Amikor már végképp azt hisszük, hogy a smartphone-oknak egyszerűen nincs hová fejlődniük, na akkor mindig jön egy gyártó valami olyan új feature-rel, melyről addig talán még álmodni sem mertünk. Az elmúlt hónapok igazi nóvuma a duplamagos processzor volt, az elkövetkezendő hónapokban pedig vélhetően már a 3D lesz az egyik legfontosabb fókusztéma. Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy mezei mobilosnak ténylegesen szüksége van-e ezekre a high-tech fejlesztésekre? A legtöbb esetben nyilván nincs égető szükség a duplamagra meg a háromdére, de ettől függetlenül nehogy már elítéljük azokat a gyártókat, melyek veszik a bátorságot és belevágnak mindenféle új fejlesztésekbe. Na, akkor most következzen a világ első 3D mobiljának, az LG Optimus 3D-nek a tesztje! (Ha egész pontosak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a készülék a világ első szemüveg nélküli 3D mobiltelefonja, háromszoros-dupla (tri-dual) technológiával - ez a hivatalos megfogalmazás.)

Design
Aki fogott már a kezében LG Optimus 2X-et (P990), nos, az vélhetően nem igazán fog meglepődni az LG Optimus 3D (P920) láttán. Magyarul a designerek gyakorlatilag a már megkezdett úton haladtak tovább és a "jobb a békesség" alapgondolat jegyében inkább nem bolygatták meg az alapvetően szögletes designt. Aki egyébként már az Optimus 2X-et is túl nagynak tartotta, az inkább már ki se próbálja az Optimus 3D-t, az új jövevény ugyanis gyakorlatilag minden irányban nőtt néhány millimétert, a tömege pedig nem kevesebb mint 30 grammot gyarapodott. A vastagság tekintetében például egész konkrétan 11,9 milliméterről beszélhetünk, ami köszönőviszonyban sincs a Samsung Galaxy S II-féle 8,5 milliméterrel, de hát ugyebár a 3D-s hardver megköveteli magának a térfogatot.

Felszereltség
A helyre kis vörös dobozban magán a készüléken kívül csak egy hálózati töltő, egy USB kábel, illetve egy vezetékes sztereó headset, no és persze némi dokumentáció kapott helyet. Egy HDMI-kábelnek mindenképpen örültem volna, mint ahogy egy USB OTG adapter sem ártott volna, az persze már más kérdés, hogy a HDMI-vel ellentétben az USB OTG teljes egészében hiányzik a repertoárból. A microHDMI és a microUSB csatlakozó aljzat a baloldalra kerül, diszkrét módon kis ajtók mögé rejtve. A hangerőállító gombok az ellentétes oldalon csücsülnek - exponáló gomb nincs, van viszont egy titokzatos 3D gomb, de erről majd egy kicsit később. A makulátlan minőségű és kellemes tapintású Optimus 3D felső élére került a 3,5 milliméteres dugalj és az on/off gomb, az alsó él pedig egy mikrofonnak ad otthont. A műanyag hátlap könnyen leszedhető, alatta pedig egy ugyanolyan FL-53HN típusjelzésű és 1500 mAh kapacitású akksi teljesít szolgálatot, mint az Optimus 2X-ben. Az LG szerint az Optimus 3D körülbelül ugyanannyit fogyaszt, mint az Optimus 2X, szerintem pedig többet, vagyis intenzív használat mellett senki se számítson 1 napnál hosszabb működési időre. A microSD slot a hátlap alatt van, de szerencsére hot-swap kivitelű.

A kijelző környéke, kezelhetőség
A készülék előlapjának alsó és felső végét szemrevaló szálhúzott lapocskák díszítik. A felső szekcióban a korrekt minőségű hangszóró mellett ott figyel egy fényérzékelő, egy proximity szenzor, valamint egy 0,3 megapixeles kiegészítő kamera. Elől tehát még "csak" egy kamera van, de pletykák szerint 2012-ben már elől és hátul is két-két kamera lesz a 3D mobilokon. Szép új világ, vagy tán mégsem annyira? Az LCD alatt négy darab, fehér háttérvilágítású érintőgomb figyel, melyek funkcionalitása szépen sorban a következő: Menu, Home, Back és Search. A virtuális QWERTY billentyűzet függőleges helyzetben 5x7 milliméteres, vízszintes orientáció mellett pedig 8x6 milliméteres gombokat vonultat fel. Érdekesség, hogy a közelmúltbéli Optimus nagyágyúktól eltérően az Optimus 3D-ben csak hívásnémításra és a riasztások elhalkítására használhatjuk a gesztusvezérlést - nem tudni, hogy az LG ezúttal miért herélte ki ezt a feature-t.

