Ha lehet olyat mondani, akkor bizony az Xperia X10 első tapintásra szerelem volt: a készülék azonnal levett a lábamról, és ez mindenképpen jó kezdés, hiszen korábban sem az X1, sem az X2 nem volt képes erre. Ráadásul szerencsére nem csak egy hirtelen fellángoló és legalább olyan gyorsan kihunyó szerelemről van szó, vagyis az X10 nem csak külcsín, hanem belbecs tekintetében is egy remekül összerakott smartphone. Nem állítom, hogy tökéletes, no de mutasson nekem valaki egy minden szempontból hibátlan okostelefont! Szerelem ide vagy oda, ígérem, a teszt során mindvégig igyekszem maximálisan kritikus szemmel tekinteni a "kicsikére", most pedig akkor következzenek a részletek!

Körítés
Az általunk nemrégiben bemutatott Elmhez hasonlóan az Xperia X10-et is egy meglepően kisméretű dobozba pakolja a Sony Ericsson - spórolás ezerrel, nagyon helyesen. A pakkban magán a telefonon kívül egy hálózati töltő, egy USB adatkábel, egy 8 GB-os microSD memóriakártya, illetve egy hivalkodó Bass Reflex felirattal megspékelt, két részből álló MH500-as vezetékes headset lapul. Papír formában csak egy a legszükségesebb infókat tartalmazó doksit kapunk, a többi elektronikus formában ott pihen a telefon memóriájában.

Méretes
A nálam vendégeskedő példány a Sensous Black, vagyis fekete kivitel, mely értelemszerűen inkább maszkulin húrokat pendít meg, míg a Luster White fantázianevű variáns vélhetően inkább a gyengébbik nem képviselőinek körében lesz népszerű. Nyílt titok, hogy az X10 nem kicsi, sőt kifejezetten nagy, de persze minden relatív, hiszen bár a HTC HD2 valamivel vékonyabb nála, összességében valamivel mégis csak nagyobb. A HD2 157 grammos tömegével szemben az X10 "mindössze" 135 grammos, mondjuk fém alkatrészt nem is nagyon találunk rajta. A felső szekció zongoralakk fekete és ennek megfelelően könnyen piszkolódik, ellenben a puha hátlapon szinte egyáltalán nem látszanak meg az ujjlenyomatok.

Kvalitás
A minőség egyértelműen ötös osztályzatot érdemel, mind az anyagválasztás, mind pedig az összeszerelés kvalitása kapcsán. Egy high-end kategóriás flagship készüléknek ilyennek kell lennie, ez a minimum, elvégre mégsem egy Dominóban 10 ezer forintos telefonról beszélünk. A felső élen a bekapcsoló gomb mellett található a szabványos 3,5 milliméteres csatlakozó aljzat, ami TV-kimenetként sajnos nem használható, illetve a diszkrét módon elrejtett microUSB csatlakozó. A hordszíj a telefon aljára applikálható fel, a baloldal teljesen csupasz, a jobb oldalon pedig a +/- gombok (hangerő, zoom) és az exponáló gomb lakhelye található. A könnyen leszedhető műanyag hátlap mögött egy 1500 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátor lakozik, mely szerencsére képes lépést tartani a telefon nem éppen kicsi fogyasztásával.

Szenzorok és LED-ek
A kijelző feletti szekcióban szabad szemmel csak a hangszóró látható, de tudni lehet, hogy itt rejtőzik egyrészt a fényérzékelő és a proximity szenzor, valamint egy kis LED, mely zöld, piros, illetve sárga fénnyel jelzi számunkra a különböző eseményeket (akksi, üzenetek, hívások). Itt lenne a helye, de valamilyen okból mégis kimaradt az előlapi kiegészítő kamera, ami ugyebár elsősorban videóhívások lebonyolításakor jönne jól. Az LCD alatt három vékony króm gombot helyeztek el a fejlesztők, melyek között két kis LED világít, és amely gombok nem érintésérzékenyek, hanem hagyományos nyomógombok (szerintem nagyon helyesen). Ezek a gombok egész konkrétan a következők: menü, kezdőoldal és vissza.

