Csapjunk is gyorsan a lovak, akarom mondani a karakterek közé! Míg az N8 egy meglehetősen szögletesre sikeredett, elsősorban a teremtés koronái által kedvelt designt kapott okostelefon, addig lekerekített formája és lágy vonalvezetése révén a C7 sokkal inkább a gyengébbik nem képviselőinek szívét hódítja meg. No azért nem azt mondom, hogy a C7 abszolút nőies, hanem akkor inkább úgy fogalmazok, hogy a C7 uniszex.

A készülék egyébként alig 10,5 milliméter vastag (N8: 12,9 milliméter), térfogata pedig 64 köbcentiméter (N8: 86 köbcentiméter). A nálunk járt és az alábbi fotókon is szemügyre vehető verzió a Frosty Metal kiadás, de ezen kívül léteznek Charcoal Black és Mahagony Brown fantázianevű variánsok is, így vélhetően mindenki megtalálja majd a számára leginkább szimpatikus színt. Jut eszembe, tesztkészülékünk Made In Hungary matricás, vagyis Komáromban készült.

Akksi, bővíthetőség
Az N8 és a C7 között ugyancsak lényeges különbség, hogy míg az előbbi egy teljes egészében alumíniumból készült, házilag (garanciavesztés nélkül) megbonthatatlan készülékházat tudhat magáénak, addig a C7 egy sokkal konvencionálisabb, levehető hátlapos kialakítást kapott. Az ezüstszínű hátlap rozsdamentes acélból készült, alatta pedig egy BL-5K típusjelzésű akksi rejtőzik. Ez a korábban az N85-ben és N86-ban szerepelt akkumulátor ugyanúgy 1200 mAh kapacitású, mint az N8-ban (és N97 miniben) lévő BL-4D, azonban annál valamivel kisebb helyfoglalású. Ami a használati időt illeti, a Nokia közel 10 órás beszélgetési időt, 6 órás navigálást, illetve mintegy 23 napos készenlétet ígér. Ez utóbbi persze igencsak utópisztikus adat. Igen furcsa, vagy sokkal inkább buta megoldás, hogy míg a SIM-kártya bármikor könnyen cserélhető, addig a microSD slot az akksi alá került.

Gombok, csatlakozók
A jobboldal elég kihasználatlan, hiszen egyedül csak egy 2 milliméteres akksitöltő csatit találunk errefelé. Az ellentétes oldalon már sokkal nagyobb a zsufi, hiszen itt található a két hangerőállító gomb által közrefogott hanggomb, a készülékzárat kezelő csúszka, illetve a kamera exponáló gombja. A felső élen tanyázik a fedett microUSB aljzat (adatátvitel, töltés), a jackdugó, illetve a ki/bekapcsoló gomb. Az alsó élen csak a hordszíj rögzítőpontja van, ezen kívül pedig itt jegyzendő meg, hogy a telefonra a megszokottól eltérően nem egy, hanem két mikrofon került, melyek a környezeti zajok aktív szűrésével igen jó hangminőséget produkálnak. Míg az N8-on a kijelző alatt csak egyetlen nyomógomb van, addig a C7-re rögtön három is került, így a híváskezelő gombok ezúttal hardveresek.


Kijelző
A Nokia nem tett mást, mint fogta az N8-ban is szolgálatot teljesítő 3,5 colos panelt, és változatlan formában beszerelte a C7-be, igaz Gorilla Glass nélkül. Az AMOLED technológia remek kontrasztarányt és mélyfekete színt biztosít, bár a Samsung-féle Super AMOLED-del azért nem tud versenyre kelni. Erre talán majd a Nokia E7-ben és C6-01-ben lévő CBD (Clear Black Display) AMOLED panel lesz képes. A C7-ben lévő 43x77 milliméteres érintőkijelző természetesen kapacitív és multi-touch kompatibilis, tehát egyszerre akár több ujjal is kezelhető. A 16 millió színárnyalat remek, a 360x640 pixeles felbontás viszont nem éppen rekordérték, de azt már az N8 esetében is kitárgyaltuk, hogy a hétköznapi gyakorlatban bőven elegendőnek bizonyul ennyi képpont egy 3,5 colos kijelzőn. Kíváncsian várom egyébként, hogy a Nokia mikor emeli majd a felbontást - jövőre várhatóan ez ügyben is lesznek előrelépések. Ja, és mielőtt elfelejtem, az N8-hoz hasonlóan a C7-ben is van fényérzékelő, proximity szenzor és giroszkóp.

