A Kane & Lynch első része némileg megosztotta a kritikusokat,de azért meglehetősen élvezetes egy játék volt. A karakterek ráadásul eléggé újszerűek voltak, hisz a megszokott izomkolosszusok helyett középkorú férfiak szerepeltek, akik közül egyik ráadásul skizofréniában szenvedett. Az új rész azonban meglehetősen sok helyen rosszabb elődjénél.

Történet helyett szitkozódás
Az előző rész története sem kapott ugyan díjat, de a második rész alkalmából a fejlesztők a történetírás hiányát folyamatos káromkodással próbálták enyhíteni. Mint ahogyan az már csak lenni szokott, az első küldetésben elrontunk valamit és a játék végéig ezzel szívunk. No nem sokáig, az egyjátékos kampány ugyanis – ára ellenére – 4-6 óra alatt könnyen végigjátszható.

Egydimenziós karakterek
Az első játékban meglepő színfoltot képzett az, hogy az egyik szereplő skizofrén volt. Ezt történetileg is kihasználták, és bár a második rész borítóján is fennhangon hirdetik a begyógyszerezett őrültet, a játékban magában erről teljesen elfeledkeztek.

Egyik főszereplő sem képes kilépni a játék elején megadott sztereotip szerepkörből. Míg régebben a két karakter közt tényleges párbeszéd folyt, most csak egymás anyját tudják szidni.  Egyikük minden helyzetet képes elrontani, míg a másik még azt a keveset is elveszti, amit az előző rész után összekuporgatott. Egyikük sem érdekes, egyikük miatt sem játszaná az ember végig a játékot.

Húszéves kézikamerával
A játék egyik legnagyobb újítása a grafikai megvalósítás. A képi világ egy tíz-húsz éves kézikamera képernyőnk felbontására nagyított minőségét tárja szemünk elé. A túl véres részleteket – például sörétessel kifordított fejeket – és a mezítelen nemi szerveket pedig cenzúrázó kockák takarják el. A fényforrások egy zsíros lencséhez hasonlóan csíkozzák a képet, és amikor megsebesül a karakter, a videón felvételi hibák jelennek meg a megszokott vörösödés és vérfoltok mellett.



Amikor futunk, akkor pedig úgy rángatni kezd a kép,mintha egy teljes focicsapat rugdalná fejünket a labda helyett. Az ötlet jó, a megvalósítás Sanghaj mocskos utcáihoz illően elmosott és randa, és egy-két pálya után megunja az ember és elege lesz belőle.

Intelligencia helyett tömegjelenet
A játék mesterséges intelligenciával nem mondhatni, hogy rendelkezne. Az ellenfelek hülyék, a fejlesztők pedig ezt azzal ellensúlyozták, hogy minden sarkon 2-3-4 tucat ellenség ront ránk. Amennyiben nem engedjük előre a – természetesen halhatatlanság csalással felvértezett – gép irányította társunkat, rögtön lemészárolnak. Ez nem kihívás, hanem szívatás.

Értelmetlen golyószóró
Az ellenfelek egyedül a célzásban jók, abban azonban annyira, hogy az ő kezükben mágikusan pontossá válnak a stukkerek. Ők simán eltalálnak ötven méterről azzal a géppisztollyal, amely a mi kezünkben tíz méter felett egy leeresztett lufi halálosságával bír.

Fegyverből egyébként egyszerre maximum kettő lehet nálunk, gránát helyett pedig be kell érnünk a néhány helyen fellelhető gázpalackkal és tűzoltó-készülékkel. Ezek azonban meglepően halálosak, és ha jól célzunk velük, egykettőre kiüríthetjük a helyszínt.

Mozgástér a csőben
Az egész játék Sanghaj utcáin, repterén és épületeiben zajlik. Ugyan elég sok helyen haladhatnánk több útvonalon is, de mivel a számítógép által irányított karakternek semmiféle parancsokat nem lehet osztogatni – csak megy a saját feje után – ennek csak a kooperatív módban van jelentőssége.

Vak vezet világtalant
A játék kezelhetősége rossz és bugos. A fedezékekbe vonulás sem mindig működik, hiszen nem csak az ellenség, hanem a játékos karakter is kilógatja a fejét mögüle. Többször fordult elő olyan is, hogy a karakter feje belógott a célkeresztbe az egyik bug miatt.

A változatosság halála
Míg az előző részben kaptunk bankrablást, felszabadítást, óriásdömper-ártalmatlanítást és börtönlázadást is, az új rész játékmenete szinte elejétől végéig monoton. Csupán három rész van, ahol a feladat és végrehajtás a „menj előre és lőj mindenre” felfogásnál összetettebb. Öt percet helikopterben töltünk, egyszer egy menekülő barát körül kell kilőni az ellenséget, a játék elején egy autót kell védeni, kétszer pedig elvileg osonni kell. Sajnos utóbbi két feladat is megoldható a „rohanj előre és gyilkolj” módszerrel.

A legjobb oldallal lenni
A többjátékos rész megtartotta az előző rész jól kitalált módozatait. A „Fragile Alliance” módban játékosoknak bankot kell rabolniuk, miközben elesett rablók csatlakoznak a gép által irányított rendőrökhöz. Társainkat is kilőhetjük, illetve a sofőrt lefizethetjük, hogy a többieket hagyja ott. Ezt a módot akár offline, számítógép irányította társakkal is játszhatjuk.

Az „Undercover Cop” mód ennek egy variációja. Itt a rablók közt egy véletlenszerűen kiválasztott egyén álruhás zsaru lesz, akinek feladata az összes rabló hidegre tétele. Az utolsó – és egyben egyedüli új – játékmód a „Cops vs Robbers”, amely egy teljesen átlagos csapat alapú deathmatch, amelyben két csapat (zsaruk és a rablók) próbálja egymást eltenni láb alól.



Sajnos ezen módok is az egyjátékosnál már ismertetett hibákkal terhesek. A gépi ellenfelek mindig ugyanott, ugyanúgy és ugyanakkor támadnak. A mesterséges unintelligencia miatt nem lenne meglepő, ha egy-két hónap múlva sokan behunyt szemmel is végig tudnák vinni a pályákat.

A Fragile Alliance során pedig egyszerűen nincs oka az embernek a többieket szívatni vagy megölni, hiszen az esetleges pluszpénz az adott meccseken kívül semmire nem használható. A helyzeten az sem javít, hogy meglehetősen kevés a rablásra kiszabott idő, így felderítésre, alternatív utak keresésére vagy kihasználására nem marad elegendő idő. Pedig a pályák nyomasztóan kicsik és egy kör négy percig tart.

Megéri?
A karakterek mindegyike egy rakás öregedő szerencsétlenség, az ellenfelek hülyék, mint hat pár rendőrcsizma, a történetvezetés igazából nem létező, az irányítás javítandó. A grafika egy ideig érdekes, aztán zavaró. A többjátékos mód jópofa, amíg ki nem ismeri az ember, és végre van kooperatív mód is. Összességében azonban a Kane & Lynch második része jóindulattal is csak fél, harmad játék, egy egész áráért. Hacsak nem a kikockázott erőszak vonz, inkább keress mást!

2,5/10

További anyagaink:
Singularity: az idő fegyver
Battlefield: Bad Company 2 - itt az új király
Nácik és mágia: Wolfeinstein