Árulkodó külső
A két készülék le se tagadhatná a rokonságot, igaz a Wildfire nem kizárólag a Desire-ből merített.Hátoldalán például a HD2-höz hasonló, de itt csak dekoratív szerepet betöltő fémdarab díszleg. Azonban az optikai egér, az íves formaelemek, a ház kipattintása, a két részre osztott elülső hangszóró és a kecsesen felfelé ívelő alsó részt is mind láttuk már „valahol”.

Kissé más formában, de láttuk.  No persze ez nem baj, szerintem a Wildfire – annak ellenére, hogy a barna színű változatot kaptuk – nagyon jól néz ki. Ízléses, letisztult, nem bumszli, ráadásul az ívelt oldal miatt letéve sokkalta vékonyabbnak hat.

Fogásra tervezve
Ellentétben néhány másik gyártó modelljeivel, a HTC újdonságánál figyelembe vették azt a nem elhanyagolható tényt, hogy ezt biza az emberek a kezükben akarják majd tartani. A készülék hátlapja nem fényes, csúszós-csillogós csoda, hanem visszafogott, félig gumírozott műanyag. Még a fém alkatrészek sem tükörsimák, tapintásuk szinte beleolvad a műanyagéba. Emiatt nagyszerű a fogása, és az embernek nincs mindig az az érzése, hogy mindjárt kicsusszanna a kezéből.

Még mindig 2.1
A készüléken az Android 2.1-es változatát találjuk, néhány extra HTC programmal. Ilyen például a HTC Sense kezelőfelület, amely a teszt alatt igazán szívemhez nőtt. Sajnos a lapok száma maradt hét. Megtalálható a News widget is, amely RSS hírforrásokat listázza számunkra, ha valakinek esetleg ez kéne.

Eltűnő gombok
Míg a Desire fizikai gombokat kapott, addig itt a home, menü, vissza és a kereső kapacitív, és csak a kikapcsoló, a hangerőszabályzó és a középső, egérrel járó gomb maradt ténylegesen benyomható. Valószínűleg nem mindenkinek tetszik majd a változtatás. Én magam is sokszor nyomtam rá véletlenül ezekre, hiszen amit eddig pici erővel kellett benyomni, most már elég csak megérinteni. Legjobban azonban a dedikált kamera gombot hiányoltam. Persze, kint van a kezdőképernyőn az ikon, de kényelmesebb lett volna.

Kijelző: elég-e a QVGA?
A készülék két legnagyobb érvágása közül az egyik a csupán QVGA (320X240) felbontású, de legalább kapacitív kijelző. Ugyan nem AMOLED, de legalább transzflektív, ami annyit tesz, hogy a mostani szikrázó napsütésben is használható. Egészen addig, amíg tiszta a kép, azaz el nem kezdjük tapicskolni. Az ujjlenyomatok ugyanis eléggé gyorsan átláthatatlan maszattá változtatják az addig még épp értelmezhető kijelzőt.

Mivel a felbontása sem túl nagy, ezért a videókat nagyjából az alapértelmezett, 360p Youtube minőségben élvezhetjük csak rajta. A színek kissé elmosottak, fakóak, legalábbis nagyobbik testvéréhez vagy egy asztali monitorhoz képest.

A mindennapi használat során a QVGA-felbontás hátránya leginkább a nagyobb, részletgazdag képek és a webböngészés alkalmával jelentkezik. Utóbbinál például nagyobb területet nézegetve olvashatatlanná válnak a honlapok, míg a Desire WVGA (480x800) kijelzőjén könnyen olvasható ugyanaz. Persze akinek öregedő szemei már nem birkóznak meg a pirinyó betűkkel, annak a QVGA ezen hatása nem számít.

A fizikailag kisebb (Wildfire: 3,2”, Desire: 3,7”) kijelző a tömpszlibb, avagy férfiasan vastagabb ujjakkal rendelkező tulajokat is kényelmetlenül érintheti. Jómagam például rendszeresen küzdöttem a portré módban előhívott virtuális billentyűzettel. Néhány alapvető alkalmazás – címjegyzék, reád gondolok! – még mindig nem támogatja a 90°-kal döntött módot. Pedig ott már nekem is kényelmesen, gyorsan és hibátlanul megy a gépelés.

QVGA, más irányból: App Market
Sajnos a visszafogott felbontás nem csak az olvashatóságot befolyásolja hátrányosan. Azon alkalmazásokat ugyanis, amelyeket nem készítettek fel legalább minimálisan az eleddig szokatlan QVGA felbontásra, egyszerűen meg sem fogjuk találni az Android programokat ontó App Market berkein belül. Még szerencse, hogy a népszerűbb programok általában nem esnek ebbe a körbe.

