Betört kijelző, kilazult töltőcsatlakozó, slotba szorult kártya. A Technet.hu szakértőbrigádja összegyűjtötte a kéziszámítógépek és okosabb telefonok tipikus hibáinak okait, és tippeket ad, hogyan lehet tartós boldogságban együtt élni szeretett PDA-nkkal. (Köszönjük a tanácsokat a pdaszerviz.hu és illz.eu munkatársainak!)

Sokszor, sokan fordultak már hozzánk segítségért: elromlott, betört, lefagyott, mit csináljak? Mi meg sokszor nem tudtuk. De most már tudjuk, ki tudja! Új partnereink, a Technet.hu kütyüszakértői, a pdaszerviz.hu és az illz.eu munkatársai ezzel az írással debütálnak magazinunkban. Innentől szabad a pálya - ti is zaklathatjátok őket, ha elromlott, betört vagy lefagyott. Kérdezzetek tőlük, írjatok nekik a fórumba!

1.    Beesett bekapcsoló gomb

A bekapcsoló gombot értelemszerűen a készülék bekapcsolására, aktív állapotba hozására szolgáló gombot hívjuk, melyet készüléktől függően változó helyen, és változó funkciókkal találhatunk meg. Szerviztapasztalatunk azt mutatja, hogy egyszerűsége ellenére ezt a gombot előszeretettel gyilkoljuk.
Természetesen a jobb anyagminőségű PDA-kon kisebb az esélye, hogy ezzel gondunk lesz (pl. HTC), és nagyobb eséllyel visszük szervizbe a gyengébb anyagokból készült készülékeket (pl. ETEN). A bekapcsoló gomb elromlásának oka legtöbbször az, hogy a türelmetlen júzer, miután megnyomta azt, és látszólag nem történt semmi, túl nagy erővel újra megnyomja, gondolván, hogy az első megnyomást “nem vette észre” a készülék. Ennek aztán az szokott a következménye lenni, hogy a kapcsoló letörik az alaplapról, és így használhatatlanná válik.

Ezért azt tanácsoljuk, hogy egyrészt finoman nyomjunk meg egy PDA-n található gombot, hiszen azt gyenge nyomásra tervezték, valamint adjunk egy-két másodpercnyi lehetőséget kedvenc készülékünknek, hogy az általunk rábízott feladatot megpróbálja elvégezni. Ha úgy tűnik, hogy nem reagál, próbáljuk meg még egyszer, vagy indítsuk újra a duzzogó készüléket. Az semmiképpen sem segít, ha fizikai nyomatékot adunk kívánalmainknak. Végletes esetben az akkumulátor pár másodpercre való kivétele is segíthet egy esetleges bekapcsolási problémában.


2.    Elpusztuló memóriakártya-foglalat

Nagyon sokszor előforduló probléma, hogy a júzer a memóriakártyát nem a megfelelő módon helyezi be a foglalatba. A rosszul behelyezett kártyának a foglalatba erőltetése könnyen a foglalat töréséhez vezet, de nagyon sokszor a foglalat belső érintkezőinek elgörbülését is okozhatja.
Ezért azt tanácsoljuk, hogy ha egy memóriakártya nehezen vagy egyáltalán nem akar bemenni a foglalat nyílásába, akkor ne erőltessük! Triviálisnak tűnik? Tucatszám hoznak be hozzánk ilyen készülékeket. Szóval nem nyomni, inkább keresgélni a helyes pozíciót! Ez a pozíció biztosan a memóriakártya érintkezőkkel ellátott végének a foglalat irányába tolása. Ha hosszában megtaláltuk a helyes irányt, már csak két lehetőségünk marad, amely azonban készülékenként eltérő. Vagy a memóriakártya feliratozott része néz felfelé, azaz a képernyő felé, vagy lefelé. Ezt általában megtaláljuk a készülék leírásában, de a modern készülékeket úgy tervezték, hogy csak a helyes pozícióban behelyezett memóriakártyát fogadja simán, akadásmentesen. Rossz pozíciónál erős ellenállást tapasztalunk, ekkor ne erőltessük bele a kártyát a foglalatba, mert az nagyon könnyen töréshez, deformációhoz vezet!

Felhívnánk a figyelmet egy nem hardveres jellegű memóriakártyával kapcsolatos hibára is, amelybe nagyon gyakran esnek a felhasználók. A memóriakártya tulajdonképpen hasonló szerepet tölt be a PDA-kban, mint a winchester számítógépünkben, azaz folyamatosan adatot olvas és ír memóriakártyánkon. Mint asztali számítógépünknél is tapasztalható, a PDA-n is problémát okoz, ha egy adattárolót – jelen esetben memóriakártyát – olvasás vagy írás közben eltávolítunk a készülékből.

