze főként ha a falra szereljük). A menü jól átgondolt, a használati útmutatót tényleg nem nagyon kell elővegyük. Apropó használati útmutató...

Egy kicsit fájó pont, hogy a tévé beépített képnézegetője nem sikerült túl jól. Így aztán a képek nézegetésénél nincs léptetés, hanem minden egyes képnél ki kell lépni a teljes képernyős nézetből, odalépni a következő képre és újra kinagyítani teljes képernyőre. Ez annyira macerás, hogy nem fogjuk használni, így hiába kaptunk használati útmutatót jpeg-ben, nem fogjuk a tévén olvasgatni. A PDF-est meg végképp nem, mert PDF-et nem tud kezelni a tévé. Az egyéb multimédiás tartalmakkal nincs baj, a DivX, Xvid, Mpeg és Mkv szépen megy neki, az MP3-akkal is elboldogul.

3D, azaz három dé
Nos, ezt hagytam a végére, bár talán ez érdekli legjobban a kedves olvasót. Hát, vannak bajok, amikről persze többnyire nem a Sharp tehet. A Sharp nem tehet ugyanis arról, hogy a vadiúj szrídítívínket nem tudjuk ellátni tartalommal, mert alig vannak ilyen filmek. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy kis (vagy nagy) keresgéléssel azért talál majd hozzá 3 dimenziós filmeket, de nem. Mi sem jellemzőbb, minthogy a tévéhez nem kaptunk ilyen filmet, így nekünk kellett szerezni egyet. Na, az sem volt egyszerű és bár én szeretem James Cameron Avatarját, kicsit unalmas, hogy ugyanazt a 10 darab 3D-s jelenetet kell nézegesse az ember évek óta.

Szóval nemhogy kikölcsönözni, de megvásárolni sem nagyon lehetséges manapság 3D-s filmet kis hazánkban, úgyhogy a mutatvány egyszer itt bukik meg. Aztán - és erről már a Sharp tehet - ott dől meg a mutatvány, hogy a tévéhez ugyebár kell szemüveg, amelyből egy darab a mai napon 36.215,- forintba kerül és nem tartozéka a tévének. Ha tehát egy négytagú család szeretne egy jót 3D mozizni, akkor a tévé egyszer 315.000,- HUF, egy mondjuk Sharp BD-HD90S 3D-s Bluray lejátszó 106.000,- HUF, hozzá a négy darab szemüveg 144.860,- HUF és mondjuk egy film - már ha lehet kapni - alsó hangon is 8000 forint, az mindösszesen akkor tehát nagyjából 580.000,- HUF. Ennyi az annyi. Persze meg lehet próbálni külföldről behozni filmeket, de azoknak meg nem lesz magyar hangja, a gyermekek meg nem nagyon élvezik a feliratos filmeket. (Zárójelben megjegyzem, a teszteléshez használt Avatar 3D is csak angol hangsávos volt).