Két SIM kártyás telefonból van néhány, de ezek többnyire kompromisszumokra kényszerítenek minket. A Glofiish DX900-assal az Eten-Acer bebizonyítja, hogy nem feltétlenül kell ennek így lennie.

Se nem Eten, se nem Acer? Vagy pont Eten és Acer is? A tavaly márciusi felvásárlás óta nem tudták eldönteni, milyen név is kerüljön a telefonra? Talán ez a helyzet, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a már-már fogalomnak számító Glofiish mindig is arról volt híres, hogy a vele egykorú készülékek között valami olyan extrát nyújtott, ami miatt sokan döntöttek mellette. Ez így volt már akkor is, amikor még nem tudtuk, milyen minőségre számítsunk. És most, amikor tudjuk, hogy a Glofiish semmivel nem rosszabb, mint bármelyik konkurense, kifejezetten érdemes mérlegelni, hogy új készülék vásárlásakor mellette döntsünk-e?

Megvan az oka annak, hogy nem először Best Choice díjas az Eten. A legutolsó Computex kiállításon ráadásul pont ez a modell kapta ezt a megtisztelő címet. Az ok, amiért a szakmai zsűri ezt a készüléket tartotta a legjobb választásnak, egyszerű: úgy nyújt egyszerre két SIM használatára lehetőséget, hogy közben az egyéb funkciókról sem kell lemondanunk.

Első ránézésre

Azonnal bele lehet szeretni, bár annak, aki a manapság annyira divatos, lapos készülékekre vágyik, ez a telefon kicsit bumszlinak tűnik. A hagyományos. telefonos PDA-stílus jegyeit figyelhetjük meg, az előlapon nem egyeduralkodó a képernyő, hanem kifejezetten hangsúlyt kapnak a hardvergombok. A hívásfogadásra és a hívás elutasítására szolgáló (Yes és No) gombok csak a helyzetükből ismerhetők fel, nincsenek színezve és nem ők maguk világítanak, hanem az őket körülvevő fehér keret.

A rajtuk elhelyezett szimbólumok még éles szemmel is nehezen kivehetőek, a perem fehér világítása pedig sajnos nem egyenletes, amitől számomra igénytelennek hat. A gombok mellett szól, hogy az előlapból határozottan kidudorodnak, így jól kitapinthatóak. A közöttük elhelyezett navigációs panelt erősen kell passzírozni, kifejezetten keményre sikerült. Aki nem szereti a krómot, annak nem fog tetszeni, hogy ez a három gomb határozottan csillog-villog.

Képernyő(cske)

Nagyon örültem annak, hogy a képernyőt az előlap síkjával egybedolgozták, nincs a koszgyűjtő és a kezelhetőséget rontó perem. Annak kevésbé örülök, hogy megint optikailag próbálnak csalni, és amíg be nem kapcsoljuk, azt hinnénk, hogy egy 8 centiméter körüli képernyőről van szó. Amikor a háttérvilágítás kigyullad, akkor látjuk, hogy a szép nagy előlapi üvegnek mindössze egy része a kijelző, ennek mérete alig nagyobb, mint 7 centiméter. Így lehet elérni, hogy a 2,8 colos képernyő 3 colosnak látsszon. Kérdésünk: ha a hely megvan, miért is nem kerülhetett bele egy 3 vagy akár 3,5 colos? Rejtély.

A képernyőre egyéb panaszunk nem lehet, a maga 480x640 pixelével tűhegyes képet biztosít, érintésre kifejezetten érzékeny, nem puha. Hogy védőfóliát hogyan lehet majd rárakni, az is egy szép gondolat, ugyanis tényleg nincs semmi perem, sőt a fóliából ki kell majd vágni a hangszóró nyílását, az előlapi kamerát és a fényérzékelő szenzort is. Annak pedig őszinte részvétem, akinek ezt a fóliát kell majd feltennie a telefonra.

