A HTC feltalálta a majdnem okos telefont. Hatásvadász indítás ez, de igaz. Miért is törvényszerű, hogy egy készüléknek bonyolultnak és drágának kell lennie ahhoz, hogy kiszolgálja azt a pár igényünket, amelyek 2010 közepén teljesen jogosan merülnek fel? Megválaszolva a kérdést: nem törvényszerű! A HTC Smart (Rome) olyan mint a nagyok, csak kicsi és olcsó. Hogy mit is jelent ez, kiderül az írásból.

A lényegre hamar rádöbbent
Nem tudom, az olvasó hogy van vele, de nekem ellenérzéseim vannak a zárt készülékekkel szemben. Nem érdekel semmi olyan telefon, amelyre nem lehet harmadik gyártótól származó (third party) szoftvert telepíteni. Leginkább azért nem érdekel, mert egészen biztosan van olyan funkció, amelyik nincs benne és nekem meg kellene, és amikor ez kiderül, akkor mit csináljak? Ezért vettem kétkedve kézbe a HTC Smartot, aztán rá kellett jöjjek, hogy azért ez más.

A szakma ezeket a telefonokat featurephone-nak, szabad fordításban "funkciótelefonnak" nevezi. Mit is jelent ez? Még nem okostelefonról van szó, de már majdnem ugyanazokat tudja. A HTC tehát azokra gondol, akiknek elég az, amit készen kapnak. És amit a Smarttól kapunk, az több is lehet, mint elég. Qulacomm Brew platform fut a háttérben, a "brew" szó maga pedig "főzetet" jelent. Nos, azt főzték ki, hogy erre ültették rá a jól bevált és egyre tökéletesebb HTC Sense kezelői felület. A végeredmény egy olyan kotyvalék (egyébként ezt is jelenti még a brew), amely teljesen úgy néz ki és szinte annyira jó is, mint a HTC Sense-zel érkező okostelfonoké. Ha tehát nem akarunk mögé nézni, mitől is megy és megelégszünk azzal, amit a Sense nyújt, szeretni fogjuk ezt a masinát.

Első benyomások
Hát elérkezett ez az idő is. Mármint az, hogy egy ilyen tömegcikknek szánt telefonnál azzal kezdjük a beüzemelést, hogy beállítjuk a Gmail, Facebook és Twitter hozzáférésünket. Napersze azután, hogy behelyeztük az akkumulátort. Persze joggal mondhatja az olvasó, hogy volt már ilyen és igaza is van, hiszen a Samsung S3650 Corby-ról írtunk mi is már korábban. A legfontosabb dolog tehát már az elején kiderül: annak ellenére, hogy ez egy egyszerű telefon, mégis a kiterjesztett funkciókra gyúrtak rá. Nem csak telefonálni és SMS-ezni lehet vele.

Így aztán már az első percekben felmerül a kérdés: hogyan fogja ez a telcsi leszedegetni a kedvenc közösségi oldalakról az adatot, nameg az e-maileket? Hát mobilinterneten, természetesen. Annál is inkább, mert wifi nincs benne. Azt tehát már az elején vegyük figyelembe, hogy ennek a készüléknek sincs semmi értelme, ha nem veszünk hozzá netet. Illetve van, de kábé annyi, mintha egy szép új autót vennénk magunknak benzin nélkül, hogy az udvarunkon tologassuk körbe-körbe és néha kitoljuk a ház elé, hadd lássák a szomszédok. Így is lehet, de ez nem túl smart megoldás. Mielőtt bekapcsolnánk, járjuk kicsit körbe.

Kinézet és érzés
Fekete. Illetve bocsánat: szürke. Ezzel egyébként lehet, hogy elkövetett egy hibát a HTC, ugyanis akiknek ez a készülék szól, azok szeretik a színeset. Az mindenesetre biztató, hogy a megnevezésben ott van a "grey" szócska is, amely annyit feltételez, hogy talán majd egyszer lesz belőle nem grey, azaz nem szürke változat is. De mielőtt levenném róla a keresztvizet a szürkesége okán, egyet tisztázzunk: gyönyörű készülékről van szó. Aki szereti a komoly megjelenésű telefonokat, így szürkén is imádni fogja. Itt tart a HTC manapság, egy kiváló minőségű, nagyon összerakott gépet nyújtanak nekünk már ebben az árkategóriában is, amely többnek néz ki, mint amennyibe kerül. A nem túl sok díszítés egy az oldalán körbefutó krómozott csíkban nyilvánul meg, illetve az előlapot körbeölelő, szintén krómozott sávban.

A telefon egyébként a manapság annyira divatos, lekerekített szélekkel rendelkező kavics design jegyében készült. A használat során kézzel érintett elemeket - a képernyő kivételével, természetesen - kellemes, gumi szerű műanyag borítja, így fogása kényelmes. Ha közelről megnézzük a hátlapot, láthatunk a feketébe keverve némi ezüstöt, ettől a szürkés csillogás. Nekem tetszik, kinagyítom:

Kapcsoljuk be!
Előzőleg már említettem, hogy kissé rendhagyó a bekapcsolás, tekintettel arra, hogy ez nem okostelefon. Mégis a Gmail, Facebook és Twitter hozzáférésünkről kérdez szinte azonnal. Kellemes meglepetés, hogy az adatkapcsolatot nem kell beállítgatnunk, automatikusan - és ami a lényeg, jól - leszedi a szolgáltató beállításait és azonnal mehet is a net. Már, ha előfizettünk rá. Ha már internet: a böngésző tökéletesen jeleníti meg a webooldalakat, de a Flash neki is problémát okoz. Viszont annak ellenére, hogy a processzor csak 300 MHz-es, a régebbi - hasonló tudású - PDA-kon megszokott akadozós élmény nincs. A képernyő sajnos nem többérintős, de a nagyítást egy érintésre megjelenő csúszkával megoldották, kényelmes.

