Jól megnyomkodtam a Sony Ericsson Xperia X1-est. Az első változat szokás szerint olyan hosszú lett, hogy a nagytöbbséget már untatja. Akik viszont a jó hosszú írásokért rajonganak, azoknak íme a "directors cut", azaz a vágatlan verzió.

Jól megnyomkodtam a Sony Ericsson Xperia X1-est. Az elsõ változat szokás szerint olyan hosszú lett, hogy a nagytöbbséget már untatja. Akik viszont a jó hosszú írásokért rajonganak, azoknak íme a "directors cut", azaz a vágatlan verzió.

Sony Ericsson Xperia X1: elmaradt ováció

Az elsõ híreket február közepén kaptuk a Sony Ericsson Xperiáról, amelyet már akkor mindenki csak "nagyágyúként" emlegetett. Aztán alig telt el egy hónap, és már a fõ téma az volt vele kapcsolatban, hogy késni fog, ekkor már mindenki 2009 elsõ negyedévét jósolta. Késõbb egyre gyakrabban hallottuk, hogy talán már novemberben lesz belõle a boltokban, de ezt egyre nagyobb kétkedéssel fogadtuk. És most, mintegy két hete szépen csendben felkerült a magyar polcokra, de elmaradt az ováció, hiszen idõközben megjelent több olyan telefon is, amely elvitte a vevõket a Sony Ericsson orra elõl. Ki és miért vesz mégis Xperiát? Miben több ez a telefon, mint a riválisoké? Tesztünkben erre kerestük a választ.

A régi iskola?

Valahogy így szokták megfogalmazni, amikor egy telefon eltér a trendektõl, és inkább a régi, jól megszokott sémákat követi. Az X1-es ilyen. Sajnos. Nem túlzás ez a szó, hiszen elsõ ránézésre csalódást okoz az a tény, hogy ennek a "nagyágyúnak" a képernyõjét bizony keret veszi körül. Persze ez a keret nem az a keret, amit a régebbi telefonoknál megszokhattunk, hiszen sokkal alacsonyabb a pereme, így magát a kezelést nem akadályozza, sõt bizonyos esetekben még meg is könnyíti. De mégiscsak keret.

Akinek volt már a kezében bármelyik HTC a Touch-sorozatból, vagy akár a Samsung Omnia, netán az iPhone, az határozottan furcsának gondolja ezt a kialakítást. A keret felett eljárt az idõ, ki merjük jelenteni, hogy egyszerűen régimódi. Így aztán az "elsõ ránézés", amely sokunk viszonyulását meghatározza, nem túl pozitív.

Játék, vagy igazi?

Az elsõ benyomásokat rontja az a tény is, hogy az Xperia elõlapján elhelyezkedõ gombok amolyan Lego-műanyagból készültek, fénylenek, egyenetlenek, nagyon gagyi hatást keltenek. Sajnos ugyanezeket a gombokat kapta az ezüstszínű változat is. Kár. A központi navigációs billentyűre - vagy d-padre - és a körülötte lelhetõ elrendezésre legjobb szó a káosz. A dizájn oltárán áldozták fel a használhatóságot, mert az Xperia "X"-ét akarták mindenképpen érvényre juttatni az elõlapon. Ennek következtében a gombok háromszög alakúak lettek, ami azért szomorú, mert szinte kezelhetetlenek .

Nincs az az ember, aki képes megszokni, hogy az egyik háromszögnek (hívás fogadása vagy más néven Yes) a bal oldalát, a másiknak (hívás elutasítása, azaz No) a jobb oldalát, a harmadiknak és negyediknek (panelek és oké) az alját kell nyomni, míg a funkciógombok a maguk háromszögének a közepén csücsülõ fektetett vonalak. Maga a navigációs billentyű meghatározhatatlan alakú, kezelését tekintve egyrészt egy érintõfelület, amelyet görgetéshez hasonló mozdulatokkal is működtethetünk, de a kerete billen is, amellyel egyet-egyet léphetünk a kívánt irányba. Jobbra és balra elég határozott háromszög egészíti ki, de fel és le csak egy nagyon vékony keret. Brutálisan zavaró, átgondolatlan kialakítás ez, amelyet hetek alatt talán meg lehet szokni. És ráadásul még csúnya is, recseg-ropog, emellett gyűjti a koszt. Ehhez nem gratulálunk ! 

Maga az elõlap egyébként nem rossz. Enyhén csíkozott műanyagból készült amely nem is nagyon gyűjti az ujjlenyomatokat, egy mozdulattal tisztára törölhetõ. Pont annyira emelkedik ki a keret a kijelzõ síkjából, hogy kicsit védje azt, ha valamilyen aljas megfontolásból orcával lefelé tennénk le.

