Miért akartunk és miért nem akartunk eddig plazmát?
A plazma vagy LCD kérdés, mintha kezdene az LCD oldalára billeni mostanában a LED-es LCD-k idejében, pedig a helyzet továbbra sem egyértelmű. A LED-es LCD ugyan megközelíti már a plazmák feketéjét, de nyugodtan kijelenthetjük, a plazmákon még mindig feketébb a fekete. Ugyanez a helyzet a háttérvilágítással: a fényerő eloszlást nézve az LCD - külön háttérvilágításának köszönhetően - sosem lesz olyan egyenletes, mint, amit a plazmák önállóan világító pixelei lehetővé tesznek. Szintén a plazmához tartozó előny a nagyobb betekintési szög (ezt ugyan átlagos körülmények között nehéz kihasználni) valamint az, hogy a mozgásokat részletgazdagabban képes megjeleníteni.



A hátrányok közé a beégést, a kisebb fényerőt, valamint a nagyobb fogyasztást sorolhatjuk számított. Vegyük ezeket egyből sorjában a Panasonic G20-as esetében. A beégésről sajnos nem nagyon tudunk nyilatkozni, de a gyártók állítják, hogy ez a hibajelenség már a múlté. Mi ezt apró kitétellel hajlamosak vagyunk elhinni: fix tartalmakat – pl. egy játékkonzolról futó menüt – nem hagynánk rajta órákig egy helyben állni a képernyőn.

A kisebb fényerő továbbra is fennálló helyzet, a plazma sajátossága. A G20-as tesztje alatt valóban feltűnt, hogy az LCD-hez képest valóban sötétebb a kép, és ez már egy közepesen világos lakásban is zavaró lehet. Ha tévézni szeretnénk, a plazmához bizony nem árt rendesen besötétíteni. Ha erre nincs lehetőség, vagy sokat használjuk a tévét nappali fényviszonyok között, akkor a G20-as nem a legjobb választás.


Fogyasztás: ami a fogyasztást illeti, a plazmák sokat javultak ezen a téren, de ha nem szívesen gazdagítjuk az áramszolgáltatót, akkor szintén rossz választás a plazma. A G20-asnál - tévéadást bámulva - mért 150 Wattos fogyasztás egyébként már teljesen elfogadható adat. Persze, hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szépen lassan elterjedő LED-es tévék energiatakarékos üzemmódban ennek akár a felével is beérhetik.


Külső: lefogyott, de nem lett csinosabb
Panasonic G20-as dobozán 26 kg-os súlyt olvastunk, ami jócskán meghaladja egy LCD súlyát, viszont kifejezetten könnyű a korábbi plazmákhoz képest. A készülék szinte légies, vastagsága nem haladja meg az 5 centit, így egy erősebb férfiember egyedül is képes mozgatni portörlés közben. Szemből viszont ez nem látszik rajta, sőt, széltében jókora műanyag káva gazdagítja a szélességet. Ezzel együtt semmiképpen sem ronda a készülék, inkább csak erősen visszafogott.


Belső: 600 Hz, internet, skype, stb
Ha nem csak dísznek vesszük a tévét, akkor sokkal fontosabbak a készülék belső tulajdonságai. A G20-assal pedig jól járunk, mert van jó pár pozitív tulajdonsága. Íme a fontosabbak:

600 Hz, NeoPDP panel: A G20-as a Panasonicot az új Viera NeoPDP paneljával szerelték, amely a csúcsmodellekben is megtalálható. A 600 Hz-es képfrissítés egyébként nem szó szerint értendő, a képalkotás itt is 100 Hz-es, viszont gyakoribb a frissítés a képváltások között, amit a nagyfelbontású tartalmak mozgóképeinél vehetünk észre. Ez a technológia képes a mozgóképek 1080 soros megjelenítésére, amit eddig ugyan nem igen hiányoltunk, de mindenképp elismerés méltó és észrevehető. A full HD-ban nézett tartalmaknál felfedezhető a különbség, részletgazdagababbak a képek, de az is igaz, hogy olykor furcsának tűnik így a megjelenítés, mintha kevésbé volna természetes a mozgás.

Ugyancsak szembeötlő, de teljes mértékben pozitív, hogy a G20-as az analóg jelről érkező tévéadások minőségével csodát tesz. Ilyen jó minőségben még egyik LDC-vel sem tévéztünk, a képjavító technikák tökéletesen teszik a dolgukat, és ez a hétköznapokban messze a legfontosabb tulajdonság.
 
Természetesen van 24p mód is a Blu-ray filmek helyes megjelenítéséhez, sőt a panel rendelkezik THX-minősítéssel is. Utóbbi konyhanyelven annyit tesz, hogy a moziélmény teljes visszaadására képes a tévé, egy egyedi beállítás révén. THX-híján ügyes beállításokkal egyébként hasonló élmény érhető el, ettől nem kell elájulni.

Internet: a tévé hátulján találunk helyet a hálózati kábelnek, de ahogyan ez legtöbbször lenni szokott, a wifit, sajnos nem támogatja alaphangon. Vagyis támogatja, de ehhez szükségünk van egy plusz adapterre, amelyet nem tartalmaz a csomag, és a saját wifi vevőnkkel sem megyünk semmire.

Ennek híján kábellel érhetőek el az internetes tartalmak, amely Viera Cast néven fut a Panasonicnál. Az internetes elérés adott szájtokra korlátozódik: ilyen az Eurosport, a Startlap TV, az időjárás, a Picasa, a Youtube, a tőzsde és egyéb hírek, stb.

A G20-as elvileg már alkalmas szkájpolásra is, de kipróbálni sajnos ezt nem tudtuk, mivel egy firmware-frissítés is hiányzott ehhez, no meg egy csatlakoztatható nagy felbontású kamera is.

Ügyes opció, hogy a tévével lehetőség van a műsor rögzítésére is, amihez egy USB-portra köthető merevlemezre van szükségünk, illetve digitális tunerből érkező jelre. A felvételek viszont egyedileg titkosítottak, csak az adott tévén nézhetőek, a szomszédba nem tudjuk átvinni. Egyéb multimédiás képességekben már nem erős a Panasonic, képnézegetésre és zenelejátszásra ugyan használható, de MKV-videókról ne is álmodjunk. Amit visz, azt viszont egy DLNA-képes szerveren keresztül is viszi.
 
Jó vétel:
Valahol mélyen mi is kezdtünk lassan lemondani a plazma tévékről, de a P42G20E most újra felnyitotta a szemünket. Ilyen jó minőségű analóg jelfeldolgozást nem nagyon láttunk még, és a rákötött médialejátszóval gyönyörűen futottak a fullHD tartalmak is.

Egyetlen ponton tudnék csak belekötni - ez is szubjektív - a Panasonic-ba, az pedig a menüje. A végletekig próbálták legyszerűsíteni a kezelést, de szerintem ezzel csak rontottak a kezelhetőségen. Csak nehezen találtam meg a menüpontokat, ráadásul a forrástól függően nem is látszódnak mint, amiből jó kis kavarodás lehet a végén. Ettől, valamint az LCD-nél magasabb fogyasztástól eltekintve nagyon jó vétel a 225-250 ezer forintos végfelhasználói árával a G20, csak ajánlani tudjuk.

Kapcsolódó cikkek:

Egy év plazmatévézés - könyörtelen tények
Új típusú plazma a Panasonictól
Plazma vagy LCD? Melyik fogyaszt többet?
Miért nem kell a 3D tévé?