Hétfő reggel 7-kor csörög az ébresztőóra. Fel kell kelni, mert 8-ra be kell érni a melóhelyre, még pedig a hazai T-Mobile XI. kerületi főhadiszállására. Álmos szemeinket dörzsölve a reggeli dugóban nagy nehezen sikerül beevickélni a magenta bázisra, ahol az irodában csak egy 1 perces villámlátogatást teszünk: köszönés a kollégáknak, útiterv átvétele és a szolgálati járgány kulcsának szögről történő leakasztása. Aztán jöhet a menet, az udvaron vár a kocsi, melynek motorja a slusszkulcs elforgatására máris életre kel. De nem akármilyen jármű ez, hanem egy 50 milliós értékű gördülő mobil laboratórium. A munkaeszköz egész pontosan egy Mitsubishi Pajero 3.2 DI-D, 200 pacival, dízeles nyomatékheggyel és összkerékhajtással. Hogy pontosan mi a munka? Nos, autókázás reggel 8-től délután 4-ig, aztán szálláskeresés, másnap reggel pedig kezdődik minden elölről. Hétfőtől egészen csütörtökig. Minden nap ugyanaz a feladat. Vannak azért szépségei a dolognak, de azért alapvetően elég monoton dolog ez az egész.

50 misi
Valahogy így néz ki azoknak az emberkéknek a munkája, akik a T-Mobile alkalmazásában állva csak és kizárólag azzal foglalkoznak, hogy mérik a mobilhálózatot. Azért, hogy az előfizető mindig a lehető legjobb hanghívás és mobilnet élményben részesülhessen. Az említett Pajero piaci értéke újonnan mintegy 15 millió forint, de akkor mégis miért ér 50 misit a T-s járgány? Nos, a csomagtartóban, az utastérben és a tetőn lévő, Svájcból érkezett Ascom mérőberendezések hardverköltsége mintegy 30 millió forint, és akkor a szükséges szoftverek áráról még nem is beszéltünk.

Külcsín
Hogy kívülről miről ismerhető fel egy ilyen T-s Micu? Nos adott ugyebár az elmaradhatatlan T-s matrica, illetve a tetőn elhelyezett tizenegy kis antenna. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha a mérőkocsin ennyi külső antenna csücsül, akkor a mérések vajon nem lesznek-e túlságosan idealizáltak? A T-Mobile válasza egyértelműen "nem", a valós körülmények közötti mérési lehetőségeket ugyanis megfelelő csillapítások alkalmazásával maximálisan tudják biztosítani. Ja és ha a használtautós portálokon olyan Pajerót találunk, melynek tetejébe tizenegy kis dugó van benyomva, azonnal kezdjünk gyanakodni, hogy ez a kocsi a hirdetés szövegével ellentétben nem egy alig használt, 60 ezer kilométert futott példány. Ezek a mérőkocsik ugyanis általában évi 70-80 ezer kilométert tudnak maguk után, és amikor eladósorba kerülnek, minimum 200 ezer, de inkább 300 ezer kilométer van az órájukban.

Kalandtúra
Noha az átlagos munkanapok igencsak szürkék, a mérőkocsis emberkéknek jó néhány izgalmas kalandba is sikerült belefutniuk az elmúlt években. Előfordult például, hogy az egyik terepjáró alatt egyszerűen beszakadt az aszfalt, egyszer pedig egy olyan vidéki terepen sikerült megrekedni, ahol még a mentésre igyekvő tűzoltóautó is elakadt. Száraz nyári napokon az szokott gondot okozni, hogy a földutakon még az alacsony, 20-30 kilométer/órás tempó ellenére is porzik a kocsi mögött az út. Egyszer előfordult, hogy a por annyira felbőszítette a helyi lakosokat, hogy "kereklámpás zsigákkal" vették üldözőbe a mérőkocsit, ezt követően pedig még a hatóságokat is ki kellett hívni. Eddig egyébként szerencsére még egy ilyen autót sem törtek fel, igaz a bennük lévő spéci cuccokat is nehéz lenne értékesíteni a piacon. A sofőrök egyébként sohasem vihetik haza a kocsikat, tehát a kis erdei csapatások esélye kizárva.

Feladat
Az általában 1-2 fős mérőszemélyzet minden reggel megkapja, hogy mi az adott napi penzum, vagyis, hogy az ország pontosan mely részén, milyen útvonalat bejárva kell feltérképezni a mobilhálózatot. Ez az útiterv nem digitális, hanem nagyon is analóg, amolyan papírlapos formában realizálódik. Van lehetőség GPS-es navigációra is, de a T-Mobile-osok mégis inkább a jó öreg módszert használják, még pedig azért, mert az útvonalak olyan kacifántosak, hogy nehéz lenne pontosan beadni őket a navinak. A mérőkocsi egyrészt folyamatosan méri a hanghívások minőségét, másrészt pedig monitorozza, hogy az adott helyszínen milyen kvalitásokkal bír a mobilnet, mind HSDPA, mind pedig HSUPA fronton.

