hirdetés

Kinect: megizzaszt a Microsoft

Nagy Balázs András - 2010. november 22. | 08:00 közösség játék

Pingpongütő, stoplis cipő, lakkozott parketta, egy szakajtónyi kismacska, vadvízi túra és egyebek: mire is jó egy mozgásérzékelő, ha eldobjuk a kontrollert?

Szponzorált hirdetések

Kimerítő: ha egy szóval kéne jellemeznem a Kinectet és a tesztre kapott játékokat, ezt használnám. Míg egy hagyományos játéknál ugyanis alig néhány ujjunkat kell mozgatni a fotelből, itt a bokafogás, a szabadrúgás vagy a röplabda egész testet megmozgató technikáit kell elsajátítanunk. A bétát már teszteltük, íme a teljes!


Azt tehát leszögezhetnénk, hogy a Kinect elvileg nem a lusta, „csak-ülök-a-gép-előtt-és-hízok” típusú játékosoknak találták ki. De talán pont egy ilyen sportprogram fogja megfogni őket, ráadásul a Kinect szenzorhoz mellékelt Kinect Adventures sem egy rossz csomag, még ha picit kicsi is.

Mi is az a Kinect?

A Kinect a Microsoft Xbox 360 játékkonzoljához nemrég kiadott mizgásérzékelős szenzorja. Míg eddig a konzol \'\'tárvirányítójával\'\' (kontrollerével) irányítottuk a játékokat, a Kinect teljesen új utat követ: testünket érzékeli, így egy intéssel lehet lapozni, avagy taslival szerválni.


Web- és 3D kamera egyben
A Kinect a Microsoft Xbox 360 konzoljához készített mozgásérzékelős kamera, amely a legyintésünktől a hanyattváságig minden cselekedetünket érzékeli, méghozzá – amennyiben rálátása van – három dimenzióban. Ellentétben a Nintendo és a Sony megoldásaival, itt nem lemerül a kontroller, maximum ki: az állandó ugrabugra ugyanis természetesen jó értelemben fárasztó.

A tápegység csak a régi (nem slim) Xbox 360-hoz kell

A tápegység csak a régi (nem slim) Xbox 360-hoz kell


Csak a sport… és a kismacska
A kontroller mellett a Kinect Adventure, a Kinect Sports és a Kinectimals játékokat is teszteltük. Ezek közül az első a szenzorhoz adott kis játékcsomag, a második egy tucatnyi sportágból összeállított, buli móddal is rendelkező csomag, az utolsó pedig egy nagyra nőtt – és kevésbé frusztráló – tamagochi, amelynél a gombok nyomkodása helyett a képernyő előtt kell pörögnünk.

Eldobható vezérlő
A Microsoft Kinect vezérlője szerencsére nem csak a játékokban használható. A kontrollert ugyanis el is lehet felejteni, ha Kinect játékkal szeretnénk játszani, hiszen már a játék indításához sem kell. Miután bekapcsoltuk a konzolt, elég ugyanis integetéssel aktiválni a Kinect saját menüjét. Innen aztán indíthatjuk a játékot, bejelentkezhetünk arcfelismeréssel, megnézhetjük elért eredményeinket avagy szerkeszthetjük avatárunk kinézetét. Többre jelenleg nem képes, kivéve persze a videohívást.

Kinect Hub: ennyit a lemerülő elemekről

Kinect Hub: ennyit a lemerülő elemekről


Vadmacskákkal álmodó
Kezdjük a játékok taglalását a sor végén: a Kinectimals egészen pontosan bármilyen korcsoportnak ajánlható, hiszen a benne szereplő plüssös kinézetű kismacskák – oroszlán, feketepárduc, tigris és még nyolc másik – nem hiszem, hogy bárkit is képesek lennének megijeszteni a család hirtelenjében féltékennyé váló macskáján kívül.


