Az X termékcsalád olyannyira újnak számít a Nokiánál, hogy tavaly ilyenkor még nem is létezett. A sorozat első két modellje, az X3-as és az X6-os a 2009-es Nokia World-ön debütált, azóta pedig számos egyéb új készülék is érkezett a családba. Ilyen például az X5 kínai (TD-SCDMA) és "normál" (X5-01) változata, az X6 különböző méretű (16 és 8 GB) memóriával telepakolt verziói, illetve az X2, mely minden korábbinál elérhetőbb áron kínálja a vásárlók számára az X-életérzést. A dolog pikantériája nem más, mint hogy az árcédulán (adók és kedvezmények nélkül) mindössze 85 euró szerepel, a kamera optikája mellett pedig egy szolid kis 5.0 megapixel felirat olvasható. Lássuk, hogy a gyakorlatban hogyan teljesít a low-end X mobil!

Design
A Nokia X2 egy alapvetően konzervatív formájú, candybar kialakítású készülék, mely Black Red, illetve Silver Blue változatban készül - ezúttal az előbbi, véleményem szerint elegánsabb verzióhoz van szerencsénk. Az alapszín fekete, melybe az oldaléleken belevegyül némi vörös, a szálhúzott hátlap pedig sötétszürke, és ami ennél is fontosabb, hogy bizony nem műanyagból, hanem alumíniumból készült. Mindenképpen kellemes, minőségi meglepetés! Az alsó kis gombbal könnyen leoldható hátlap mögött egy nem túl nagy kapacitású, 860 mAh-s lítium-ion akksi leledzik: optimális esetben 620 órás készenlét, 13,5 órás beszélgetési idő, illetve 27 órás zenelejátszás érhető el a segítségével. A hátfalra egyébként nem egy, hanem két hangszóró került, így a kihangosítás minősége nagyon rendben van.

Mekkora?
Ami a méreteket illeti, az X2 körülbelül akkora felületű, mint a jó öreg N82, csak éppen jelentősen vékonyabb annál, vagyis bármikor könnyen zsebbe csúsztatható. Ugyancsak jó hír, hogy a telefon mindössze 81 grammot nyom a mérlegen, így amellett, hogy csak enyhén dudorítja ki a zsebünket, minimálisan húzza csak le azt. Baloldalt három dedikált zenei gomb található, így gyerekjáték egyszerűséggel kezelhető a zenelejátszó, vagy éppen a rádió. Jobboldalt felül állítható a hangerő, alatta pedig egy fül alá rejtett microSD slot, illetve egy exponáló gomb kapott helyet.


Csatik
Az alsó élen csak egy hordszíj rögzítőpont található, felül viszont már némileg nagyobb a zsúfoltság. Középen trónol a 2 milliméteres Nokia töltő csatlakozó aljzat, tőle balra pedig ott a szabványos jack dugalj. Az alapcsomagban egyébként egy WH-205-ös vezetékes sztereó headset lapul, mely elsősorban közepes minőségéről, illetve három, különböző méretű füldugó szettjéről ismerszik meg. A már említett 2 millis töltőn kívül egyébként a fül alá rejtett microUSB aljzaton keresztül is tölthető az akkumulátor.

USB OTG
Az áprilisban bejelentett és a hazai piacon várhatóan valamikor szeptemberben debütáló N8 sok érdekességet hordoz magában, melyek közül csupán egyetlen az USB On The Go funkció. Ennek lényege ugyebár nem más, mint hogy mostantól akár egy egyszerű USB flashmemória, pendrive vagy egyéb adattároló készülék tartalmát is látni és használni tudja a mobiltelefon. No, kérem szépen ezt a funkciót nemcsak a drága N8, hanem az olcsó X2 is megkapta. A Nokia az USB On The Go feature használatához egy új kábelt is legyártott: a CA-157 ott lesz az N8 dobozában, az X2-höz viszont külön kell megvásárolni. Némi különbség továbbá, hogy míg az N8 smartphone akár 4 GB-os állományokat is képes kezelni, addig az S40 szoftveres X2 esetében 2 GB jelenti a plafont.

