Eddig ha okostelefonról és PDA-ról esett szó hétköznapi körökben, akkor elsősorban a Symbian és Windows Mobile szavak röpködtek mindenhol (mert még ott van a BlackBerry, meg ugye az iPhone is). Persze mindkét rendszernek megvan a maga rajongótábora, akik aztán szaftos összecsapásokban esnek egymásnak hazai és külföldi fórumokon. Most végre felkavarodik az állóvíz, az év végére már számos gyártó (köztük a Motorola, Samsung, Sony Ericsson) fog ilyen modellekkel jelentkezni.

A kis varázsló

Különböző okok miatt úgy alakult, hogy a legelső hivatalos Android mobil, a HTC G1 elkerülte a szerkesztőséget. Nekem volt lehetőségem kipróbálni, így azért rendelkeztem némi Androidos „előélettel", mire megérkezett a Magic. A hosszúkás, vidám díszítésű doboz a Speedshoptól jött, de mielőtt valakinek felcsillanna a szeme, rossz hírem van. Eredetileg a Magic hazánkban is kapható lett volna, mi több, a Vodafone is tervezte árusítani. Ám azóta változott a helyzet és jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy a Magic legfeljebb szürkeimportban juthat el ide. Maga a tesztpéldány is Vodafone-os kivitel, de ez szinte olyan, mintha nem is lenne. Annyira nem, hogy még SIM lockot is elfelejtettek(?) rátenni, amit persze a tesztelő nagyon szeret. A dobozkában a telefonon felül egy töltőt, egy adatkábelt, egy sztereó headsetet és egy bőrtokot találunk. A tok hófehér, akárcsak a készülék és tökéletesen passzol rá. Amikor pedig az akkut betesszük, észrevesszük a 8 GB-os memóriakártyát. Hoppá!

Kompakt, ez a szó illik legjobban a Magic-re. Nagyon kellemes kézben tartani, egyetlen irányban sem nagy, a súlya is pont jó, szóval elsőre rögtön megnyerő. Én nem túlzottan kedvelem a fehéret, mint színt, de itt még ezt is el tudtam fogadni. Az előlap nagy részét elfoglalja a kijelző. A 3,2"-os képátló teljesen jó, a felbontás hozzá HVGA (320x480 pixel), és szép is a képe. Külön jó, hogy kapacitív, így finom érintéssel vezérelhető. Azon viszont meglepődtem, hogy nem jutott mellé fényérzékelő. Napsütésben se jön zavarba, ekkor is nagyon jól olvasható. Felette a Vodafone felirat (emiatt jobban meg is bámulják, mert nehéz rájönni, milyen készülék is ez), meg a tipikus HTC hangszóró.

Ennek két oldalán 1-1 LED, melyek a töltést, illetve az elmulasztott eseményeket (hívás, üzenet stb.) jelzik. Alul egy kisebb gombcsoporttal találkozunk. Középen a BlackBerry-ről ismert trackball navigáció golyó, ami szintén tud világítani, de ezt csak bizonyos esetekben teszi. A két híváskezelő gomb egyértelmű, akárcsak a házikóval jelölt. Ez bárhonnan a főképernyőre repít minket, hosszú megnyomásával a task manager hozható elő. A „menu" nevével ellentétben nem a menüt, hanem az opciókat nyitja meg. A jobb oldalon van egy Vissza gomb, valamint egy kereső billentyű. Ugyanez lesz a Heron is, ám ott sokkal nagyobb szerepet kap majd, mint itt. Segítségével néhány helyen rögtön a keresőmezőbe tudunk lépni, de ez ebben a modellben még nincs kihasználva.

A hátlapon megpillantjuk a Google nevét, a figyelmesebbek a kamera fémkeretébe csiszolt HTC feliratot is észreveszik. Egyébként semmi izgalmas nincs itt, semmi fényképezőre hasonlító kialakítás vagy ilyesmik. Az oldalai is ugyanezen elvre épülnek. Baloldalt van egy hangerőszabályzó, alul meg a HTC-féle extUSB (miniUSB), és úgy ennyi is. A G1-hez hasonlóan a Magic alsó része is kicsit görbített, de sokkal kevésbé feltűnően és legfőképpen szebben oldották meg. Ráadásul a finoman kerekített vonalak miatt jóval barátságosabb és megnyerőbb megjelenése van, mint elődjének.

