Tegnap este, amikor a riasztásokat állítgattam az Intune-ban, már nem volt kedvem az itt sorakozó biztonsági frissítéseket feltelepíteni, így ezt most kora reggel pótolom is: valamennyi gép megkapja a szükséges kattintásokat.

Ha már tegnap elkezdtem a házirend testre szabását, akkor ma délelÅ‘tt – a 11 órás értekezletig – ezt gyorsan be is fejezem: a memóriatelítettségre is létrehozok egy riasztást, illetve egyes programok összeomlásáról, megállásáról is beállítom, hogy kapjak értesítést, biztos, ami biztos.

A 11 órás értekezletek elÅ‘nye, hogy ritkán tart tovább egy óránál, mert délben már mindenki éhes. Így volt ez ma is, a kollegákkal töltött tartalmas ebéd után azonban az egész csütörtöknek annyi volt.
Jött ugyanis Éva, akinek ugyan már megígértem, hogy leragasztom az ujját, ha még egyszer aközben kapcsolja ki a gépet, miközben az dolgozik, de nem, ma megint sikerült adatot vesztenie: miközben a gép gondolkodott és a winchester dolgozott – amit ugye a halk kerregésen keresztül is lehet hallani az erre szolgáló kis led villogása mellett – Å‘ fogta magát és megnyomta 5 másodpercig a kikapcsoló gombot. Mert hogy biztos lefagyott a gép, aha.

Gondolkodtam már azon egyébként, hogy a fizikai kikapcsoló gombot pont ilyen okok miatt egyszerűen kikötöm, de bíztam abban, hogy az az információ, mint „ne”, illetve annak 2.0-ás változata, az „akkor ne, ha” beépülnek a kollegák mindennapjaiba. Hát nem így lettek.

Évának sikerült ugyanis, ami már oly sokaknak: úgy és akkor kikapcsolni a gépet, hogy az innentÅ‘l kezdve nem áll fel, úgyhogy javítás és újratelepítés. Nincs is ennél szebb dolog a világon, elvégre is hétfÅ‘n, vagy kedden húztam újra a gépét. Nem beszélve a probléma súlyosságát számára kellÅ‘képpen illusztráló „mi lesz a cuki háttérképemmel” kérdésrÅ‘l, amire – a kikapcsoló gomb kapcsán felmerülÅ‘ edukációs lehetÅ‘ségeket azonnal felismerve – kapásból rávágtam: az sajnos elveszett. Örökre. Legközelebb ilyet nem csinálunk.

A délutáni telepítés közben persze több fronton rám szakadt az ég: a webszerverünk egyszer csak megállt, a nyomtatóban kifogyott a toner, és eközben még Péter kollegám be is talált azzal a remek ötlettel, hogy az Å‘ gépében cseréljük le a winchestert SSD-re, mert az gyorsabb. Mondtam neki menjen ezzel az ötlettel a fÅ‘nökhöz, biztos keblére öleli majd…