3D LCD
Míg az Optimus 2X-ben csak egy "miniatűr" 4 colos kijelző van, addig az Optimus 3D LCD-je már 4,3 colos képtálón osztja az észt. A kapacitív technológiájú és természetesen multi-touch kompatibilis display 56x93 milliméteres felületen 480x800 képpontot vonultat fel, vagyis pontosan annyit, mint az SGS II, és jóval kevesebbet, mint például a HTC Sensation (540x960 pixel). Mivel a 16 millió színárnyalatú panel LCD és nem Super AMOLED Plus alapokon nyugszik, a hatalmas kontrasztarányt és a mélyfeketét teljesen el lehet felejteni, ettől függetlenül a képminőség teljesen rendben van, csakúgy, mint a fényerő és a betekintési szög. Az Optimus 3D egyediségét adó autosztereoszkópikus megoldást valahogy úgy kell elképzelni, hogy a kijelző elé egy takarósávokat tartalmazó szűrőréteg kerül, mely különböző irányba téríti el a fényt, és ily módon oldja meg, hogy az adott pixeleket csak az egyik, vagy a másik szem lássa. Lényeg a lényeg, a kijelzőben lévő tartalmak 3D-ben történő megtekintéséhez semmilyen szemüveget sem kell felvennünk. Ez mindenképpen kényelmes dolog, azonban megjegyzendő, hogy a 3D-s képérzet lényegében csak egyetlen pontból nézve alakul ki korrekten. Függőleges irányban ugyan van némi tartalék a rendszerben, de vízszintes irányban már egy minimális elmozdulás a 3D érzet végét jelenti. Negatívum továbbá, hogy 3D módban a horizontális felbontás a felére csökken.

Kétdé
A nem éppen friss fejlesztésű Android 2.2.2 operációs rendszert az LG ezúttal nem az Optimus 2X-en lévő LG UI 1.5-tel, hanem az Optimus Blacken szolgálatot teljesítő LG UI 2.0-ával fedi be. Bár a HTC-féle Sense UI-val azért nincs egy szinten a cucc, tudását abszolút nem szabad lebecsülni. Az alapkijelző maximum hét slide-ot tartalmazhat, melyek könnyedén átszervezhetők és persze rengeteg, különböző méretű widgettel népesíthetők be. A felső státuszsort lehúzva a főbb rendszerikonok és a zenelejátszó kezelőfelülete fogad a normál értesítések mellett, az LCD alján pedig négy kis gomb kapott helyet: tárcsázás, névjegyzék, üzenetek, menü. A függőleges, illetve vízszintes görgetést is felvonultató és akár pinch-zoomolható menüben egyszerre 4x4 ikont láthatunk, listás módban pedig egyszerre 6 alkalmazás van a kijelzőn. Az alkalmazások egyszerűen és gyorsan kategóriákba sorolhatók, ily módon pedig könnyen belakható a rendszer.

Háromdé
Míg 2D-ben egy gyakorlatilag teljesen átlagos Androidos mobilhoz van szerencsénk, a jobboldali 3D gomb lenyomását követően egy teljesen új, háromdimenziós világ tárul elénk. Egy kör alakú menüben a síkbeli térből kilépve izgő-mozgó ikonok fogadják az ember fiát, és bizony a látvány elsőre mindenképp letaglózó. Laikus és hozzáértő emberkéknek is demóztam a dolgot és bizony egytől egyig mindenkinek leesett az álla az egyébként csak és kizárólag landscape módban működő 3D effekttől. Az igazsághoz tartozik, hogy a 3D-t bizony meg kell szokni, és ha kicsit mozog a kezünkben a telefon, a szemünk azonnal jojózni kezd. A gyártó persze igyekszik minden felelősséget a felhasználó nyakába varrni, így nem kell meglepődni az időnként megjelenő (kikapcsolható) figyelmeztetéseken, miszerint időnként érdemes szünetet tartani a 3D-zés közben, illetve, hogy 5 éven aluli gyermekeknek nem igazán ajánlott a dolog. Az LG szerint egyébként 30-40 centiméteres távolságból ideális nézni a telefon 3D képét.