Szoftver
Mivel a C7 és az N8 szoftvere szinte teljesen megegyezik egymással, az alábbiakban sokszor önmagamat fogom idézni. Na, szóval akkor Symbian ^3! Az új platformnak köszönhetően a korábbiaktól eltérően már három slide-dal rendelkezik az alapkijelző, melyek között oldalirányú szkrollozással, illetve az alsó-középső gomb nyomogatásával lehet lapozgatni. A paneleket kényünk-kedvünk szerint tele lehet pakolni mindenféle widgetekkel, ezeket azonban, ahogy eddig is, csak előre meghatározott méretű és helyzetű dobozkákba lehet behelyezni. Egyik kedvenc kis widgetem a kedvenc kontaktokat fényképpel együtt felvonultató kis sáv, mely immár nemcsak négy kontaktot vonultat fel és oldalirányban szkrollozható. A három alapkijelző egyébként külön-külön hátteret kaphat, a lapozgatásuk közben felfedezhető késlekedés pedig nem lag, hanem szándékos késleltetés. Információink szerint egyébként az érkezőben lévő frissítések meg fogják szüntetni ezt a sokakat egyébként igencsak zavaró feature-t.

Személyre szabhatóság
Témabeállításból alaphelyzetben négyet kapunk, illetve a szoftverfrissítő azonnal fel is dobott négy további, Midnight nevezetű témát. A betűméret három fokozatban állítható, a menü pedig listanézetben kilenc tételt vonultat fel egymás alatt, ikonos verzióban pedig 3x4 ikont tálal fel a felhasználó számára. Talán mondanom sem kell, hogy a menü teljesen személyre szabható. A felhasználói felület alapvetően nem sokat változott a korábbi S60-as kiadásokhoz képest, tehát senki se várjon például Windows Phone 7-szerű design forradalmat. Akinek esetleg nem tetszik az alapdesign, az feltelepítheti telefonjára az SPB Mobile Shellt, mellyel aztán teljesen új életre fog kelni az UI. Csak éppen az a bibi, hogy ez a cucc nem éppen két fillér.

Naptár, névjegyzék
A korábbi S60-as kiadásokhoz képest megújult naptáralkalmazásban tárgyalás, évforduló és teendőjegyzet kategóriájú bejegyzések készíthetők, melyekhez immár mellékleteket (jegyzet, kép, hang, videó) is lehet csatolni. Ezek a mellékletek azonban maximum 1 MB méretűek lehetnek, és a szoftver sajnos nem képes mondjuk a fotók automatikus átméretezésére. Újdonság, hogy kikapcsolható a hét számának megjelenítése, hogy a hely immár a térképről is kiválasztható, illetve, hogy különböző színkódos (magán, üzleti stb.) naptár bejegyzések is készíthetők. A villámgyorsan szkrollozható névjegyzékben újdonság a közösségi hálózatok opció, melynek gyakorlati megvalósítása sajnos elég gyatra lett. Ha egy adott kontaktnál rányomunk erre az opcióra, akkor bejön a Nokia közösségi szoftvere, ahol rákereshetünk az adott egyénre, melynek adatlapját aztán össze lehet linkelni a névjegyzékbeli adataival. Elég körülményes megoldás, ezen mindenképpen javítani kellene. A névjegyzékben egyébként feltűnt az Ovi szinkronizáció és a névjegyek összefűzése opció.

