Sokaknak talán ismeretlen, de a digitalizáló táblák piaca egyáltalán nem új: az első megvalósítása még 1888-ban látta meg a napvilágot, számítógépeknél pedig az 1984-ben megjelent, 10x10 centis KoalaPad volt az első. A nálunk járt Bamboo, tagadhatatlanul a világ legismertebb digitalizáló tábla gyártójától, a Wacomtól származik.

Na jó, de mire?
Digitalizáló tábla, grafikus tábla, (esetenként digitizer, bár ezt az érintésérzékeny kütyükre is használják): mégis mire jó egy ilyen cucc? Egyáltalán hogyan működik? Ilyen kérdések szoktak megfogalmazódni ezen, sokszor tablet PC-be is beépítésre kerülő szerkezeteknél. A digitizer két részből áll: a „táblából”, amelyen alkotunk, valamint egy (passzív, így elemcserére soha nem szoruló) tollból, amelyet pont úgy kell használnunk, mint egy tintásat.

A tábla két dologra használható: egyfelől irányítóeszköznek (erről később), másfelől tollnak. Legyen az jegyzetelés, egy gyors képi vázlat vagy akár egy teljes festmény, ma már a legtöbb digitálisan elérhető alkotás nem „analóg” formában, papíron készül, hogy aztán egy scannerrel digitálissá varázsolják. A digitális alkotás számtalan előnnyel jár, így a nagyítástól a csak a kiválasztott vonalak törlésén és a visszavonások lehetőségén át a különböző digitális utómunkálatokig. A toll ráadásul 1024 nyomási szintet képes megkülönböztetni, így a gépen is „rányomhatjuk” a ceruzát a virtuális lapra.

Hogyan is?
Persze a használat megszokást igényel, amely nem fél órás átképzés, többek közt az előbb említett extrák miatt. Óriási hátránya a Bamboo-nak egy képernyő mögé beépített digitizerrel felszerelt táblagéppel szemben, hogy „vakon” kell alkotni: a toll nem hagy nyomot, a kialakuló képet csak a monitoron láthatjuk, és ez sokakat zavar először.

Óriási előnye azonban a Bamboo-nak, hogy az előbb említett beépített illetve érintésen alapuló megoldásokhoz képest egyfelől sokkal, de sokkal pontosabban (2540 dpi, ¼ mm pontosság, másodpercenként 133-szor mérve) követi mozdulatainkat, másfelől pedig bármelyik gépünkkel – legyen az Windows vagy OS X alapú – használhatjuk. Sajnos egy kijelzőbe épített asztali – a 12” és 21”-os Cintiq – megoldások a Bamboo árának tíz-hússzorosába kerülnek.

Egerészés tollal
A táblagépek esetén a toll az egeret helyettesíti, szerintem sokkal jobban, mint az érintőképernyő. Mégis miért? Két okból: egyfelől a szerkezet már pár centiméteres (16mm) távolságból érzékeli a tollat, így a mozgó mutatónak hála pontosan tudjuk, hogy hova is fogunk bökni. Másfelől pedig az ilyen tollaknak legalább kettő, vagy akár négy „gombjuk” is van: a Bamboo esetében ez a nyomásérzékeny tollhegy, egy oldalsó páros és az utolsó a „radír” helyén.

Egér után
A kisméretű (a Bamboo S területe csupán A6-os) Bamboo tollas megoldása azonban egérnek nem igazán használható, legalábbis nagyobb monitorral. A toll alapértelmezésben abszolút koordinátákkal dolgozik, ami annyit tesz, hogy ha a semmiből a tábla jobb felső sarok teteje felett jelenik meg a toll, a kurzor a monitoron is oda ugrik. Ebben a módban egy 1080p monitor esetében számomra már túlságosan kicsi volt az A6-os méretre leképzett terület.


Nem vagyok se szívsebész se festőművész, így aztán a kézmozgásom precizitása ilyen kis távokon hagy némi kivetnivalót maga után. Toll helyett így nemsokára újból inkább az egér felé nyúltam. Ugyan átállítható egy egérhez hasonló, relatív koordinátákkal dolgozó módba is a toll, de egy idő után fárasztó az egérkurzor hajszolása a képernyőn át.

