Bár elsőre úgy tűnik, nem tartozik a tárgyhoz, de mégis.

Bár elsõre úgy tűnik, nem tartozik a tárgyhoz, de mégis. Örömmel tudatom azokkal, akik szeretnek - meg azokkal is akik nem - hogy ma leállamvizsgáztam. És hogy miért tartozik ez ide? Már írom is:

2005-ben kezdtem el Gödöllõn a Szent István Egyetemen a Mezõgazdaság és Környezettudományi Karon, Környezetmérnöki szakon a katasztrófavédelmi szakirányt. Miért? Egyrészt azért, mert érdekelt. Persze ez is elég indok, de így 36 évesen az embernek azért több kell, hogy a kényelmes élet helyett tanulásra adja a fejét. Mert - és talán ezt nem kell ecsetelnem - sokkal könnyebb a hobbiknak és a családnak élni, mint elõadásokra járni, vizsgázni és látszólag felesleges információkkal tömni a fejünket. Szóval ha a magunkfajta ilyesmire adja a fejét, annak jó oka van. Hosszan részletezhetném, de maradjunk annyiban, hogy hitvallásomnak tartom az egész életen át tartó tanulást és csak azt az embert tudom elfogadni, aki valamiben több nálam. Szerencsére sok ilyen van, de hiszem azt is, hogy ha az ember tud, akkor többet ér. És ebbõl a szempontból szinte mindegy, mit tud az ember, vagy az ember lánya.

Nasszóval van, illetve - és de jó ezt kimondani - volt már két diplomám, de kezdõ gépészként hamar rájöttem arra, hogy az általam annyira kedvelt masinákból nem nagyon lehet megélni, fõleg akkor nem, ha azok még lánctalpasak is. Kis hazánk nem egy "lánctalpas erõgép-nagyhatalom" ugyebár. Úgyhogy gépész iskoláim elvégzése után munka mellett tanultam ki a munkavédelem tudományát, 96-ban, viszonylag hamar szereztem meg ezt az értékes diplomát, hiszen a 93-as munkavédelmi törvény hatályba lépését követõen volt kereslet, de nem volt nagyon kínálat munkavédelmi szakmérnökökbõl. Az igaz, hogy akkori munkáltatóm nem támogatta anyagilag a tanulmányaimat, így 23 000 HUF kezdõfizetésembõl nem volt egyszerű kigazdálkodni a havi 10 000 HUF tandíjat, amit kedvezményesen állapítottak meg, az volt ugyanis a kedvezmény, hogy nem kellett egyben befizetnem, elég volt "csupán" havi részletekben. Nem is tudom, hogy nem haltam éhen. Mégis szép idõszak volt, 24 évesen az embernek még a levegõ is édesebb...

Hamar találtam is jó munkát magamnak az új szakmámban, szeretem és csinálom azóta is, remélem jól. Érdekes tudomány, és ami még fontosabb: nem unalmas. Viszont az ember gondolkodik, mivel tehetné még jobbá az életét. Nyelv, naná. Gyorsan le is "középfokúztam" angolból (gyakorlatilag három hónap alatt), annak ellenére hogy némi sváb gyökérrel és négy év gimnáziumi német tanulással talán a német még könnyeben ment volna. Miután meglett az angol, kicsit dolgoztam külföldön, ahol átkerült az agyamnak egy olyan zugába, ahonnan talán többé már nem lehet kiűzni.

És mivel sosem szégyelltem a nálam okosabbaktól tanulni, barátaimat kérdezgetve szépen lassan megfogalmazódott bennem, hogy kell nekem egy egyetemi végzettség is a két fõiskola mellé. Vannak hazánkban jó egyetemek, az én választásom a volt GATÉ-ra esett, a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem utódja ugyanis a Szent István Egyetem, mit mondjak: szerelem elsõ látásra. Nem tudom, van-e még az országban olyan egyetem, amelyiknek ilyen "érája" van, és ahol minden ennyire szerethetõ. Mit hoz a sors, pont a SZIE-n indult egy olyan szak, amirõl azonnal tudtam, hogy nekem klappolni fog. Katasztrófavédelem? Sajnos azt kell mondjam, egyre fontosabb és egyre életbevágóbb lesz mindannyiunknak. Hogy szokták mondani: a saját bõrünkön érezzük. Ha az ember ezzel a témával foglalkozik, szépen lassan azt látja, hogy sorra bekövetkeznek azok az események, amiket a tudósok megjósoltak. Lehet homokba dugni a fejünket, ígérem lesz is hova, jut majd homok mindenkinek, és még csak el sem kell hozzá utazni... Na, nem ijesztgetek senkit, akit érdekel, úgyis utánaolvas. Röviden összefoglalva: ez az a terület, ahol nagyot lehet és KELL alkotni, ha szeretnénk az értelmes életet fenntartani ezen a még mindig szép bolygón.