Kijelző
Az Xperia X10 kijelzője egy igencsak remekbe szabott példány, melyről először azt hittem, hogy egyáltalán nem is lehet belekötni, de aztán végül csak sikerült. A 4 colos (50x86 milliméter) képátló óriási, még akkor is, ha némileg elmarad a HD2-féle őrületes 4,3 col mögött, a 480x854 pixeles felbontás pedig abszolút részletgazdag képmegjelenítést tesz lehetővé. A karcolásálló kivitel, a szuper-érzékeny kapacitív technológia és a mozgásszenzoros automatikus képelforgatás is mindenképpen üdvözölendő, most azonban jöjjön a feketeleves. OLED helyett még egy régi TFT panelhez van szerencsénk, multitouch nincs (és szoftverfrissítéssel sem lesz), és csak 65 ezer színárnyalatot kapunk. Ez utóbbi kapcsán röviden csak annyit, hogy a display ugyan 16 millió színű, de a készüléken lévő Android szoftver jelenleg csak 16 bites színmélységet támogat.

Kezelhetőség
A lezárolt kijelző egy laza köríves ujjmozdulattal oldható fel, ezt követően pedig egy oldalirányban lapozgatható, három szekciós főoldal fogad bennünket. A menü gomb segítségével könnyedén elhelyezhetünk új parancsikonokat, widgeteket és mappákat a kijelzőn, és persze a háttérkép is nagyon könnyen lecserélhető. A főmenü szokott módon alulról húzható fel és négy oszlopban, valamint öt sorban egyszerre összesen húsz ikont képes megjeleníteni. Hagyományos gombok hiányában az adatbevitelről egy virtuális QWERTZ billentyűzet gondoskodik, mely függőleges és vízszintes módban is megjeleníthető. A hangulatjelek bevitele nagyon egyszerű, a magyar ékezetes karakterek pedig az adott gombok nyomvatartásával csalogathatók elő.


Időszalag
Az Android operációs rendszert most nem kívánom újfent részletesen bemutatni, ellenben arról mindenképpen érdemes szót ejteni, hogy a Sony Ericsson hogyan, s mily módon tette egyedivé az X10 felhasználói interfészét. A legfontosabb újdonság a Timescape, ami tulajdonképpen egy függőleges idősáv, melyen kis lapocskák jelzik a legfontosabb történéseket. Ez utóbbiak lehetnek egyszerű telefonhívások, vagy üzenetek, de akár új fényképek, legutóbb hallgatott zenék, vagy éppen friss Facebook bejegyzések - minden részletesen személyre szabható és nagyon jól néz ki. Ha rábökünk egy ilyen virtuális lapocskára, azonnal a Facebookban találhatjuk magunkat, vagy akár a névjegyzékben is elmenthetjük az adott panel gazdáját. Kiváló ötlet, profi kivitelezés!

Multimédia
Ugyancsak újdonság a Mediascape, mely az offline és online multimédiás tartalmakat egyetlen helyen koncentrált módon fogja össze. Ha már itt tartunk, a PlayNow és a TrackID jelen van a fedélzeten, de érthetetlen módon sem hangszínszabályzót, sem pedig sztereó FM rádiót nem kapunk a pénzünkért, noha mindez bőven elvárható lenne. Mint ahogy az is, hogy egy ilyen multimédiás nagyágyú minden további nélkül képes legyen a DivX és Xvid anyagok lejátszására, mindenesetre az X10-től ezt a divatos feature-t sajnos nem kapjuk meg.

Fényleső
Az Androidos okostelefonoknak eddig nem igazán tartozott az erősségei közé a fotózás, és bár az X10 kamerája sem emelkedik Cyber-shot magasságokba, mindenképpen elmondható róla, hogy átlagon felüli képminőségű felvételek készíthetők a segítségével. Lencsevédő nincs, a vaku is csak LED-es és nagyon buta, de legalább van. 8, 6, illetve 2 megapixeles felbontások, valamint 4:3-as és 16:9-es képarányok közül lehet választani, a fénymérés középre súlyozott, átlagoló, illetve spot opciókkal bír. Az arcfelismerő egyszerre maximum öt fizimiskával képes elboldogulni, a mosolydetektálás kapcsán pedig egyedi módon nagy, átlagos és halvány mosoly szintek definiálhatók. A képstabilizátor természetesen nem optikai, hanem elektronikus, a zárhang megváltoztatható és ki is kapcsolható, továbbá geocímkékkel is el lehet látni a fényképeket.

