Míg a televíziós készülékek piacán tavaly, addig a mobiltelefon szektorban idén kezdÅ‘dött az igazi 3D Å‘rület. A nagy gyártók közül az LG volt az elsÅ‘, mely valódi 3D-s készülékkel rukkolt elÅ‘: az Optimus 3D a hivatalos megfogalmazás szerint a világ elsÅ‘, szemüveg nélküli 3D mobiltelefonja, háromszoros-dupla (tri-dual) technológiával. Az LG-t követÅ‘en pedig a HTC volt a második olyan vállalat, mely 3D-s telefonnal jelentkezett, ez a modell pedig nem más, mint az alábbiakban taglalandó EVO 3D. Az igazsághoz tartozik, hogy az Egyesült Államokban már korábban megjelent ez a készülék, a GSM normás európai változatra viszont nekünk egészen mostanáig kellett várnunk. Csapjunk is hát gyorsan a lovak, illetve a karakterek közé!

Külcsín
Ahogy az LG Optimus 3D, úgy a HTC EVO 3D is egy alaposan túlméretezett és iszonyatosan nehéz okostelefon. Hozzájuk képest az alig 9,5 milliméter vastag Samsung Galaxy S II egy igazi légies jelenség, melynek 116 grammos tömege jelentÅ‘sen alulmúlja az EVO 3D-féle nem kevesebb, mint 170 grammot. Magyarul ez bizony egy olyan telefon, melynek kapcsán mindig érezzük, hogy valami a zsebünkben van. Nyílt titok, hogy az EVO 3D a nemrégiben érkezett Sensation-re épül, annál viszont jóval sarkosabb megjelenésű és bizony vastagabb is, ami ugyebár elsÅ‘sorban a 3D-s hardver számlájára írható fel. Az unibody kialakítást nyugodtan el lehet felejteni, ettÅ‘l függetlenül az EVO 3D minÅ‘ségével nincsenek problémák. A felhasznált műanyagok abszolút kellemes tapintásúak, az illesztési hézagok pedig mindenhol egyenletesen vékonyak.

Felszereltség
A baloldalra került microUSB csatlakozó aljzat teljesen fedetlen, vagyis a HTC még mindig nem másolta le a Samsung által már többször is alkalmazott elhúzható kisajtós megoldást. Az ellentétes oldalon található a hangerÅ‘állító gombpár, egy kis csúszka (errÅ‘l majd késÅ‘bb), illetve egy méretes exponáló gomb. Igen, kérem szépen, imáink meghallgatásra találtak, és a HTC végre egyszer már errÅ‘l az apróságról sem feledkezett meg. A felsÅ‘ él a 3,5 milliméteres audió csatinak és az on/off gombnak ad helyet, az alsó élen pedig a hordszíj rögzítÅ‘pontjára lehetünk figyelmesek. A viszonylag könnyen lepattintható hátlap mögött található a hot-swap kompatibilis microSD slot, melyben kapásból ott figyel egy 8 GB-os kártya. A Sensation 1520 mAh kapacitású akkumulátora helyett most egy 1730 mAh-s akksit kapunk, de ne örüljünk elÅ‘re, lévén, hogy a combosabb akksihoz bizony nagyobb fogyasztás is társul, ergo az EVO 3D használati ideje valamelyest még csökkent is a Sensation-höz képest.

A kijelzÅ‘ környéke
Az LCD feletti szekciót a 30 milliméter széles hangszóró uralja, ami mellett egy apró értesítÅ‘ LED-et, illetve egy 1,3 megapixeles elÅ‘lapi kamerát találunk (Sensation: 0,3 megapixel). A kijelzÅ‘ alatti szekcióban négy darab kapacitív, tehát érintésérzékeny gomb csücsül, még pedig a következÅ‘ funkcionalitással felvértezve: Home, Menu, Back, Search. A piktogramok ezúttal fixek, vagyis nem fordulnak el a készülék elforgatásának hatására, a kijelzÅ‘kép viszont természetesen megteszi ezt a kedvünkért. Az adatbevitelrÅ‘l a virtuális QWERTY billentyűzet gondoskodik, a maga 5x8, illetve 9x7 milliméteres gombjaival - az ékezetes karakterek a billentyűk nyomva tartását követÅ‘en bukkannak elÅ‘.