Ez nagyon sok esetben oda vezet, hogy megsérül a memóriakártya leíró szektora, mely a valóságban nem feltétlenül jár adatvesztéssel, mégis azt tapasztaljuk, hogy a memóriakártyáról eltűnt az összes adatunk. Ezt a legtöbbször helyre lehet állítani asztali számítógépünkön bármilyen lemezkezelő programmal (Norton Utilities…stb.  - “Repair disk” funkció).

Sajnos az is előfordulhat, hogy az írás vagy olvasás közben történt kártyaeltávolításnak valós adatvesztés a következménye, amikor már nehezen tudjuk adatainkat pótolni. Ezért a legcélszerűbb, ha mindig megbizonyosodunk róla, hogy a készüléken éppen nem fut semmilyen folyamat, amelyik memóriakártyánkat használja, és csak ezután távolítjuk el azt készülékünkből


3.    Mikrofon problémák

A PDA-kon többnyire, PDA-telefonokon természetszerűleg biztosan elhelyeznek a gyártók egy mikrofonkapszulát is a készülékekben. Ezt a kapszulát kívülről ugyan nem látjuk, de látunk a készülékházon egy nyílást, amin át a hang bejut a mikrofon membránjába, amikor beszélünk. Egyes készülékeken gyakori szervizprobléma, hogy a felhasználók nem tudják, hogy melyik a “reset-gomb” készülékükön, amellyel újra lehet indítani azt, és amelyik szintén egy, a készülékházon található nyílás mögött helyezkedik el. A legtöbbször a mikrofon nyílásával tévesztik össze az újraindító gomb helyét, ami oda vezet, hogy valamilyen külső eszközzel kilyukasztják a mikrofon membránját.
Ügyesebb júzerek ezt annak ellenére is képesek megtenni, hogy az újraindításra való eszköz – a stylus vagy más néven ceruza – rendszerint nem fér bele a mikrofon nyílásába. Így aztán keresnek egy tollat, gemkapcsot vagy valami hasonlóan hegyes tárgyat és megsértik, kilyukasztják a mikrofon érzékeny membránját.

Minden készülék leírásában megtalálható az újraindító – vagy “soft reset” gomb – helye, ezért azt tanácsoljuk, hogy mindenki győződjön meg annak helyéről, ha el akar kerülni egy felesleges javítást.


4.    Érintőképernyő-, kijelzőhibák


Az érintőképernyő két leggyakoribb hibája a törés, illetve a beázás. A beázásnak jellemzően három oka lehet. Az egyik az érintőképernyőre csepegő eső, egy másik, hogy valamit véletlenül ráöntünk a készülékre (sör, bor, pálinka…), de nagyon sokszor az okozza a problémát, hogy a júzer meg szeretné tisztítani az érintőképernyőt, de nem a megfelelő módszert vagy tisztítószert alkalmazza. Például ablaktisztítót fúj a készülékre, ami után általában fújhatja...
A törések általában külső behatások eredményei, amelyek a szokásos elejtéseken és ütéseken túl egy pontnak a túl erős nyomásával is keletkezhetnek. Ha valamivel mély karcot ejtünk az érintőképernyőn (pl. vadászkéssel – életből vett példa), az könnyen tönkreteszi az érintőképernyő külső rétegét, amely használhatatlanná teszi az érintésérzékelést. Azt tanácsoljuk, hogy csak nagyon körültekintően, az erre a célra ajánlott tisztítószereket használjuk az érintőképernyő tisztítására, és természetesen védjük kedvenc készülékünket minden külső fizikai hatástól. Nagyon ajánlott a kisebb karcolások megelőzésére védőfólia használata, amelyet már minden PDA boltban beszerezhetünk.

A kijelző hibája szinte mindig törés következménye. Kisebb külső hatásoktól megvédi az érintőképernyő, de egy komolyabb ütődés, leejtés - vagy, ha ne adj isten ráültünk -, sajnos a kijelző töréséhez, használhatatlanná válásához vezet. Ez az egyik legfájóbb szervizprobléma ezeknél a készülékeknél, hiszen nem éppen olcsó a kijelzőcsere.
Az előzőekben, az érintőképernyőnél leírt beázások, külső hatások eredményezhetik a kijelző elromlását is, ami még kevésbé olcsó mulatság, hiszen együtt kell cseréltetnünk érintőképernyőt, illetve kijelzőt is, ami egy régebbi gépen már maga a gép ára.

