Kicsit elsiettem a tévévásárlást. Ez jutott először az eszembe, amikor megláttam a Sharp LC-40LE810E tévéjét. Épp a focivébé előtt vettem ugyanis egy lapostévét ebben a méretben, de persze nem ebben az árfekvésben. A Sharp  tévéknél már megszokhattuk, hogy többnyire drágábbak mint a konkurencia, de mégis ezt a gépet venném most. Nagyon nincs kedvem visszaadni, alig van szebb tévé ennél és akkor is jó ránézni, ha éppen ki van kapcsolva. Ha meg bekapcsoljuk... , na ez majd a tesztből kiderül.

Quattron
Megint egy fantázia-elnevezés, ami legtöbbünknek elsőre csak egy szó a tévékre rápingált sok, érthetetlen kifejezés közül. De ha az ember egyszer megnéz egy Quattron tévét, ezt a szót megjegyzi örökre. A technológia lényege, hogy a képet, azaz a színeket nem három, hanem négy összetevőből keverik ki, hozzáadtak ugyanis egy sárgát az RGB, azaz vörös, zöld és kék színekhez. Ez azt eredményezi, hogy hihetetlenül alacsony fogyasztás mellett nagyon élénk, élethű színeket érnek el és az egyel több subpixel miatt az átlós vonalak is egyenletesebbek. Ebből persze az átlagfelhasználó - magamat is ide sorolom - annyit vesz csak észre, hogy valamiért más ez a tévé, mint a többi. Aztán meg nagyon nehéz visszaszokni a régi tévére még akkor is, ha az mondjuk plazma, hát még ha LCD. Nekem muszáj lesz, mert pár nap és elviszik...

Egy bazinagy iPad
Elnézést a már-már vulgárisba hajló szavakért, de tényleg életstílus termékről van szó. Egy olyan tévéről, amelyik illeszkedik ahhoz fiatalos stílushoz, amit többek közt az Apple iPad is képvisel. Üveg előlap, ezüst keret, lekerekített sarkok. Még a logót is átszabta a Sharp, már csak egy szárnyacska világít a gép közepén.

Akinek tehát bejön ez a stílus, az imádni fogja ezt a tévét, mert tényleg a lakás dísze. Az üveg nagyon elegáns, az érintőgombok miatt nagyon futurisztikus az előlap. Az sajnos az üvegfelülettel együtt jár, hogy hihetetlen mértékben vonzza a port és az ujjlenyomatokat, így gyakran kell törölgetni. Nem éppen úgy néz ki egy hónapos használat után, mint a termékfotókon. Íme:

Persze én magam sem vagyok ilyen igénytelen, de kíváncsi voltam, mennyire durvul el a helyzet. Maradjunk annyiban, hogy érdemes hetente szépen letörölgetni valami puha, mikroszálas ruhával és akkor tényleg a lakás dísze is marad.

Helyezkedjünk el!
Egyelőre ne a tévézéshez, hanem magát a tévét helyezzük el valahová. Először is keressünk neki egy nagyjából egy méter széles és hetven-egynéhány centiméter magas helyet ha a lábára akarjuk állítani, vagy egy ugyanilyen széles, de 66 centi magas felületet a falon, ha fel akarjuk lógatni. A tömege majdnem 20 kilogram, úgyhogy olyan bútort keressünk, amelyik ezt bírni is fogja. Ez a tömeg egyébként a hasonló méretű LCD-knél vagy 6-7 kilóval több. Azért is fontos, hogy a bútor bírja a súlyt, mert a talp csak oldalirányú forgatást engedélyez, így ha a bútorlap hajlik alatta, nem tudjuk a függőlegest visszahozni. Persze nem is javaslom, hogy egy 329 ezres tévét hajlékony bútorlapra tegyünk, mert nem jó érzés, amikor leszakad alatta és összetörik. Maga a talp egyébként nem nagyobb, mint egy szabványos méretű hifi-házimozi erősítő.

Ha mégis úgy döntenénk, hogy a falra erősítjük fel, készüljünk fel arra is, hogy a bal oldalon elhelyezett csatlakozók majd tíz centire vannak a peremtől, így például a médiafájlokat tartalmazó USB-s sticket csak nőgyógyászok tudják a helyére bedugni, ahogyan az itt található, szép számú HDMI csatlakozót, a fülhallgató csatlakozót, az analóg RGB csatlakozót és a kódkártyát is. Ez bizony egy konstrukciós hiba, így akik gyakran dugdosnak mindenféle cuccot a tévébe, azoknak a kifordítható talpra állítását javaslom inkább, azzal kényelmesen kifordítjuk, bedugjuk a nekünk szükséges dugót, majd visszafordítjuk. Sajnos a tápkábel csatlakozása sem süllyesztett, gyanítom, hogy a falra szerelésnél ez is okozhat gondot. A fali konzolhoz rögzítéshez egyébként adnak csavarokat, ez nem minden gyártóra jellemző.

