Az S5570 típusjelzésű modell a keresztségben a Samsung Galaxy Mini nevet kapta, melyből ugyebár rögtön arra lehet következtetni, hogy ez a készülék az új Galaxy termékcsalád legkisebb és egyben legegyszerűbb tagja. Tény, ami tény, a Galaxy Mini tényleg nem egy túl nagydarab valami, viszont ultra-kompaktnak sem mondanám. Hogy miért? Nos, például azért, mert a Sony Ericsson Xperia X10 mini jelentősen kisebb nála, illetve azért, mert a felsőbb kategóriában versenyző Galaxy Ace sem sokkal nagyobb nála. A Galaxy Mini tehát csak éppen annyira kicsi, hogy azért még megkülönböztethető legyen testvéreitől, illetve, hogy a kezelhetőségét ne rontsa le a már-már túlontúl kis méret.

Design
A Samsung ezúttal nem titkoltan elsősorban a fiatal vásárlóközönséget vette célkeresztbe, vagyis azokat a vevőket, akik csak ritkán rendelkeznek húszezresektől dagadó pénztárcával, ettől függetlenül egy minden modern funkcióval felvértezett, és nem utolsó sorban egyedi megjelenésű okostelefonra vágynak. Az egyediségről ezúttal az a metálsárga díszcsík gondoskodik, mely végig körbefut a készülék oldalán, és amely színből egyébként a középső nyomógomb krómpereme mellé is jutott egy kevés. Ezt leszámítva egyébként abszolút sötét színek (fekete, szürke) dominálnak, melyek szerencsére matt kivitelben vannak jelen, így szinte egyáltalán nem érzékenyek az ujjlenyomatos szennyeződésekre. Az ívelt hátlap érdesített kivitelű, így a kézből történő véletlen kiejtésnek gyakorlatilag nulla az esélye. Itt jegyzendő meg, hogy a telefonból létezik fehér változat is.

Felszereltség
Baloldalt található a hangerőállító gombpár, illetve ugyancsak itt tudjuk rögzíteni a hordszíjt, már ha akad ilyenünk. Az ellentétes oldalra került a bekapcsológomb, illetve a kis kihajtható fül alá rejtett microSD slot, melyben alaphelyzetben egy 2 GB-os memóriakártya csücsül. Ugyancsak egy kis ajtó mögé rejtették a tervezők a felső élen lévő szabványos microUSB csatlakozó aljzatot, a 3,5 milliméteres jack aljzat viszont értelemszerűen fedetlen. A pillekönnyű hátlap könnyen lepattintható, mögötte pedig egy 1200 mAh kapacitású lítium-ion akkumulátor teljesít szolgálatot. A kijelző feletti, mintegy 20 milliméter széles, aprón lyuggatott hangszóró díszítés mellett ott a proximity szenzor, mely hívás közben inaktívvá teszi a kijelzőt. A giroszkópnak köszönhetően adott az automatikus kijelzőkép elforgatási opció, illetve a bejövő hívások is elnémíthatók a készülék lefelé történő elforgatásával.


Kijelző
Közelségérzékelő és giroszkóp tehát van a TouchWiz 3.0 UI-s telefonban, ellenben fényszenzor sajnos nincs, így a fényerőt csak manuálisan lehet szabályozni. A TFT technológiájú folyadékkristályos kijelző 3,14 colos képátlóval rendelkezik (X10 mini: 2,55 col) és egész konkrétan 48x64 milliméteres felületen tárja elénk a különböző vizuális tartalmakat. Jó hír, hogy nem rezisztív, hanem kapacitív a display, az már viszont kevésbé, hogy felbontása mindössze 240x320 pixel. Ez a QVGA felbontás egyszerűen kevés az ekkora képátlóhoz, legalábbis ahhoz kevés, hogy a megjelenített képet szépnek nevezzük. Az alapkijelzőn egyébként maximum hét slide-ot lehet definiálni és akár multi-touch-os zoomolást is végre lehet hajtani. A slide-ok szokás szerint könnyen telepakolhatók widgetekkel, gyorsgombokkal és mappákkal, no és persze az elmaradhatatlan élő háttérkép funkció sem hiányzik.

Kezelhetőség
Az LCD alatt három hagyományos nyomógombot találunk, melyek közül a középső enyhén kiemelkedik a síkból, közepe pedig függőlegesen szálcsiszolt felületű. Ha ezt a gombot nyomvatartjuk, akkor a kijelzőn megjelennek a nemrégiben használt alkalmazások, illetve a feladatkezelő, melyben aztán gyorsan bezárhatjuk a csak feleslegesen memóriát zabáló programokat. A balszélső gomb a szokásos Androidos menü elérésére szolgál, a jobboldali gomb pedig "back" funkcióval bír. Kár, hogy a gombok nem kaptak háttérvilágítást. A virtuális billentyűzet mind horizontális, mind pedig vertikális módban képes QWERTY gúnyát ölteni, még pedig 6x6, illetve 4x6 milliméter méretű gombokat felvonultatva. Ezenkívül kapunk még normál alfanumerikus billentyűzetet, XT9 prediktív szövegbevitelt és kézírásfelismerést is. A Swype is gyárilag jelen van a fedélzeten, csak éppen magyarul sajnos még mindig nem tud.


