Mostanság egyre többen fordulnak hozzám olyan kéréssel, hogy ajánljak már nekik valamilyen jó kis hagyományos nyomogatós telefont, lehetÅ‘leg mondjuk Nokiát. Ezeket az emberkéket elég nehéz meggyÅ‘zni arról, hogy esetleg egy érintÅ‘kijelzÅ‘s, és mondjuk nem Nokia gyártmányú telefont is ki kellene próbálni. Lényeg a lényeg, hogy mind a mai napig komoly igény mutatkozik az egyszerű nyomógombos telefonok iránt. A Nokia pedig hallgat a felhasználói visszajelzésekre, és ily módon a közelmúltban hadrendbe állította a hagyományos és ujjal nyomkodós módon egyaránt kezelhetÅ‘ Touch&Type készülékeket. Hogy mennyire sikerült jól ez a recept? A Nokia C2-02 tesztjébÅ‘l rögtön kiderül!

Egy kis történelem
Az elsÅ‘ Touch&Type modell a tavaly nyár végén debütált, enyhén egzotikus billentyűzetet kapott Nokia X3-02 volt, melyet aztán nem sokkal késÅ‘bb követett a normál billentyűzetes, de ugyanúgy candybar kialakítású Nokia C3-01. Aztán idén nyáron három vadonatúj Touch&Type érkezett, még pedig a szétcsúsztatható kialakítással rendelkezÅ‘ C2-02, C2-03 és C2-06. Ezek közül mi most az elsÅ‘ delikvenst mutatjuk be, mely fÅ‘leg a tekintetben különbözik társaitól, hogy nem kettÅ‘, hanem klasszikus módon csak egy darab SIM-kártyát fogad magába.

Körítés, külcsín
A parányi kis kék dobozba csomagolt Nokia C2-02 mellé egy AC-3E típusjelzésű hálózati töltÅ‘t, egy vezetékes sztereó headsetet, egy 2 GB-os microSD memóriakártyát, valamint némi nyomtatott dokumentációt kapunk. Tesztkészülékünk a Chrome Black, vagyis fekete verzió, de ezenkívül létezik még egy Golden White, tehát fehér variáns is. A telefon felületének túlnyomó része matt fekete színben pompázik és kellemes tapintású, ezzel szemben az alsó szekció fémesen csillog, no és persze villámgyorsan koszolódik. A felhasznált anyagok minÅ‘sége kellemesnek, az összeszerelési minÅ‘ség pedig korrektnek mondható. A csúszka mechanizmust sikerült úgy megoldani, hogy mind csukott, mind pedig nyitott helyzetben minimális a lötyögése, tehát e tekintetben dicséret illeti a gyártót.

Felszereltség
A baloldal teljesen csupasz, az ellentétes oldal pedig a szokásos hangerÅ‘állító gomboknak és egy készülék zároló/feloldó csúszkának ad otthont. A felsÅ‘ élre került egy 2 milliméteres Nokia töltÅ‘ csatlakozó aljzat, egy microUSB port, valamint egy jack dugalj. Szerintem mindenképpen komoly hiányosság, hogy a microUSB port csak és kizárólag adatátvitelre használható, vagyis ezen keresztül nem tölthetÅ‘ a telefon. A könnyen leszedhetÅ‘ hátlap mögött egy 1020 mAh kapacitású BL-5C akkumulátor rejtÅ‘zik, mely optimális esetben 600 órás készenlétet, 5 órás beszélgetési idÅ‘t, illetve mintegy 37 óra zenelejátszást tesz lehetÅ‘vé. A microSD slot sajnos nem hot-swap kivitelű, tehát a memóriakártya cseréjéhez újra kell indítani a telefont. Érdekesség, hogy a SIM-sloton ott figyel egy méretes SIM1 felirat, vagyis ez az alkatrész vélhetÅ‘en valamelyik dupla SIM-es testvérmodellbÅ‘l származik.

Kijelző, billentyűzet
A transzmisszív TFT kijelzÅ‘ gyakorlatilag olyan kvalitásokkal rendelkezik, mint a még 2006-ben bejelentett nagysikerű Nokia N95 LCD-je. Vagyis a display 2,6 colos képátlón 240x320 képpontot vonultat fel, ily módon pedig 154 ppi-s pixelsűrűséggel rendelkezik. Ezzel nem is lenne baj, az viszont már nem túl szimpatikus, hogy a betekintési szög meglehetÅ‘sen korlátozott, illetve, hogy ha ez a panel egy már a mai kor elvárásainak megfelelÅ‘en érintÅ‘s cucc, akkor miért rezisztív és miért nem kapacitív? Aláírom, hogy a rezisztív LCD-k közül ez még mindig a jobb fajtából való, de még így is messze van egy kapacitív kijelzÅ‘tÅ‘l. Giroszkóp (és fényérzékelÅ‘) sincs, így az automatikus kijelzÅ‘kép elfordítást is elbukjuk. A kijelzÅ‘ alatt két normál nyomógomb (híváskezelés) figyel, a szétcsúsztatást követÅ‘en pedig felbukkan a fehér háttérvilágítást kapott hagyományos alfanumerikus billentyűzet.