Bökhető ujjal is
A Bamboo 5 fő változata (Pen & Touch, Pen, Touch, Fun Pen & Touch, Pen & Touch Special Edition) közül azonban négy (a Pen-t kivéve) igyekszik ezen hiányosságát egy laptopokban soha nem látott méretű érintőfelülettel megoldani: igen, egy XXL-es méretre hízlalt multitouch tapipad (touchpad) is beépítésre került. Szerencsére ez nem zavarja egyáltalán a tollas mókát, hiszen egyfelől a készülék képes megkülönböztetni, hogy ujjainkkal vagy tenyerünkkel (esetleg élével) érünk-e hozzá, másfelől pedig ha érzékeli a toll közelségét, le is kapcsolja az érintőfelületet.

Sajnos, azonban már a nálunk járt „Small”, azaz pici verzió is túl nagy. Azt is megjegyzem, hogy jobbkezesként „balkezes” konfigurációban kellett használnom abból az okból kifolyólag, hogy így nem kellett mindig felemelnem a kezemet a gombok eléréséhez. Ugyan egy gombbal lekapcsolható az érintőfelület, ez az opció sajnos a gombokra nem terjed ki.

Így viszont tollal való írás vagy navigáció közben jobb lett volna átfordítani jobboldali üzemmódra, bár szerencsére alig néhányszor sikerült a gombokat véletlenül lenyomnom. Sajnos a gesztusokat csak ki-be kapcsolhatjuk, pedig igazán jó lenne, ha esetleg ezt a részt is testre szabhatnánk. Hiányoltam olyan kényelmi lehetőségeket is, hogy például a görgetés irányát ellenkezőjére lehessen állítani. Sajnos érződik a kialakításon, hogy a Wacom nem egy touchpad gyártó, bár a multitouch gesztusok mind jól, gyorsan és általában pontosan működtek. Igaz, néhánynak (négyujjas 3D-programváltás) már kissé szűkös ez a méret.

A csomagban voltak
A Wacom Bamboo nálunk járt verziója az A5 méretű, Special Edition kiadású modellje volt, pazar kis dobozban és persze a névhez és árcédulához illő extrákkal. Így például a kiváló ArtRage 3Studio Pro rajzoló/festő, Corel Painter Essentials 4 festő, az Adobe Photoshop Elements 8 képszerkesztő programot és a Wacom saját, miniprogramokkal tömött Dock programját is mellékelték, valamint egy tépőzáras kis tokot és egy adag tollhegyet.

A piszkos anyagiak
Nem tagadom, egy ilyen tábla drága. Illetve inkább csak annak tűnik. Felmerül a kérdés ugyanis, hogy mégis mennyi papírt, írószerszámot és egyebet spórolunk meg egy ilyen eszközzel? Összehasonlításképp, én ugyanazt a tollhegyet használom vagy két éve, pedig előadásokon jegyzetelek vele. A cserehegy maga nem igazán drága (2-5 ezerért kap az ember ötöt), de a toll elhagyása már fájóbb, valahol az öt és a tízezer forint közt.

Figyeljünk azonban arra, hogy a méreteket és képességeket figyelembe véve nem kevesebb, mint hét verziót lehet kapni a „Wacom Bamboo”-ból. Ezek funkciókban (csak toll, csak érintő, mindkettő), pontosságban (egyedüli különbség: a Pen&Touch tollak 512 helyett 1024 szintű nyomást különböztetnek meg), méretben (Small: 248x176mm, Medium: 337x223mm) és kiszerelésben (csak a SE tollán van radír-gomb és csak az képes 3 illetve 4 ujjas gesztusokra). A legolcsóbb 11-ért a csak érintős, de 14-ért már rögtön megkapjuk a kicsi, csak tollas modellt. Akinek ez nem elég, egészen a majdnem 60 ezer forintos Special Edition M-ig válogathat ebben a szériában.

Megérné?
Egér helyett nem használnám, de ezt már elmondtam pár bekezdéssel feljebb. A toll része azonban csodásan használható rajzolásra, bár megszokást igényel. Így kezdő grafikusnak kétségkívül jól jönne. Sőt, igazából még állandóan skiccelő-mázoló gyereknek is, ha már képes vigyázni a dolgaira. Elvégre ha ezt öntené le kakaóval, az kissé drága mulatság lenne.


Kapcsolódó anyagaink:
Mi fán terem a táblagép?
Tablet PC: a jövő füzete?