Kamera funkciók
A jelenetfelismerő üzemmód rendkívül hasznos, hiszen használatával megkímélhetjük magunkat például a normálról makró módra történő váltogatásoktól. Van érintőfókusz, ezenkívül pedig az egyszeri AF mellett folyamatos AF is választható, ennél nem is kívánhatnánk többet. Motívumprogramból összesen kilencfélét kapunk, és érdekesség, hogy a frissen készített fotók a kijelző jobbalsó sarkában egy kis panelen könnyen és gyorsan elérhetők. A fotók MMS-ben és Bluetooth-on továbbíthatók, illetve néhány gombnyomással fellőhetők a Facebookra vagy a Picasára. A galéria némileg csalódást okoz, ugyanis a képek lapozgatása abszolút nem zökkenőmentes, és bizony erre a területre is rányomja a bélyegét a multi-touch hiánya. A videófelvevő 800x480 pixeles felbontása (30 fps) teljesen korrekt, még akkor is, ha a legjobbak ma már 720p HD videófelbontásnál tartanak.

Szoftver
Az 1.6-os Android (Donut) ma már igazán nem tartozik a legfrissebb verziók közé, ami mindenképpen felróható a Sony Ericssonnak, de a vállalat becsületére legyen mondva, hogy már be van ígérve a 2.1-es frissítés, melyet természetesen tárt karokkal várunk. A webböngésző kiválóan használható és könnyen kezelhető, bár a Flash támogatás hiányzik belőle, az Office Suite 1.5-ös kiadása pedig csak nézegetésre alkalmas, új állományokat nem lehet létrehozni a segítségével. Kapunk továbbá Moxier támogatást, tudományos funkciós számológépet, Quadrapop játékot, az integrált GPS képességeit pedig a Google Maps, illetve a Wisepilot nevezetű, erősen online módra kihegyezett szoftverek segítségével lehet kiaknázni. Akinek kevés a gyári kínálat, annak ott az Android Market, a maga immár több tízezer darabos kínálatával.

Hardver
1 GHz-es Snapdragon processzor. Kell ehhez még valami kommentet fűznöm? Na, szóval az Xperia X10 abszolút nincs híján szteroidoknak, vagyis az 1 GHz-es órajel abszolút megteszi a maga hatását - sehol egy megtorpanás, sehol egy akadozás. Az ütős processzor mellett 384 MB RAM, illetve 1 GB flashmemória került a készülékbe, azért viszont fekete pont jár, hogy a microSD kártya cseréjéhez el kell távolítani az akkumulátort. A HSDPA ezúttal 7,2-es tempóra képes, a HSUPA pedig 2 Mbit/s-os sebességgel lövi fel az adatokat, és természetesen a b/g szabványú Wi-Fi, a DLNA és a Bluetooth 2.1 sem hiányozhat a kínálatból.

Konklúzió
A Sony Ericsson végre összeszedte magát és a vargabetűk (X1, X2) után végre egy abszolút ütőképes Xperiával rukkolt elő. Ez a gyártó első Androidos próbálkozása, mely ráadásul teljesen magyar nyelvű, így akár hazánkban is komoly sikert arathat. A viszonylag régi (de hamarosan frissíthető) Android OS-re egy olyan remekbe szabott megoldást ültettek, mint amilyen a Timescape, mely az óriási kijelzőn igen impresszív élményt nyújt. A 8 megapixeles kamera az Android scene egyik legjobban sikerült példánya és akkor az általánosan remek minőségről, a villámgyors működésről és a szélsebes adatátviteli megoldásokról még nem is beszéltünk.

Az összképet azonban némileg lerontja, hogy a kijelző nem OLED-es és nem multitouch, hogy a microSD slot ilyen idétlen helyre került, hogy hiányzik az FM rádió és a második kamera, ezenkívül pedig a DivX és Flash támogatást is díjaztam volna. Jól látszik, hogy a Sony Ericsson ezúttal apait-anyait beleadott a fejlesztésekbe, mindenesetre a fejlesztőknek néha nem ártott volna bent maradniuk túlórázni, mert az egyébként kártyafüggetlenül mintegy 150 ezer forintos X10 vélhetően csak így lehetett volna tökéletes. (A mobil egyébként a T-Mobile-nál is megvásárolható.) Összességében véve szép munka, és már most várom a Sony Ericsson következő androidos nekifutását!