Kamera
A védtelen optikát felvonultató és sajnos autofókuszt és LED-villanót is nélkülözÅ‘ digitális fényképezÅ‘gép modul lelke egy 2 megapixeles képérzékelÅ‘, melynek révén maximum 1600x1200 képpontos felvételek készíthetÅ‘k. Az f2,4-es fényerÅ‘ jól hangzik, ellenben a minimum 100 centiméteres közelpont már nem annyira. Szólnunk kell továbbá az állítható fehéregyensúlyról, a 3-5-10 másodperces idÅ‘zítÅ‘rÅ‘l, a bekapcsolható segédrácsról, illetve a különbözÅ‘ digitális effektusokról. Tesztfotóink:


A fényképezÅ‘höz hasonlóan a videófelvevÅ‘ minÅ‘sége is igen gyatra, hiszen a segítségével felvett 3GP mozgóképek mindössze 176x144 pixeles felbontásúak és 15 fps sebességűek. Tesztvideónk:


Használat közben
A kijelzÅ‘ legfelsÅ‘ sorából a térerÅ‘ és akksi információk olvashatók le, alatta pedig ott figyel a pontos idÅ‘ és az aktuális dátum. Az órára nyomva az ébresztÅ‘t állíthatjuk be, a dátumra bökve pedig a naptárba léphetünk be. Kár, hogy mindössze egyetlen ébresztési idÅ‘pont definiálható, a naptár pedig a következÅ‘ eseménykategóriákat ismeri: emlékeztetÅ‘, találkozó, hívás és születésnap. Az alapkijelzÅ‘n eggyel lejjebb lépve ott figyel a közösségi alkalmazás állapotsora (Facebook, Twitter, Flickr), még lentebb pedig kétszer négy ikont vonultat fel a két hivatkozássáv. Érdekesség, hogy ezen a felületen az N9-rÅ‘l ismerÅ‘s swipe ujjmozdulatokat is alkalmazhatunk, vagyis ha balra swipe-olunk akkor az üzenetkezelÅ‘, ha pedig jobbra, akkor az alkalmazásokat és játékokat felvonultató menü bukkan fel.

Menü, funkciók
A fÅ‘menü alaphelyzetben 3x3 kis ikont vonultat fel, melyek lekerekített designja már ismerÅ‘s lehet a Symbian Annából. Ha esetleg ez nem nyeri el tetszésünket, bármikor átválthatunk az egyszerre négy elemet megmutató listás megjelenítési módra. Itt jegyzendÅ‘ meg, hogy a Nokia C2-02 nem okostelefon, hanem egy teljesen egyszerű mezei mobiltelefon, melynek szoftvere a jó öreg Series 40. A névjegyzék hozza a tÅ‘le elvárható szintet, vagyis az egyes kontaktokhoz számos különbözÅ‘ adat rögzíthetÅ‘, a betűméret pedig két fokozatban állítható. A Flash Lite 3.0 kompatibilis Nokia Browser 1.0 az Opera Minijéhez hasonló szerver alapú tömörítési megoldást alkalmazza, ami relatíve gyors működést és kis adatforgalmat eredményez.

Szolgáltatások, vas
GPS ugyan nincs a Nokia C2-02-ben, mindenesetre a cellainformációk alapján képes navigálni a telefon, még pedig a teljesen fapados és igen limitált Térképek 1.0 szoftver révén. A véletlen és ismétlÅ‘ funkciós zenelejátszó kezeli a playlisteket és szerencsére a háttérbe húzódva is képes működni, de egyébként a telefon nem képes a multitaskingra. Ha rádiózni szeretnénk, be kell dugnunk valamilyen vezetékes headsetet a készülékbe és máris tuningolhatjuk az RDS funkciós sztereó FM rádiót. Kapunk továbbá világórát, átváltó alkalmazást, számológépet, diktafont, teendÅ‘k szoftvert (3 prioritás), jegyzetkészítÅ‘t (3000 karakter), idÅ‘zítÅ‘ funkciót, stoppert no és persze néhány gyári játékot. A Store ma már nem csak az okostelefonok kiváltsága, így amennyiben kicsit bÅ‘víteni szeretnénk a gyári alkalmazáskínálatot, akkor érdemes lehet benézni a Nokia-féle Áruházba. És akkor most egy kicsit a hardverrÅ‘l: a 32 MB RAM-ot és 64 MB ROM-ot felvonultató C2-02 alaphelyzetben 10 MB szabad memóriát biztosít a felhasználó részére. 3G-rÅ‘l és HSPA-ról ne is álmodjunk, vagyis be kell érnünk a jó öreg GPRS és EDGE technológiával, de ezenkívül természetesen a Bluetooth 2.1 sem hiányzik a fedélzetrÅ‘l.

Konklúzió
A tavaly érkezett elsÅ‘ Touch&Type mobilokkal valamilyen szinten tulajdonképpen elégedettek lehettünk, hiszen a jelenleg mintegy 35 ezer forintos áron kapható X3-02 és a körülbelül 40 ezer pengÅ‘s C3-01 3G/HSDPA-t, Wi-Fi-t és 5 megapixeles kamerát is felvonultatott. Ehhez képest az ezeknél alig olcsóbb, mintegy 25-30 ezer forintos C2-02 ilyen okosságokkal abszolút nem rendelkezik, és a cikk elején említett testvérmodelljeitÅ‘l eltérÅ‘en még az az elÅ‘nye sincs meg, hogy esetleg szimpla- helyett dupla-SIM-es lenne. Mit is mondhatnék még? Mondjuk például csak annyit, hogy egy kártyafüggetlen Sony Ericsson Xperia X10 mini ma már 30-35 ezer forint ellenében hazavihetÅ‘. Akkor mirÅ‘l is beszélünk?