Vannak kevésbé jó minőségű kijelzők, amelyek még akár maguktól is elromolhatnak, amely igazán dühítő tud lenni. Vannak olyan készülékek, amelyeknél a tervezés hibája miatt a kijelző szalagkábele a használat során megszakad, pedig ezeknek alapvetően fix helyzetűnek kellene lenniük az eszköz mozgatásától, használatától függetlenül. (ilyenek pl. a Mio A701, ASUS A632-A636)

Ezért azt tanácsoljuk, hogy kerüljük a vonzóan olcsó, de rosszabb minőségű készülékek vásárlását, és az érintőképernyőhöz hasonlóan nagyon óvatosan bánjunk a készülékkel. Próbáljuk meg egy esetleges lefagyás után nem a falhoz vágni, mert annak valószínű egy komplett kijelző és érintőképernyő-csere lesz az eredménye

5.    Töltőcsatlakozó, szinkron/USB csatlakozó pusztulása

A töltőcsatlakozó egy aljzat, ahová a készülék töltőjének csatlakozóját dugjuk, és ugyanezen a csatlakozón keresztül tud a legtöbb PDA a számítógéppel is kommunikálni. Ezeknél az aljzatoknál a leggyakoribb szervizprobléma a törés, illetve az elgörbülés.
Sajnos ezek a hibák azzal járnak, hogy – bár a készülék minden szempontból megfelelően működik - a lemerült akkumulátort feltölteni, vagy a számítógéphez csatlakoztatni már nem tudjuk, mert az eltört vagy elgörbült aljzatban található érintkezők már nem képesek átvenni a töltő csatlakozójáról a töltőáramot, vagy a számítógép már nem tud kommunikálni a kütyüvel. Ezek a hibák a régebbi készülékek sokpólusú csatlakozóival sűrűbben fordulnak elő, de még a mai, korszerűbb mini-USB-s csatlakozókkal is gyakran megtörténik.
A hibák okai általában a nem megfelelő pozícióban, többnyire fordítva bedugott csatlakozóknak az aljzatba erőltetése, vagy a nem megfelelő, azaz nem a készülékhez való csatlakozónak az aljzatba erőltetése. A régebbi típusú csatlakozóknál a hiba leggyakoribb oka, hogy lehúzásakor nem nyomjuk meg a csatlakozó két oldalán található lazító, oldógombokat.

A fentiek elkerüléséhez azt tanácsoljuk, hogy próbáljuk megjegyezni, hogy milyen irányba kell bedugni egy PDA töltőcsatlakozóját vagy a szinkronkábel csatlakozóját, és mindenképpen a megfelelő módon távolítsuk el azokat. Ebben többnyire segítenek bennünket a csatlakozóra preparált ábrák, amelyek általában nyilak vagy különböző jelek (Pl. USB-jel).

Hasznos az is, ha a készülékhez csatlakoztatott kábelekkel nem nagyon használjuk a készüléket, mert a bedugott csatlakozóval történt rossz mozdulat könnyen a csatlakozó vagy az aljzat töréséhez vezet.


6.    Alaplapi problémák

Sok felhasználó az alaplapot is képes tönkretenni, ami még a kijelzőhibáknál is súlyosabban terheli a júzert anyagilag, ezért nagyon fontoljuk meg a következőket, mert a legtöbb alaplapcsere többe kerül, mint maga a javítandó készülék használt értéke!

Az alaplap a készülék “agya”, ez maga a számítógép. Ez az a panel, amire a processzorokat és az egyéb elektronikus alkatrészeket integrálják. Az alaplapot többnyire csak úgy vagyunk képesek elrontani, ha nem a megfelelő feszültséget adó töltőt dugunk be a töltőaljzatba.
Ez nagyon sokszor előforduló probléma - főleg a PNA-knál -, mert az otthoni sokféle töltő közül esetleg egy olyat használunk véletlenül, amelynek mérete ugyan megfelel, de magasabb feszültséget generál, mint amilyet a készülék elbír a tervezés alapján. 12 Volt 5 helyett pedig szinte biztosan végzetes.

Probléma lehet még az azonos paraméterekkel rendelkező, de nem a készülékhez való, fordított polaritású töltő alkalmazása. Olyat is láttunk már, hogy a felhasználónak nem tetszett, hogy az autó szivargyújtótöltőjének kiáll a töltőegysége, ezért levágva azt, a kábellel közvetlenül rákötötte a szivargyújtó 12V-os tápfeszültségére. Ez azért nem tanácsos, mert a szivargyújtótöltők nem csak egy egyszerű csatlakozó-átalakítók, hanem tartalmaznak egy elektronikát is, amely a megfelelő feszültség és áramfelvételről gondoskodik készülékünk védelmében.
                              
Hasonló problémával leszünk “gazdagabbak”, ha az autóstöltő meghibásodik, mert ilyenkor is a PDA-khoz általában használt 5V helyett 12V feszültséget kap kedvenc készülékünk, ami igen nagy károkat tud okozni. Ezért azt tanácsoljuk, hogy csak a készülékhez való töltőt használjunk minden esetben, és ne próbáljunk saját ötlettől vezérelve egy jobbnak gondolt barkácsmegoldással új töltőt varázsolni. Ha azt tapasztaljuk, hogy bármilyen típusú töltő csatlakoztatása után fura dolgokat művel a készülék (villog, eltűnik a kép, zajt hallunk…), azonnal húzzuk ki azt a készülékből, és igyekezzünk megvizsgáltatni a töltőt, vagy egy másikra cserélni, amelyik hibamentesen működik.

Szerző: szakértők