Szobaszörfözés
Azoknak, akik notórius kapcsolgatók, azaz akár csatornaléptető gombbal, akár számgombokkal váltogatnak, nem való ez a tévé. Ugyanis ezt rém lassan csinálja. Akiknek kicsit rosszabb a szemük, azok az EPG betűméretét kicsinek fogják találni, mert a tévét jellemzően 3-4 méterről érdemes nézni, az EPG meg 2-3 méterről lenne kényelmes. A menü magyar nyelvű, teljesen logikus és jól áttekinthető. A készülék kezeléséhez nem kell nagyon elővenni a használati útmutatót, amellyel egyébként a gyermek az iskolai papírgyűjtő versenyen tuti első helyezést érhet el, olyan vaskos.

Nem, nem a tévé ilyen bonyi, csak a gyártó egyetlen használati utasításba nyomtatta az összes hasonló típust és az összes nyelvet, ezt a két lexikont kapja mindenki Tokiótól Karakószörcsökig. A nekünk kellő rész a képen is látható narancssárga lapok között található, ez az LC-40CE810E magyar használati utasítása. Még szerencse, hogy nem nagyon kell belenézegetni, egyértelmű minden nélküle is.

Kis étkű
Valószínűnek tartom, hogy aki megvesz egy 329 ezres tévét, azt nem nagyon a pénz miatt érdekli az, hogy ez a tévé sokkal kevesebbet fogyaszt, mint a vele azonos méretű konkurens termékek. Ez a kisebb fogyasztás még a mai elektromos áram áraknál sem nagyon fejezhető ki forintban, így aki ilyen kis fogyasztású tévét vásárol, az inkább a lelkiismeret  és a környezettudatosság miatt teszi ezt. Nagyon jó érzés ugyanis tudni azt, hogy egy ekkora monstrum kevesebbet eszik, mint egy jófajta körteizzó.

Erre egyébként büszke a Sharp, joggal. És ha már a jó fogyasztásnál tartunk, ez ugyebár annak is köszönhető, hogy a Quattron technológiában alkalmazott negyedik, sárga szín miatt sokkal kevesebb energia kell ugyanakkora fényerő előállításához. Emellett az előlapon elhelyezett érzékelő is nagyon dinamikusan állítja hozzá a fényviszonyokhoz a fényerőt, ami nem csak a kedvezőbb fogyasztás miatt jó, de rém kényelmes is. Nem kell nekünk állítgatni a délutáni napsütésben kikapcsolt, este bekapcsolt tévénél, hogy ne égesse ki a szemünket.

Analóg és digitális, HD és SD adások
A készülék tudja a DVB-T-t, azaz hazánkban alkalmas a felszíni digitális sugárzás vételére. Nem kell tehát majd hozzá set-top-box, legalábbis azoknak, akiknek elég az a pár adó, amit a földfelszíni digitális sugárzásban fogni lehet. Budapesten és környékén próbálgattuk a tévét, itt egy akármilyen vacak régi antennával, sőt itt a XIII. kerületben egy darab dróttal is fogja a DVB-T adásokat. Mielőtt örülnénk, azért pár buktató van ám.

Az első és legfontosabb, hogy a legkedveltebb adók még SD-ben adnak, azaz a tévének kell a képet felskáláznia. Ez azt eredményezi, hogy még digitális adónál is szép kockás lesz a kép, ahogyan az megfigyelhető ez előző fotónál is. Ha tehát ki akarjuk használni a tévé fullHD képességeit, úgyis elő kell majd fizessünk egy szolgáltatónál valami olyan csatornacsomagra, amiben van pár HD adás is. Innentől pedig csak ott lesz az a fránya set-top-box és a plusz egy távirányító.
.
Szerettem - nem szerettem
Imádtam, hogy úgy képez plazmatévékhez hasonló színeket, hogy közben azok fogyasztásának a töredékét mérhetjük csak. Nem szerettem viszont a lassú csatornaváltást, a tükröződő előlapot, a porfogó és ujjlenyomatgyűjtő funkciót. Imádtam a gyönyörű dizájnt, az ezüst keretet, a jól áttekinthető menüt és a dinamikus fényerőkezelést. Imádtam azt is, hogy majdnem 180 fokig látható oldalról is. Nem szerettem, hogy a távirányító számomra teljesen felesleges gombokkal van tele, emiatt viszont nagyon nagy.

Kiknek és mire?
Azoknak javaslom, akik szeretik az életstílus termékeket és a tévénél az is fontos, hogy kikapcsolt állapotban is szép legyen. Azoknak is ajánlom, akik a prémium kategóriát keresik és hajlandók pár ezressel többet adni azért, hogy egy kényelmi funkciókkal telezsúfolt, fullextrás tévét kapjanak. A kütyübolondoknak is ajánlom, a Quattron tényleg nagy durranás és a konkurencia megint évekig kapaszkodhat, hogy az RGBY technológiát beérje.

Kapcsolódó írásaink                                    
Sharp Quattron - a konkurencia belesárgul
Sharp 32LE700E - Mercedes a LED-tévék között
Sharp LCD - fullextrás mini
Sharp - a napelemektől napjainkig