Ha már álmokról esett említés a bevezetÅ‘ben, hadd kezdjek még pár álommal. Álmodom egy olyan telefonról, amelyik a billentyűzet miatt nem lesz vastag és nehéz és amelyiknél az ékezetek kezelése könnyed. Álmodom olyan telefonról, amelyik nem fél kiló. Álmodom olyan telefonról, amelyikbe (az elÅ‘djéhez képest) csak beletesznek és nem vesznek ki. És álmodom olyan telefonról, amelyet nem áraznak durván túl. Nos, akinek hasonló álmai vannak, most ébredjen fel! A Desire Z NEM ez a telefon.

Én magam mindaddig teljesen érdektelen leszek a QWERTY telefonok iránt, amíg ékes anyanyelvünk nem túl sok ékezetes betűjét nem lesznek képesek kompromisszummentesen megjeleníteni. Amikor kijön egy újabb QWERTY csoda, mindig reménykedek benne, hogy talán ez lesz az. Eleinte mérges voltam, aztán szomorú és mostanra már csak fásult a csalódottságtól, amikor olyan billentyűzetes készülékhez van szerencsém, amelynél PONT a lényeget, azaz a billentyűzetet nem sikerül eltalálni. A kíváncsiság persze nagy úr, ezért kértem el tesztre a Desire Z-t...

Billentyűzet
Naná, hogy mindent megelÅ‘zve erre voltam kíváncsi. Hiszen ez a lényeg. Kézbe vettem, nyitnám ki és nem nyílik. Megfordítom, arra sem. Visszafordítom, fogom másként és nagy nehezen sikerül. Próbaképpen kezébe adom másoknak is (köztük QWERTY billentyűzetes géptulajdonosoknak) és Å‘k is eljátsszák a mutatványt. Megnyugszom, nem én vagyok a balfék. Egyszerűen rossz a kialakítás. A "Z" ugyanis azért "Z", mert kinyitás közben az elÅ‘lap kicsit eltávolodik a billentyűzetet tartalmazó géptesttÅ‘l és oldalról nézve ilyenkor Z betűt formáz.. Ez tök izgalmas lenne, de ennek a sezlonyrugós kialakításnak köszönhetÅ‘en, ha hagyományos módszerrel akarjuk kinyitni, ellene dolgozunk a mechanikának és magunk akadályozzuk magunkat.

Nem szabad ugyanis lefelé nyomni, csak oldalra, ez pedig azonnal okoz három problémát. Az elsÅ‘, hogy a gép kicsúszik a kezünkbÅ‘l. Még ez a gyári új is, amelyik késÅ‘bb a használattól még zsíros is lesz. A második, hogy az elÅ‘lap olyan vékony, hogy a hüvelykujjunkkal, helyesebben hüvelykujjainkkal - mivel csak két kézzel tudjuk kinyitni - tolva akaratlanul is toljuk az alsó géptestet is, ha pedig feljebb csúsztatjuk az ujjunkat, akkor lecsúszik. A harmadik pedig, hogy a az ellentartó mutatóujjunkkal, helyesebben mutató ujjainkkal - mivel csak két kézzel tudjuk kinyitni - akaratlanul is ellentartunk az elÅ‘lapnak, ha pedig lejjebb csúsztatjuk, lecsúsznak. Ezt a csúszkálást segíti még az is, hogy sem az elÅ‘lapon, sem a hátlapon nem alakítottak ki semmilyen recét, amivel a csúszást megakadályozhatnák és mindkét helyen a felület festett vagy szálcsiszolt fém, amely csúszik.

Ha azt gondoljuk, hogy a kinyitás problémás, csukjuk be. Biztosan elég hamar meg lehet szokni, hogy odacsípi a kezünket és mivel az emberi test egy csodálatos gépezet, hamarosan bÅ‘rkeményedés nÅ‘ az ujjainkra azokon a helyeken, ahol a Z billentyűzete vágja és csípi a legtöbb kinyitásnál és bezárásnál. Íme, még csak kinyitottam és bezártam, de máris 3000 karakternyi sirámot gyűjtöttem össze. Pedig még el sem kezdtem gépelni rajta.