Eszközök
A Pajero csomagtartójában két nagyobb doboz utazik, melyek közül a jobboldaliban található a lényegi rész. Egész konkrétan 3-3 darab, teljesen hétköznapi mobiltelefon, valamint 3 adatkártya. A 3 darab Nokia N95 a GSM és 3G hálózatokat egyaránt használja, a három Nokia 6680-as viszont csak GSM-re van belőve, az antennáik pedig ki vannak vezetve a tetőre. A három adatkártyával pedig értelemszerűen az adatátviteli mérések bonyolíthatóak le. De vajon miért van mindenből három? A válasz valahol a hazánkban működő mobil operátorok számában keresendő. Igen, bizony. A T-Mobile és persze a versenytársai is nemcsak a saját, hanem a rivális hálózatokat is folyamatosan pásztázzak. Így aztán van összehasonlítási alap. A konkurensek SIM-kártyáit egyébként teljesen hétköznapi módon, boltban vásárolják a T-Mobile munkatársai, hogy az ily módon történő trükközés teljes mértékben kizárható legyen. Továbbá az anyósülésen van még egy érintőképernyős PC, melyen maga a tesztprogram fut, és amin a kezelő pillanatok alatt be tudja állítani a mérési paramétereket. Vezetés közben egyébként nem kell túl sokat foglalkozni a mért adatokkal, azok kiértékelése ugyanis csak később, a T-Mobile HQ-n történik meg.

Az első mérés
A szoftverben viszonylag egyszerűen be lehet állítani, hogy pontosan mit és milyen feltételek mellett szeretnénk mérni. A hangminőség kijelzése százalékos rendszerben működik és a 100 százalék a legjobb érték. Mérőautónkkal Budapestről Biatorbágyra autóztunk, ahol adott pillanatban mindhárom szolgáltató maximálisan jó hangminőséget biztosított. A mobilnetet különböző HTTP és FTP fel- és letöltésekkel lehet megizzasztani, és aztán máris érkeznek a különböző megabites és milliszekundumos értékek. A megabitből (sebesség) ugyebár a több, a milliszekundumból (késleltetés) pedig értelemszerűen a kevesebb a jobb. A rendszer jelenleg maximum HSPA+ (3,75G) hálózatot tud mérni, de egy egyszerű szoftverfrissítéssel a közeljövőben akár az LTE-t (4G) is mérni tudja majd.

Az alábbi videón Balázs kollégám (PC World) próbál navigálni a térkép alapján a sofőrnek, de nem igazán megy a dolog, hiszen az asszony pont a legrosszabbkor hívja emberünket:


A második mérés
Az első volt a T-Mobile saját mérése, a második pedig az a verzió, melynek eredményét mind a három szolgáltatónak évente be kell küldeni az NMHH-nak. Ennek lényege a következő: az ország területen véletlenszerűen kijelöltek 6000 mobilnet mérési pontot, melyből mindhárom operátornak évente 150 helyen kell méréseket folytatnia. Ezt a 150 pontot minden évben véletlenszerűen osztják ki a szolgáltatók között. A mérés pedig gyakorlatilag abból áll, hogy 4 percig folyamatos letöltést, majd pedig 4 percig folyamatos feltöltést kell produkálni, majd pedig értelemszerűen regisztrálni kell az adatokat.

Melyik a leggyorsabb hazai mobilnet?
Na, erre a kérdésre ez a kis mérőtúra egész biztosan nem adhat választ, hiszen csak néhány ponton végeztünk mérést, ráadásul a kapott eredmények csak ott és csak akkor voltak érvényesek, vagyis minden adat nagyon terhelésfüggő. Ezekből az adatokból aztán persze rengeteget be lehet gyűjteni és azokból remek statisztikákat lehet gyártani, melyek aztán vagy igazak, vagy kevésbé igazak. A T-Mobile határozott álláspontja, hogy a szolgáltatók által az NMHH-nak küldött reprezentatív adatok a mérvadóak, és ezeknek a mérési adatoknak lehet hinni a leginkább. És ez alapján bizony a T-Mobile nyakában lóg az a bizonyos képzeletbeli aranyérem.

