Processzor:	Intel Core2 Duo, 2,2 GHz
Videokártya:	integrált
Képernyő:	15,6'' LED HD (1366x768), fényes
Memória:	2GB (4GB-ig bővíthető)
Merevlemez:	320 GB (5400 rpm S-ATA)
Ár:	179 000 Ft
Részletek:	teljes adatlap

Szép piros, meglepően könnyű és teljes értékű numerikus billentyűzete van. Ezen kívül egy sima mezei laptop, kicsit emelt áron. Kinek kellhet? Hát annak, aki szerint Samsungon dolgozni menő.

Volt idő - nem is olyan rég -, amikor a rendes, enyhén sznob magyar kispolgár kicsit szégyellte a vendégek előtt, hogy tévéje nem Sony, csak Samsung, hifije nem Technics, hanem csak Hyundai, videója nem Panasonic, hanem csak Daewoo. (De legalább nem Videoton, vagy még rosszabb esetben Funai.)

Ma már a nagy koreai elektronikai gyártók brandjei erős, elfogadott márkák az említett enyhén sznob kispolgárok számára. Mint például az én számomra. LG rádió a kocsiban - na és? Samsung lapostévé a falon - és akkor? Már nem égő, hogy nem Sony, sőt: mivel azonos kategóriában a koreai többnyire ugyanannyit tud, mint a japppán, csak olcsóbb, legalább büszke lehetek rá, hogy hülye azért nem vagyok.

A laptopok piacán még érdekesebb a helyzet. Egy ilyen Samsung notebook már képes kifejezetten erős presztízsértéket jelenteni. Egy Mac-kel vagy egy Sony Vaio-val persze nem versenyezhet sznobfaktorban, de az IT-szektortól kissé távolabb, a hétköznapi júzereknél a Samsung felirat menőbbnek hat, mint az Asus, Acer, Dell, vagy akár a Lenovo. Hiszen a Samsungrúl tudjuk, hogy jó telefonokat, tévéket csinál - miért ne lenne jó a számítógépe is?

És nem is rossz. LED-es kijelzőjétől eltekintve semmi nagy durranás (bár manapság már ez sem emeli ki a tömegből), egy sima, közepes teljesítményű hétköznapi munkaeszköz a gép. Bár csak két zsanéron nyeklik-nyaklik a széles kijelző, mégis egész stabil, merev. És könnyű, nem melegszik, asztal nélkül pötyögtetve is kellemes a combnak.

Tesztgépünkön Windows 7 volt, szépen elszaladgált a hardveren. Az alapbeállítások megváltoztatása nélkül is gyorsan száguldoztunk a neten, nyitogattuk egymásra ész nélkül az irodai alkalmazásokat. Gémereknek persze kevés ez a gép, viszont aki pont egy ilyen R530-ason szeretne élieneket gyilkolni, kérjen bele opciós nVIDIA kártyát.

4 amperórás akkujával 3-4 órát biztosan elketyeg hálózati áram nélkül is, egy fél műszakot le lehet húzni vele. Az R530 kijelzője fényes - nem reprezentatív felmérésünk szerint az emberek kétharmada gyűlöli, egyharmada szereti a néha tükröződő, de élénk, valószerűbb képernyőt. Én például szeretem - a Samsung ezzel kapott egy extra jó pontot.

A Samsung R530-nak két érdekes tulajdonsága van. Az egyik a színe. A fémes-bordós lakk vonzza a szemet. Ha felcsapja az asztalra az egyszeri multinacionális droid a prezentáció előtt, a míting összes unatkozó résztvevőjének felpattan a szeme.

A másik érdekesség a különálló numerikus billentyűzet, MSI-módra. Nagyon hasznos, könyvelők öröme, praktikus, jól kihasználja a 16:9-es laptop szélességét, mondhatnánk. És ha nem lennénk napi rendszerességgel gépelő multinacionális droidok, igazunk is lenne.

Így viszont, hogy megszoktuk: a H betű van középen, az ENTER a jobb szélen, fölötte meg a BACKSPACE, oly buzgó hévvel vagyunk képesek gyűlölni ezt az ártatlan számítógépet, hogy na még. Amikor tizenötödjére ütünk L-et H, 2-est Á, M-et C helyett, és minden ENTER-re egy nagy +-t kapunk, erős a késztetés arra, hogy megnézzük, mi marad a Samsung R530-ból, ha közepes erővel csapódik a gipszkarton közfalba. (Ezt a cikket se rajta írom.)

"Pénztárcabarát HD-notebook", mondja a prospektus. És valóban, egy pénztárca tovább tart, ha kevésbé feszül. A Samsung R530 voltaképp nem túl drága, de 179 ezer forintos árával azért olyan öt százalékkal felette jár az iparági standarnak. És még Bluetooth  sincs benne...

De ha véletlenül pont egy bordó Samsung telefont használunk, biztosan stílusosabb az R530-at mellétenni az irodaasztalra egy sötétszürke semmilyen gép helyett.

További tesztek