A táblagépek közül sokáig hiányzott az "igazi" mobil munkahelyi igásló, amely leválthatja a mobilitásáról ismert netbookot, és talán még a jegyzetfüzetet is. Most végre itt az androidos Lenovo ThinkPad Tablet, amely ehhez elegendő üzemidővel és funkcionalitással is bír.

Tízcolos, másképp
Első ránézésre a ThinkPad tablet nem sokban különbözik egy átlagos tíz colos androidos táblagéptől, a legszembetűnőbb különbség a négy hardveres gomb a kijelző alatt, amelyeket Honeycomb tableteknél a gyártók inkább elhagytak. Aztán amint körbeforgatjuk a gépet, több kisebb-nagyobb sajátosság is feltűnhet.

Belsőség
A gép belsejét tekintve nagyjából egy átlagos, tíz colos Honeycomb tabletnek felel meg: ebben is 1Ghz-en szaladgál a kétmagos Tegra 2 250 t20-as processzor egy gigabájt memória társaságában. Emellé a tesztkészülékben 64 gigabájtnyi háttértár csatlakozott (amelyből nagyjából 55 volt elérhető tárhelyként, a többi valószínűleg az appok telepítésének van fenntartva), azonban lehet 32 és 16 gigabájtos változatot is rendelni.

Vezeték nélküli hálózatokból a gép kezeli a Bluetooth (2.1) és a szokásos (802.11b/g/n) WiFi hálózatokat, valamint egy A-GPS egység is megtalálható benne. A gépünk emellett az opcionális 3G modemmel is fel volt szerelve, azonban ellentétben például a nemsokára leváltásra kerülő 7”-os eredeti Galaxy Tabbal, ez csak mobilnetre használható, telefonálásra nem. Ennek ellenére azonban nem hagyták ki belőle a rezgőmotort sem.

Védett kijelző
A 10”-os, 1280x800-as felbontású kijelzőt a Samsung és a Motorola mobilokról megismert Gorilla Glass védi, azaz meglehetősen jól bírja a strapát. Ez azonban kell is, hiszen amennyiben tényleg kihasználjuk, naphosszat egy lekerekített fém pöcökkel fogjuk szurkálni. A kijelző betekintési szögeire panasz nem lehet – elvégre egy IPS darab – bár a fényereje lehetne magasabb is.Most így ősszel, illetve télen valószínűleg nem lesz problémánk vele, de amint előbukkan a nyári nap első sugara, bajban leszünk.

Örültem volna annak is, ha a kijelző nem ennyire fényes, hanem esetleg matt. Ez utóbbi esetleg az írásban is segíthetne, hiszen a nem teljesen sima felület által nyújtott extra ellenállás közelebb áll a valódi papírhoz. A kijelző körüli káva hosszabbik oldalon 25, rövidebbeken 20 milliméteres, azaz nem óriási, de nem is kicsi. Így azonban mindkét irányban nagyobb, mint például a Galaxy 10.1.

Tokkal-vonóval
A gép fogása igen kellemes, hála a gumírozott hátsó borításnak. Kell is a biztos fogás, hiszen a 710 grammos súly tekintélyt parancsoló, igazi munkagép benyomását kelti. No nem kell aggódni, nem vészesen nehéz így sem, még a véznák is simán tarthatják órákon keresztül fél kézzel jegyzetelés közben.

A gépet azonban nem mezítelenül kaptuk, hanem a(z olcsóbb, billentyűzet nélküli) portfolio tokkal együtt. Ebbe fél pillanat alatt bepattintható a gép, és bár ugyanilyen könnyen ki is szedhetjük, valójában soha többé nem kell elhagynia azt. A (gép háta felől is) puha belsővel és műbőr külsővel rendelkező fekete tok tökéletesen védte utazás közben az oldaltáskában a gépet, bár egy dolgot hiányoltam róla: bármiféle záró mechanizmust, például egy átvethető mágnest. A tok eleje egyébként félbehajtható, amely így a gépet közeli filmnézéshez például ideális szögben tartja. A géphez kapható egy drágább, igazi ThinkPad billentyűzettel és optikai pöcökkel ellátott tok is, amellyel mások szerint öröm a gépelés.

Tápolt csatlakozó
Nagyon kellemes meglepetés, hogy ellentétben oly sok táblagép társával, a ThinkPad tablet a microUSB csatlakozóján keresztül szívja magába a töltést, és töltője is egy stand USB csatlakozót kínál. Emellett egy kis lepattintható ajtó mögött nem micro, hanem teljes méretű SD kártya foglalat található egy SIM társaságában. A két utolsó meglepetés egy teljes méretű, elhúzható retesz mögött lapuló USB csatlakozó – amely gond nélkül ette a teszt alatt a pendrive-okat – és egy miniHDMI csatlakozó, amely akár 1080p felbontású videót is képes közvetíteni.