Kétdé
Alaphelyzetben gyakorlatilag semmilyen különbség nem fedezhetÅ‘ fel a Sensation és az EVO 3D kijelzÅ‘je között. A 4,3 colos képátlóval (53x95 milliméter) rendelkezÅ‘ display qHD felbontással büszkélkedhet, melynek köszönhetÅ‘en pixelsűrűség tekintetében valahol félúton helyezkedik el a 329 ppi-s iPhone 4 és a 216 ppi-s Galaxy S II között. Az 540x960 pixeles és 256 ppi-s, kapacitív és persze multi-touch kompatibilis LCD képe iszonyatosan részletgazdag, viszont a Samsung által használt Super AMOLED, illetve Super AMOLED Plus panelek színorgiájára, hatalmas kontrasztaránya és igen komoly betekintési szögére ezúttal ne igazán számítsunk. A 16 millió színárnyalatú kijelzÅ‘ fényerejét automatika szabályozza, erÅ‘s napsütés mellett viszont ez is kevés ahhoz, hogy korrekt módon le tudjuk olvasni az LCD-n megjelenÅ‘ információkat.

Háromdé
Emlékszünk még arra, hogy az LG Optimus 3D oldalán lévÅ‘ 3D nyomógomb lenyomásával egy teljesen új, 3D-s világ elevenedett meg a kijelzÅ‘n? Megjelent egy 3D-s menü, melyben 3D játékok, videók és egyéb tartalmak bukkantak fel, ily módon ténylegesen kihasználva a 3D technológiában rejlÅ‘ lehetÅ‘ségeket. Nos, kérem szépen, a HTC errÅ‘l bizony teljes egészében megfeledkezett: az oldalsó 2D-3D csúszka révén ugyanis csak a kamerát lehet szabályozni - 3D menü és 3D tartalmak egyaránt nincsenek. Az Optimus 3D-ben lévÅ‘höz nagyon hasonló autosztereoszkópikus 3D képmegjelenítés fotózáskor, videózáskor és a felvételek visszanézésekor aktiválható. Ilyenkor a horizontális felbontás felezÅ‘dik, tehát a kép már nem lesz olyan részletgazdag, mint 2D-ben, ezenkívül pedig olyan érzésem támadt, hogy az LG valahogy egy kicsit jobban oldotta meg a 3D házifeladatot. A 3D élmény villámgyorsan szétesik, amint egy hajszálnyit is mozdítunk a telefonon, az viszont tény, hogy ha hibátlanul fogjuk a kütyüt, akkor nagyot üt a harmadik dimenzió.

Kamera
A HTC ugyanazt játszotta el a Sensation-EVO 3D vonatkozásban, mint az LG az Optimus 2X és az Optimus 3D esetében: egy darab 8 megapixeles kamera helyett két darab 5 megapixeles fénylesÅ‘t gyömöszölt a hátfalba - természetesen a 3D képalkotás végett. A Sensation kapcsán nemrégiben azt írtam, hogy ebben a modellben van a HTC jelenlegi legjobb kamerája, és hát ezt az EVO 3D kapcsán sikerült alulmúlni. 2D-ben ugyanis az új jövevény egyértelműen gyengébb felvételeket készít, mint a "Szenzáció". A maximális fotófelbontás 2560x1920 pixel, a képarány 4:3 és 16:9 lehet, a fényérzékenység pedig ISO100 és ISO800 között állítható. Említést érdemel még az arcfelismerés, a dupla LED-segédfény, a geotagging feature, a 2-10 másodperces idÅ‘zítÅ‘, illetve a manuálisan szabályozható kontraszt, telítettség, élesség és fehéregyensúly. A kamera sebességérÅ‘l pedig csak annyit, hogy e tekintetben az EVO 3D a kanyarban sincs az SGS II-höz képest - sajnos. Íme, néhány tesztfotó:


Ha átcsúsztatjuk 3D-be a mágikus oldalsó gombot, akkor máris 3D-ben látunk mindent a kijelzÅ‘n, a fotózandó témának ténylegesen mélysége van. A felbontás sajnos 2 megapixelre redukálódik - az Optimus 3D ebben az üzemmódban 3 megapixelre képes. Választhatunk továbbá, hogy mpo, vagy jps formátumban kerüljenek a memóriába a felvételek. LetölthetÅ‘ képek: 3Dfotó01, 3Dfotó02, 3Dfotó03.