ÁéíóöÅ‘úüű
Ékezetérzékenységben szenvedek. Ez a betegség olyan tüneteket produkál, hogy az ebben szenvedÅ‘k fizikai fájdalmat éreznek akkor, ha helytelenül használt ékezeteket látnak, netán nekik kell rosszul használniuk az ékezetes karaktereket. Hogy miért? A Desire Z esetében azért, mert fennen hirdetik, hogy ez a gép bizony magyar nyelvű. A beüzemeléskor már az elsÅ‘ percben be is állíthatja az ember a magyar lokalizációt és a gép látszólag magyarul is kezd kommunikálni. Örülünk, mert nagy elÅ‘relépés ez is, de... Megint az a fránya "de"... Nem várok el egy QWERTY géptÅ‘l olyat, hogy magát a hardveres billentyűzetet magyar ékezetekkel szállítsák, mert nem vagyok naiv. Régen elfogadtam, hogy ennek a kicsiny népnek egyszerűen nem éri meg. És kifejezetten örülök annak, hogy a gép legalább magyar és nem nagyon találni elfordításokat a menüben.

Elfogadtam azt is, hogy a hardveres billentyűzeten az ékezetes karaktereket a megékezni kívánt karakter hosszú lenyomásával tudom beszúrni, a képernyÅ‘ érintésével. Persze ez is furcsa nekem, mert akkor most hardveres a billentyűzet, vagy virtuális? Azt viszont végképp nem tudom elfogadni, hogy a magyarra beállított gép az "E" betűnél például miért is hoz fel nekem a magyarban nem használatos 5, azaz öt különbözÅ‘ "e"-t és az "A" betűnél 7, azaz hét feleslegeset, "U"-nál 3-at, azaz hármat de még az "I"-nél is 3-at, azaz hármat? Akkor most magyarítottunk, vagy nem? Nem szÅ‘rszálhasogatás, de mindez azt eredményezi, hogy az ember gépeléskor minden egyes alkalommal ki kell válassza azt az egyet, ami neki kell és természetesen általában félrenyom. Az így begépelt szöveg pedig báncsa (Sic!) a szememet és hasogassa (Sic!). És az egészben az a szép, hogy mindezt megvalósítani nem is lenne nehéz, csak a mérnök urak nem gondolkodnak cizelláltan.

Még mindig billentyűzet
Kicsit sokat idÅ‘zök a billentyűzetnél, de hát ez a lényeg, nem? Szóval az ember a képernyÅ‘s, virtuális  billentyűzetnél (az Androidnál ismeretes még így is: Touch input) kis utánjárással talál magának teljesen magyart, ékezetekkel. De ha ezt használjuk, akkor meg minek a hardveres. Szóval alap, hogy aki ilyen QWERTY gépet vesz, az szeretné használni a hardvergombokat is. Az említett problémák mellett még egy érdekesség, hogy kinyitott billentyűzetnél a rendszer átvált angolra. A képernyÅ‘n gépelve a szavak felajánlása nagyon szépen működik, nyomja a magyar szavakat amelyekkel sokat gyorsíthatunk a gépelésen. Amikor viszont kinyitjuk a billentyűzetet, elfelejt magyarul és mindaddig nem ajánl fel magyar szavakat, amíg azokat egyenként be nem visszük az angol szótárba. Ez olyan, mintha nem lenne a gép mégsem magyarítva. Az értesítÅ‘sávon meg is jelenik ilyenkor egy kis "En" felirat. Ezmegmiez, kérdezhetné az ember...