Tollas a hátam? Igen!
A legnagyobb furcsaság azonban nem a fentebb említett részletek, hanem a géphez adott – ThinkPadhoz illően fekete, vörös sipkával ellátott – toll. Persze most kérdezhetik, hogy mégis mi a nagy szám egy tollban, hiszen az iPadhoz is kapni! A kettő megoldás közt azonban nagyjából akkora a különbség, mint egy Trabant és egy idei Merci közt: míg a párezer forintos kapacitív tollak a kijelzők érintésérzékelő, nagyjából egy-két milliméteres pontossággal (nagyobb területből átlagolva, sokszor erősen „vektorizálva”, azaz két pont közt „kiegyenesítve” vonalainkat) dolgozó elektronikáját használják, addig itt elektromágneses érzékelővel lövik be a toll helyzetét. Ez a technológia annyira pontos, hogy a toll hegyével simán és precízen lehet egy milliméteren belül több vonalat is húzni. (Hivatalosan 400 dpi fölötti a felbontás, ami annyit tesz, egy egy centis vonalra legalább 160 különálló pontot lehetne helyezni. Persze a kijelző maga nem rendelkezik ekkora felbontással.)
Ez szép és jó, de míg elég az ujjal való mázolásra elegendő, egy toll / ceruzarajz megvalósításához édeskevés. Itt jön képbe az itt is használt digitalizáló tollas technológia, amelyből a Lenovo nem a régebbi, több évtizedes szakmai háttérrel és 2010-ben 85%-os piaci részesedéssel rendelkező Wacomot, hanem a feltörekvő N-trig-et választotta.

Mire képes?
Ez a nagy kérdés, a válasz pedig a felhasználótól függ: Te mire vagy képes egy spirálblokkal és egy ceruzával? Amennyiben eltekintünk ugyanis például a lapok kitépkedésével járó tevékenységektől és csak a rajzolásra összpontosítunk, a digitalizáló toll szinte teljesen képes ezen hagyományos eszközöket leváltani.

Elemmel az örökkévalóságig?
A többi N-trig modellhez hasonlóan ez a toll is elemes: egy AAAA szabványú elemecske bújuk meg a toll lecsavarható kupakja mögött. Amennyiben ez is hasonlóképp bírja, mint társai, nagyjából négyezer órányi firkálásig lesz elég. Azaz talán előbb fogjuk a táblagépet lecserélni, minthogy ez kifogyjon: napi teljesen irreális 8 órás folyamatos körmöléssel is 500 napig virulna kezünkben az írószerszám.

Pontosság: amit te látsz és amit ő lát
A legnagyobb hátránya, hogy – ellentétben a Windows alapú megoldásokkal – itt nem látjuk pixelre pontosan, hova is mutat a toll, ugyanis nincs semmiféle kurzor. Mivel a tényleges kijelző és az azt védő Gorilla Glass-on sikló tollhegy közt nagyjából saccra nagyjából fél-egy milliméternyi távolság van, pixelre pontosan nehéz megsaccolni, hova is fogjuk húzni a vonalat.

Ez hagyományos jegyzetelés közben nem fog gondot okozni, rajzolásnál pedig stílusunktól függ, hogy mennyire: aki mindig is közel hajolva, öt centiről szemezett a sebészi pontossággal vetette papírra vonalait, annak meg kell tanulnia, hova is vetíti pontját a toll. A pontossággal egyébként nincs probléma, az ilyen tollak milliméter alatti felbontással rendelkeznek.

Egy másik probléma az érintőkijelző-toll párossal, hogy együtt nem szabad, hogy működjenek. Gondoljunk csak bele, hogy miként firkantunk egy A4-es spirálfüzetbe: legtöbbször kényelmesen lerakják kezüket. A jegyzetprogramba ugyan építettek egy funkciót, amely kikapcsolja a kézzel rajzolást, amennyiben a toll elég közel található, de az a probléma, hogy ehhez nagyon közel kell rakni a tollat. Tipikusan előbb fogunk a tenyerünkkel vakon ákombákomot húzogatni, minthogy a toll beérjen a kellő távba. A kézzel való rajzolás ki sem kapcsolható, pedig ez az opció evidens lenne egy tollas gépnél, és egycsapásra megoldaná a gondot.

Szoftveres ellátatlanság?
A tablet talán legnagyobb hátránya, hogy engem már korábban megfogott a Windows-os, az itteni Androidnál nagyságrendekkel kiforrottabb és nagyságrendekkel több funkciót nyújtó Wacomos táblagépe(i)m: egy Motion Computing M1400-hoz és egy Fujitsu Stylistic ST5112-höz. A jó hír, hogy ezen gépek funkcionális előnyét a mellékelt program alapos vérfrissítésével erősen csökkenteni lehetne. A Windows-os gépek legnagyobb fegyverténye ugyanis a Microsoft OneNote, amelyhez képest eddig az összes általam látott és kipróbált androidos jegyzetelő alkalmatosság szinte egy kőbalta visszamaradottságát mutatja.