A játék a régi tamagochi XXL változata: nem hordozható, viszont cserébe nem is múl ki az éhség vagy kitalált betegség miatt gyermekünk kedvence. Ugyan arra nem tanítja meg a gyerekeket, hogy az állatokat is etetni kell, de ezt talán ellensúlyozza, hogy nem fog sírni a kimúlt virtuális kedvenc miatt a nyaralás után. Sőt, nem vedlik, és a képernyőt is csak belülről nyalja össze a kis kedvenc.

Grafikáját tekintve a játék pompásan fest, és ami egy ilyen játéknál talán még ennél is fontosabb: az állatok valami eszeveszetten aranyosak, a hangoktól a trükkök betanításán keresztül a játékokig. Az állatkák követik és utánozni próbálják mozdulatainkat, valamint mindenféle játékot játszhatunk: van itt a  célbarúgástól az akadályversenyig nagyjából – a tánc kivételével – minden, amit a Kinect induló címeitől láthatunk. Akinek ezek épp nem tetszenek, az elővehet a játékládikóból például egy labdát vagy távirányítós kisautót is.
Egy kis bujócska...

Egy kis bujócska...


Persze nem tökéletes a játék: a repkedő segítő cickányt például első perc után lecsaptam volna, már a hangja miatt is. Az animációk átléphetetlenek, a minijátékok – amelyek általában valamilyen célbadobós/rúgós koncepcióra alapoznak – jókora részével pedig egyszer fogunk csak játszani. Ezekből azonban sok, húsznál is több van, és elég gyakran kapunk újakat. Azaz mindig lesz valami újdonság.

Olimpia a buliban
A Kinect Sports három játékmódban játszható: ott a főképernyőn szép nagy képet kapott „Main Events”, azaz a főbb attrakciók, amelyek teljes játékokat adnak kezünkbe. Oldalt bújt el az a kettő, amely szerintem talán érdekesebb: a feltupírozott, trükkös minijátékokat rejtő és a buli mód, amikor is két csapatnyi partizó verseng a kupáért, mindenféle nehezítésekkel.
Könnyedt, de kimerítő szórakozás

Könnyedt, de kimerítő szórakozás


A teljes játékokat 1-4 ember játszhatja egymás vagy a gép ellen. Ezek a foci, a bowling, a futás, a boksz, a strandröplabda és az asztali tenisz. A Wii-hez képest azonban itt nem kell attól tartani, hogy kirepül kezünkből a kontroller, csak attól, hogy a közelünkben állónak egy taslit adunk. A játékok között tehát van teljesen ráérős – a bowling – és izzasztós – pl: boksz – is.

A minijátékok közt teljesen új sportágakat – diszkoszvetés – is találunk, illetve az eddigiek kissé feldobott változatait is. Utóbbira példa a pötyögés (pingpong), a focis célbarúgás / védés illetve a bowlingos „egy golyóval szedd le” feladványok. Ezek közül van persze néhány kevésbé érdekes, de legtöbb meglepően jó.

A parti mód legalább két embert – azaz csapatot – igényel, és már a kezdetekkor sejteni lehet, hogy ezzel töltöttek legtöbb játék – izé, minőségellenőrzési tesztelési – időt a készítők: az első lépés ugyanis a csapat kabalájának kiválasztása. Lehetünk például hóember vagy kartondoboz-robot, mindegyik őrülten fest. A játékokat a fő és a minijátékokból is kölcsönzi a program, azonban további fűszerezéssel: például bowling csak bal kézzel.

A játék kinézetét tekintve nagyon hajaz a Wii Sports-ra, de annál nagy felbontásban, részletgazdagabban jeleníti meg a pályákat, embereket. A játékosok egyébként saját Xbox avatárukkal jelennek meg a játékban, így aztán egy-egy világrekord megdöntésekor induló visszajátszásban – amely alá olyan örökzöld slágereket rak a játék, mint például a We Are The Champions vagy az I Feel Good – saját magunkat láthatjuk viszont.
Bolond robotok a hóemberek ellen

Bolond robotok a hóemberek ellen


Ez a játék sem hibátlan persze: jó lenne, ha legalább az „új” világrekordokat megjegyezné, valamint a röpi esetében a játék késleltetése kissé túl magas – máshol nem is érződik, – valamint természetesen a pingpong a valódi után meglehetősen fapadosnak érződik. A menüszerkezet rossz, és sokkal jobbra, gyorsabbra és kevésbé frusztrálóra meg lehetett volna csinálni még a Kinecttel is. Azonban a mindenütt fellelhető céglogó-áradat sem képes a játék élvezetét elvenni: ez kérem, egy jól sikerült, partikész darab és kész!

