Mivel a mobil penetráció világszerte és így többek közt kis hazánkban is meghaladja a 100 százalékot, könnyen kikövetkeztethető, hogy elég sokan vagyunk olyanok, akik nemcsak egy, hanem kettő, sőt adott esetben három SIM-kártyával is rendelkezünk. Az egyik ugyebár megy a céges mobilba, a másik beugrik a privát telcsibe és így tovább. Sokan azonban egyszerűen unják az "ahány SIM, annyi mobil" konfigurációt és valami egyszerűbb megoldásra vágynak. Nos, kérem szépen, a Gigabyte az utóbbi időkben pontosan ezen mobilosokat vette célkeresztbe: még tavaly teszteltük a windows-os GSmart S1205-öt, nemrégiben pedig az androidos GSmart G1317D-t vettük górcső alá, melyek közös vonása a dupla SIM-es kivitel. Most pedig a GSmart G1310 következik a sorban, mely kisebb típusszáma ellenére egyértelműen a GSmart G1317D fölé van pozícionálva.

Design
A G1310-et abszolút nem nevezném csúnyának, viszont az is tény, hogy relatíve kevesen fognak extázisba esni a látványtól. Az alapvetően szögletes készülékház alul és felül hozza a kötelező lekerekítéseket, a teljes egészében fekete borítást pedig néhány apró krómos betét hivatott kicsit feldobni. Itt jegyzendő meg, hogy nemcsak feketében, hanem fehérben és arany verzióban is készül a telefon. A készülékház elől, hátul és oldalt is zongoralakk fekete bevonatot kapott, ennek megfelelően egyrészt csillog, másrészt pedig szinte mágnesként vonzza a nem túl esztétikus ujjlenyomatokat. A felhasznált műanyagok kemények, az illesztések mindenhol pontosak és a telefon egyetlen helyen sem nyiszeg-nyöszög.

Felszereltség
A mokány kis fekete dobozban magán a készüléken kívül találunk még egy hálózati töltőt, egy USB kábelt, egy vezetékes sztereó headsetet, no és persze némi dokumentációt. Ennyi, se nem több, se nem kevesebb. Nem tudni miért, mindenesetre a baloldal teljesen csupasz, ellenben a jobboldalon már találunk egy hangerőállító gombpárt, egy kétállású exponáló gombot és egy fedetlen microSD slotot. Jó hír, hogy a bővítőslotban már alaphelyzetben ott figyel egy 2 GB-os kártya, így ennek beszerzéséről legalább már nem kell külön gondoskodnunk. Az on/off gomb a felső élre került, csakúgy, mint a szabványos 3,5 milliméteres audió csatlakozó aljzat, alul középen pedig ott figyel a fedetlen microUSB port. Az egész könnyen leszedhető hátlap mögött egy 1260 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátor rejtőzik, mely a gyári adatok szerint 115 órás készenlétet, illetve 6,5 órás beszélgetési időt produkál. Ha sokat nyúzzuk a telefont, akkor bizony még egy napot sem bír ki egy feltöltéssel, kicsit higgadtabb használat mellett viszont akár a két napos használati idő is reális lehet.

Én vagyok Béla és egyben Géza
A GSmart G1310-nek egész egyszerűen azért van több énje, mert a megszokottól eltérően nem egy, hanem két SIM-kártyát tudunk belehelyezni. Először ugyebár ki kell venni az akksit, majd pedig alulra be kell csúsztatni az egyes, föléje pedig a kettes SIM-et. Akksi vissza, power on, no és ezután persze nem egy, hanem értelemszerűen két PIN-kódot kér a rendszer. A felső státuszsoron pedig most kivételesen nem egy, hanem két kis térerő piktogram figyel, alattuk pedig szépen fel van tüntetve a két mobil szolgáltató neve. A tárcsázóban felül simán bepötyögjük a tárcsázni kívánt számot, alul pedig kiválaszthatjuk, hogy az egyes, vagy a kettes SIM-ről szeretnénk indítani a hívást, és hasonló módon járhatunk el a névjegyzékben szereplő kontaktok hívásánál is. A SIM Manager alkalmazás révén szépen rendezgethetjük a SIM-eken tárolt kontaktokat, a beállítások menüben pedig akár saját nevet is adhatunk az egyes SIM-eknek, például olyanokat, hogy "cégesT", vagy "priVoda". Megjegyzendő, hogy amennyiben az egyik SIM révén telefonálunk, addig a másik SIM nem él, illetve nem árt észben tartani, hogy míg az első SIM WCDMA (3G) kompatibilis, addig a második csak normál GSM támogatást élvez.