A következõ csalódás a készüléktest illesztése. Mint tudjuk, ez egy szétcsúsztatható telefon, ezeknél nem egyszerű megoldani az elõlap és a billentyűzet illesztését. Az Xperia elõlapja megnyomva jó másfél millimétert közeledik a billentyűzethez és ugyanennyire el is távolítható, ettõl lebegõs érzése van az embernek. Ha az elõlapi gombokat nyomjuk, szabályosan csattog a készülék. Cserébe viszont a szétcsúsztatás könnyed, nyitott állapotban pedig már nem nagyon lifeg a kijelzõ. Ha már szétnyitottuk, nézzük a billentyűzetet !

 

QWERTY-törpe

Ha megvesszük, talán leginkább a billentyűzet miatt döntünk mellette. Ez az a rész, amibe egyszerűen nem lehet belekötni. Mondhatnánk: tökéletes. Van háttérvilágítása. Minden irányban domború egy kicsit, így igazán kézre áll. A billentyűk elsõ ránézésre kicsik, de van köztük távolság, így gépelés közben szinte lehetetlen félreütni. Persze a QWERTY-billentyűzetet használóknak egészen biztosan szokatlan lesz elsõre, hogy nem érnek össze a gombok, de pont ez a lényege ennek a kialakításnak. 

Oda sem kell néznünk, mert kitapinthatók a gombok. A billentyűzet akkor lehetne még jobb, ha ékezetes lenne, bár az ékezetek kezelése nem rossz még ezen az angol változaton sem. A bal hüvelykujjunknak kínálja magát egy "áü" feliratú gombocska közvetlenül a space mellett, amivel gyorsan ékezetezhetõk az ékezetendõk. Összehasonlításképpen: a szokásos "Árvíztűrõ tükörfúrógép" kifejezést 50 másodperc alatt sikerült bevinni vele, ez kevesebb, mint a fele mondjuk a Touch Prónál mért idõnek. Ez a QWERTY-törpe mindenképpen a telefon egyik legjobban sikerült része.

Beüzemelés, testreszabás

A telefon a Sony Ericssontól már megszokott, rekeszekre osztott dobozban érkezik. A felszereltség szegényesnek mondható, a telefonon és a headseten kívül csak egy USB-aljzatos hálózati töltõt kapunk, ebbe kell bedugnunk a szintén tartozékként járó USB-kábelt. Ennyi. Se tok, se autóstöltõ, se egy micro-SD-kártya. A dobozban külön rekeszben vannak a különbözõ CD-k, egy WinMóban jártas felhasználó ezek nélkül is tökéletesen elboldogul a telefonnal. A Wayfinder is jár a készülékhez, ezt a teszt során ki sem bontottam, a GPS-rõl szóló fejezetben elmondom azt is, hogy miért.

A hátlap középsõ része körömmel könnyedén eltávolítható, fém. Szükség is van erre a mozgathatóságra, hiszen alatta helyezkedik el a micro-SD foglalata, amit PDA lévén valószínűleg gyakran ki-be fogunk tenni-venni. Miután behelyeztük a SIM-et és a micro-SD-t, tegyük helyére az 1500 mAh-s akkumulátort, ami már most arra enged következtetni, hogy bírni fogja szuflával. Mivel a hátlap egy fémlapocska, visszatenni is könnyű, egy határozott mozdulattal a helyére pattintva olyan pontosan illeszkedik, hogy öröm nézni. Ez alá nem fog a por és a pára bekúszni, a kártya maximálisan védve van.

A hátlap többi része kellemes, gumiszerű műanyag, az asztalra helyezve nem koppan. Ebbe e gumiba illeszkedik bele a ceruza, amely kifejezetten vékony. Mechanikai megoldást alkalmaztak mágnes helyett a helyén tartására, magyarán: szorul. Elsõ alkalommal szabályosan ki kell feszegetni, de utána sem lesz kényelmes a kivétele. Említést érdemelnek még a készülék oldalán elhelyezkedõ ledek, amelyek eseményekhez köthetõek, jelzéseik menübõl állíthatóak, így az asztalon hagyott készülékrõl messzirõl látjuk, ha például üzenet érkezett vagy nem fogadott hívásunk volt. Egyébként ez a készülék is leszedi az összes kapcsolati és e-mail beállítást a hálózatról, így az ActiveSync után gyakorlatilag 10 perc alatt üzemképessé varázsolhatjuk, és nekikezdhetünk használatának.