Kamera
Az enyhe süllyesztést leszámítva gyakorlatilag teljesen védtelen optika mellett nincs LED-segédfény, és hogy a feketelevesen gyorsan túl legyünk, meg kell említenem az autofókusz és a dedikált exponálógomb hiányát is. A 3 megapixeles kamera révén maximum 2048x1536 pixeles fotók készíthetők, háromféle képminőségi beállítás mellett, a digitális zoom pedig a legnagyobb felbontás mellett is használható. A fénymérés középre súlyozott, pontszerű, illetve mátrixos lehet, ezenkívül pedig manuálisan állítható többek közt a fehéregyensúly, a kontraszt, a telítettség, az élesség és a fényerő. Témabeállításból tizenegy darabot kapunk, ezenkívül pedig említést érdemel még a mosolyérzékelés, a sorozatfelvevő (QVGA), a panorámamód (QVGA), a kikapcsolható zárhang, illetve a 2/5/10 másodperces késleltetésű időzítő. A galéria gyakorlatilag megegyezik az Android normál képnézegető szolgáltatásával. Íme, néhány tesztfotó, melyek minősége abszolút nem rossz:

A Galaxy Mini videózás terén nem alkot igazán maradandót, hiszen a kamkorder maximum 320x240 pixeles felbontású és mindössze 15 fps sebességű videókat képes rögzíteni. Tesztvideónk:


Szoftver
Az Android 2.2.1-es (Froyo) operációs rendszert futtató készüléken természetesen elérhető a platform összes standard alkalmazása. A Google Maps alaphelyzetben 4.5-ös volt, de ezt persze gyorsan sikerült frissíteni a teljesen új grafikus motort alkalmazó, immár 5.1-es kiadásra. A menüben ott csücsül továbbá a YouTube, a Talk, a Latitude, valamint a Quickoffice 3.3.35-ös verziója. A Social Hub egy helyre koncentrálja a Facebook, Twitter és MySpace történéseket, ezenkívül szólnunk kell még tudományos funkciós számológépről, a diktafonról, illetve a fejlett feladatkezelőről. A sztereó FM rádió a mai elvárásoknak megfelelően RDS-es, az amúgy remek webböngésző viszont a processzor limitált képességei miatt nem támogatja a Flash tartalmakat.

Hardver, wireless
Egy ilyen, igazán széles tömegeknek szánt okostelefon kapcsán nem meglepő, hogy a processzor nem egy 1 GHz-es órajelű példány, hanem csak egy szerény 600 MHz-es ARMv6 chip, mely ettől függetlenül abszolút nem érződik lassúnak (igaz nem is WVGA kijelzőt kapott a nyakába). Az Adreno 200 GPU-val megspékelt platform a Neocore tesztben 44,3 fps-t pumpált ki magából, a Quadrantban pedig 542 pontot ért el. A 384 MB RAM-ot felvonultató, négynormás készülék egyébként maximum 7,2 Mbit/s-os letöltési sebességre képes az arra alkalmas HSDPA hálózatokban, és bizony a b/g/n szabványú Wi-Fi is nagyon jó dolog. Adott továbbá a Bluetooth 2.1, illetve a GPS-vevő is, e tekintetben tehát abszolút nem érheti kritika a Galaxy Minit.

Konklúzió
A Samsung Galaxy Mini nem akar több lenni, mint ami: egy fiatalos megjelenésű, elérhető árú okostelefon "kezdőknek". Azért az idézőjel, mert ezt maga a gyártó kommunikálja így, ebben a formában. A külcsín egész szemrevalóra sikeredett, a minőséggel nincsenek problémák és a működési sebesség is teljesen korrekt. A fényérzékelő nélküli kijelző sajnos nem túl nagy felbontású és hát a kamera is el tudott volna viselni egy kis autofókusz fűszert, de hát ezeket a dolgokat bizony le kell nyelni. A cikk írásakor a Galaxy Mini kártyafüggetlenül ötvenezer forint magasságában vihető haza, pre-paid csomagban pedig ennél mintegy ötezer forinttal olcsóbb a kicsike, mely egyébként két év hűséggel harmincezer forintot kóstál. Ez persze csak a magas nyitóár, mely várhatóan hamarosan csökkenni fog, és akkor a Galaxy Mini talán hatékonyabban veheti majd fel a versenyt a továbbra is ár/érték bajnoknak nevezhető, sokkal szebb kijelzős ZTE Blade-del.

További érdekes cikkek:
ZTE Blade - hihetetlen kínai csúcsmasina
Commtiva Z71: új márka az Android piacon
LG Optimus One készülékteszt: Ár-érték arányból jeles!
Sony Ericsson Xperia X10 mini: Kicsi, de okos
Teszt: Nokia 5250 - filléres okosság