Kijelző és környéke
Az általunk korábban már bemutatott GSmart G1317D-t nem igazán szerettük az elavult technológiájú és nem túl nagy felbontású kijelzője miatt, de szerencsére jelen tesztalanyunk már némi előrelépést mutat fel ez ügyben. Történt ugyanis, hogy a régi rezisztív technológia átadta a helyét a kapacitív megoldásnak, így ezt a kijelzőt már nem kell nagy erővel nyomkodni, hanem adott esetben elég lehet "simogatni". A másik jó hír, hogy a felbontást sikerült felpumpálni 240x400 pixelről 320x480 pixelre (HVGA). A 3,2 colos képátló változatlan: a TFT LCD 45x67 milliméteres felületen tárja elénk a különböző vizuális tartalmakat. A 262 ezer színárnyalatú display fényerejét a mai elvárásoknak megfelelően szenzoros automatika állítja, ezenkívül pedig a proximity szenzoros kijelző kikapcsolás, illetve a giroszkópos kijelzőkép elfordítás sem hiányzik a fedélzetről. Függőleges helyzetű készüléken 4x6 milliméteres gombokat vonultat fel a virtuális QWERTY billentyűzet, így érdemes inkább a 6x6 milliméteres gombokat kapott vízszintes megoldást használni. Közvetlenül az LCD alatt négy kis érintőgomb (Menu, Home, Search, Back) figyel, egy sorral lejjebb pedig középen egy a nemrégiben használt alkalmazásokat előhozó nyomógomb, két oldalán pedig egy-egy híváskezelő gomb tanyázik.

Kamera
A G1317D kameráját leginkább csak negatív jelzőkkel illettem. A G1310 fénylesője azért már mutat némi fejlődést, de azt persze senki se gondolja, hogy pont ez a készülék lesz az etalonnak tekinthető Nokia N8 legújabb kihívója. A 3 megapixeles felbontást 5 megapixelre növelték, de ami ennél némileg fontosabb, hogy a fixfókusz helyett immár valódi autofókusz jár a pénzünkért. Az élességállítás nem valami gyors, de legalább van, és így már egész használható fotók készíthetők, de persze csak akkor, ha van elég fény. Sötétben kipróbáltam a frontlencse melletti LED-segédfényt, bár inkább ne tettem volna. Bátran kijelenthetem, hogy jelen pillanatban ez az iparág leggagyibb mobil villanója - fényereje kevés, mint sünben a dauer, ráadásul még a fényeloszlása is csapnivalóan rossz. Említést érdemel még az állítható fénymérés és fehéregyensúly, a geotagging funkció, illetve a négyszeres digitális zoom. A multi-touch kompatibilis galériában lévő képeket a következő módokon tudjuk továbbítani: Bluetooth, Gmail, MMS és Picasa. Íme, néhány tesztfotó:


A videófelvevő 640x480 pixeles MPEG4 felvételeket készít 3GP formátumban, de sajnos mindössze 12 fps sebesség mellett - a minőség kritikán aluli. Tesztvideónk:


Felhasználói felület
A kijelzőn alapvetően a már jól ismert Androidos látvány fogadja az ember fiát. A felhasználói felület elég puritán, vagyis Sense jellegű katarzisra senki se számítson, mint ahogy sajnos magyar nyelvre sem. Az alapképernyőn öt slide található, melyek között balra-jobbra lehet szkrollozni - a pinch zoom itt nem működik. A statikus- és élő háttérképekkel egyaránt díszíthető slide-okra widgeteket, shortcutokat és persze mappákat is bátran pakolgathatunk, a felülről lehúzható státuszsor pedig csak és kizárólag a default értesítéseket jeleníti meg. A rácsos felépítésű menüben 4x4 ikon kapott helyet - a listás megjelenítés hívei ezúttal bizony csalatkozni fognak.

Szolgáltatások
Tesztkészülékünkön az Android operációs rendszer 2.2.1-es verziójú Froyo kiadása teljesít szolgálatot, arról pedig egyelőre semmi információnk nincs, hogy a Gigabyte vajon készít-e majd 2.3-as Gingerbread frissítést a kicsikéhez. A böngésző nem valami gyors, de legalább működik benne a multi-touch alapú zoomolás. A névjegyzék felül egy híváslista, egy névjegyek és egy kedvencek fület tudhat magáénak, alul, a névlista mellett pedig jókora méretű, karakterekkel felvértezett gombok segítenek abban, hogy gyorsan megtaláljuk a keresett emberkét. Kapunk továbbá Gmail klienst, Google Maps-et, Latitude-ot, Places-t, Talkot és YouTube-ot, valamint a tudományos funkciós számológép, a file menedzser és a diktafon sem hiányzik a fedélzetről. A médialejátszó egy teljesen átlagos tudású példány, de DivX HD támogatást értelemszerűen senki se várjon tőle. A sztereó FM rádió használatához mindenképpen be kell dugni egy headsetet a telefonba, van RDS funkció, auto-scan és persze kihangosítási opció is.

Hardver, adatátvitel
Ha azt írom, hogy Qualcomm MSM7225-1, vélhetően kevesebb emberkének fut össze a nyál a szájában, mintha például azt írnám, hogy Tegra 2. Ettől függetlenül a GSmart G1310-ben bizony egy ilyen Qualcomm okosság teljesít szolgálatot, a maga 528 MHz-es órajelével, és 256 MB RAM, illetve 512 MB ROM által megtámogatva. A működési sebességre talán a kielégítő jelző a legalkalmasabb - elég sokszor meg-megakad a rendszer. Szokásos tesztprogramjaink közül a Quadrant nem futott le (stencil buffer hiánya), a Neocore lefagyott, a Linpack pedig kemény 2,178 MFLOPS-os végeredményt virított az arcunkba. Azt már kitárgyaltuk, hogy a 3G/HSDPA csak és kizárólag az első SIM-slot kiváltsága, arról viszont még nem esett szó, hogy b/g szabványú Wi-Fi, hot-spot feature, Bluetooth 2.1 és persze GPS-vevő is került a repertoárba.

Konklúzió
A Gigabyte GSmart G1310-et a cikk írásának időpontjában mintegy 60 ezer forintos áron vesztegetik. Ez bizony nem kevés pénz, ellenben tény, hogy aki dupla SIM-es és egyben Androidos okostelefont szeretne vásárolni, annak egyelőre nem sok választási lehetősége adódik. Házon belül elérhető még ugyebár a GSmart G1317D, melynek árcéduláján tízezer forinttal barátibb összeg szerepel ugyan, azonban szerény véleményem szerint a G1310-ben lévő, minden tekintetben jobb kijelző megéri ezt az árbéli differenciát. Illetve érdemes lehet néhány pillantást vetni a 3,5 colos kapacitív kijelzővel, 600 MHz-es processzorral és 1400-as akksival rendelkező, ugyancsak duál-SIM-es ViewSonic V350-re is. A Gigabyte tesztkészüléket a Speedshop biztosította - köszönet érte!