És végül, de nem utolsósorban a "Z" mechanikával "sikerült elérni" azt, hogy a géptest képernyÅ‘t tartalmazó felsÅ‘ és a billentyűzetet tartalmazó alsó része 50%-ban fedik át egymást, ezért a billentyűzetet egy 3 centi széles sávba kellett belezsúfolni, amelybÅ‘l a keret is levesz még fél centit, így a "T" teteje és a "space" alja között van összesen 23 milliméter. Ez a 23 milliméter 4 sort foglal magába, a sorok között vannak szünetek is, így a billentyűk magassága 5 milliméter lett, ami nem sok. Ennek ellenére a kellemesen domborított billentyűk egész jól kezelhetÅ‘ek és örömmel látom, hogy van két gyorsbillentyű is, amelyhez bármilyen parancsikont és alkalmazást társíthatunk. Említést érdemel még a két Fn és a két Shift billentyű, amelyekkel szintén gyorsítható a gépelés.

És mégis jó a billentyűzet!
Immáron majd' 7000 karakterben siránkoztam afelett, hogy milyen is ez a billentyűzet, de próbáljuk is ki, hogy milyen sebességgel tudunk mi, magyarok ékezeteket beütni rajta. QWERTY gépnél nem maradhat el az "ÁrvíztűrÅ‘ tükörfúrógép" teszt, ez az a kifejezés, amely minden magyar ékezetes betűt tartalmaz. Nos, az általam, elsÅ‘ használatnál mért 43 másodperc nem túl rossz eredmény, ezt kis hozzászokással le lehet nyomni 35 körülre. Ha tehát az elÅ‘zÅ‘ 7000 karakterben leírt sirámoktól eltekintünk, ezzel a billentyűzettel azért lehet ám egész gyorsan gépelni és az általam tapasztalt furcsaságok biztosan megszokhatók.

A gép
Az elég hosszúra sikerült billentyűzés után pár szó a géprÅ‘l magáról. Még híre-hamva sem volt, amikor a pdadb.net-en megnéztem magamnak az adatait. A vastagsága 14,16 milliméter, amely nem sok QWERTY-gép létéhez viszonyítva. A 180 gramm viszont annál inkább, még akkor is, ha ez akkumulátorral együtt értendÅ‘. Ezt érezzük is, amikor a kézbe vesszük, de igazán akkor húz minket a föld középpontja felé, ha zsebbe kerül. Bazinehéz a gép és ez nekem nem jön be. Maffiás gyilkosságnál nem kell betont kötni az áldozat lábára, elég ha a zsebében hagyjuk a Desire Z-t, majd az lehúzza a Duna fenekére. A viccet félretéve: csak az vegyen ilyen ólomtelefont, aki ezt a súlyt viselni tudja.

Kicsit ijeszt a 800 MHz-es proci is, de ennek semmi jelét nem látjuk a működésben. A rendszer gördülékenyen megy, nem akad és az új Sense fincsi. Ráadásul tele van tömve extrákkal, így a HTC oldalára beregisztrálva a Sense-n keresztül számos biztonsági funkciót érhetünk el, ami néha életet menthet.  InternetrÅ‘l megcsörgethetjük, távolról lezárhatjuk, de törölhetjük is róla az adatainkat, ha ellopnák. A HTC ráadásul többet ment el, mint maga a Google, így az SMS-ek és a híváslista is visszanyerhetÅ‘. Fontos változás a Desire-hez képest a megnövelt ROM, amely már szükségtelenné teszi az App2SD-s machinálást, elég helyet biztosít a telepítendÅ‘ programoknak. Bekonfigurálás után 1 GiB feletti áll belÅ‘le rendelkezésünkre, ez alatt egyébként telefont kiadni 2010-ben emberiség ellenes bűntett és Dante poklában már rég van egy kör azoknak a mérnököknek, akik ilyen aljasságot követnek el. ;)