Rövid kitérõk után rátérek a lényegre: már elsõ félévben tudtam, mibõl fogom írni a szakdolgozatomat, ugyanis szájtátva ültem a GIS órán, ahol a geoinformatikai rendszereket oktatták nekünk. Egyetértünk abban, hogy ami érdekli az embert, azt könnyebben tanulja? És ami érdekli az embert, abból jöhet MINDEN! Bármikor. Így esett az, hogy szépen elkezdtem érdeklõdni a GIS, a GPS iránt és egyenes út vezetett a PDAMánia weboldalra. Köszönet azoknak, akiktõl itt annyi mindent tanulhattam, 100 blogbejegyzés sem lenne elég arra, ha fel szeretném sorolni mennyi mindent és mennyi mindenkitõl. Azoktól is, akik régebben vannak itt, azoktól is akik nem, és azoktól is, akik nincsenek már itt.

Bizonyára észrevettétek, hogy közlékeny ember vagyok, sokan azt mondják: sok. Nem vitatkozom. Így érzem jól magamat, és ez a lényeg. (Azért bocs!)

Nos, a közlékenységem vezetett a hosszú fórumbejegyzéseimhez, ezek alapján kaptam azt a megtiszteltetést, hogy itt bloggolhatok. Megtiszteltetésnek éreztem, hiszen olyanokkal együtt tettem ezt, akikre felnézek. Akár itt vannak még, akár elmentek már. Már egészen az elején közöltem az akkori szerkesztõséggel, hogy szeretnék szerkesztõségi tag lenni. Hogy van szándék bennem! Akkor nem volt hely, késõbb lett. És ekkor teljesült az az álmom, hogy itt írhatok, nektek. Illetve NEKTEK, így, csupa nagybetűvel. 

Mindez tehát abból, hogy rákészültem a szakdolgozatra, amelyet idén nyáron és õsszel meg is írtam, ma pedig meg is védtem. Sok kritikát kaptam azért, hogy "uborkaszezon" van, meg hogy nem járok utána a dolgoknak, a tesztek meg nem olyanok, amilyenek. Elárulok egy titkot: ha az ember reggel hattól éjfélig nyomja, néha elvész a lendület... Ezt persze csak az érti, aki volt már hasonló helyzetben. Szóval a szerkesztõ is ember...

De most vége. Legalábbis egyelõre. Most kell egy kis szusszanás, minimum egy év tanulás nélkül, amikor az ember tankönyvön kívül mást is olvashat. Mert egyszerűen az idegek mondják fel a szolgálatot, és néha megkérdezed magadtól: van értelme? Nem tudom, valaha képes leszek-e még ma lefeküdni, mert már szinte természetes, hogy én csak holnap fekszem le... 

Mi lesz most? Ki tudná megjósolni... Egy biztos: több fennmaradó energia.

Visszatérve az államvizsgához:

A szakdolgozat témája: "Tenyérszámítógépek és digitális térképek használata a katasztrófavédelmi térinformatikában"

A szakdolgozat osztályzata: 5 (külsõ és belsõ opponens is)

A szakdolgozat védése: 5

Az államvizsgán nyújtott felelet osztályzata: 5

Összevont átlag (index és minden): 4,53

A diploma minõsítése: jeles

Na, ennyit az államvizsgáról...

A SZIE fog hiányozni, úgyhogy nem hiszem, hogy sokáig bírnám nélküle. A párom mindenesetre egyetért abban, hogy a "Molnár Sándornénál" sokkal jobban hangzik a "Dr. Molnár Sándorné"... Ezek szerint így 13 év után hozzámjön feleségül?