A nagy mumus

Kétségtelen, hogy nagy ötlet volt kitalálni a két SIM-et is kezelő telefonokat. Először még csak mindenféle hátlapokkal, meg ki-be kapcsolgatásokkal lehetett váltani közöttük. Eközben Kínában egyre-másra jönnek azok a telefonok, amelyekben két foglalat van, és akár egyszerre is működnek a kártyák. A nagy gyártók viszont nagyon sokáig nem merték és merik felvállalni, hogy ilyen modellt gyártsanak. Ennek legfőbb oka, hogy a kétkártyás telefonok eladhatatlanok a szolgáltatóknak, akik tűzzel-vassal távol tartják az ilyen mobilokat. Szerencsére a Samsung megunta a kínaiak egyeduralmát és szépen ő is megcsinálta a saját kétkártyás telefonját. Az elsőt követte a többi, és az XXL GSM-től kapott C5212 sem az utolsó ebben a sorban.

Ez nem egy D780?

A formaterven igyekeztek spórolni, mert kísértetiesen hasonlít az elődnek is vehető D780-hoz. Szimpla tábla, a billentyűzet némileg kiemelkedik a kijelzőhöz képest, semmi felesleges, hevesebb szívdobogást okozó megoldás. Nem csúnya, csak szerény, meghúzódik a kezünkben, senki nem fog kigúvadt szemekkel nézni minket a metrón. Kicsit nagyobb lett a kijelző, ám a felbontása csökkent, tehát a 2,2"-on csak 176x220 pixel jelenik meg.

A képe ettől még nem vészes, bár napsütésben nem valami jól látható. A kijelző mellett a gombok is megfelelők, mivel a méretük normális, kellően kemények, a világításuk is jó. A legfontosabb billentyű jobb oldalt, felül található. Ez a kártyakezelő menüt hozza elő, illetve hívás vagy üzenetküldés előtt ezzel választhatjuk ki, melyik kártyáról kezdeményezzük az adott műveletet. Rajta kívül csak egy hangerőszabályzó és egy kameragomb került az oldalaira, semmi bonyolultság. Izgalommentes a hátlap is, a kamera csak a tükör révén veteti észre magát.

Mindenki az akku alá

Bekapcsolás előtt ugyebár betesszük a SIM-et, ami jelen esetben két kártyát jelent. Igazából hármat, mert kicsit szomorúan vettem tudomást, hogy a microSD-t is sikerült ide bepréselni. Egy oldalsó ajtónak és bekapcsolva cserélhetőségnek jobban örültem volna. Apró, de érdekes megjegyzésem, hogy rendkívül hosszú idő óta a C5212 az első olyan Samsung, amelynek akkumulátorán fel van tüntetve a kapacitás is. Na és milyen két SIM-mel használni? Pont olyan, mint eggyel, csak a megfelelő helyeken duplázva vannak a dolgok.

Épp ebben rejlik a Samsung előnye, hogy a kínai horrorokkal szemben itt egy teljesen szokványos telefont kap az ember, amire pluszban rájön a két kártya nyújtotta előny. Ilyenek, hogy a híváslistában, az üzeneteknél és persze a telefonkönyvben is jelezve van, hogy a kiválasztott adat hol tárolódik, melyik kártyára érkezett hívás, stb. A főképernyőn persze dupla térerőt látunk, meg a szolgáltatói feliratból is kettő van. Most már nem csupán nevet és prioritást adhatunk a kártyáknak, hanem színes ikonokat is beállíthatunk. Amikor tárcsázunk vagy az üzenetet megírjuk, az említett oldalsó gombot megnyomva átváltunk a nekünk megfelelő kártyára és minden úgy megy, mint egy szokványos mobilnál.

Egy kicsit csaltak

A bekapcsolás után gyorsan kiderül, hogy a legújabb Samsung menü van benne, viszont Koreában szeretnek kombinálni. Ezúttal se tette másképp, mivel néhány esetben szinte éveket repülünk vissza az időben. Ilyen mondjuk a zenelejátszó. Szó sincs előadó, album és egyéb szintű leválogatásról.

Van négy lejátszási lista, mindegyiken elfér harminc zene, és ennyi. Ezek után hiába fut a háttérben, ez a megoldás erősen korlátozza a használatot. Egyébként ez nem is baj, mert a dobozban található sztereó füles nem áll a helyzet magaslatán. Meglehetősen vérszegényen szól, ezen a gyári hangszínek se sokat segítenek és még nem is kényelmes, könnyen kiesik az ember füléből. A rádió is egy érdekes állatfaj. Több helyen láttam leírva, hogy RDS-es. Nem, nincs benne, se sima, se semmilyen. Ez is háttérbe tehető, ugyanakkor lehet belőle felvenni. Ennek csak annyi haszna van, hogy beállíthatjuk csengőhangnak.

A többi már jó

Szerencsére máshol nem túrták fel az alap struktúrát. A névjegyzék teljesen jó, egy névhez elegendő mennyiségű információ tárolható, lehet oda-vissza másolgatni a telefon, meg a kártyák között, vannak hívócsoportok, hívásszűrés, úgyhogy minden oké. Üzenetnél sincs semmi érdekes, 12 SMS-t fűzhetünk egybe, van magyar T9. e-mail kliens is akad, aminek használatát csak az korlátozza, hogy maximum EDGE kapcsolatot tudunk létrehozni, úgyhogy a csatolmányokkal csínján kell bánni. Ha már EDGE, akkor okos megoldás, hogy a böngészőnél a két kártyára külön csatlakozási profil állítható be. Azt is megadhatjuk, hogy melyik legyen az alapértelmezett vagy minden kapcsolódásnál kérdezzen rá erre.

A kamera 1,3 megapixeles, innentől kezdve a világmegváltás kiesett. Tükör van, de mobilfény nincs, szóval sötétben esélytelen fotózni. A szokványos beállításokon kívül (fehéregyensúly, effektusok, sorozatfotó, időzítő stb.) semmi többet nem nyújt. Videóban 176x144 pixel a csúcs, talán nem kell magyarázni, hogy ez mire elég.

Az a fránya árcédula

Tulajdonképpen a C5212-re is azt tudom mondani, mint a korábban tesztelt D780 és D880 modellekre. Ez egy tipikus normál Samsung, amely két SIM-et kezel. Korrekt minőség, megbízható működés, a tudás meg olyan, amilyen, de nem ezen van a hangsúly. Az 1000 mAh-s akku egyébként egész jól állta a sarat. Végig két kártyával, szolidabb használattal 3-4 napig nem is kért enni. Az ár azonban lerontja az összképet. Jelenleg 48-50 ezer forintba kerül ez a típus, ami egy picit sok. A D780 kicsit olcsóbb, a D880 meg picit drágább ennél. Azonban hármuk közül a C5212 a legbutább, tehát neki kellene a legolcsóbbnak lenni. Talán a két kártya nyújtotta kényelem és költségmegtakarítás gyorsan ellensúlyozni tudja az árát.