Egy felessel több

A Magic-en futó Google Android már az 1.5-ös, Cupcake-nek is nevezett verzió. Ez még nem hordoz magában a kezelőfelületet alapjaiban érintő változásokat. Tulajdonképpen a G1-hez képest nem sok különbséget veszünk észre. Ezzel nekem csak annyi volt a bajom, hogy ez az alap kissé fapados hatást kelt. Ám kezelőfelület ide vagy oda, a lényeg, hogy gyors. Ebben is 528 MHz-es proci dohog, akárcsak a HTC sok más Windows Mobile modelljében. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy az Android inkább a Symbian alacsonyabb hardverigényéhez van közelebb.

Ez pedig jó, hiszen hiába szép meg jó, meg mindent tud, ha egyszer lassú. Ne felejtsük ki, hogy a 192 MB RAM is hozzájárul a sebességhez. Egyedül a bekapcsolás lehetne kicsit pörgősebb, de belefér. A G1 tulajok bizonyára hiányolják a QWERTY gombsort, a Magic-re ez nem fért rá. Ám épp itt van az 1.5-ös verzió egyik lényeges újítása, a virtuális QWERTY. Maga a készülék nem ismerte a magyar nyelvet, de a billentyűzet a legújabb TouchFLO 3D-hez hasonló. Minden ékezetes betűt megtalálunk rajta, ehhez az adott magánhangzót kell hosszan nyomni és előugrik a lista, amit viszont nekünk kell utána bezárni.

Widgetek és szélesvászon

Néhány ikont, meg egy órát látunk a főképernyőn, azonban itt rögtön elkezdhetjük kiélni saját ízlésünket. Az ikonokra hosszan bökve azok áthelyezhetők vagy a lentről felnyitható főmenübe visszapakolhatók, tulajdonképpen widgetként használhatók. Ez megy fordítva is, tehát a nekünk tetsző programot vagy funkciót egyszerűen kihúzhatjuk a menüből az asztalra. A hely sem fog csak úgy elfogyni, mivel összesen 3 főképernyő van, ezek között egy szimpla ujjhúzással válhatunk. A menü alulról felfelé nyílik, de a felső információs sávot is ki lehet nyitni. Itt láthatjuk a különféle értesítéseket (új üzenet, nem fogadott hívás, hibaüzenetek stb.), és ezekre rögtön oda is tudunk lépni. Általánosságban a kezelés egészen egyszerű, a telepített programok a főmenübe kerülnek, így igazából minden azonnal elérhető, csak esetleg sokat kell görgetni. A görgetés meglepően finoman, akadások nélkül működik, a kapacitív kijelző tökéletes partner ehhez.

Bővíteni kell

Az első bekapcsolás után átbogarászva tényleg kicsit fapados érzése van az embernek. Ahhoz képest, hogy a Magic egyáltalán nem buta készülék, nincs teletömve szoftverekkel. Még olyan apróságok is hiányoznak, mint mondjuk a stopper vagy hasonlók. Azonban ezekre van megoldás, melynek neve: Android Market. A „Google-os App Store"-ban ezeket mind megtaláljuk. Sőt, egészen sokféle program között böngészhetünk, ráadásul én szinte csak ingyenes szoftvereket találtam. Azért ez vissza is üt néhol, mivel voltak olyan programok, melyek hibásan működtek vagy csak nagyon látszott rajtuk, hogy „home made" lelkes otthoni fejlesztők munkái. Nyilván minden kezdet nehéz, és mivel most még csak két Android mobil van a piacon, a nagy szoftverfejlesztők még nem fordítanak sok figyelmet erre a platformra.

Android Market

Az előbb említett stopper vagy épp mértékegységváltón felül sok egyéb mást is találunk az Android Marketen. Én szedtem le Messenger klienst (sajnos ez pont nem működött), tudományos számológépet, de van itt GPS segédszoftver vagy akár a telefon rejtett opcióit felfedő alkalmazás is. Például a GPS-vevőhöz elsőként leszedtem egy státusz szoftvert. Ez arra jó, hogy bekapcsolja a GPS-t, láthatjuk, hogy a készülék hány műholdat lát, kiírja a pozíciónkat, sebességünket, irányunkat, tehát a vevő tesztelésére pont ideális. Ha már itt tartunk, a vevő meglehetősen jól szerepelt, a galériában is látható kép bizonyítja, hogy 6-8 műholddal szinte mindig van kapcsolat. Szerettem volna mindezt menet közben, navigálással is kipróbálni, azonban erre még várni kell. Van már ugyan ilyen program is hozzá, de ezek még igen kezdetlegesek. A legproblémásabb, hogy a térképet online, az utazás közben szedik le, amivel alaposan megterhelik az adatforgalmunkat. Bízom benne, hogy a Garmin, a Sygic, az iGO vagy épp a TomTom lecsap majd a kínálkozó piaci résre.

