A Microsoft ugyebár tavaly októberben dörrentette el a vadonatúj Windows Phone 7 platform startpisztolyát, melynek kapcsán a mobilgyártók is elárasztották a piacot a saját WinPho 7-es fejlesztéseikkel. Ilyen volt például az LG-féle Optimus 7, vagy a Samsung Omnia 7, de mind a mai napig a legszélesebb WinPho 7 választékkal kétségkívül a HTC rendelkezik. Korábban már volt szerencsénk letesztelni a HD7-es csúcsmodellt, a ranglétra alsó fokán elhelyezkedÅ‘ 7 Trophy-t, illetve a xenon vakus 7 Mozartot, most pedig itt figyel az asztalomon a 7-es széria full QWERTY-s delikvense, a Pro.

Nehéz eset
A szokásosan kompakt kis dobozka kicsomagolását követÅ‘en az a gondolat villant át az agyamon, hogy ez a telcsi bizony baromi nehéz. Gyorsan le is csekkoltam a specifikációkat, és bizony nem csaltak az érzékeim: a HTC 7 Pro (T7576) egész pontosan 185 grammot nyom a mérlegen. Vagyis közel 10 grammal még a nemrégiben tesztelt Nokia E7-nél is nehezebb a Pro, magyarul csak olyanok vásárolják meg, akik meg tudnak barátkozni az átlagnál mindenképpen nagyobb tömeggel. Ebben egyébként komoly szerepet játszik a hátlap, mely a felsÅ‘kategóriának megfelelÅ‘en nem holmi gagyi műanyagból, hanem fémbÅ‘l készült. Ez persze jó dolog, de számomra érthetetlen, hogy miért kellett ennyire vastagra (és nehézre) hagyni ezt az alkatrészt? Továbbá szomorú, hogy a hátlapon lévÅ‘ "htc" felirat "c" karaktere valahol már elveszett, mindenesetre nem nálam (nem én vagyok az elsÅ‘ tesztelÅ‘je a kütyünek). A tapintás során kialakuló minÅ‘ségérzet egyébként nagyon rendben van, és az illesztések is mindenhol korrektek.


Zömök
Ami a méreteket illeti, nos, a Pro felülete nem túl nagy, ellenben vastagsága már mindenképpen meghaladja az átlagot. Összehasonlításképp, míg a Nokia E7 kellemesen karcsú a maga 13,6 milliméteres vastagságával, addig a HTC 7 Pro már 15,5 milliméter vastag, ily módon pedig amolyan zömök kis mobil benyomását kelti az emberben. Baloldalra került a hangerÅ‘állító gombpár, illetve a microUSB aljzat, melyet azért illett volna valamilyen fedél alá rejteni - e tekintetben a HTC-nek van még mit tanulnia a Samsungtól. Az ellentétes oldalon a fedlapi részbe került a kis exponáló gomb, a felsÅ‘ élen pedig egy on/off kapcsoló és egy szabványos 3,5 milliméteres dugalj tanyázik. A már említett vastag fém hátlap alaphelyzetben nem szedhetÅ‘ le, hanem csak akkor, ha a készüléket szétcsúsztatjuk. Az energiaellátásról egy 1500 mAh kapacitású akkumulátor gondoskodik, microSD slotot azonban keresve sem találunk. Ez persze nem igazán jelent meglepetést.

Csúsztatás
Tény, hogy nem a HTC 7 Pro a WinPho 7 szkéne egyetlen hardveres QWERTY-s képviselÅ‘je, hiszen gondoljunk csak az egyedi kialakítású Dell Venue Pro-ra, mindenesetre tény, hogy nem túl gyakran találkozunk ilyen készülékekkel. A HTC egyébként Android fronton egyszer már némileg mellélÅ‘tt a full QWERTY-s Desire Z-vel, fÅ‘leg annak nem túl jó minÅ‘ségű csúszka mechanikájával. Nos, a Pro e tekintetben némileg elÅ‘relépett a Z-hez képest, de még mindig messze van a tökéletestÅ‘l. A fedlap alaphelyzetben összevissza mozog, csúsztatás közben féloldalasan is el tud mozdulni, ami akadást eredményezhet, ezenkívül pedig amikor befordul szögbe, furcsa hangot hallat a rugója. Ez így azért nagyon más kategória, mint a Nokia E7, melynek fedlap nyitó megoldása abszolút profira sikeredett. Furcsa továbbá, hogy a szétnyitást követÅ‘en az alapképernyÅ‘ nem tud elfordulni vízszintesbe, egyszerűen azért, mert az oprendszer egyelÅ‘re még nincs felkészítve erre.

