A japán-svéd gyártó idén április közepén lebbentette fel a fátylat legújabb Walkman mobiljairól, az egymáshoz nagyon hasonló Spiro-ról és Zylo-ról. Az újdonságokra biggyesztett árcédulák láttán könnyen kikövetkeztethető, hogy ezúttal nem éppen a felső kategóriába tesz kirándulást a Walkman termékcsalád, hanem éppen ellenkezőleg: két abszolút elérhető árú terméket szeretne bevinni a köztudatba. Kezdjük is rögtön az árakkal: a nemrégiben kivesézett Zylo 40 ezer forint környékén szerezhető be, jelen tesztünk alanya, a Spiro pedig 30 ezer magyar pengőbe kerül. Régóta betárazott, de az olyan nagyágyúk, mint a WinPho 7, vagy a Nokia N8 érkezése miatt mostanra halasztott tesztünkből kiderül, hogy a Spiro mennyivel tud kevesebbet, vagy adott esetben többet, mint a nagytesója!

Design
Ami mindkét, említett készülék esetében megegyezik, az a "Human Curvature", ami ugyebár egy remek marketing szlogen, magyarra fordítva pedig körülbelül annyit tesz, hogy a telefonok hátlapja enyhén ívelt, és ily módon a korábbiaknál jobban kézbe simul. A Spiro jelentősen kisebb, mint a Zylo, bár 16,8 milliméteres vastagsága nem éppen rekordérték. Summa summarum jelen tesztalanyunk az átlagnál mindenképpen kisebb, és egy picit duci, ami egyébként abszolút jól áll neki. A szerkesztőségünkben landolt példány a Contrast Black fantázianevű, hófehér elő- és fekete hátlapot kapott variáns, de ezenkívül létezik még Stealth Black, Spring Green és Sunset Pink verzió is.

Felszereltség
Baloldalra került a szabványos microUSB csatlakozó aljzat, a felső él pedig a 3,5 milliméteres audió csatinak ad otthont. No, kérem szépen, ez az a pont, ahol is a kis Spiro alaposan ráver a Zylo nagytesóra, mely még a jó öreg Fast-Port szellemiség jegyében készült. A gyári alapcsomagban sajnos sem USB-kábel, sem pedig microSD kártya nincs, a HPM-60J típusjelzésű vezetékes sztereó headsetről pedig sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy a Sennheiser minőségi szintet képviseli. Jó, tudom, hogy ez egy olcsó készülék, és persze lényegében bármilyen fülest rá lehet dugni.


Gombok, bővíthetőség
Jobboldalt mindössze a szokásos +/- gombpárt találjuk, vagyis dedikált exponáló gomb nincs, az alsó élen pedig csak egy hordszíj rögzítő pont és egy mikrofon leledzik. A viszonylag könnyen lepattintható, belső oldalán méhrács szerkezetes merevítést kapott műanyag hátlap alatt egy 1000 mAh kapacitású lítium-polimer akksi teljesít szolgálatot. A microSD kártyák cseréjéhez ugyan le kell venni a hátlapot, de a hot-swap kivitelnek köszönhetően a telefont nem kell újraindítani.

LCD
A Zylo-ban megismert 2,6 colos TFT display némileg összement a mosásban, így a Spiro-ban már egy 2,2 colos (34x45 milliméter) kijelző található. Mivel a felbontás változatlanul 240x320 pixel, a nagyobb pixelsűrűség miatt a Spiro képe egy kicsit szebbnek tűnik, a megjelenített színárnyalatok száma pedig mintegy 262 ezer. A fényerő manuálisan állítható, egész pontosan hat fokozatban. Alaphelyzetben két témát (Flow, Samba) kapunk, az óra mérete két lépcsőben állítható, a menürendszer pedig egy ikonos, avagy rácsos formát ölthet. A sajnos nem szerkeszthető ikonos menü három oszlopban és négy sorban összesen tizenkét menüpontot vonultat fel.

Kezelhetőség
A kijelző alatt természetesen ott figyel az elmaradhatatlan Walkman logó és felirat, ezek alatt pedig ott tanyáznak a telefon kezelésében fő szerepet játszó hagyományos nyomógombok. A középső, mintegy 16 milliméter átmérőjű navigombra kerültek fel a Walkman funkciók, a mellette lévő, lecsapott oldalú körök pedig a szokásos funkció- és híváskezelő gombokat vonultatják fel. Ez utóbbiak egyébként sajnos nagyon kicsire sikeredtek, azonban a telefon szétcsúsztatását követően felbukkanó normál alfanumerikus billentyűzet gombjai szerencsére egész méretesek (14x6 milliméter). A billentyűzet felszíne enyhén hullámos, a nyomáspont jól eltalált.