Van itt tudás

Adatátvitel szempontjából a Magic igencsak élen jár. Van benne HSDPA, HSUPA, az alján miniUSB, no és Bluetooth. Ez utóbbinál azonban akadnak gondok, mivel a rendszer le van korlátozva. Kizárólag headset és kihangosító képes felvenni vele a kapcsolatot. Szerettem volna egy Touch Pro2-vel megismertetni, de a párosítás után egyikük se tudott mit kezdeni a másikkal. Ez az Android hibája, de ha minden igaz, akkor a 2.0 verzióban már feloldják a korlátozást. Mint említettem a cikk elején, a hátlap alatt lévő microSD foglalatban gyárilag ott figyel egy 8 GB-os kártya, ami a közel 300 MB-os belső tárhellyel együtt bőven elegendő. Erre könnyedén elférnek például a kedvenc zenéink. A lejátszó nincs túlbonyolítva, előadó, album szerint kereshetünk, extraként pedig véletlen lejátszás és ismétlés van. A háttérben futás egyértelműen lehetséges, de ezen kívül nincs semmi egyéb.

Szerencse, hogy ez a hangzást nem érinti, mert a szokásos HTC fülessel egészen kellemesen szól. Külön öröm volt számomra, hogy a hangszórókra felhúzható védőszivacs nem szakadt szét, mint a korábbi HTC modelleknél (vagy csak én lettem ügyesebb?). Rádiónk nincs és a kamerától se várjunk sokat. 3,2 megapixeles, autofókusszal, amivel nincs baj, de beállítások gyakorlatilag nincsenek. Megadhatjuk a videó minőségét, és hogy a telefon vagy a kártya legyen a tárolás helye, ennyi. Meglepett viszont a beépített böngésző, ami szintén alig tartalmaz néhány opciót, de amikor beírtam a Mobilport címét, úgy behozta az oldalt, ahogy azt illik. Gyorsan töltött, a képernyőforgatás sem hozta zavarba, abszolút jó. Halkan megsúgom, hogy már létezik Opera Mini (de miért a Mini?) is hozzá, ott van az Android Marketen.

Azért valami hiányzik

Alapjaiban egészen kellemes volt használni a Magic-et, de bizony többször is szembesülnöm kellett vele, hogy azért az Android még csiszolásra vár. Ilyen például a Bluetooth korlátozás vagy éppen az, hogy nincs normális task manager benne. Ha hosszan nyomom a Home gombot, akkor ugyan ott vannak a futó programok, de bezárni nem tudok őket. Aztán itt van ez a Google integráció. A bekapcsolás után rögtön kéri, hogy adjam meg neki a fiókom címét és jelszavát. Először ezen átléptem, de a naptárba nem tudtam belépni emiatt. Végül megadtam neki, így beengedett, mi több, a Gmail postafiókomat is belőtte és leszinkronizálta (ez mondjuk teljesen jó). Meg mondjuk jó lett volna, ha a rendszer felismeri a SIM-et és beállítja magának az adat és MMS hozzáféréseket, ahogy az a TouchFLO-nál vagy a Symbian mobiloknál van. Sorolhatnák még más dolgokat is, de miután a 2.0-s verzió lesz elterjedtebb, amihez mindenki csinál saját felületet is, így ezt most tekintsük átmeneti állapotnak.

Éhes a kicsike

A fényszabályzóról nem véletlen ejtettem szót. Mivel a kijelzőt mindig szeretem normálisan látni, így rögtön csutkára húztam a fényerőt. A láthatósággal nem is volt baj, de az akkumulátor nem díjazta ezt. Hiába az 1340 mAh-s kapacitás, némi WiFi-vel és zenehallgatással, beszélgetés nélkül se bírta két napnál tovább. Lényeg a lényeg, hogy az Android itt van és működik. Még kicsit alá van dúcolva és néhol le van maradva, de majd a Hero és a többi gyártó modelljei mutathatják meg az igazi erejét. Ha a Magic is felfrissíthető lesz a 2.0-ra és a Sense felületre, akkor igazán jó eszköz lehet belőle.