Kijelző
A TFT technológiájú transzmisszív LCD-től abszolút nem vagyok elájulva, és akkor még igen enyhén fogalmaztam. A probléma nem más, mint a roppant kis betekintési szög: ha csak kicsit is oldalról nézzük a panelt, a leolvashatóság rögtön komoly mértékben nehezül. A 2,2 colos képátlójú (34x45 milliméter) display természetesen QVGA, vagyis 320x240 pixeles felbontású, 18 bites színmélysége pedig 262 ezer színárnyalat megjelenítését teszi lehetővé. Szenzorok persze nincsenek, giroszkóp és fényerő érzékelő sincs a fedélzeten. Alaphelyzetben négy gyári téma közül választhatunk, a kezdőkép betűszíne pedig egy színskáláról választható ki.

Gombok
A kijelző alatt középen egy ötállású, határozott peremmel megáldott navigomb csücsül, mely jó szokás szerint két-két funkció-, illetve híváskezelő gomb társaságát élvezi. A normál alfanumerikus billentyűzet gombjai egyetlen közös sík lapból vannak kiképezve, és csak vékony kis vonalak választják el őket egymástól. A gombok közepes méretűek, a nyomáspontjuk jól eltaláltnak mondható. Mindenképpen említést érdemel a jobbalsó csillag gombra tűzött elemlámpa funkció, ugyanis ennek a gombnak a nyomvatartásával gyorsan bekapcsolható a kulcslyuk keresésekor nagy segítséget nyújtó hátsó LED-fény. A középső nullás gombbal a böngésző, a jobbszélső # gombbal pedig a némító funkció kelthető életre.

Fényképezőgép
Az amúgy roppant kisméretű dobozon jól olvasható, hogy ebben a mobilban bizony egy 5 megás, vakus kamera van. Kérdezem én, kell-e ennél több ahhoz, hogy egy 30 ezres mobilból villámgyorsan bestseller legyen? No persze senki se gondolja, hogy majd jön a kis X2-es, és kenterbe veri a nála jóval drágább 5 megásokat! A legfőbb probléma, hogy a relatíve nagy felbontású szenzor mellé nem került autofókusz - ennél jobb választás lett volna egy AF-fel megspékelt és legfeljebb alacsonyabb felbontású képérzékelő (de a marketingesek vélhetően máshogy gondolták). A fotók maximum 2592x1944 pixeles felbontásban viríthatnak, de ezenkívül hat alacsonyabb felbontás is választható. A négyszeres digitális zoom fürge működésű, és a legnagyobb felbontásban is használható. Tesztfotók az alábbiakban:
Negatívum, hogy 50 centiméternél közelebbről szinte egyáltalán nem tudunk normális képeket lőni. A LED-alapú villanó az automata módon kívül egyszerűen ki- és bekapcsolható, vörösszemhatás csökkentésre sajnos nem képes. A fehéregyensúly manuálisan állítható, ezenkívül pedig néhány digitális effekt is választható. Az időzítő 3, 5, illetve 10 másodperces késleltetést támogat, egyébként pedig általánosságban véve elmondható, hogy a kamera nem valami fürge, hiszen egy-egy kép elmentése 3-4 másodpercig is eltarthat. Az idősávval is ellátott galéria többek közt továbbküldési (MMS, Bluetooth, web), szerkesztési, nyomtatási és diavetítési opciókkal is rendelkezik.

A videófelvevő sem éppen egy high-end példány, hiszen a 176x144 pixeles mellett csak egy 320x240 pixeles üzemmódot vonultat fel, a 3gp formátumú videók sebessége pedig 20 képkocka/másodperc. Íme, egy tesztvideó:


Szoftver
Az S40 6th Edition szoftverrel nem most találkozunk először, így tulajdonképpen már ismerős kép fogad, amikor rápillantunk a kijelzőre. A főkijelző tartalma részletesen személyre szabható, az alsó sávban pedig egyszerre maximum 5, gyakran használt ikon látható, melyek között vízszintes irányban lehet szkrollozni. A menü beállítások a következők: egyedi, lista, rács és rács címkékkel. A jól kezelhető naptárban emlékeztető, tárgyalás, hívás, születésnap, évforduló és feljegyzés kategóriájú események tárolhatók el, a névjegyzékben pedig ezer kontaktnak jut hely, de például a Facebook integráció már hiányzik belőle. A Facebook egyébként a mai elvárásoknak megfelelően dedikált klienst kapott, ami teljesen jól használható.