Botrány
Vélhetően olvasóinknak is feltűnt, hogy az elmúlt napokban-hetekben egyre másra tűntek fel azok a reklámok, melyek szerint ennek, vagy annak a szolgáltatónak a leggyorsabb a mobilnete. Az egész ügyet a Vodafone pattintotta ki, amikoris azt kezdte hangoztatni, hogy Magyarországon jelenleg nála érhető el a legnagyobb mobil le- és feltöltési sebesség. Ezt az állítást egy a német P3 cég által tavaly ősszel készített mérésre alapozza a vörös szolgáltató: ekkor nyolc városban és néhány főútvonalon csekkolták le a Vodafone mobilnet szolgáltatását, és az így kapott eredményeket vetítették le az egész országra. Ez nem biztos, hogy korrekt tájékoztatást nyújt az előfizetők számára - véli a hazai T-Mobile, melynek anyacége külföldön egyébként már többször is együtt dolgozott a P3-mal. A T-Mobile-nak nem is a P3-mal van baja, hanem azzal, hogy annak tavalyi méréseinek eredményéből nem lehet olyan pontos következtetéseket levonni, mint azokból, melyeket a szolgáltatók az NMHH számára készítenek időről időre.

Nyugalom
A T-Mobile a Vodafone akciójára válaszul saját reklámkampányt indított, mely egy előre be nem tervezett néhány 10 millió forintos extra kiadást jelentett. A cég munkatársai a mai informális újságírói beszélgetésen elmondták, hogy szerintük ezzel az ügynek nagyjából vége is van, vagy legalábbis a T-Mobile a részéről lezártnak tekinti a dolgot. Az persze már más kérdés, hogy a GVH milyen döntést hoz majd az ügyben. Egy érdekes adalék: míg a Vodafone azt állítja, hogy jelenleg az ő hálózata a leggyorsabb, az ÁFSZ-ében vállalt minimális mobilnet sebességek furcsa módon a tizedét sem érik el a T-Mobile által vállalt hasonló értékeknek.

Jövő
A T-Mobile tavaly ősszel indította el kereskedelmi HSPA+ szolgáltatását, mely a HSPA-nál jelentősen nagyobb adatátviteli sebességet, illetve csökkentett látenciát biztosít. A jövő értelemszerűen az LTE technológiáé lenne, melyet a hazai T-Mobile már jó ideje tesztel, azonban a hazai szabályozás egyelőre nem teszi lehetővé a kereskedelmi LTE szolgáltatás elindítását. A szolgáltatók közötti sebességharc mindenesetre a jelek szerint tovább folytatódik. A Telenor egyelőre kimaradt a T-Mobile és a Vodafone között zajló csatározásból, ennek pedig vélhetően az az oka, hogy a Telenor kivár, és majd akkor kezdi el a vélhetően hatalmas tempót kommunikálni, amikor a kínai ZTE által épített új hálózata üzemkész lesz.  Említést érdemel továbbá az a tény, hogy míg a HSPA-ról HSPA+-ra történő upgrade gyakorlatilag egy egyszerű és olcsó szoftverfrissítéssel megoldható, addig az LTE bevezetése már sokkal bonyolultabb és drágább, ráadásul a meglévő mobil készülékeket is le kell majd cserélni.

Olcsóbb mobilozás, iPad 2?
A végződtetési díjak további csökkentésétől a T-Mobile nem várja az előfizetői percdíjak jövőbeli csökkenését, hiszen egyrészt ennek minimális lenne a hatása, másrészt pedig a T-Mobile szerint a szolgáltatók az elmúlt években már nagyon sok inflációs terhet vállaltak magukra. Az operátor képviselői elmondták, hogy az elkövetkezendő hónapok igazán nagy dobása a vadonatúj pre-paid mobilnet csomagok megjelenése lesz, erről a témáról viszont egyelőre nem lehet többet tudni. Arra a kérdésre, hogy a hazai T-Mobile-nál megjelenik-e a szerda este bejelentett iPad 2, a cég illetékese azt válaszolta, hogy T-Mobile-os SIM-kártyával biztos kapható lesz a készülék, de nem valószínű, hogy maga a T-Mobile forgalmazni fogja.

Konklúzió
A spéci Pajero remek járgány, de a T-Mobile munkatársai által végzett mérőmunka bizony igen monoton és sokszor embert próbáló feladat. Az ő munkájuk viszont nagyon is fontos szerepet játszik abban, hogy mobilos beszélgetéseink a lehetőségekhez képest mindig a legjobb minőségűek legyenek, illetve, hogy például egy-egy e-mailünk letöltése ne fél órán át, hanem csak néhány másodpercig tartson. A szolgáltatók közötti mobilnetes PR-háború pedig remélhetőleg lassan tényleg véget ér, nekünk, átlagos mobilosoknak pedig érdemes továbbra is némi fenntartással kezelni az operátorok sokszor nagyzoló hirdetéseit.

További érdekes cikkek:
Telenor: a kínaiak már a spájzban vannak
LTE: újabb betűhármas, amire érdemes figyelni
Letöltés a mobilra: 1 perc/film sebességgel
Ingyenes marad a mobilos iWiW