 

Körbeforgatva

A készülék oldalán végigfut egy 4 milliméteres fém csík, minden cubehőr ezen helyezkedik el. Örülünk az igényes, jól záródó kártyafedélnek jobb oldalon, hiszen nem kell szétszereljük a készüléket, ha ki akarjuk venni a microSDHC-t. Örülünk a szabványos miniUSB csatlakozónak, amelyen keresztül megy a töltés is, hiszen nem kell valami eszement speciális csatlakozóval vesződni. Nem örülünk viszont annak, hogy ez a miniUSB igencsak lötyögős. A nálunk járt, vadiúj készülékből is ki-kicsúszott a gyárilag hozzákapott madzag, mi lesz egy fél év múlva?

Nem örülünk a 2,5 milliméteres jackdugónak, hiszen megint csak átalakítóval tudjuk rádugni a saját fülesünket. Örülünk a méretes resetgombnak, amit a készülék saját ceruzájával is be lehet nyomni, nem kell valami egyéb hegyes tárgyat keresni, amikor - Windows Mobile lévén - néha resetelni kell a telefont. És végül kifejezetten örülünk annak, hogy a ceruza jobb oldalra került, hiszen vannak olyan eszetlen gyártók, akik balra teszik, megkeserítve ezzel az életünket.

Bekapcs

A nem rövid külső ismerkedés után kapcsoljuk be végre! Az első tapasztalat nem rózsás, fél évig töltődik a rendszer. Jól megbámulhatjuk a szép zöld WinMo nyitóképernyőt, amin elálldogáll vagy 5 percig. Ez után viszonylag hamar betöltődik a kezelőfelület, az Spb Mobile Shell 2.1.0 Build 83614 fogad minket, amely szériatartozék. Ez igencsak megkönnyíti a telefon kezelését, kifejezetten imádható, ceruza nélkül is jól használható felületet ad.

A két SIM kezelése

Valószínűleg mindannyian arra vagyunk leginkább kíváncsiak, hogyan kezeli a telefon a két SIM-et. Régóta nagy szívfájdalma sokunknak, hogy több telefont kell magunkkal cipelni, ha van céges és magán telefonszámunk. Vagy irányítgathatjuk át az egyiket a másikra, amely többnyire kemény pénzekbe kerül. Ezért látunk régóta gyengébb és ügyesebb próbálkozásokat a két SIM-es kezelésre, de ezek nagy része mindig megalkuvásra kényszerített minket.

Vagy a telefon maga volt olyan buta, hogy telefonáláson kívül szinte semmire nem lehetett használni, vagy az akkumulátor volt olyan gyenge, hogy egy napot sem bírt ki. Arról már ne is beszéljünk, amikor a két SIM között csak a telefon ki-be kapcsolásával tudtunk váltani, vagy jobb esetben mindkét SIM tudott fogadni hívásokat, de csak az egyikről tudtunk kezdeményezni.

Meg kell nyugtassuk olvasóinkat, a DX900-as majdnem teljesen problémamentes. Az egyetlen hiányosság, amit elviselni kénytelenek vagyunk, hogy az elsődleges SIM 3G-s és HSDPA-s, míg a második csak EDGE-et tud. Na bumm! Szerencsére bármelyik SIM könnyedén kikapcsolható a kommunikációs menedzser felületen, így ha aznapra befejeztük a munkát, kikapcsolhatjuk a céges telefonszámunkat és nem zavarnak az ügyfelek szabadidőnkben. A hívások indítása is egyszerű, hiszen a hívni kívánt szám kiválasztása után csak megérintjük a Talk 1 vagy a Talk 2 gombot, és máris indul a hívás.

SMS küldésekor is megkérdez minket, hogy melyik SIM-ről akarjuk elküldeni az üzenetet. Kényelmes, hogy alapban a SIM1 be van jelölve, így ha főként arról sms-ezünk, nem kell minden alkalommal nekünk jelölgetni. Kényelmetlen viszont, hogy valamilyen érthetetlen ötlet nyomán az összes telefonnál tökéletesen használható yes-yeses visszahívás itt nem működik. Ha valaki hívott, de idő előtt letette, akkor más telefonokon a hívásindító gomb kétszeri megnyomásával azonnal visszahívhatjuk. A DX900-nál sajnos elkövették azt a hibát, hogy a yes-yes megnyomásakor a SIM2 indít hívást, és ez sajnos nem is állítható át sehol. Ha tehát valakit vissza akarunk hívni, akkor először yest, majd a képernyőn a Talk 1-est kell nyomjuk. Ez elsőre rém idegesítő, de megszokható.

