Méret:	108 x59 x 12 mm
Súly:	118 gramm
Kijelző:	x pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet
Részletek:	teljes adatlap

A hosszú várakozásnak vége, most már tényleg itt van a talán leghíresebb iPhone-klón, a Meizu M8. Vajon tényleg olyan, mint az eredeti vagy ez is csak egy béna másolat?

Két év nagyon hosszú idő. Pontosan ennyit kellett kibírni annak, aki belezúgott a kínai Meizu cég még 2007 januárjában bejelentett M8-as telefonjába. A Meizu név persze nem ismeretlen, hiszen a cég multimédiás lejátszók területén is tevékenykedik, de a mobiliparban nem sűrűn hallottuk a nevüket. Az M8 bejelentésekor nagy felhördülés volt, hiszen minimális változtatással átvették a külsőt, ráadásul a műszaki tartalom helyenként az iPhone-ét is meghaladta. Izgalmas kütyünek nézett ki, de aztán az istennek se akart megjelenni. Jöttek a prototípusok, még a CeBIT-en is felbukkant, aztán megint csönd. Aki kibírta, az felsóhajthat, itt van, és nem is volt kérdés, hogy leteszteljük.

A fránya M betű

A csomagolás is közelít az Apple megoldásához, bár ennek nagyobb a doboza. Sokkal több nincs benne, a készülék kiemelése után egy törlőkendő (szükség lesz rá), egy sztereó headset, egy adatkábel és a töltő bukkan elő. A tartozékok fillérre ugyanolyan fehérek, és a töltő is ugyanúgy celofánba van csomagolva, mint az iPhone-nál (a hajtogatása is egyezik!). Ugyanez folytatható a külsővel, hiszen épp ez a lényeg. Az M8 tényleg rendkívül hasonlít az iPhone-ra.

Azért van néhány biztos pont, ahol kiszúrható a turpisság. Ilyen például a kijelző alatti gomb, mivel az a Meizun nem kör alakú és ott virít benne egy M betű, a márka logója. A hangszóró sem csík, hanem három egyforma pötty, ez inkább kicsit Sony Ericsson hatású. Alig látható, de fölötte van a fény- és arcérzékelő szenzor, ezek hasznosságát nem kell hangsúlyozni.

Nem is rossz

Egyébként igazán nem is az iPhone-nal, hanem inkább az iPod Touch-al kellene összevetni. A krómos perem helyén sötétszürke, de fémből készült keretet találunk. Általában kínai telefonoknál a minőség témakört igyekszem kerülni, az M8-nál viszont egész elégedett voltam. Szépen, pontosan össze van rakva, nincs lötyögés. Persze most se kedveltem meg a fényes burkolatot, mert elképesztően össze lehet piszkolni, úgyhogy a dobozban lévő törlőkendő aranyat ér.

Hátul is minden az iPhone-t idézi, egy fontos különbséggel. A hátlap leszedhető, ezáltal az akku is szabadon cserélhető. Én is csak később vettem észre, hogy sztereó hangszórók is jutottak rá. Minden oldalára jutott valami, alul a mikrofon és a miniUSB, felül a bekapcsoló és a 3,5 mm-es kimenet, jobbra a zenelejátszó gombja, balra pedig a hangerőszabályzó. Maga a kijelző 3,4"-os, tehát minimálisan kisebb, mint az iPhone-é. Ám a felbontás jóval nagyobb, 480x720 pixel terpeszkedik ezen a felületen, nem semmi. Emiatt a megjelenítés kiváló, de a színek kicsit gyengébbek az almás mobilhoz képest.

iPhone Windows-zal

Egészen gyorsan bekapcsol, az elénk táruló látvány pedig alaposan meglep minket. Tényleg szívbaj nélkül megcsinálták az Apple felületét. A galériában számos kijelzőkép található, meg persze a videótesztből is jól megfigyelhető a felépítése. Ne feledjük, itt most egy Windows CE 6.0 rendszerű készülékről van szó. Ez önmagában is unikum, mert a Windows CE-t legfeljebb PNA készülékekben használják. A mi példányunkban alapból 14 ikon volt, de ha túl sokan lesznek, akkor az iPhone-nál látott módon új képernyőre kerülnek. Az ikonok sorrendje szabadon átrendezhető, de Somez kollegám megjegyezte, hogy itt nem "reszketnek" az ikonok. Nem csak a külsőségek egyeznek, de a görgetés is, használat közben tényleg iPhone tulajnak érezzük magunkat. Mondanom se kell, hogy bárhol elővettem, mindenki azt hitte, hogy ez AZ.