Szolgáltatások
Az üzenetkezelő funkciók jól kezelhetők, újdonság a csevegés nézet megjelenés: ebben kis buborékokban láthatjuk az ismerőseinkkel folytatott SMS-ezés tartalmát. Az N97 minin még 7.1.4-es böngészőt az N8-on egy már 7.2.7.2-es browser váltotta, a C7-esen pedig egy 7.2.7.3-as verzió érhető el, mely azonban kevés lényegi változást hoz. A betűméret öt fokozatban állítható, és jó hír a Flash Lite 4.0 kompatibilitás, azonban kár, hogy a böngésző az oldal betöltése közben nem valami gyors, ilyenkor akadozik a multi-touch zoom és a görgetés, ha viszont már bejött az oldal, azonnal fürge lesz a rendszer. Jó, hogy kapunk Quickoffice-t, csak az a bibi, hogy az alapverzióval nem tudunk új állományokat létrehozni, ehhez ugyanis már licenszet kell vásárolni. A telefonon és a neten egyaránt keresni képes Keresés alkalmazáson kívül említést érdemel még a szótár funkció, a Zip, a számológép (nem tudományos), az Adobe PDF támogatás, az üzenetolvasó, illetve a hangrögzítő.

Multimédia
A véletlen és ismétlő funkciós zenelejátszó szuper album nézeti képpel ajándékoz meg, ha vízszintesbe fordítjuk a telefont, a hangszínszabályzó öt alapbeállítással bír, ezenkívül pedig a balansz és a széles sztereó hatás is szabályozható. Az FM transzmitter révén akár a kocsink saját hangszóróira is átnyomható a telefonon éppen hallgatott zene, az FM rádió pedig a mai elvárásoknak megfelelően RDS-es és kihangosítható, de műsorrögzítésre például alkalmatlan. A rádióhallgatáshoz a telefonra kell dugni a fülest, az auto-scan funkció villámgyors és sok rádióállomást talál. A médialejátszó nem válogatós fajta, így lazán lejátszik Xvid és DivX filmeket is, akár 720p felbontásban is, abszolút röccenésmentesen. Ami egyedül hiányzik, az a feliratok kezelése. Alaphelyzetben két játék található a készüléken, az Ovi Maps Challenge és a Climate Mission.

Hardver
Ha az N8-as csúcsmodellben sincs GHz-es processzor, akkor értelemszerűen az eggyel alacsonyabb szegmensben versenyző C7-be sem került ilyen chip. A két telefonban ugyanaz a 680 MHz-es frekvenciájú ARM11 processzor teljesít szolgálatot, melynek teljesítményével szerény véleményem szerint semmi probléma nincs: ha nem is sebességrekorder, a C7 abszolút nem nevezhető lassúnak és nagy reakcióidejűnek. Fontos, hogy a CPU mellé egy Broadcom eredetű GPU is került, mely korrekt OpenGL támogatást biztosít, a 3D-s játékok nagyon jól mutatnak. A tárhelyként használható memória 8 GB kapacitású (N8: 16 GB), a RAM az N8-hoz hasonlóan 256 MB-os, ellenben a NAND flashmemória az N8-ban lévő 512 MB-nak pont a duplája, vagyis 1 GB.

Wireless, GPS
A C7 HSDPA fronton maximum 10,2 Mbit/s-os letöltési sebességet képes kipréselni magából, a HSUPA révén pedig legfeljebb 2 Mbit/s-os tempóval lövi felfelé a biteket és bájtokat. A Wi-Fi kontroller a mai elvárásoknak megfelelően nemcsak a b/g, hanem már az n szabványt is támogatja, no és az sem hátrány, hogy a Bluetooth vezérlő is már 3.0-ás. Természetesen az iránytűvel megspékelt GPS-vevő sem hiányozhat a fedélzetről, a már jól ismert, ingyenes navigációt biztosító Ovi Maps 3.04-gyel megtoldva, de a Nokia Beta Labs oldalairól már a jelentős újításokat hozó 3.06-os béta is begyűjthető. Természetesen az Ovi Store alkalmazásbolt is elérhető a telefonról, a kliens ugyanaz a 2.0-ás verzió, mint ami az N8-on debütált.