Indulhat a gépelés!
Ahogy a csúszka mechanizmus, úgy a csúsztatást követÅ‘en elÅ‘bukkanó full QWERTY billentyűzet is nagyon más a 7 Pro-n, mint a Desire Z-n: sokkal több gombot kapunk, eggyel több sorban. Az ötsoros klaviatúra egész pontosan ötvenkét darab, kellemes tapintású és korrekt háttérvilágítású nyomógombot vonultat fel. A legtöbb gomb 8x5 milliméter méretű, vagyis kicsit nagyobbak a gombok, mint a Nokia E7 esetében. A kis nyilakat felvonultató billentyűk a jobbalsó sarokba kerültek, a nyomáspontot szerintem nagyon jól sikerült eltalálni. Ahogy maga a WinPho 7 sem tud magyarul, úgy a billentyűzeten sincsenek feltüntetve a magyar ékezetes karakterek, melyeket azonban elÅ‘ lehet csalogatni, még pedig úgy, hogy az adott alapkarakter lenyomását követÅ‘en rányomunk még a külön kis ékezet gombra is. Ezt a gombot egymás után többször is lenyomhatjuk, vagy akár az érintÅ‘kijelzÅ‘n megjelenÅ‘ ékezetes karakterekre is rábökhetünk az ujjunkkal.

Van képe hozzá!
A gyártó WinPho 7-es készülékei közül ebbe a modellbe került a legkisebb méretű kijelzÅ‘: a TFT technológiájú és természetesen kapacitív display egész pontosan 3,6 colos képátlón tárja elénk a különbözÅ‘ vizuális tartalmakat. Összehasonlításképp, a HD7-ben 4,3 colos, a Trophy-ban 3,8 colos, a Mozartban pedig 3,7 colos LCD teljesít szolgálatot - a Pro-hoz hasonló kialakítású Nokia E7 4 colon osztja az észt. A 47x78 milliméteres és persze multi-touch kompatibilis panel jó szokás szerint 480x800 pixeles felbontású, ami a relatíve kis mérettel párosítva igen jó képminÅ‘séget biztosít. Mivel LCD-rÅ‘l van szó, AMOLED-szintű mélyfeketére és irtózatos kontrasztarányra senki se számítson - a fényerÅ‘t a mai elvárásoknak megfelelÅ‘en automatika szabályozza és persze a giroszkópos kijelzÅ‘kép elforgatás sem hiányzik a fedélzetrÅ‘l.


FénylesÅ‘
A hasonszÅ‘rű okostelefonok kapcsán korábban sem voltak túl jó tapasztalataim, már ami a fényképezÅ‘gép funkciót illeti, és bizony a Pro sem tudta megugrani az elvárt szintet. Az 5 megapixeles fénylesÅ‘ révén maximum 2592x1944 képpontos fotók készíthetÅ‘k, autofókusszal megtámogatva, de a végeredmény bizony az esetek többségében abszolút lehangoló. A felvételek nem túl sok részletet tartalmaznak, és mintha egy halvány fátyol lenne elÅ‘ttük. Sötétben jól jöhet az egyébként nem túl erÅ‘s LED-villanó, és bizony kár, hogy ezt a LED-et nem lehet AF-segédfényként használni. A fénymérés középre súlyozott, átlagoló és pontszerű lehet és van geotagging, ellenben a fényérzékenység nem állítható manuálisan.  Íme, néhány tesztfotó:


Ahogy azt már WinPho 7 fronton megszokhattuk, a kamkorder minden elinduláskor VGA-ra reseteli magát, hiába állítottunk be korábban neki 720p HD-t. Egyébként ez utóbbi, 1280x720 képpontos felvételek sem valami szuper minÅ‘ségűek - itt is van egy 24 fps sebességű és 8,5 Mbit/s-os bitrátájú tesztvideó:



Alkalmazások
Mivel a Microsoft nem igazán ad szabad kezet a WinPho 7 felhasználói interfészének személyre szabása kapcsán, a HTC ezúttal nem tudta "Sense-esíteni" a UI-t, de azért tetten érhetÅ‘k a próbálkozásai. Ha rányomunk a HTC Hub (1.4) csempére, egy roppant látványos animáció közepette feltűnik a színen a HTC jól ismert óra/idÅ‘járás felülete, ezenkívül pedig hozzáférhetünk a gyártó saját WinPho 7-es tartalmaihoz is (elemlámpa, konverter stb.). Ez utóbbiak egyébként a Marketplace-rÅ‘l is begyűjthetÅ‘k, egy a normál WinPho 7-es tartalmaktól némileg elkülönített szekcióban. A Microsoft legfrissebb közlése szerint egyébként jelenleg mintegy 13 ezer tartalom van fent a Marketplace-en és ez a mennyiség havonta mintegy ezerötszázzal nÅ‘. Angry Birds például sajnos még mindig nincs, de májusban végre ez a népszerű kis játék is fel fog bukkanni WinPho 7 fronton.

Hozzáadott érték
Ahogy az LG és a Samsung, úgy a HTC is megpróbált némi hozzáadott értéket csempészni a saját készülékébe. Az egyik ilyen a Stocks nevezetű tÅ‘zsdei információs alkalmazás, aztán ott van még a Notes, ami egy látványos jegyzetkészítÅ‘ program, mely sajnos nem hajlandó vízszintes módba átfordulni. A Photo Enhancer egy egyszerű kis fénykép-tuningoló megoldás, mely tizennégy különbözÅ‘ effektet tud végrehajtani a felvételeken. Zenehallgatáskor jól jön a Dolby Mobile és SRS üzemmódokat is támogató Sound Enhancer alkalmazás, mely a gyári füles csatlakoztatását követÅ‘en egy tizenhárom alapbeállítással megspékelt hangszínszabályzót is elÅ‘varázsol. A telefon hangképe egyébként audió és videó vonatkozásban külön-külön személyre szabható, ja és persze az RDS sztereó FM rádió sem hiányzik a repertoárból. A készülék szokás szerint a Zune alkalmazással szinkronizálható PC-vel, ezzel sem volt semmi gond.

Hardver, adatátvitel
Nos, ez az a terület, ahol a legkevesebb meglepetést tudja okozni a HTC 7 Pro, hiszen e tekintetben gyakorlatilag az összes HTC, illetve egyéb gyártmányú WinPho 7-es készülék nagyon hasonló. Adott ugyebár egy 1 GHz-es órajelen ketyegÅ‘ Qualcomm QSD8250-es Snapdragon processzor, illetve hű társa, egy Adreno 200-as GPU-s. Világbajnok teljesítményt senki se várjon tÅ‘lük, ettÅ‘l függetlenül ez a szimplamagos 1 GHz-es platform mind a mai napig nagyon korrekt sebességre képes, az új mobil Windows minden körülmények között gördülékenyen használható rajta. A RAM 512 MB kapacitású, a ROM pedig 576 MB-os, a felhasználói tárhely mérete 8 GB. Hotspot vadászoknak adott a b/g/n szabványú Wi-Fi, amúgy pedig 7,2 és 2 Mbit/s-os tempóval száguld a HSDPA és a HSUPA. A Bluetooth még nem 3.0-ás, hanem csak 2.1-es, a digitális iránytűvel felvértezett GPS-vevÅ‘ben rejlÅ‘ képességeket pedig alaphelyzetben a Bing Maps révén lehet kiaknázni.

Konklúzió
A HTC 7 Pro-ról el lehet mondani, hogy egy hiánypótló készülék a Windows Phone 7-es szektorban, azt azonban nem mondanám, hogy ez lenne napjaink egyik legjobb full QWERTY-s okostelefonja. Mindenképpen pozitívum a gyors működés, a fejlett adatátviteli technológiák jelenléte, a nagy pixelsűrűségű kijelzÅ‘, ellenben negatívum, hogy a csúszkás megoldás több sebbÅ‘l vérzik, hogy a billentyűzeten nincsenek magyar ékezetes gombok, illetve, hogy a fényképezÅ‘gép nagyon gyengén szerepel. Aki ilyen telefon vásárlásán gondolkodik, szerintem mindenképpen jobban járhat egy Nokia E7-tel, még akkor is, ha annak Symbian felhasználói felülete nem olyan trendi, mint a WP7-féle UI. A cikk írásakor egyébként mintegy 130 ezer forintos kártyafüggetlen áron kapható a HTC 7 Pro, tehát némileg drágábban, mint a már említett Nokia okosság.