Még most megjegyezném, hogy a nálunk járt példányon nem a legfrissebb szoftver volt, cserében nagyobbrészt magyarul is tudott. A lezárás ugyanúgy működik, csak meg kell nyomni a bekapcsoló gombot. A kioldás nem a védjeggyé lett "elhúzom a csúszkát" megoldás. Alul van négy ikon. Ezekre rábökve, majd a kijelző közepére húzva visszakapjuk az irányítás jogát. A négyből három ikon ráadásul egyből egy adott funkcióba repít minket, tehát akár egyetlen mozdulattal beugorhatunk a névjegyzékbe. A nem fogadott hívások és üzeneteket a megfelelő ikonnál megjelenő piros számmal jelzi. Hívás fogadásánál sincs más teendő, mint a fogadó vagy elutasító ikont behúzzuk középre. Klasszikusan itt se beszélhetünk menüről, mivel minden funkció közvetlenül a főképernyőről indítható. Visszatérni a középső gomb megnyomásával lehet. Ilyenkor egyébként az adott program bezárásra is kerül. Hosszan nyomva a Task Manager hozható elő, ilyen nincs is az iPhone-ban.

Zenében az igazi

Szándékosan vagy sem, de a Meizu M8 egyik legnagyobb erőssége a zene. Noha a látványos 3D-s albumlapozót (Cover Flow) elfelejthetjük, de ettől még nem dől össze a világ. A zeneszámokat névsorban összesítve, illetve előadók, albumok szerint látjuk, készíthetünk egyéni lejátszási listát is. A 3,5 mm-es kimenet bármilyen füles csatlakoztatását lehetővé teszi. A gyárilag csomagolt változat nekem valahogy kényelmetlennek tűnt, úgyhogy az "öreg" Sony Walkman-hez fordultam. És jól szól! Van bőven hangerő, méghozzá intelligens a dolog. A rendszer megjegyzi a fülessel és a hangszóróval használt értéket is, tehát nincs az, hogy kihúzzuk a headsetet, a telefon hangszórói meg eldurrannak. Egyébként a sztereó hangkeltők igen hangosak, mély kevés van benne, de egyértelműen jobban szólnak az átlagosnál.

A lejátszóban betehetünk albumképet, kezeli a dalszöveget, illetve van grafikus, valós mozgású ekvalizer. Alap dolog az ismétlés és véletlen lejátszás, de van hangszínszabályzó és hangerő-korlátozás is. Már a gyáriak is szerkeszthetőek, de egy külön egyéni beállítást is kreálhatunk. Újabb ütőkártya az iPhone-nal szemben a sztereó Bluetooth, melyet szintén kipróbáltam, teljesen rendben van. Ráadásként igen sok formátumot ismer, még az OGG, FLAC vagy APE se hozza zavarba. A lejátszó használat közben nem záródik be, a háttérbe húzódva működik tovább. Én még szívesen láttam volna mellé egy jó kis RDS rádiót, de a tervezők másképp gondolkodtak.

Igazi minimozi

A zene mellett a videó az, ahol kifejezetten remekel az M8. Az iPhone-nál alig kisebb, ám igen nagy felbontású kijelző itt mutatja meg igazi erejét. A filmeket alapból fekvő módban játssza le, de nem is akárhogy. Nemhogy a DivX-et vagy az Xvid-et ismeri, de az FLV, MOV, ASF és valami DX50 se hozza zavarba. DivX-ből akár 5 Mbps minőségű, 720x480 pixel felbontású és 30 fps sebességű filmmel is megbirkózik, ez azért tényleg nem semmi. A videótesztben is látható egy rövid részlet a Batman: Sötét lovag című filmből, hát csak ámultam rajta.

A kép mellett az erőteljes hang sem marad el, az aprócska nyílásokból dőlnek a decibelek. Aki inkább a fotókat nézegeti, az tényleg az iPhone-ban érezheti magát. Itt tulajdonképpen semmi sincs másképp. Van giroszkóp, ami 360 fokban működik, és az igazi ütőkártya, a multi-touch. Egy az egyben lehet a két ujjunkkal nagyítani és kicsinyíteni. A szoftver még kicsit döccenősen veszi a dolgot, de a "vakítás-effektus" simán megvan.

