A Budapesti Nemzetközi Vásár Kölyökparádé kiállításán volt villanyvasút, modellautó, távirányítós repülő, meg minden, mi szem-szájnak ingere, mi viszont csak a Move standra voltunk kíváncsiak. Az ok egyszerű. Hét évvel ezelőtt a Sony találta fel az EyeToyt, mely mindössze egy webkamera segítségével elhozta számunkra a mozgásérzékelős játékok világát, most pedig ugyanez a cég látta elérkezettnek az időt, hogy továbbgondolja eredeti ötletét, és jól odapiszkítson a Microsoft, meg a Nintendo lábtörlőjére.

A Playstation Move az EyeToy kamerás mozgásfelismerő technológiáját ötvözi a Wii kontrolleres megoldásával. A koncepció rendkívül egyszerű. Egy giroszkópszerű technika érzékeli, hogy milyen szögben tartjuk magát a kontrollert, hogyan forgatjuk, és mit csinálunk vele, a szintén ebben található gravitációs gyorsulásmérő pedig azt képes digitális jelekké alakítani, hogy mekkora aktivitással, milyen gyorsan mozgunk a tévé előtt. Az elgondolás eddig hasonlít a kisebbik konkurenciáéra, a mérnökök itt viszont bevetettek még egy trükköt. A webkamera figyeli az új kontroller végén lévő világító LED-et, melynek köszönhetően nem csak a játékosokat tudja jól szétválasztani a rendszer, de a gömb méretéből kiszámolja azt is, hogy milyen messze állunk tőle. A teljes háromdimenziós látás pedig nem egy játéknál jön jól, lássunk is hát néhány példát, melyek mindegyikét volt szerencsénk élőben is kipróbálni.

A Sports Champions hat ügyességi játékot vonultat fel, melyek mindegyike a mozgásérzékelős technikára lett kihegyezve. A legegyszerűbb mindközül a Ping Pong, melyben úgy kell viselkednünk, mintha egy igazi ütő lenne a kezünkben, a gép pedig tökéletesen le is követi minden tettünket. Az Íjászat ennél már egy kicsit mozgalmasabb, itt a kontrollert kézben tartva oda kell nyúlnunk a tarkónkhoz, mintha tényleg egy nyilat vennénk ki a tokból, majd kitartani a kezünket előre, becélozni a táblát, és a ravasz elengedésével útjára engedni a lövedékünket. Nagyon izgalmas, a legjobb pedig, hogy két kontrollert használva még igazi felhúzó mozdulatot is csinálhatunk.

Szintén lehet két irányítóval használni a Gladiátorharcot, melyben az egyik kezünk tartja a pajzsot, a másik pedig a kardot. Itt látszik igazán, hogy milyen életszerű a játék, nincsenek előre megírt jelenetek, bármit csinálunk, a gép – persze bizonyos határokig – követ minket. Üthetünk jobbról, vagy balról, szúrhatunk, és lökhetünk, egyedül az oldalirányú mozgást nem követi, azt ugyanis gombokkal oldhatjuk csak meg. S a sor itt még nem ért véget, izgalmas még a frizbizés, meg a golyódobálód játék is, azoknak pedig, akik szeretnek az átlagosnál többet mozogni, ott a strandröplabda. Ez utóbbiban dolgoznak csak az izmok, utánoznunk kell a szervát, az alsó visszaadást, meg mindent, ami csak egy ilyen strandmeccsen előfordulhat.

A Move játékok már csak azért is nagyon jók, mert végre nem butyuta, lufi fejű, rajzfilmkarakterekkel találkoztunk, mint a Wii meg a Kinect esetében, hanem normális, arányos testalkatú, igazi emberformákat kellett irányítani. Persze aranyosak a kis fantáziafigurák is, nem azt mondjuk, hogy nem, de ők leginkább csak a casual, vagyis hétvégi, hobbijátékosok szívét tudják megdobogtatni – na meg persze a csajokét – de mi másra vágyunk. Emberekre. Nem kell, hogy mindig földönkívülieket lőjünk velük, de emberek legyenek, ez a legfontosabb.


A bemutatón persze láttunk más játékokat is. Nagyon aranyos volt például a gyerekeknek készített EyePet Move Edition, melyben egy virtuális kisállatot kellett dédelgetni, illetve tetszett még nekünk a Start the Party című válogatás is, ami mindenféle házibuli játékot vonultatott fel, egyetlen csomagban. A kamerát itt nem csak a kontroller adatainak feldolgozására használta a rendszer, hanem közvetített minket, játékosokat is, azonnal kinyomva a tévére, mintha minden esemény ott történne körülöttünk. S ez még semmi, a kontrollert mindig kicserélte valami eszközre, a festős játéknál, melyben mindenféle formákat kellett kiszínezni időre, egy hatalmas ecsetet adott nekünk, a helikopteresnél pedig, ahol embereket kellett menteni a háztetőkről, egy nagy távirányítót varázsolt a kezünkbe, teljesen élőben.

A válogatásból két kedvencünk akadt. Az első a lufi durrantó volt, melyben egy piszkavassal különböző színű buborékokat kellett kiszurkálnunk, privát toplistánk második helyén pedig a szuper-aranyos csibementős játék végzett, melyben zuhanó kis pipiket kellett egy kézben tartott ventillátorral bereptetni a fészekbe. Gyerekesen hangzik, persze, de higgyétek el, egy felnőtt ember is ugyanúgy elszórakozhat vele, mint egy óvodás!


A Playstation Move nem Kinect. Konkurencia persze, nagyjából azonos a célközönségük is, de technikailag, és játékélményben különböznek. A Sony találmánya teljesen precíz irányítást biztosít, a teszt során egy pillanatig sem éreztük azt, hogy valamit nem fog bevenni a gép, egy japán mérnöki tökéletesség az egész, mely talán azokat fogja majd meg a legjobban, akik a Wii bénácska grafikája, és gyenge hardvere után egy kis komolyságra vágynak.

A Microsoft mozgásérzékelős rendszere ezzel szemben innováció, olyan az egész, mintha harminc évet ugrottunk volna előre az időben, az ember el sem hiszi, amit lát, viszont maga a technika sokszor igen pontatlan is. A kép késik, kell neki egy töredéknyi másodperc, amíg felfogja, és feldolgozza a tetteinket, és noha teljes 3D-s letapogatást nyújt ez is, annyira még nem érezzük azt, hogy mire lehetne használni. Láttunk több partijátékot, állatsimogatót, meg autóversenyt is, azonban az biztos, hogy ha egy profi játékfejlesztő csapat kezelésbe veszi, akkor fognak rá születni nagyon durva címek is.



Hogy ki fogja megnyerni a mozgásérzékelős platformok háborúját? Senki. Az egyik embernek a Move, a másiknak meg a Kinect fog bejönni, ahogyan a Playstation 3 meg az Xbox 360, úgy ezek az eszközök is egymás mellett élnek majd, viszonylagos békében, két nagy csoportra osztva a játékosokat. A kérdés már csak az, hogy te melyik táborhoz fogsz tartozni?

Kapcsolódó linkek:
Forradalom: testem a kontroller - Kinect teszt
Meglepő lesz az új Nintendo-konzol
Megvan a játékfüggőség ellenszere!
Itt a valósághű, virtuális gyermek!