Megjósoltuk, hogy jönnek az új tabletek, az Androidos táblaszámítógépek, csak azt nem sejtettük, hogy ilyen gyorsan és ilyen olcsón... Kézbe véve a Bluepanther Thunder-t elsőként az fogalmazódik meg bennünk, hogy a kényelembe könnyű beleszeretni, főleg ha hozzávesszük, hogy 59.900,- forintért a miénk is lehet. Nézzük, mit is tud ez a MID, azaz "közepes" a közepesnél jóval alacsonyabb áron.

Kapacitálnám
Nyomogattam én már ilyesmit, az interneten rendelte egyik barátom 150 dolcsiért + szállítási költség, de ez egészen más. Egyrészt nagyobb a képernyője, másrészt a legfontosabb tulajdonsága, hogy szinte már a kapacitív kijelzőkkel megegyező az érzékenysége. Ezért aztán nem nagyon kell nyomkodni, csak simogatni kell, rezisztív képernyőtől ez nem rossz teljesítmény. A mindennapi használatnál ez elég lényeges dolog, hiszen a felhasználói élményt nagyon agyonvágja az érzéketlen horpasztóképernyő. Egyébként 177 milliméteres, azaz 7 colos képátlóval rendelkezik, 155x85 milliméteres élhosszakkal. Sajnos nem multitouchos. A felbontásra nem lehet panaszunk, hiszen 480x800 pixelből rakja össze a képet, ez pedig nagyjából 160 dpi-t jelent. A színek átlagosak, erős fényben is egészen jól láthatóak a történések.

Mitől megy?
Az áramtól, elsősorban, bár sajnos ezen a prototípuson valami nem túl szimpatikus, Apple csatlakozó szerű valamin adhatjuk be neki, de azt ígérik, hogy a boltokba kerülő változatnál szabványos USB csatlakozó lesz majd. A hátlapon azt olvashatjuk, hogy 12 V 1,5 A kell neki. Az akkumulátorok 2400 mAh-sak, kettő darab van belőlük, de nem nézhetjük meg őket, hiszen fixen beépítettek, nem cserélhetők. A gép lelke egy Marvell Mohawk proci, amelynek az órajele 800 MHz.
Ez a proci a tesztkészüléken 1.6-os Androidot hajt meg, de a menüben kutakodva találunk olyan funkciókat, amelyeknél megjegyzésként szerepel, magasabb verziószámú rendszereknél csalhatjuk csak elő őket. Igen, a boltokba kerülő változat 2.2-es Androiddal jön. A RAM 248 MiB, amiből a rendszer betöltődése után rendelkezésünkre áll 125 MiB. Ez nem sok, így érdemes valamilyen taskkillert használnunk.

Juj de szép, mi ez?!?
Kinézni úgy néz ki, mint egy bazinagyra felpumpált telefon, mert egyénként teljesen arányos, csak vagy négyszer akkora. Egyébként a menüben többször vissza is köszön a telefonság, hiszen mindenhol így emlegeti magát a készülék. Érdekes, hogy az operációs rendszer fektetve történő használathoz van kialakítva, de a gombokon a feliratok meg az állított használatot feltételezik. A használt anyagok és az összerakás világbajnok, sehol semmi recsegés-ropogás. Ha tehát valaki ismeretlennek megmutatjuk, azt fogja rá mondani, hogy ez egy túlméretes PDA és igaza is van. Az avatott szem persze rögtön látja az előlapi gombokból azt is, hogy Androidról van szó.
 
Körbejárva
Honnan is kezdjek neki? Talán hátulról, mert ha nem sikerül, kezdhetem elölről... Nem lacafacáznak a készülékkel, a hátlapba egy nagyjából 80x80 milliméteres Android figurát gravíroztak. Nem kétséges tehát, hogy a hardvergyártó milyen operációs rendszer alá szánja ezt a gépet. A hátlap és az oldallap egy egységet képez, kellemesen puha tapintású műanyag bölcső ez, kényelmessé teszi a masina kézbentartását és nem is csúszik.

Ugyanebből a kellemes műanyagból van az előlap azon része, amely nem a képernyő. Ez alul-felül, illetve a felhasználásból eredően - szerintem ezt inkább fekve használja majd az ember - inkább kétoldalt egy egy hüvelykujj-vastagságnyi csíkot jelent, amelyet baloldalon csak az előlapi kamera, jobb oldalon pedig a navigációs billentyű és az Android rendszer gombjai szakítanak meg.

Ez a két sáv segít minket, hogy kényelmesen a kezünkben tarthassuk a gépet és ez sikerül is neki, mert nagyon kézre áll és a gumiszerű borítás miatt nem is akar kicsúszni a kezünkből. A gép tetején, fektetve tehát baloldalon a bekapcsológomb, a töltésjelző led, egy 3,5 milliméteres jackdugó-aljzat és a bővítésre szolgáló microSDHC aljzata van. Elővigyázatosságból van egy resetgomb is, amellyel én Android készüléken még soha nem találkoztam, igaz nem is volt rá soha szükség.

Bal oldalon, illetve fektetve alul van az az ominózus Apple jellegű töltőcsatlakozó, amit remélem tényleg lecserélnek szabványosra, mondjuk microUSB-re. A gép tetején, állítva tehát jobb oldalon találunk egy sima USB aljzatot, ebbe lehet bedugni a 3G-s mobilinternetre szolgáló sticket. Mellette még egy, telefonokra jellemző hangerőszabályzó gombpáros. És ennyi. Illetve dehogy, mert meg kell említsek még két mélyedést, amelyek arra utalnak, hogy a masinát valamilyen tartóba is be lehet pattintani és ez arra utal, hogy autós navigációra is alkalmasnak tartják.

Korai darab
A nálam járt Thunder nagyon korai darab, így némileg nagyobb türelemmel viseltettem iránta, mint a már forgalmazott készülékek iránt. Persze nagyon szívesen kipróbálnék egy végleges, boltokban is kapható változatot, de erre még kicsit várni kell. Az IFA-n mutatták be pár napja, október első hetében érkezik meg a polcokra, mégpedig hazánkban a BluePantherhez. Amit ezen a korai modellen sikerült már beizzítani, az megdobogtatta a szívemet. Szuper internetezni rajta, viszi a DivX-eket, egész erős a wifije és nagyon kellemes darab.

Kiknek és minek?
A kulcs az ára. Azoknak ajánlom leginkább, akik ebben az árkategóriában keresgélnek, mert többet ad, mint amennyit ennyiért várnánk tőle. Azoknak ajánlom, akik kényelmesen szeretnének internetezni, és ehhez még a netbookokat is túl nagynak találják. Azoknak is jó lehet, akik óriási képernyős navigációt keresnek, hiszen az Androidra több GPS szoftver is elérhető már és a csomagolásban adnak hozzá majd autós töltőt és tartót is, de akkumulátorról is elmegy még bekapcsolt GPS-szel is vagy 5 órát.

A tesztkészüléket a BluePanthertől kaptuk, köszönjük!

Kapcsolódó írásaink                        
Tabletek, ha nem bírsz várni az iPad-re
TabletPC - A jövő füzete
Itt a Samsung iPad-verő tabletje
Jön a 100 dolláros tablet - videó