Az alap dolgok

Ne feledjük, hogy a Meizu az első generációs iPhone után, annak ellenfeleként mutatta be az M8-at. Igaz, hogy eltelt közben két év, meg jött az iPhone 3G, de mégis inkább a régebbihez kell mérni. Emiatt nem kell olyanokkal foglalkozni, hogy HSDPA, meg GPS-vevő, mert ezek hiányoznak. Igazából mindkettő fájó, mivel jelenleg ezek elég elterjedt dolgok. Be kell érnünk az EDGE-el, így aztán hiába az Opera böngésző, a HTML oldalak betöltése elég csiga. Segíthet a WiFi, mert az van, de ezt meg nem tudom megmondani, mennyire jó. A tesztpéldány csatlakozni tudott bármilyen hálózathoz, de onnantól kezdve a böngésző semmilyen oldalt nem hozott be. Ez biztosan egyedi, esetleg a szoftverből fakadó hiba volt. Nem voltak viszont problémák a névjegyzék területén. A kapacitás igazából korlátlan, egy névhez elég sok adat menthető.

Ami viszont szimpatikus volt, hogy Bluetooth-on villámgyorsan át tudtam rá küldeni a telefonkönyvet. Igaz, hogy utána a Vcard fájlokat át kellett másolni egy másik mappába, onnan viszont egyből be lehetett szinkronizálni és a teljes művelet alig volt 2-3 perc. Ezt próbálja meg bárki is az iPhone-nal. A névlistában villámgyorsan lehet görgetni, oldalt pedig ott a kezdőbetű kereső. Üzenetírásnál már biztosan összefutunk a virtuális billentyűzettel. Sajnos állandóan kínai szótárral indít, meg nincsenek még ékezetes betűk, de ezek a forgalmazás kezdetéig ki lesznek javítva. A billentyűk kisebbek az iPhone-énál, jobban kell figyelni, hova bökünk, de talán ennél is jobb lenne egy fekvő QWERTY, az viszont nincs.

Kell a szoftveráruház

Van viszont e-mail kliens, ahol csak POP3 fiókot állíthatunk be. Küldhetünk MMS-t is, de mondjuk ez talán a legkevésbé fontos előnye az M8-nak. A naptárban havi és napi nézet van, az meg aranyos, hogy a nemzeti ünnepek előre el vannak tárolva. Ébresztőt mi hozhatunk létre, szépen megadhatók a napok, a dallam és a szundi ideje. Sajnos kikapcsolva nem működik, ez a Windows hibája. A számológép szimpla alapverzió, nincs tudományos módja. Eddig nem is említettem, de az M8 belső memóriája 8 GB és lesz belőle 16 GB-os változat is. Bővítés nincs, ennyivel kell beérnünk. Ismerős, ugye? A miniUSB-n keresztül Mass Storage módban is működik, fél perc alatt rátolható kb. 110 MB, szóval nem rossz.

Ami igazán izgalmas lehet, hogy az ígéretek szerint lesz "App Store" a Meizunál is. A Windows CE is bővíthető platform, bár sajnos külön kell rá fejleszteni. Alaphelyzetben nincs különösebb extra program rajta, de például a forgalmazó az árusítás kezdetére szeretné néhány bónusz játékkal és hasonlókkal feltölteni a memóriát. Egyébként az újabb szoftverekben eleve több funkció van. A mienkben még nem voltak profilok, nem lehetett témákat változtatni, de a fejlesztés folyamatos, a Meizu szinte szalagon gyártja az új szoftvereket.

Lesz, de csak később

Akinek felkeltette az érdeklődését az M8, annak az első kérdése az árra és az időpontra fog vonatkozni. Jelenleg egyikre sem tudok konkrétumot mondani. Mivel a magyar fordítás is folyamatban van, továbbá néhány szoftververziót egyébként is szeretne várni a forgalmazó, így 1-2 hónapot még biztosan várnunk kell rá. Az árat illetően se lehet pontosabb infót adni, de biztosan olcsóbb lesz a kártyafüggetlen iPhone-nál. Összességében nekem kellemes csalódás volt a Meizu. A kínaiak igenis leültek, és megcsináltak egy közel iPhone-szerű felületet Windows alapokra, ami azért nem semmi. Nyilván vannak hiányosságok, meg hát mégis 2 évet csúszott, de ha sikerül egy jó árat kialkudni rá, akkor egyáltalán nincs veszve a dolog.

További tesztek