Zenebona
A Walkman lejátszó ugyanúgy a negyedik generációból származik, mint ahogy a Zylo esetében, azonban a támogatott formátumok sorából ezúttal kimaradt az enyhén egzotikus FLAC, így ezúttal be kell érnünk az MP3, AAC, eAAC és eAAC+ kompatibilitással. A véletlenszerű, ismétlő, illetve véletlenszerű-ismétlő üzemmódokkal felvértezett player normál, basszus, beszéd és magas hang kiemelő hangzásmódokkal bír, támogatja a lejátszási listákat és széles sztereó funkcióval is rendelkezik. Az RDS funkciós sztereó FM rádió 20 csatornát képes memorizálni, kihangosítható és akár a műsorok rögzítésére is képes (MP3 formátum, két minőségi opció). No és persze az elmaradhatatlan TrackID is jelen van a fedélzeten.

Kamera
Már a Zylo kamerájától sem voltunk elájulva, és akkor még enyhén fogalmaztam, és ehhez képest a Spiro esetében sikerült még egy fokkal lejjebb lépni a képzeletbeli minőségi létrán. Azon már meg sem lepődünk, hogy lencsevédő, AF és vaku sincs. A felbontás 3 megapixel helyett csupán 2 megapixel. A beltérben készült fotók iszonyatosan zajosak, a napsütéses kültéri felvételek már némileg jobb minőségűek, de az optika iszonyatosan torzít és bizony a részletgazdagság sincs a topon. Említést érdemel még a négy választható zárhang, az éjszakai mód, az önkioldó, a négy digitális effektus, illetve a manuálisan szabályozható fehéregyensúly. Tesztképek itt:

A videófelvevő maximum 176x144 pixeles mozgóképek készítésére képes, minősége egyenesen pocsék. Tesztvideó:


Szolgáltatások
Közös szerkesztőt kapott az SMS és MMS szekció - a karakter visszaszámláló csak akkor aktivizálja magát, ha már csak tíz van hátra abból a bizonyos 160 karakterből. A névjegyzék vízszintesen és függőlegesen egyaránt tagolt, egy-egy kontakthoz maximum tizenöt kiegészítő adat tárolható el, a kontaktok száma pedig legfeljebb kétezer lehet. A böngésző ezúttal kivételesen nem NetFront, hanem Obigo (Q7) eredetű, ezenkívül pedig természetesen a Facebook és a Twitter is képviseli magát a készüléken. Szólnunk kell továbbá az öt férőhelyes ébresztőről, a heti/havi nézetes naptárról, a feladatkezelőről, a jegyzetkészítőről, a diktafonról, az időzítőről, a stopperről, illetve a számológépről (nem tudományos). Szórakoztatásunkról egyetlen gyári játék, a Quadrapop gondoskodik, de persze a Java támogatás adott.

Funkciók
Ma már szinte az összes mobil négy-, vagy legalább háromnormás GSM modullal van felvértezve, a Spiro viszont csak kétsávos (900/1800 MHz). Wi-Fi a Zylo-ban sincs, de HSDPA igen – na, ez a Spiroban nincs, így ezúttal be kell érnünk a GPRS/EDGE által biztosított maximum 236 Kbit/s-os letöltési sebességgel. A Bluetooth kontroller 2.1-es szabványú és A2DP profillal is rendelkezik. A belső memória gyakorlatilag olyan, mintha egyáltalán nem is létezne: tessék megkapaszkodni, alaphelyzetben mintegy 4 MB a szabad memória mérete. No persze microSD-vel etethető a kicsike, de azért illett volna ennél egy leheletnyivel több belső memóriát pakolni a kicsikébe.

Konklúzió
A W100i típusjelzésű Sony Ericsson Spiro-ra jutott a legkisebb Walkman testvér szerepe, mely szerepet tulajdonképpen remekül elő is adja a készülék. No persze, aki kártyafüggetlenül 30 ezer forint magasságában hajlandó csak Walkman mobilra áldozni, az ne várjon csodát! Itt aztán nincs nagy kijelző, meg villámgyors HSDPA, meg szuper kamera. Van viszont jól eltalált külcsín, általánosan jó minőség, szabványos csatik és egy remek zenelejátszó. Tizenéves fiataloknak nem feltétlenül kell rögtön iPhone-nal rohangálniuk - a szülők számára sokkal inkább pénztárcabarát megoldás egy ilyen kis zenés csúszkamobil. Vásárlás itt.