Panelek

Nos, erre voltunk a legkíváncsibbak. Olvastunk a panelekrõl, de mik is ezek? Talán úgy lehetne legjobban leírni a lényeget, mintha párhuzamosan futtathatnánk kilenc mai nap-, vagy más néven today-képernyõt. Ezek között viszonylag gyorsan válthatunk, és mindegyikkel mást és másként érhetünk el a nekünk kedves funkciók közül.

Panelek a Sony Ericsson weboldaláról is letölthetõk, de szeptember óta elérhetõ a Sony Ericsson SDK-ja, azaz szoftverfejlesztõ készlete, amellyel bárki készíthet saját magának  megfelelõ panelt is. Ha ebben nem vagyunk profik, az interneten kutatva már most is számos panelt találhatunk, ezek közül biztosan megtaláljuk azt a kilencet, amelyet egymás mellé pakolva a mindennapi életünket nagyban megkönnyíthetjük.

A panelek a képernyõn kicsinyítve helyezkednek el, rájuk bökve ugranak elõre. Kicsit zavaró, hogy elõször a kicsi kép nagyítódik fel, majd a szokásos Windows-pörgettyű kivárása után frissítõdik a panel a magunk által beállítottak szerint. Ne ijedjünk meg tehát, ha az idõjárás-jelentésnél elsõre New York szerepel, hamarosan elõugrik az a Budapest, csak kicsit várni kell rá. A képernyõ jobb alsó sarkában van egy beállítások gombocska, amelyet megérintve azonnal lecserélhetjük a kilenc panel bármelyikét. Nagyon ügyes megoldás, hogy ugyaninnen a "more panels" gombbal azonnal és könnyedén felléphetünk a Sony Ericsson weboldalára, ahol újabb paneleket találunk. Ezeket letöltve már a telefonon tárolódnak, és bármikor aktívvá tehetjük õket. A telefonhoz ingyen jár egy Spb Mobile Shell panel is, amely egymagában is az ujjainkkal tökéletesen kezelhetõvé teszi a készüléket . Egyéb készülékekre 30 dollárért vehetnénk meg.  

Sok kritika éri az Xperiát, hogy a panelek közötti váltás nem elég gyors, de ezzel nem értünk egyet. Ugyanis ha azt vesszük, hogy egy-egy panelváltás körülbelül akkora művelet, mint átállítani a todayt, azaz a mai nap képernyõt egy teljesen más elrendezésre, akkor ezt a pár másodperces "pörgettyűzést" teljesen elfogadhatónak találjuk. Nem is kell túl gyakran váltogatni a panelek között, és azután hogy a Sony Ericsson "rászabadította" a világ programozóit az SDK-ra, várható hogy hamarosan olyan paneleket tölthetünk le - ingyen vagy olcsón - amelyek után megnyaljuk mind a tíz ujjunkat. Mindent figyelembe véve a Sony Ericsson paneles megoldása valóban korszakalkotó, forradalmi, lenyűgözõ. Csak pozitívan tudunk róla nyilatkozni, és gratulálunk hozzá. Másolni is fogják hamarosan...

Hogy bírja az akksi?

A telefont hétfõn este hoztam el, aznap feltöltöttem és másnap, azaz kedden reggel kezdtem használni. Nyomkodtam eleget, naponta nagyjából 2 órányit beszélgettem róla, letöltöttem az e-mailjeimet (napi 100 darabot), megnéztem néhány weboldalt, sõt egyszer hazáig navigáltam vele (autós töltõ hiányában akkumulátorról, 30 percen át, bekapcsolt háttérvilágítással). Idehaza többnyire ment a wifi, hogy ne fogyasszam a mobilinternet-keretemet, viszont nem nagyon használtam a Bluetootht. Csütörtökön este adta meg magát úgy, hogy éjjelre mindig kikapcsoltam (nemcsak a telefon részt, hanem teljesen). Három nap, nos erre már azt mondhatjuk, hogy elég.

Ha valaki extrém módon használja, akkor sem fogja cserbenhagyni, hiszen bõven túl van biztosítva az akkumulátoridõ. A manapság megszokott, "alig egy nap, maximum kettõ" helyett ez a háromnapos készenlét nekem teljesen elég. A készülék egyébként szabványos USB-n keresztül bármirõl tölthetõ, nem speciális Sony Ericsson-csatlakozója van, ezért külön dicséret a gyártóknak!

