A japán telekommunikációs vállalatok (köztük az NTT Docomo és a KDDI) a Tohoku Egyetemmel együttműködve azon dolgoznak, hogy a mobilhálózatot ellenállóvá tegyék a természeti katasztrófák hatásának. És itt most nem a fizikai behatásokról, a szélről, a földrengésről van szó, hanem arról, hogy a hálózat nagy túlterheltség esetén se omoljon össze.

A tavalyi japán földrengés és cunami egyik szerencsétlen hatása volt ugyanis, hogy annyira sokan akartak megbizonyosodni szeretteik, családjaik biztonságáról, hogy a rengeteg hívást, kapcsolatot nem bírta el a hálózat és több bázisállomás leállt. A cégek most azon dolgoznak, hogy miként tudnák az ugrásszerűen megnövekedett forgalmat vezeték nélküli hálózatokra terelni, illetve elosztani bizonyos bázisállomások között. Keresik annak a lehetőségét is, hogy hogyan lehetne rövid idő alatt új állomásokat hadba állítani, de felmerült az is, hogy a kommunikáció egy részét műholdas kapcsolatokkal pótolnák.

A technológiát már tesztelik a katasztrófa által érintett egyik tartományban (Tohoku), és a tervek szerint a rendszer három éven belül elkészülhet. A piacgazdaság persze működik, és minden szolgáltató igyekszik a saját megoldását fejleszteni, de a japán kormány komoly erőfeszítéseket tesz aziránt, hogy a vállalatok egyesítsék erőiket és olyan egységes rendszer alakuljon ki, aminek működését nem befolyásolhatja egy tavalyihoz hasonló katasztrófa.