Kamera
Az N8-nak volt egy olyan pontja, melybe még a legelvakultabb Nokia gyűlölők sem tudtak belekötni, ami ugyebár az iparág szinten abszolút vezető kamerája. Na, a C7 ezen a fronton már nem olyan combos, mint az N8. Az még csak hagyján, hogy a 12 megapixeles felbontást 8-ra csökkentették, és ezzel párhuzamosan minden valószínűség szerint a szenzor mérete is kisebb lett, az viszont már gáz, hogy autofókusz helyett ezúttal holmi EDOF megoldással próbálják kiszúrni a szemünket. Az AF vs. fix fókusz vitába most inkább nem megyek bele, hiszen egy korábbi írásomban már kitárgyaltam a témát, így most csak annyit, hogy az EDOF baromi olcsó és villámgyors, csak éppen nem hozza a manapság elvárható minőséget, ezenkívül pedig a minimum 50 centiméteres tárgytávolság miatt a makrót gyakorlatilag teljesen el lehet felejteni. Íme, néhány tesztfotó:

A képminőség ugyan nem rossz, de a vártnál mindenképp gyengébb, a felvételek szerintem egyértelműen túl vannak élesítve és zajosak. Az N8-féle remek xenon vaku egy dupla LED-es villanónak adta át a helyét, aminek azért annyi előnye mindenképp van, hogy videózáskor is tudnak fényt adni. Az ideális megoldás persze egy xenon+LED kombináció lenne. A 28 milliméteres nagylátószögű fényképezőgép kapcsán említést érdemel még a geotagging funkció, a három fokozatban állítható ISO fényérzékenység, az arcfelismerő funkció (minek, ha nincs AF?), az önkioldó és az ötféle gyári témabeállítás. A digitális zoom a legnagyobb felbontás mellett is használható, maximális nagyítása csupán kétszeres.

A digitális zoom videózás közben is használható, azonban az N8 esetében megismert intelligens és rendkívül hatékony technológia sajnos kimaradt belőle. A bitráta az N8-hoz hasonlóan igen magas (12 Mbit/s), a videók sebessége 25 fps, a felvett sztereó hang pedig 128 Kbit/s-os és 48 kHz-es. Tesztvideónk:


Extrák
A C7 is támogatja a mostanság már egyre több Nokia készülék által felvonultatott USB On The Go (1.3) funkciót, melynek lényege, hogy az utólag megvásárolható, az N8-hoz pedig alapáron járó CA-157-es kábel révén akár egy pendrive, vagy egy hordozható merevlemez is minden további nélkül csatlakoztatható a telefonra. Sokan talán nem is tudják, hogy az olcsó Nokia X2-ben is van már USB OTG, bár S40 fronton a maximális fájlméret 2 GB-ban van meghatározva, szemben a Symbian ^3-féle 4 GB-tal. A C7-ből egyébként sajnos hiányzik a HDMI kimenet, így a telefonon tárolt felvételek nem HD, hanem csak SD felbontásban nyomhatók ki TV-re. Az extrák között említendő továbbá a C7-re gyárilag feltelepített F-Secure Mobile Security 6.60 (90 napos verzió), illetve a Psiloc World Traveler, mely időjárás jelentés és világóra mellett többek közt repülőgép menetrenddel is szolgál.

Konklúzió
Ha röviden és tömören kell jellemeznem a Nokia C7-et, akkor azt kell mondanom, hogy személyében egy olyan N8-ast sikerült megismernem, melyből kimaradt jó néhány multimédiás feature, mely kecsesebb formát kapott és mely olcsóbb lett. Az N8-hoz képest csupán a duplájára növelt NAND flashmemória jelent némi előrelépést, ezzel szemben a kisebb felbontású kamerából kikopott az autofókusz, a videófelvevőből kimaradt az intelligens zoom, nincs HDMI kimenet, alapáron nem jár USB OTG kábel, a microSD slot buta helyre került, a belső tárhely mérete pedig 16 GB-ról 8 GB-ra csökkent. Dióhéjban ennyi. No, és még annyi, hogy a szélesebb rétegeknek szánt C7 20-30 ezer forinttal kerül kevesebbe, mint a multimédiára kihegyezett N8.