Mi egy PC hátránya? Valószínűleg az, hogy sok helyet foglal és sokszor hangos is. A legújabb HP TouchSmart 310 dobozát kinyitva azonban elsőre akár azt is hihetnénk, hogy kifelejtették a gépet. Elvégre csak egy – az átlagosnál picit vastagabb, több csatlakozóval ellátott – monitort, billentyűzetet, egeret távirányítót tartalmaz a csomag. Plusz valaki benne hagyta a notebook töltőjét. Ki érti ezt?

Mindent bele!
A megoldás kulcsa, hogy a HP mérnökei – az Apple asztali gépeihez hasonlóan – az egész gépet belepakolták a monitor hátsó felébe. Azonban óriási különbség, hogy sokkalta többre lehet használni a HP gépét, mint bármelyik asztali Apple gépet.

Külső mustra
Ne szaladjunk azonban ennyire előre,előbb nézzük meg mit is nyújt első ránézésre a meglepően könnyű csomag! A gép kívülről alig több egy dundi húszcolos monitor, hátán megannyi csatlakozóval. Az oldaláról sem szabad megfeledkezni, hiszen itt található a kártyaolvasó és a notebookokéhoz hasonlatosan vékony – és természetesen függőlegesen elhelyezett – DVD író/olvasó egység.

A gép jobb oldalán ezeken kívül a borostyán avagy türkiz színben világító bekapcsoló gombot, a merevlemez aktivitást jelző ledet (végre nem világít a szemünkbe!) és a hangkártya minijack aljzatait találjuk. A gép alján semmi, tetején pedig a beépített webkamera árválkodik. A bal oldalon pedig két USB csatoló várja például a pendrive-okat. Ez nagyon hasznos egyébként, hiszen nem kell semmi mögé benyúlnunk, bár az is igaz, hogy a billentyűzeten elhelyezve még jobb lenne. Ez utóbbi opciót azonban annak vezeték nélküli volta kilőtte.

Kábelrengeteg regulázva
A gép háta is gyökeresen eltér egy átlagos monitortól, valamint egy asztali gépére sem hasonlít igazából. A légbeömlő nyílások pirinyók – ezt az energiatakarékos processzornak és az integrált videokártyának köszönhetjük – a tápot pedig nem egy bumfordi kettőhuszas kábelből kapja. Hiányzik a külső monitor csatlakozását lehetővé tevő DVI, HDMI és D-SUB (VGA) csatlakozó is, de két olyat kapunk, amelyet általában mellőznünk kell egy asztali gépnél: az infravörös érzékelő aljzatát és egy digitális tévétuner antennabemenetét.

Ezeken kívül a gép hátuljnán négy USB csatlakozót valamint egy vezetékes gigabites hálózati csatlakozót találhatunk. A beépített vezeték nélküli (802.11 b/g/n szabványú) hálózati csatoló pedig opcionálisan Bluetooth modullak is kérhető.

Csípjetek meg, ez észrevette!
Az igazi meglepetés azonban a képernyő. No nem a felbontása, hiszen az 1600x900-as, azaz semmi különös. A kijelző ugyanis – ahogyan a gép neve is elárulja – érintőképernyő. A két pontos multitouch panel a teszt alapján azonban nem kapacitív és nem is rezisztív. Ez ugyanis anélkül érzékeli a közeli (cca 1 mm-re levő) tárgyakat, hogy valójában hozzáérne az a kijelzőhöz. Én pedig pár napig azt hittem, hogy valami ultra-érzékeny rezisztív megoldással van dolgom!



A gépen talált 64 bites Windows 7-ben már megtalálhatóak szerencsére az érintőképernyő kezeléséhez szükséges alapok. Így megkapjuk az oldalról előhúzható virtuális billentyűzetet, de azért a HP nem kárhoztatott minket mindössze ennyire.

Telepítve ugyanis megtaláljuk ugyanis a TouchSmart programcsomagot, amely segítségével fotóinkat rendezgethetjük vagy ujjunkkal festhetünk, de van benne – angol nyelvű – szakácskönyv, Facebook kliens, naptár, időjárás előrejelzés, hírolvasó és persze a TV adás is elérhető innen. Mindez egy ujjal könnyen kezelhető, multitouch gesztusokat támogató felületen.



Érinteni naphosszat
Az asztali érintőképernyőnek van néhány árnyoldala, ami miatt már nem meglepő a mellékelt egér és billentyűzet. Egyfelől, néhány óra alatt alaposan belefáradna a kezünk a támaszték hiányába, az állandó előrenyújtott állapotba. Ezt szakszóval „gorilla kéz”-ként (gorilla arm) is szokás emlegetni, mivel elgémberedik az ember keze. Másfelől a szövegbevitel egy függőleges – még ha dönthető is – kijelzőn hosszabb távon minimum kényelmetlen.