3D funkciók
Remek dolog a 3D technológia, mely azonban mit sem érne valódi 3D tartalmak nélkül. Szerencsére nem kell aggódnunk, ugyanis az LG erről is gondoskodott. A YouTube 3D értelemszerűen 3D videókkal kápráztat el bennünket, a 3D Galéria pedig a telefonon lévő és általunk készített 3D felvételeket jeleníti meg igen látványos formában. Az igazi 3D-s felvételek egyébként meg vannak jelölve egy kis ikonnal, de akár a 2D-s cuccokat is felkonvertálhatjuk 3D-be - több-kevesebb sikerrel. 3D játékokból is kapunk néhányat, egész konkrétan a következőket: Nova, Asphalt 6, Lets Golf 2, Gulliver's Travel. Játék közben egyébként lazán nyomkodható az oldalsó 3D gomb: kikapcsolt 3D mellett a nagyobb felbontás miatt élesebb a játékok képe, aktív 3D-nél meg ugyebár a 3D térérzet jelenti a pluszt. Hardveres okokból a Tegra Zone most ugyebár nem játszik, viszont fontos, hogy az LG nemrégiben kiadott egy 3D SDK-t, és abban bízik, hogy a közeljövőben rengeteg 3D-s alkalmazás érkezik majd a külső fejlesztőktől. A telefon 3D képe, illetve akár a kamera élő 3D képe egy megfelelő HDMI 1.4-es kábel révén akár egy arra alkalmas TV-re, mondjuk egy LG Cinema 3D készülékre is átlökhető.

Kamera
Az Optimus 2X-ben egy darab 8 megapixeles kamera van, az Optimus 3D-ben pedig két darab 5 megapixeles fényleső kapott helyet, egy szimpla LED-es segédfénnyel megspékelve. Erre ugyebár azért van szükség, hogy a telefon ne csak a képmegjelenítés, hanem a képalkotás terén is valódi 3D élményt tudjon biztosítani. 2D-ben maximum 2592x1944 pixeles (5 MP) felvételek készíthetők, még pedig három képminőségi opció mellett. A felvételek minőségétől abszolút nem vagyok elájulva, kicsit olyan érzésem van, hogy a 3D miatt a 2D egy kicsit el lett hanyagolva. Említést érdemel többek közt a makró üzemmód, a folyamatos AF, az arckövetés feature, a 2 megapixeles képeket készítő sorozatlövő, illetve a geotagging. Íme néhány tesztfotó:


Amennyiben 3D fotó módra váltunk a felbontás 3 megapixelre redukálódik és JPS kiterjesztésű felvételeket készíthetünk - az ideális tárgytávolság az LG szerint 0,5-4 méter és ilyenkor nem működik a vaku. A felvételek megosztásakor egyébként a telefon rákérdez arra, hogy 2D-ben, vagy 3D-ben szeretnénk feltölteni a képet a netre. Letölthető képek: 3Dfotó1, 3Dfotó2, 3Dfotó3.

Az Optimus 2X-et - teljes joggal - rengeteg kritika érte amiatt, hogy Full HD videófelvevője nem valami jó minőségű, és tulajdonképpen nem több egyszerű parasztvakításnál. Nos a helyzet egész konkrétan a következő: Full HD-ben a Samsung Galaxy S II 18 Mbit/s-os (30 fps), az Optimus 2X 10 Mbit/s-os (24 fps), az Optimus 3D pedig csak 8 Mbit/s-os bitrátát biztosít. Ez bizony enyhén karcsú, még akkor is, ha a sebesség 29 fps, ráadásul a felvett hang is csak monó. Full HD tesztvideónk:


A kamera természetesen nemcsak fotózni, hanem videózni is képes 3D-ben, igaz ekkor a felbontás 1280x720 pixelre csökken. A 29 fps-es sebesség változatlan, a bitráta pedig alig 6,5 Mbit/s. 3D tesztvideónk:


Szoftver
Ahogy azt már említettem, az Optimus 3D sajnos a régi 2.2.2-es Androiddal (Froyo) érkezett és a legfrissebb információk szerint október előtt nem is nagyon számíthatunk a 2.3-as frissítésre (Gingerbread). Gyárilag egyébként egy V10b jelzésű és június közepén készült LG szoftver volt a telefonon, amit aztán egy 5 MB-os upgrade telepítését követően a július eleji V10d-re frissítettem. Természetesen jelen van a fedélzeten a Facebook, a Twitter, a YouTube és a Google Maps, a Polaris Office 3.0 révén pedig nem csak meglévő Office állományokat kezelhetünk, hanem újakat is létrehozhatunk. A komoly social támogatást élvező névjegyzék mellett említést érdemel többek közt a Flash kompatibilis és igen fürge böngésző, az autós használatra kihegyezett Car Home felület, a hangszínszabályzós zenelejátszó, illetve a HD felbontású videókat is röccenés nélkül lejátszó, DivX, Xvid és DTS kompatibilis videólejátszó.

Hardver
Az Optimus 2X és az Optimus 3D processzorának közös vonása a duplamagos felépítés és az 1 GHz-es órajel, ezt leszámítva azonban két, egymástól teljesen eltérő chiphez van szerencsénk. Míg az Optimus 2X-ben az Nvidia-féle Tegra 2 chipset teljesít szolgálatot, addig az Optimus 3D-ben már a TI OMAP4430-as chipset található. Ez utóbbi elsősorban kétcsatornás memóriavezérlőjéről, illetve PowerVR SGX540-es grafikus processzoráról ismerszik meg. Az LG által használt hangzatos TRI-DUAL, vagyis triplán dupla kifejezés egyébként a Dual-Core, Dual-Channel és Dual-Memory technológiákra vezethető vissza. Lényeg a lényeg, a Quadrant tesztben 2629 pontot produkált a kicsike, a Neocore tesztet 57,8 fps-es eredménnyel zárta, a Linpackban pedig 36,481 MFLOPS-ot préselt ki magából. Nem titok, hogy ezek nem rekordértékek, hiszen az 1,2 GHz-es duplamagos motorral hajtott SGS II hasonló eredményei a következők: 3200 pont, 59,6 fps és 41 MFLOPS. A 8 GB flashmemória tulajdonképpen rendben is lenne, de az 512 MB-os RAM már kicsit kevéske - illett volna 1 GB-os belepakolni egy ilyen high-end okosságba. A HSDPA 14,4 Mbit/s, a HSUPA pedig 5,76 Mbit/s sebességű, és kapunk még b/g/n szabványú Wi-Fi-t, DLNA-t, hotspot funkciót, Bluetooth 2.1-et, illetve GPS-vevőt.

Konklúzió
Világmegváltást senki se várjon a 3D mobil technológiától, az viszont mindenképp tény, hogy első blikkre bizony alaposan leesik az állunk a 3D hatástól. Remek dolog, hogy 3D tartalmakból sincs hiány, illetve, hogy az integrált 3D kamera révén akár mi magunk is annyi 3D felvételt hozunk létre, amennyit csak akarunk. Az Optimus 3D processzora minden körülmények között bőven elegendő teljesítményt biztosít, noha ahogy e tekintetben, a 3D-t leszámítva az új Optimus szinte minden egyéb tekintetben a Samsung Galaxy S II mögött kullog. Az általános minőség és a felhasználói felület nagyon rendben van, de a 2.2-es Android teljesen idejétmúlt és mondjuk egy HDMI kábelt is illett volna beletenni a dobozba.

A hazai mobil szolgáltatók közül elsőként a T-Mobile vette fel kínálatába az Optimus 3D-t, mely 2 éves hűséggel 99990 forintos áron kapható, pre-paid csomagban pedig 119990 forintot kell fizetnünk érte. Ez tulajdonképpen teljesen korrekt árazás, hiszen ugyanez a szolgáltató hasonló feltételek mellett 139990, illetve 154990 forintos áron kínálja az SGS II-t. Az persze már más kérdés, hogy kártyafüggetlen formában az Optimus 3D 150 ezer, a régebb óta piacon lévő Galaxy S II viszont akár már 120 ezer forintért megvásárolható (Optimus 2X: 90 ezer forint). Egyelőre ennyi a 3D világából és ígérem, hogy rövid időn belül már a zsírúj HTC EVO 3D tesztjével fogok visszatérni.