Kalandjáték ugrálva
A Kinect Adventures minden egyes Kinect szenzor mellé ingyenesen jár, és az előző két játékhoz képest sokkal kevesebbnek tűnik. A játék vizuálisan sokkal jobban néz ki a Sports-nál – főként mivel a helyszíneket sokkal több tereptárggyal tömték meg – azonban a Kinectimals szintjét meg sem közelíti.


Itt öt játékot kapunk: eresztő tartály lyukait kell befognunk, vadvízi csónakázásban kell pontokat szereznünk, labdával kell a terem másik végében mozgó célt eltalálnunk, egy sínen mozgó platformon kell kitérnünk az akadályok elől, valamint buborékokat kell lecsapni az űrben. Amennyiben elegendő pontot szerzünk kampány módban, avatár ruházati darabokat kapunk, illetve vicces élő szobrokat taníthatunk meg néhány mozdulatsorra.

Lesifotós a játékban
A két sportjáték egy fontos közös extrával rendelkezik: videót, illetve képeket készít a játékosok emlékezetesebbnek vélt pillanatairól. Ezek minősége nem túl jó, de ahhoz elég, hogy már most több tucat „pucéran játszottam, hogyan tüntessem el a képeket róla?!?” fórumtémát lehessen a Google segítségével találni. Ez az opció azonban szerencsére kikapcsolható.

Nagy szoba vagy kis szoba?
A nagy kérdés persze az, hogy egyáltalán „elfér-e” a kinect a szobánkban. Rémtörténetet eleget hallottunk, íme tehát a saját tapasztalatom: Mivel nem vagyok túl magas, (~170) nagyjából 1-1,5 méter széles, 2 méter hosszú „folyosón” (a szenzortól számítva) egymagam is tudtam játszani a felsorolt játékokkal. A Kinectimals esetén a lefekvés volt egyedül a problémás, a többi játék teljesen jól ment, bár a célra rúgásos focinál kissé szűkös lett az oldalsó hely.


Egyedül a Kinect ID beállítóprogramja akarta, hogy valami csaló játékosként belemásszak a falba, annak tehát kell a 2x2 méter. Két embernek értelemszerűen nagyjából kétszer ekkora hely kell, főleg mivel a kétszereplős játékok jelentős része oldalra kalimpálást is tartalmaz. Apropó kalimpálás: vigyázzatok a csillárra! ;)

Megéri?
A kérdőjel helyett írhattam volna szép nagy felkiáltójelet is. Ugyan biztos nem mindenkinek jön be az új irányítási rendszer - és őszintén szólva nekem is furcsán hat még a Kinectimals opcionális hangvezérlése - de a kitaposott (sportos) utat követő játékok - elsősorban a Kinect Sports - bemutatták, hogy igenis van értelme a Kinectnek, valamint jó szórakozást nyújtanak a játékok. A súlyukra, testükre jobban figyelő emberek, illetve picit idősebbek számára pedig talán a gombamód szaporodó fitnesz-programok is érdekesek lehetnek.

Kapcsolódó anyagaink:
Forradalom: testem a kontroller: Kinect teszt
Megérkezett az új Xbox 360 és a Kinect ára
Budapest Game Show '10: egy millenárisnyi játék

Szponzorált hirdetések

Európában simán veri a PS4 az Xbox One-t

Az öreg kontinensen a jelek szerint sokkal népszerűbb a japán konzol az amerikai riválisánál.

Európában simán veri a PS4 az Xbox One-t
Európában simán veri a PS4 az Xbox One-t

- cikk vége -

Hozzászólások a(z) "Kinect: megizzaszt a Microsoft" című cikkhez


hirdetés
hirdetés


hirdetés

Legfrissebb hírek a címlapról