A Sensation-höz képest a videófelvevÅ‘t is alaposan átszabták, lévén, hogy a maximális felbontás immár nem 1920x1080 pixel (Full HD), hanem csak 1280x720 pixel, ezenkívül pedig a sztereó hanggal megspékelt felvételek nem 3GP, hanem MP4 formátumban tárolódnak el. A 29 fps sebességű 720p videók bitrátája sajnos nem valami magas, egész pontosan 5 Mbit/s. Összehasonlításképp 720p-ben a Galaxy S II és a Nokia N8 is 12 Mbit/s-ot tud, az LG Optimus 2X viszont csak 4 Mbit/s-ot. 2D tesztvideónk:


Természetesen a 3D nemcsak fotó, hanem videó módban is adott: a felvételek 1280x720 pixeles felbontásúak és 29 fps sebességűek. 3D tesztvideónk:


Felhasználói felület
Mivel az EVO 3D és a Sensation szoftveresen nagyon hasonlít egymásra, az alábbiakban leginkább ismételni fogom önmagamat. És akkor a lényeg: a HTC saját fejlesztésű Sense felhasználói felülete az elmúlt években igen komoly rajongói bázisra tett szert, egyrészt azért, mert ez a felület rendkívül jól használható, másrészt pedig azért, mert igencsak látványos is egyben. A fejlesztÅ‘k ráadásul idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re új Sense UI-val rukkolnak elÅ‘, és nincs ez másképp most sem, hiszen az EVO 3D-n már az a vadonatúj Sense 3.0 teljesít szolgálatot, mely a Sensation-ön is tetten érhetÅ‘. Újdonság, hogy a lock screen immár látványos idÅ‘járási képet, vagy fotóalbumot is tartalmazhat, ezenkívül pedig négy gyorsindító ikont is elhelyezhetünk rajta. A fÅ‘kijelzÅ‘ fix módon hét slide-ot tartalmaz és minden irányban átjárható, ha pedig egy fickósabb mozdulattal lökjük meg, akkor kicsit eltávolodik a nézÅ‘pont és iszonyatosan pörögnek a lapok. Az idÅ‘járás widget minden korábbinál szebb, és összességében az egész felület jobb, mint valaha! Ez az a pont, ahol a HTC azért mégis csak be tud húzni egy fickós jobbegyenest mind az LG-nek, mind pedig a Samsungnak.

Használhatóság
A személyre szabhatóságra sem lehet egyetlen rossz szavunk sem. JelenetbÅ‘l ötöt kapunk: HTC, társadalmi, munkahely, lejátszás és utazás. FelszínbÅ‘l pedig a következÅ‘k állnak rendelkezésünkre: HTC, kék ég és burgundi. Ha unalmasak a fix háttérképek, válasszunk egyet a tizenöt gyári élÅ‘ háttérképbÅ‘l, bár ezek ugyebár villámgyorsan képesek leszívni az akksit. Néhány gombnyomással gyorsan belakható az egész felület, könnyűszerrel pakolgathatjuk egymás mellé a különbözÅ‘ widgeteket, parancsikonokat és mappákat, a menüben pedig rácsos (4x5 ikon) és listás elrendezés között választhatunk. Az ikonok természetesen bármikor átszervezhetÅ‘ek és megadhatjuk, hogy milyen sorrendben (ABC, idÅ‘rend) szeretnénk felsorakoztatni Å‘ket. A kijelzÅ‘ alján lévÅ‘ virtuális gombok révén lehetÅ‘ség van arra, hogy az összes alkalmazást lássuk egyszerre, vagy pedig csak azokat, amelyeket gyakran használunk, vagy csak azokat, melyeket az Android MarketrÅ‘l töltöttünk le. Az LCD felsÅ‘ részébÅ‘l lehúzható státuszsor a legutóbb használt alkalmazásokon kívül két elszeparált felületen az értesítéseket, illetve a gyorsbeállításokat teszi elérhetÅ‘vé.

Szolgáltatások
A bármilyen más készülékrÅ‘l HTC-re történÅ‘ váltást segítendÅ‘ a gyártó feltelepített egy "Dolgaim átvitele" nevezetű kis alkalmazást a készülékre, mely Bluetooth-on keresztül megoldja a névjegyek, SMS-ek és naptárbejegyzések transzportját. Említést érdemel továbbá a Facebook és YouTube kliens, a FriendStream alkalmazás, a Latitude, a Places, a Google Maps, a Hírek és idÅ‘járás, a diktafon, valamint az extra nagy számokat felvonultató, de tudományos funkciók nélküli számológép. A webböngészÅ‘ természetesen Flash 10.1 kompatibilis és igen gyorsan teszi a dolgát, a névjegyzék pedig igen komoly social támogatást élvez és remekül használható.