Szolgáltatások
Az alapértelmezett webböngésző az Opera Mini 4.2-es kiadása, melynek tudását nem sok kritika érheti. A diktafonnal maximum 60 perces felvételek készíthetők, a teendő bejegyzések (három prioritás) legfeljebb 256 karaktert, a jegyzetek pedig maximum háromezer karaktert tartalmazhatnak. Az 1-60 perces szundi funkcióval operáló ébresztő sajnos csak egyetlen időpontot képes memorizálni, a számológép tudományos és hitelszámító képességekkel is fel van vértezve, ezenkívül pedig átváltót, méretváltót és világórát is kapunk a pénzünkért. A közös SMS/MMS szerkesztő 160 karakterről számol vissza.

Funkciók
A zenelejátszó megjeleníti az aktuális album képét, ezenkívül pedig vizuális témákkal is gazdagítható. Említést érdemel továbbá a sztereó térhatás, a véletlen/ismétlő opció, a playlist támogatás, illetve az összesen hét beállítást felvonultató hangszínszabályzó. A sztereó FM rádió memóriájában maximum 25 rádióállomás menthető el, van RDS és kihangosítás, de ami ennél sokkalta érdekesebb, hogy beépített rádióantenna is van a telcsiben, így rádióhallgatáshoz nem feltétlenül kell headsetet használnunk. Ez egyelőre még elég ritka megoldás a mobil szektorban. Játékokból sincs hiány, íme, a repertoár: Block'd, Bounce Tales, Brain Champ, City Bloxx, Diamond Rush, Rally 3D, Snake III és Sudoku. Az X2 Ovi Store kompatibilis, így az áruházból bármikor könnyedén választhatunk új tartalmakat a készülékre.

Memória, wireless
A 04.25-ös szoftvert (2010.06.14) futtató Nokia X2 belső memóriája áll egyrészt 64 MB SDRAM-ból, másrészt pedig 128 MB NAND flashből - alaphelyzetben mintegy 50 MB szabad memória használható. A hot-swap bővítőslotba maximum 16 GB-os memóriakártyákat lehet behelyezni, alapáron egy 2 GB-os microSD-t kapunk. A Bluetooth 2.1 szinte már teljesen magától értetődik, az viszont nagy kár, hogy az UMTS/HSDPA hiányában mindössze csak GPRS/EDGE került a telefonba, ennek tudatában pedig azon már meg sem lepődünk, hogy Wi-Fi sincs a kicsikében.

Konklúzió
Nem ez az első olyan mobil, mely rendkívül nyomott áron kínál 5 megapixeles kamerát, mindenesetre tény, hogy a Nokia X2 nagyon könnyen fel tudja hívni magára a figyelmet. A fényleső ugyan tényleg 5 megapixeles, de AF hiányában csak félkezű óriás. A vásárlóközönség számára ugyancsak kiemelt fontosságú zenelejátszó és social networking rész viszont teljesen korrektül teljesít, a napos oldalra sorolható továbbá az egyszerű bővíthetőség, az USB OTG, a jól eltalált böngésző és naptár, illetve az Ovi Store támogatás. Negatívum, hogy 3G nincs a telefonban, így a netfüggő felhasználók bizony hosszú perceket várhatnak majd a kívánt tartalmak begyűjtése közben.

Kattints hasznosan:
Teszt: Nokia C6 - génmódosítás
Teszt: Nokia Ovi Maps - ingyenes navigáció örökre
Szinte senkinek nem kell már Nokia
iPad-killert fejleszt a Nokia?
Vásárlás: több mint kétszáz Nokia a Technet Plázában