ROM/RAM/háttértár

Storage Memory néven (ROM) 281,71 MiB áll rendelkezésre, amelybõl az indításkor 169,64 MiB marad meg nekünk. Miután a nekem legfontosabb programokat feltelepítettem, még mindig van 128,57 MiB, amely tökéletesen elég. A programok futtatásához rendelkezésre álló memória (RAM) alapban 200,48 MiB, mindent futtatva 137,26 MiB marad szabadon, ez több mint elég. Nincs belsõ flash, így háttértárként a micro-SDHC áll rendelkezésre, ebbõl jelenleg 16 GiB-ost kaphatunk, ha ügyesek vagyunk, nagyjából 100 dollár körül.

GPS, navigáció

A GPS-vevõre nem mondhatunk mást: pazar. Hamar fog jelet, legtöbbször épületben is, ha megfogta, nem ereszti. Az iGO-sok sajnos a belsõ tár hiánya miatt cserélgetésre kényszerülnek, és némi variálásra, hiszen a "gyári" iGO8-as nem kezeli még ezt a felbontást. Ügyesebb varázslók azért variálhatnak úgy a skinekkel, a "data.zip"-pel és a "sys.txt"-vel, hogy elinduljon a csoda. A Garmin Mobile XT fut tökéletesen ezen a készüléken is, navigálás közben a hosszú képernyõ miatt olyan messzeségekbe elõre látunk, hogy beleszédülünk. Ugyanez igaz a Google Mapsre is, hiszen a nagy képernyõfelbontás miatt mobileszközön ritkán látható részletességben figyelhetjük meg környezetünket műholdképen.

A telefonhoz a Wayfinder három hónapos próbaverzióját kapjuk, amelyet 79 euróért, azaz 20 000 forint feletti áron terjeszthetünk ki három évre. Mivel a készülékre ezért a pénzért több megoldás is választható, ráadásul idõkorlát nélkül, a Wayfinder csak egy amolyan "adjuk, hogy adjunk valamit, ha már van benne GPS"-kategória, nagyjából említésre sem érdemes, a felhasználók 99%-a (velem együtt) ki sem bontja.

Filmek

Sajnos az Xperia sem alkalmas "rendes" méretű és bitrátájú filmek lejátszására. Hiába a nagy processzor, a HTC-nek van még mit fejleszteni a videoképességeken.

A konkrétumokról kérdezzük Bencs Márk barátomat:

TCPMP Version 0.72RC1 Benchmark Results

Average Speed                  55.50%
Video Frames                   2638
Audio Samples                  5233407
Amount of Data                 16439 KB

Bench. Time                    3:18.253
Bench. Frame Rate              13.31
Bench. Sample Rate             26397
Bench. Data Rate               679 kbit/s

Original Time                  1:50.026
Original Frame Rate            23.98
Original Sample Rate           48000
Original Data Rate             1.2 Mbit/s

URL                            \Storage Card\FILM\TESZT.AVI
Size                           16833828
Platform                       PocketPC
OS Version                     5.02
OEM Info                       X1i
Clock speed                    530 Mhz
Video output                   DirectDraw 480x800 16bits Lookup
Video zoom                     624x352 -> 451x800
Audio output                   Wave Output 48000Hz 16Bits 2Ch.

A videolejátszás hibái abban mutatkoznak, hogy a film akad, darabos, zavarja a szemet. A képernyõ egyébként alkalmas lenne a filmnézésre, a színei gyönyörűek, bár a mérete miatt még mindig az "egérmozi" kategóriába tartozik.

Zene

A Sony Ericsson erre a készülékre 3,5 milliméteres szabványos négypólusú jackaljzatot tett, így bedughatjuk a saját fülesünket is magába a telefonba, vagy a mikrofon fölé. A headset megoldása ugyanis olyan, hogy a mikrofon után is találunk egy hárompólusú, 3,5 milliméteres aljzatot. Nem csalódtunk a Sonyban, nem engedte magára erõltetni a HTC extUSB-s megoldását. A készülék hangjában viszont csalódnunk kell, mert hiányoznak a magasak. A mélyek úgy dübörögnek - fõként a telefonhoz kapott légmentesen záró Sony fülessel -, mint a mennydörgés, de a cincogás nincs sehol. Persze lejátszóprogrammal és ekvalízerrel javíthatunk a hangzáson, de nem lesz az igazi. MP3-ak hallgatására tökéletes, mivel az akksi bírja is, ezzel a telefonnal valóban hallgathatunk is zenét. A vezérlés itt is egy szem hívásfogadógombra korlátozódik, se léptetés, se hangerõszabályzás - még potméteres sincs.