Szálkás belső
A nálunk járt modellben egy energiatakarékos AMD X2 240e (2,8 Ghz) processzor dorombolt négy gigabájt memória társaságában. A gép más modelljei akár négymagos, 600e (2,2 Ghz) processzorral is rendelkezhetnek, valamint maximálisan nyolc gigabájt memóriát támogatnak. A merevlemez egy 1 terabájtos 7200 rpm-es Hitachi modell, amely bőven elegendő a legtöbb otthoni avagy irodai felhasználó számára.

Tisztes iparos, semmi több
A gép nem játékokra lett kihegyezve, de az ATI Radeon HD 4270 az integrált megoldások felsőbb kategóriájába tartozik. A 720p felbontású videók hardveres lejátszásában például örömest segít, de a fullHD filmek esetében már jobb, ha a processzorra hagyatkozunk. (Ez valószínűleg a sideport memória hiányának tudható be, mivel jómagam egy 4250-est használok – általában sikerrel – hasonló célra.)

Hőzöngés csak módjával
Így azonban gyorsan előkerül a gép egyik talán legnagyobb hibája. No nem szarvashiba, de zavarónak hathat a kezdeti idillben. A gép ugyanis a növekvő terhelés hatására – minő meglepetés – hangoskodásba kezd. Alapjáratban olvasóink döntő többsége valószínűleg észre sem venné pár méterről a bekapcsolt masina „zaját”, terhelés hatására azonban felpörög a belső ventilátor. Sajnos tehát a kijelző és a gép együttes hőtermelését nem voltak képesek csöndben megoldani a HP mérnökei, még az energiatakarékos – így hűs – processzor ellenére sem.

Négyszáz? Minek az?
Apropó energiatakarékosság, a géphez egy százhúsz wattos notebook tápegység szolgáltatja az energiát. Azonban ez kényelmesen túltervezett, hiszen a monitort leszámítva a gép fogyasztása nem hinném, hogy bármikor elérné akár a hatvan wattot is. A monitor egy TN+film paneles darab, így tippre feleennyit fogyaszthat. No ennyit a mostanában kapható legkisebb, cirka négyszáz wattos asztali gépbe való tápegységekről.

Munka és szórakozás
A gép tehát irodai melóra, átlagember számára netezésre, tévézésre és médiacenterként teljesen jó. Utóbbihoz tökéletesen passzol a távirányító, amely segítségével egy gombnyomásra előhozhatjuk a Windows Media Center alkalmazást, ahonnan videóinkat, képeinket avagy zenéinket akár az ágyból is kezelhetjük. Külön öröm, hogy a kütyü még az Xbox 360-hoz is használható. Avagy hátrány, hiszen alapesetben mindkettőt bekapcsolja egyszerre.

Ami kimaradt
A TouchSmart azonban ennél többet nem képes nyújtani. Asztali gép, de nem bővíthető, a videokártya sem cserélhető, valamint nincs Blu-ray meghajtós modell és FullHD felbontású, nagyobb méretű monitorral sem kínálják. Nincs HDMI kimenet, de az 5.1-es hangnak is búcsút mondhatunk, ha esetleg olyan adást vagy mondjuk egy DVD-t néznénk. A hat USB csatlakozó átlagos felhozatal egy asztali géptől, de szívesen láttam volna egy 3.0 kompatibilis aljzatot.

Egy csendes társ
Mindezek ellenére sokak számára tökéletes – extrákkal megpakolt – otthoni gép lehet a HP TouchSmart 310. A leggyengébb processzor is várhatóan még sok évig állja a sarat, a memória elegendő, a merevlemez nagy, és bár a bővíthetőség szűkös, alapból többet találunk benne, mint mondjuk egy notebookban.

Én mindenesetre már pár óra használat után rá akartam bökni a naptáramra a gépem monitorján ahelyett, hogy kézbe vettem volna az egeret. Ez a része tehát nagyon gyorsan megszokható. Igaz, a TouchSmart nem hordozható, és ha elmegy az áram egy mukkanás nélkül lekapcsol, de talán a sokoldalúság kárpótol ezért a – sokak számára csupán minimális – kényelmetlenségért.

Mennyi az annyi?
Az itthoni árról ugyan még nem tudok nyilatkozni, de külföldön – a tudásához képest – meglepően alacsonyra lőtték be: a legkisebb modell (mint a tesztgép, csak fél terabájtos merevlemezzel és tuner nélkül) mindössze hétszáz dollárt kóstált. Még azonban ha itthon a kétszáz közelébe is emelkedik az ár, sokak számára lehet jó társ a gép. Lehet halkabb, nagyobb teljesítményű avagy jobban bővíthető asztali gépet otthonilag összerakni olcsóbban, de egy biztos: azt nem fogjuk beletuszkolni a monitor hátuljába!

Kapcsolódó anyagaink:
Notebook-netbook karácsonyra: melyiket válasszam?
Billentyűzet helyett második kijelző: jön az Iconia
Az utolsó pillanatban veszünk karácsonyi ajándékot