Funkciók
A sztereó FM rádió RDS kompatibilis (headset kell hozzá), a zenelejátszó pedig jól elboldogul a különbözÅ‘ MP3, WMA, OGG és WAV állományokkal. Az ekvalizerrel felvértezett player letölti és megjeleníti az albumborítókat, ezenkívül pedig arra is képes, hogy a YouTube-on rákeres az éppen hallgatott zene videóklipjére. A videólejátszó a DivX és Xvid videókat simán lejátsza, akár HD felbontásban is, viszont negatívum, hogy feliratokat nem jelenít meg és az MKV állományokra is maximum csak pislogni tud. A masinára telepített HTC Hub-ban új widgeteket, háttereket és csengÅ‘hangokat gyűjthetünk be, a HTC Likes pedig tulajdonképpen a gyártó saját kis Android Markete, tele jobbnál jobb, és gyakran ingyenes tartalmakkal. Ezenkívül természetesen a normál Android Market is elérhetÅ‘ a készülékrÅ‘l. Az alap Google Maps-et érdemes villámgyorsan befrissíteni a legújabb 5.8-as verzióra, mely pár napja már hazánkban is képes navigálni, de ezenkívül a HTC saját fejlesztésű navi alkalmazását, a Locations-t is megkapjuk.

Hardver
Az Android 2.3.4-es operációs rendszerű HTC EVO 3D "agya" egy Qualcomm MSM8660-as chipset, mely tartalmaz egyrészt két darab, 1,2 GHz-es órajelen ketyegÅ‘ processzormagot, illetve egy Adreno 220-as grafikus gyorsítót. Ez a 45 nanométeres csíkszélességű cucc gyakorlatilag csak annyiban különbözik a Sensation-ben lévÅ‘ Qualcomm MSM8620-tól, hogy CDMA támogatás is van benne. A teszteredményeken jól látszik, hogy a Qualcomm megoldása még a korábbi Cortex A8-as magra épül, míg az SGS II ugyebár már Cortex A9-es alapokon nyugszik. Az EVO 3D egyébként egy hajszálnyival gyorsabbnak érzÅ‘dik, mint a Sensation, ami vélhetÅ‘en annak tudható be, hogy 768 MB helyett 1 GB DDR2 RAM-ot pakoltak bele. És akkor a teszteredmények: Quadrant 1823 pont, Neocore 57,9 fps, Linpack 45,562 MFLOPS. A Sensation a Neocore-ban és a Linpackban gyakorlatilag ugyanezt tudta, viszont a Quadrant tesztet 2094 ponttal zárta - fogalmam sincs, miért. Wireless fronton az EVO 3D és a Sensation közé be lehet vésni egy nagy egyenlÅ‘ségjelet: a HSDPA 14,4 Mbit/s-os, a HSUPA 5,76 Mbit/s-os, a Wi-Fi b/g/n szabványú, ezenkívül pedig kapunk még DLNA-t, Wi-Fi hotspotot és Bluetooth 3.0-át. A HDMI funkcionalitás adott, de kábelt már nem kapunk hozzá, az USB OTG-t pedig még hírbÅ‘l sem ismeri a készülék.

Konklúzió
Mindenképp jó hír, hogy vannak olyan mobilgyártók (LG, HTC), melyek abszolút nyitottak a 3D technológia irányába, mindenesetre az eddig látott elsÅ‘ két 3D mobil kapcsán valahogy az jutott eszembe, hogy a 3D-tÅ‘l egyelÅ‘re még tartózkodó Samsung titokban örömködve dörzsöli a tenyerét. Hogy miért? Míg a riválisok törik magukat, hogy meghonosítsák a 3D-t a piacon, addig a Samsung az SGS II "személyében" egy szuper-vékony, pehelykönnyű, iszonyatos teljesítményű és szuper kijelzÅ‘s, bár csak 2D-s telefonnal letarolja az egész piacot. Ha pedig már mindenképpen a 3D a lényeg, akkor én bizony az Optimus 3D-t választanám a HTC EVO 3D helyett, hiszen az LG sokkal komolyabb tartalmat tett a 3D téma mögé, és valahogy mintha az LG 3D technológiája is fejlettebb lenne egy kicsit. A nagy felbontású kijelzÅ‘vel szerelt EVO 3D erÅ‘ssége egyébként a jó öreg Sense, no és persze az Optimus 3D-féle Android 2.2.2-nél jóval frissebb Android 2.3.4. Kíváncsian várom egyébként, hogy a Samsung vajon mikor és milyen formában robban majd be (kirobbanó formában?) a 3D mobil szektorba...

És akkor a végére még egy keserű pirula: jelen tesztalanyunk a cikk írásakor bizony nem gyűjthetÅ‘ be 180 ezer forint alatt, vagyis elmondható, hogy az újdonság erejével ható HTC EVO 3D iszonyatosan drága. Az LG Optimus 3D jelenleg mintegy 140 ezer forintos áron kelleti magát, míg a HTC Sensation, illetve a Samsung Galaxy S II már 120 ezer magyar pengÅ‘ ellenében hazavihetÅ‘. Na, akkor most ki mit választana?