Fele kijelző, fele erő?
Szerintem a legnagyobb – sokaknak talán végzetesnek tűnő – érvágás a felhasznált processzor. Itt ugyanis nem a Desire 1Ghz-en robotoló mintadarabját találjuk, hanem egy mindössze 528Mhz-en döcögőt. Ugyanez teljesít szolgálatot a készülék elődjében, a HTC Tattoo-ban, a HTC Touch2-ben, de a nemsokára két éves HTC Touch 3G-ben is.

Nagyon azért nem kell megijedni, a mobiltelefonok életében mindennapi teendőkre ez is elég lesz. A kezelőfelület nem akad be, bár a programok érezhetően lassabban indulnak, ez mégsem a világvége. Azonban az erő hiánya arra kényszeríti a felhasználókat, hogy például átkonvertálják a videókat kisebb felbontásra. Az általam tesztelt weboldalak teljesen jól használhatóak voltak, bár a pörgetés nem volt száz százalékosan folyamatos.

Teljes Flash és videók?
Ugyan a készülék teljesnek mondott flash-támogatással érkezik, ez csak reklámduma. A technet.hu által használt és még más, széles körben elterjedt magyar videomegosztó oldalnak is fityiszt mutat a „teljes” flash. Youtube persze megy, de például a DailyMotion videói esetében is tüntetésbe kezdett a Flash.

Emellett pedig ami épp ment, a processzort legyilkolta. Erre legjobb példaként az Engadget podcast rádióadásait tudnám felhozni: az asztali gépen fél másodperces start/stop művelethez vagy öt-tíz másodperc kellett, és még az adás lejátszása is be-beakadozott. A gyengébb irodai gépeket megerőltető flash játékokkal pedig ne is próbálkozzunk!

Közösségi extrák
A Desire-nél Sanci kollegám is megírta, hogy milyen szuper dolog is a telefonos, a Google címjegyzékünk, a Twitter, a Facebook és a Flickr összefésülése. Nem kell portrékkal vacakolni, a szülinapokra pedig mágikus módon mindig emlékezünk majd, és ez csak a kezdet.

A Friends Stream például bejelölt ismerőseink Twitter és Facebook frissítéseit gyűjti össze, így sosem maradunk le a friss pletykáról vagy akcióról. Ez egyébként már a Desire-ben is helyet kapott. Aki regisztrált bármelyikre, vagy netalán többre is, akár át is szokhat ide a webes Facebook helyett. Lájkolni és kommentálni ugyanis innen is lehet.

Az pedig újdonság, hogy most már a tárcsázón is megjelennek ismerőseink legutóbbi állapotfrissítései. Így hát ha kapás van, egy gyors pillantással akár meg is menthetjük magunkat és (ál)figyelmességünkről biztosíthatjuk szeretteinket.

Vakuval az élen
A készülékbe egy standardnak számító 5 megapixeles kamerát rejtettek, LED-es vakuval. Ebben az egyetlen extra az elemlámpának nevezett, gyárilag mellékelt kis programocska, amelynek segítségével a LED-átváltozik egy hasznos kis lámpává. No ez az, amire minden egyes mobilomon szükségem lenne!

Meddig bírja?
A teszt rövidsége miatt még csak megközelítő adatokkal szolgálhatunk. Ezek szerint azonban nem kell aggódni: bekapcsolt WiFi-vel, folyamatos netezés mellett is csak másnap reggel siránkozott betevő áramért a Wildfire. Amennyiben nyugton hagyjuk, csak néha vesszük elő, simán elvan 2-4 napig. Az 1300mAh akku tehát jól teljesít. Lehet, hogy a QVGA-felbontás és a gyengébb processzornak mégis van jó oldala?

Megéri a mini vagy sem?
Ez egy dologtól függ csak: az ártól. A Desire webplázánkban is „csak” 120 ezres, a Wildfire pedig legutóbbi információink szerint 80-90 között fog érkezni. Utóbbi megpecsételné a sorsát, hiszen a Desire előnyei (leginkább a proci és a kijelző) megérik azt az extra harmincat; persze csak ha félre tudunk tenni még annyit. Amennyiben olcsóbban hozzájutunk egy darabhoz, megbízható - de persze nem teljesítménybajnok – társ válhat belőle.

A készülék már előrendelhető webplázánkban, megjelenése augusztusra tehető. Fekete, barna, fehér és piros változatban is kapható lesz.

Előny:
- napfényben is látható kijelző
- minőségi kialakítás
- közösségi extrák
- csak a kijelző gyűjti az ujjlenyomatokat
- kapacitív multitouch kijelző (Google Maps zoom!)
- jó fogású fél/műanyag ház
- rejtett microSD nyílás

Hátrány:
- QVGA felbontás, fakó színek
- gyenge processzor
- nincs dedikált fényképező gomb
- ár?