A képernyÅ‘ ebben már szigorúan csak Super LCD, ami nem tudom, mitÅ‘l szuper. Persze talán az elébiggyesztett fellengzÅ‘s szó csak ellensúlyozása a konkurencia Super AMOLED-jének. Na, az tényleg szuper. Emez meg átlagos, fakó, mint minden LCD annak, aki látott már AMOLED-et. Imádható az optikai egér, jól reagál és csodálatosan használható, meg még jól is néz ki. Azt persze nem értem, miért nem helyeztek el egy hívásfogadó és egy hívástiltó (yes és no) gombot, mert a majdnem 20 milliméteres sávban simán elfért volna. Nem csak nekem hiányzik. A gép elÅ‘lapján lényeges változás, hogy a képernyÅ‘t egy világosabb, szálcsiszolt alumínium keret öleli körül, ami jó ötlet. ErrÅ‘l ugyanis nem tud lepattanni a festék, ahogy nem egy Desire esetében lepattant már az elsÅ‘ napon.

Az alumínium jól harmonizál a géptest többi eloxált, sötétszürke részével, a hátlap monotóniáját megtöri, hogy az akkufedél szintén szálcsiszolt alumínium. A használt anyagok és az összeszerelés minÅ‘sége a HTC-tÅ‘l jól megszokott. Kifogástalan. Kicsit zavaró, hogy a Z mechanika lötyög, ettÅ‘l a géptest kopog. A hangszórók borítására egy lyuggatott rácsot használnak, valószínűleg ez rezonál be. De ez érthetÅ‘, hiszen a hátlapi hangszóró nagyon hangos és magas frekvenciatartományban süketséget is képes okozni, viszont az aktatáska mélyérÅ‘l is meghalljuk, ha csörög a telefon.

Mutimédia
Hogy miért pont erre térek ki részletesebben? Nos, a készülékrÅ‘l lehetne regényeket írni, de egy szóval összefoglalható: Android. Tökéletes. A multimédiára mégis kitérnék, mert a kamera tud valamit, ami miatt mégis megdobban a szívem és ami miatt még lehet, hogy kellene is. Azaz ezért az egy funkcióért képes lennék megvenni, ha éppen Androidos csúcsgépet keresnék. Íme, mutatom videón (720p-ben, mert tudja):

Az elÅ‘d, azaz billentyűtlen Desire-ben és ebben is szerettem a menet közben kapcsolható, a videózáshoz is használható vakut, de sajnos néha ez a gép is olyan hangot vesz fel, mintha az ember celofánon, vagy alufólián keresztül beszélne. Valami a 720p-s videók kódolásánál lehet, mert például 800x480-nál már nem csinálja. Erre úgy jöttem rá, hogy az elÅ‘bb látott videót a biztonság kedvéért ebben a felbontásban is felvettem és visszajátszásnál nem volt meg a celofán, az alacsonyabb felbontású videó ezért hangosabb is. Íme ugyanez a videó 800x480-ban:

A lényeg tehát, hogy valami el van írva a szoftverben és a hangot egyszerűen rosszul kódolja. Ez azért jó hír, mert ezek szerint nem a mikrofon hibás, és talán majd frissítéssel megoldható lesz a dolog. Néhány fényképet is készítettem, vakuval és szigorúan rossz fényviszonyok között, ezeket ide kattintva, ebben a nyilvános Picasa webalbumomban lehet eredeti méretben megtekinteni. Sokat fejlÅ‘dött a fényképezÅ‘gép is, egész tűrhetÅ‘ fotókat lehet készíteni vele. Sajnos a teszt alatt a nap egyszer sem sütött ki, a Bahamákra pedig most nem volt idÅ‘m elutazni, így csodás napsütésben készült pálmafás-fűszoknyás fotókat nem áll módomban mutatni...

Kiknek és minek?
Szigorúan azoknak, akik viselni tudják a súlyát, mert a billentyűzetre nagy az igényük. Akik QWERTY-s, megbízható Android gépre vágynak. Semmi csicsa nem került a gépre, hűvösen elegáns, unalmasan tökéletes. Lehet, hogy a "Z" a képregényekbÅ‘l jön? Ott az álom jele a Zzz...Zzz...Zzz...