Az akkumulátoridővel nem vagyunk megelégedve, aktív használat mellett ez a készülék egy napot éppen csak kibír. Az 1530 mAh-s akkumulátor kicsit kevés a két SIM táplálásához, de kivehető, így ha nagy a gáz, pótakkumulátorral biztonságban érezhetjük magunkat.

Alapból jár

A telepített programok között keresgélve láthatjuk, hogy az Eten nem bízta a véletlenre, és a Windows Mobile hiányosságait saját programokkal próbálja orvosolni. A telepített programok egy képernyőn el sem férnek. Összeszámolva 24 olyan kiegészítést találunk, amelyek az Eten és az Spb munkáját dicsérik, és amelyeknek köszönhetően valóban jól használható készüléket kapunk.

A feltelepített és a háttérben folyamatosan futó programoknak viszont van egy nagy hátránya: nagyjából 27 MiB programmemória marad, amelyből gazdálkodhatunk. Nos, ez legjobb indulattal is kevés, karcsú, semmi. A telepített programok listájából még egy dolog azonnal világossá válik: Ez a készülék igenis Eten, hiszen az Acer nevével egyszer találkozunk, míg az Eten hússzor szerepel ezen a listán.

 

Kezelhetőség

A telepített kiegészítőknek - és ezek között legfőképpen az Spb Mobile Shellnek - köszönhetően a ceruzát a mindennapi használat során szinte elő sem kell venni. A telefon ujjal is jól kezelhető, a funkciók nagy része kényelmesen elérhető, körmözni alig kell. Ha mégis a ceruzához kell nyúljunk, jól jön az erős, ép köröm, hiszen a ceruza kifejezetten szorosan illeszkedik a házban. Ha gyönge a körmünk, szedjünk vitaminokat!

GPS extrák

Szerencsére ebben a készülékben is van Location SMS, amely minden egyéb szoftver telepítése nélkül képes elküldeni a koordinátánkat. A fogadó fél néhány méteres pontossággal megtudja, hol is vagyunk, és jöhet a gyors segítség. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ez minden GPS-es telefonon KÖTELEZŐ kellene, hogy legyen!

Arról ne is beszéljünk, hogy a 112-es segélyhívó akár fogadhatna SMS-t is... A GPS egyébként erős, hamar jelet fog és biztosan megtartja.

Multimédia

A videolejátszási képességeket a szokásos Teszt.avi-val próbáltuk ki. Sajnos a benchmark azt mutatja, hogy ez a készülék nem alkalmas a nagy bitrátájú filmek problémamentes lejátszására. Ez abban mutatkozik meg, hogy a film hangja és a képe nincsenek szinkronban egymással, a kép akad. Kár, mert a képernyő maga gyönyörű képet ad.

Egyéb ügyes dolgok

A készülékre annyi kiegészítő ügyesség van gyárilag telepítve, hogy három teszt sem lenne elég bemutatni mindet, így csak felsorolás jelleggel: BizCard névjegykártya-olvasó, Scenarios profilkezelő, Speed Dial gyorshíváskezelő, Application Recovery a véletlenül törölt alkalmazások visszaállításához, Backup Utiliy a komplett rendszermentéshez és visszaállításhoz, Deafult Settings a hardreset megkönnyítéséhez, Memory Optimization a memória pucolgatásához, Voice Commander a hangvezérlés beállításához és használatához, Streaming Player az internetes fájllejátszáshoz.

Kinek és minek

Azoknak ajánljuk ezt a telefont, akiknek mindenképpen szükséges a két SIM kezelése, de nem akarnak lemondani emiatt a Windows Mobile által nyújtott lehetőségekről.

A tesztkészüléket a Speedshop biztosította, melyet ezúton is köszönünk.