Fényképezés

A fényképezõgép kapott mobil-LED-támogatást, de ezzel is csak egy méterre tudunk vele fényképezni a sötétben. A kamera 3,2 megapixeles, a vele készített képek a telefonon való mutogatásra és mms-ezésre tökéletesek, elõhívatni ne nagyon akarjuk azokat. Az optika méretébõl következik, hogy makrózásra, azaz közelrõl kis tárgyak fényképezésére világbajnok, de tájképet nem nagyon tudunk vele fényképezni. Azt nyújtja, amire számítottunk. Képekben is megmutatva, íme:

Internet

Ehhez a géphez is kapunk egy Operát, amely meglepõen jól teljesít. A weboldalak gyönyörűen gördülnek, a linkekre kattintva már ugrik is be a kért lap, nem nagyon kell "körmözni" sem, a legtöbb kattintás ujjbeggyel is tökéletesen sikerül. Nagyítani is egyszerű, a képernyõre bökünk kétszer, és a kívánt részt már is látjuk olvasható méretben. Az ékezetes kezelés sajnos az Operában nem működik, hiába nyomogatjuk az "áü" billentyűt, nem vált ékezetesre az elõzõleg beírt karakter. Az Explorerben viszont igen, így fórumozni például az Internet Explorerrel érdemes, bár ez meg a weboldal betöltésével molyol vagy fél percet az utolsó tíz százalékon. Mindent egybevetve, ezen a telefonon is csak akkor fogunk internetezni, ha muszáj.

E-mailek, szöveges üzenetek

Bár a panelek nagy részén van valamilyen elérés (ikon) a szöveges üzenetekhez, azok olvasásánál és szerkesztésénél csak a WinMo beépített üzenetkezelõjére hagyatkozhatunk. Talán a legjobb az Spb Mobile Shell felülete, amelynél az e-mailek és az SMS-ek kezelése legalább elkülönül egymástól.

Érdekes megoldás, hogy az üzenetek között lapozhatunk, ha az elolvasás után a szövegmezõben jobbról balra egy simító mozdulatot teszünk, mintha egy könyvet lapoznánk. Az már más dolog - és rém idegesítõ - hogy logikátlanul az e-mail kezelõnél a késõbb beérkezett üzenet van legfelül, de lapozásnál jobbra, azaz a "könyv vége felé közeledve" az egyre régebbi üzeneteinkkel találkozhatunk. Számomra úgy lenne logikus, ha balról jobbra kellene lapozni a korábbi üzenetekhez, hiszen mi, latin ábécét használók balról jobbra írunk... De ez már megint csak az én kukacos természetem. Azt nagyon sajnálom mindenesetre, hogy egyik panelen sincs e-mail elõnézet, illetve nincs egy üzenõ-panel, amelyet elõhívva a szöveges üzeneteinket tudnánk gyorsabban rendezgetni. A WinMo beépített üzenetkezelõjét nem kell bemutatni, olyan-amilyen.

Elmaradt ováció

Cikkünk címében utaltunk arra, hogy már nem istenítik annyira ezt a készüléket, mint ahogyan az év elején olvashattuk világhálószerte. Annyi történt, hogy a reflektorfény egyszerűen átfordult az új sztárokra. A Sony Ericsson hiába készítette nagy gonddal az Xperia X1-est, ha közben mások gyorsabban kiadták a maguk változatát. Az Xperiának is megvan a közönsége, hiszen ebben az összeállításban nincs - egyelõre - még egy ugyanilyen telefon, csak a sok késedelem miatt kicsit kisebbet durrant , mint amit vártunk tõle. Az ováció tehát elmaradt, de ettõl függetlenül jelenleg ez a legjobban használható QWERTY-s telefon.

Kiknek?

Akiknek fontos a gyors ékezetes gépelés, a nagy képernyõfelbontás, a halálpontos és üzembiztos GPS, az akadásmentesen működõ operációs rendszer és a Sony Ericsson iránti márkahűség.

Pró és kontra

Ellenérvek:

• Nehéz, lötyögõs ház
• Csúnya, átgondolatlan elõlapi gombok
• Nincs belsõ háttértároló
  
• Rosszul elhelyezett, nem túl érzékeny érintõgombok
• Gyenge kamera
• Magas ár
• A WinMo összes hátránya
  

Érvek

• Gyors processzor
• Sok ROM/RAM
• MicroSDHC-bõvíthetõség
• Jól kezelhetõ panelek
• Nagy felbontású képernyõ
• Jó GPS, hasznos A-GPS-funkció
• Sok hozzáadott tartalom
• A WinMo összes elõnye

Sony Ericsson Xperia X1 a webáruházban bruttó 179 990 forint