Virtuális füzetecske
A Lenovo által mellékelt jegyzetelő virtuális spirálblokk egyszerre szívderítő és lelohasztó. Látszik rajta, hogy a mérnököknek nem nyomták kezébe, hogy "tessék, a következő évben nem használhatod jegyzetelésre a füzetedet". Ugyan gyorsan létre lehet hozni több füzetet, és az írásfelismerő még magyarul is jól működik, (ebben tehát jobb is a magyarul még mindig nem tudó OneNote-nál) de a toll színének, (amelyből csupán kilenc érhető el) vastagságának változtatásához ki kell ugornunk a beállítások menübe, amely egyszerűen nonszensz. Nincs szövegkiemelő sem, amelyet szintén sokan használnának.

A füzetlapokat csupán pöttyök jelzik alul, így aztán egy adott tartalom, téma megtalálása érdekében végig kell lapoznunk a füzetet. A felismert szöveg betűtípusára mindössze három választási lehetőséget kapunk, amelyekből egyik a Google saját androidos fontja. Jó dolog a képek beillesztése, de a méretezés, a forgatás, az áthelyezés alapvető kívánalmak közé tartozik. A program tehát jó – a kézírás-felismerő része elboldogul valahol a macskakaparás és a szépírás közt félúton levő firkálásommal, bár nem ritkán téveszt szavakat – de szinte teljesen fapados. Amennyiben a kézírásfelismeréstől eltekintünk, az ingyenes, minden Windowshoz járó Journal többre képes, mint a Lenovo Notes Mobile programja.

Miért csak a fizikai füzet?
Ahogyan azt a Galaxy Note kapcsán is elmondtam, fájó, hogy a gyártók még mindig a jegyzetfüzet tökéletes, virtuális mását próbálják megalkotni. Pedig a Microsoft már évekkel ezelőtt rájött, hogy akár javítani is lehet rajta. Ezek közül a legjobbakat említem csak. Legyünk őszinték: mégis ki szeret kifutni a rendelkezésre álló helyből? Sem a Lenovo, sem a Galaxy Note programozói nem jöttek rá, mennyire irdatlanul is kényelmes a virtuálisan végtelenített füzetlap, az áthelyezhető, kijelölhető tollvonások, beillesztett képek, képletek, egyebek.

Teljesítmény?
Mint említettem, a gép a standard Tegra kettes Honeycomb belsővel rendelkezik. A különböző teszteken teljesen átlagos eredményeket ér el: Quadrant-ban 1784, Nenamarkban 42.16 illetve 18.95, Linpackban pedig 37,415 és 63,778-as eredményt kaptunk. Ez azonban nem árul el mindent a gép fürgeségéről, illetve sajnos ennek nem egyszer jelentkező hiányáról. A gép ugyanis hasonszőrű társaihoz képest kissé lassan reagál.

Azt még meg sem szólnám, hogy bekapcsolást követően a zár feloldásával meg sem próbálkozok az első másodpercben – mivel a kijelző ekkor még nem érzékeli ujjamat és a tollat sem – a programok azonban szintén kissé lomhábbak, mint az általam korábban tesztelt vagy használt Tegra 2-es gépeken. Ez valószínűleg a Lenovo által a gépre dobott saját felületének, saját app-boltjának és egyéb, saját belsős fejlesztésű appjainak köszönhető.

Kamera
A gép két fénylesővel lett ellátva, bár inkább muszájból, és ez a minőségükön látszik is. A hátsó öt megapixeles vakut nem kapott, és a vele készült fotók sem mondhatóak igazán élesnek. Esetleges munkára, amennyiben csupán szemléltetés céljából kell lőnünk egy-két képet, elegendőek lesznek, de másra inkább kapjuk elő a fényképezőgépet, vagy akár a mobilt is. A Galaxy S-em is sokkal jobb képeket készít ennél!

Akkuval melóban?
Egy mobil munkagép esetében óriási fontosságú, hogy az akkuja kitartson egész nap. A ThinkPad Tablet ugyan nem teljesít kiemelkedően a tíz colosok versenyében, de 7-9 órás időtartamával nincs is oka szégyenkezni. Akit érdekel, a gépben egy 24,1Wh-s, 3250mAh-s darabot találhatnak, amely természetesen nem cserélhető házilag.

Megéri?
Embere válogatja. A gép nagyszerűen használható jegyzetelésre, firkálgatásra, bár igazán megemberelhetnék magukat a Lenovo programozói, és lekoppinthatnának pár alapvető funkciót egy szövegszerkesztőből! A toll ugyan kissé hangos egy Wacomhoz képest, és nehezebb is, de előbbit csak teljesen csendes környezetben vesszük észre, utóbbi pedig sokaknak tetszik is. A kiegészítő billentyűzettel a tesztek alapján simán kiüti a ringből bármely netbookot sima irodai munkában, és a Tegra 2-nek hála akár játszadozhatunk is, amíg a főnök meg nem látja. Minőségre pedig panaszunk nem lehet.

Ami engem illet, én már rég leváltottam a füzetemet elektronikusra, és örülök annak, hogy végre az androidos készülékek közt is egyre több valódi tollas modell jön ki. Persze sokan furcsa madárnak néztek, azonban ez a jövő: én vissza tudom keresni az összes, nem kopó, nem fakuló jegyzetemet, amennyiben szükséges míg mások írásait az egér rágja, vagy papírgyűjtésen zúzták be.