Persze nem vetekszik a többérintős eszközök által nyújtott élménnyel, de aki általa ismerkedik meg a tenyérinternetezés örömeivel, az szeretni fogja. Jó szem azért kell hozzá, mert ez a 2,8 colos képernyő - amely egyébként 240x320 pixeles, azaz QVGA felbontással bír - bizony nem nagy. Nincs a masinában gyorsulásérzékelő, de azért egy gombnyomással át lehet fordítani a képernyőt fekvőbe, ezzel a tájolással pedig azért sokkal kényelmesebb a weboldalak megjelenítése.

Amíg el nem felejtem: a telefon használatában nagy segítséget nyújt a képernyő aljára elhelyezett, kicsit mostoha kialakítású menü gomb. Megnyomva számos plusz funkciót érhetünk el, akárhol is barangolunk az amúgy nem túl bonyolult készülékben.

Szociális
Kulcsszó, ez kell mindenkinek manapság. Megkapja a nép, amit a nép kíván, a Friendstream alá befűzhetjük a Twitter és a Facebook hozzáférésünket. Kicsit furcsa a kezelése, Facebooknál például a főképernyőn csak az utolsó bejegyzést láthatjuk, de belépve szépen jönnek a korábbiak is.

Hogy a többiekkel mi lesz? Mint mondtam, ez egy zárt rendszer, ami telepítve van, az megy, a többiek kimaradnak. Az e-mailjeink kezelése egyébként szuper, jól áttekinthető minden. Ha tehát a kapcsolattartásunk nagy része az interneten zajlik, akkor ettől a telefontól megkapjuk az állandó kapcsolatot.

Az e-maileknek először csak a fejléce töltődik le és csak ha érdekel, rányomunk, akkor jön le a tartalom. Az olvasásukat segíti, hogy azokba is bele lehet nagyítani, így a betűméret az egészen óriásiig fokozható, tehát a szemüvegesek is látnak minden egyes karaktert.

A Sense felületet annyiban egyszerűsítették le, hogy az előre feltett oldalak nem variálhatók kedvünk szerint, de a képernyő aljáról felfelé simítva további szabad ikonhelyek érhetők el, amelyekre a leggyakrabban használt szoftverek gyorsindító ikonjait elhelyezhetjük. Igaz, ez mindössze 9 plusz lehetőséget ad.

Szeretem/nem szeretem
Pár szóban megpróbálom összefoglalni, mit szerettem nagyon és mit nem szerettem kicsit sem. Szerettem, hogy kicsi a készülék, így viselni kényelmes, de nem szerettem, hogy emiatt kicsi a képernyő is. Ráadásul sajnos optikailag is átvernek minket, hiszen az előlap nagy részét egybedolgozták a képernyővel így bekapcsolás előtt azt gondolnánk, hogy e képernyő nagyobb, azaz legalább 3,5 colos. De nem, a hasznos felületet egy haszontalan keret veszi körül. Az arányok bemutatásához íme a Desire mellett:

Nem szerettem, hogy nem AMOLED, így a színei nem az igaziak, de imádtam, hogy transflective, azaz áteresztő-visszatükröző rendszerű, így napfényben is egészen jól látható és nem tükröződik fele annyira sem, mint például a Desire. Imádható, hogy 3,5 milliméteres jackdugón adja ki a hangot, de a zenelejátszó nem éppen felhasználóbarát. Mivel egyre inkább halnak meg a microSD kártyáim, hirtelen egy 4 GiB-os SDHC-t találtam beletenni, ezt nem ismeri fel sajnos. Pedig a Desire-hez, azaz egy másik HTC-hez kaptam (csak azonnal lecseréltem nagyobbra). A készülékhez nem adnak a dobozban kártyát, nekünk kell megvenni. Persze 2 GiB is sok mindenre elég.

A kártya viszont a gép kikapcsolása nélkül is kivehető, igaz a hátlap mögött van, de így legalább védett a portól.

Kifejezetten szerettem a hátlap anyagát, nagyon kellemesen puha, teljesen csúszásmentes felületet tapintunk, nem gyűjti a koszt és még szép is. A hátlapon helyet foglaló kamera nem csak kicsi felbontású a maga 3,1 megapixelével, de nem is kell hasra esni a minőségétől. Szerencsére van hozzá valamiféle villanófény, ami részben alkalmassá teszi a sötétben való fényképezésre. A fotók persze főként webes megosztásra alkalmasak, erre az elkészítésük után a menüben előugró megosztás gomb figyelmeztet, így ez a funkció is kényelmes.

A fényképezőgép nem tud semmi extrát, se panoráma, se mosolyfigyelés, sesemmi. Még a fókuszálás is kissé fapados, azaz az elsütőbillentyű megnyomásával, akár akarjuk, akár nem, fényképez is azonnal. De legalább van elsütőbillentyű... A fókusz állítható a kép közepére, de átlagolásra is, nem sok különbség van az elkészült kép minőségében.

Kinek és minek?
Ez nem egyszerű kérdés. Talán a technika iránt érdeklődő 14-20 éves korosztálynak, köztük is inkább a fiúknak. Persze azoknak is, akiknek pont a Facebook, a Twitter és az internetböngészés hiányzik a mobil életükből, emellett kompromisszummentes e-mail kezelést szeretnének. És persze azoknak, akik először egy egyszerűbb készüléken keresztül szeretnének ismerkedni a mobil élet áldásaival.