A Samsung Series 9 tekinthető gyakorlatilag az Ultrabook kategória első fecskéjének: az Amerikában áprilisban megjelent notebook vékony, könnyű és mindezek mellett egyáltalán nem nevezhető lassúnak. Sőt, hála a felhasznált felsőkategóriás részegységeknek, a gép kifejezetten gyors.

Hihetetlen méretek
A Samsung új notebookja alig vastagabb, mint egy hagyományos notebook-merevlemez, és kettő kéne belőle az átlagos laptop súlyának eléréséhez. Ezt többek közt a laptopoknál még ezelőtt soha nem használt duralumínium anyagnak köszönheti, amely egy, a repülőgépek vázszerkezetében használatos könnyű és erős alumíniumötvözet. A titok többi nyitja a hagyományos merevlemez és a kivehető akkumulátor elvetése, valamint az Intel ULV (nagyon keveset fogyasztó, így kevesebb hőt termelő) Core i5 processzorának használata.

Egy pár szó a házról
A gépház nagyját tehát egy meglehetősen erős, de vékony anyagból faragták. A ház tetején, illetve a billentyűzet mellett szálcsiszolt megmunkálással találkozhatunk, amely nagyon jól néz ki, viszont úgy gyűjti az ujjlenyomatokat, mint valami buzgó helyszínelő. A gépház alja elsőre műanyagnak tűnik, azonban ez csak részben igaz: a műanyag borítás mögött itt is alumínium rejtőzik. A Samsung Series 9 nagyon jól néz ki, és hála a fekete színnek, markánsan eltér megjelenése a MacBook Air-től.

Takarékos erőnlét
A notebook az Intel az idei év második negyedévében bemutatott (kétmagos, négy szálas) Core i5-2467M processzorát használja, amely 1,6Ghz-en (turbo: 2.3Ghz) fut. A proci érdekessége, hogy mindössze 17 wattnyi energiát használ, amely ugyan önmagában nem Atom-kategória, de csupán fele az olcsóbb, 35 wattos i5-2410M fogyasztásának.

Homokparti grafika
Ez a processzor már az Intel új Sandy Bridge grafikus vezérlőjével rendelkezik. A múltban az Intel grafikai megoldásának teljesítményére leginkább a „reménytelen” jelző illett, azonban ez az új megoldás markánsan erősebb a korábbiaknál. Igaz, ez is csak annyit tesz, hogy a Series 9 maradéktalanul használható flash-játékokra, viszont az újabb, nagyobb teljesítményigényű játékokhoz nem való.

Merevlemez helyett
A gép kipróbálása után egy dolog miatt nehéz lenne visszatérni a hagyományos merevlemezes – akár asztali – gépek világába. Ez pedig a Samsung által használt 128 gigás SSD, amely nem csak vékonyabb, mint bármelyik hagyományos notebook-merevlemez, hanem a fontosabb feladatoknál több nagyságrenddel gyorsabb is azoknál. A gép nevetségesen gyorsan tölti be a Windowst, és ez csak az első lépés: a programok maguk is néhány másodperc alatt indulnak, az SSD-nek hála megtáltosodott az amúgy sem épp lassú rendszer.

Egy megnyugtató kijelző
Tudom, hogy nem vagyok egyedül, amikor azt mondom: a fényes laptop kijelzőket ki kéne dobni minden laptopból. Ugyan tényleg valamennyivel nagyobb kontraszt-arányt kölcsönöznek a képeknek, de ez a halvány előny mit sem ér, amikor borotválkozó tükörnek lehetne használni mindet!

Emiatt aztán örömteli, hogy a Samsung mérnökei nem ilyen darabot helyeztek el a Series 9-ben. A matt kijelző betekintési szögei ugyan az IPS kijelzőnél megszokottakat nem érik el, azonban a jelenleg elérhető laptopok közül kiemelkedően jónak számítanak. A 13,3”-os LED háttérvilágított darab 1366x768-as felbontással rendelkezik, és 400 nit-es fényerővel.

Adaptív zavarás
A kijelző egyedüli hátránya, hogy alapértelmezett beállításban be van kapcsolva az adaptív fényerő. Ez ugyan elvileg csak a környezeti fényerő alapján állítgatná a monitor fényerejét, azonban tapasztalatom szerint ez sokszor inkább magától a megjelenített képtől függ. Emellett érdekes módon kikapcsolásával sem szűnik meg teljesen: sötétebb részeken jobb szeműek számára látszik, hogy pár százaléknyit mozog fel-le a fényerő.

Doboz-orkán
A gép reklámanyaga ugyan büszkén hirdeti az SRS Premium Sound hangzásjavítási technológiát, azonban a hangszórók mérete és teljesítménye (2x1,5W) egyszerűen képtelen megbirkózni a feladattal: a pirinyó, nagyjából milliméter vékony kivezetésekből dobozhang szűrődik ki. A műkedvelők egyedül a jack kimenetben bízhatnak (illetve a külső hangkártyákban).

Belső akku
A beépített akkumulátornak van egy óriási előnye: mivel nem kell a külön elválasztó házrészletekkel kitölteni a helyet, sokkal nagyobb lehet. A Series 9-be is emiatt került ilyen, felhasználó által nem cserélhető akksi. Persze megvan a hátulütője is: nem lehet pár másodperc alatt friss akkura cserélni, és amennyiben kimúlik, cseréjéhez fel kell bontani a készüléket, azaz beslattyogni vele a szervízbe.

Az akku maga egy hatcellás, 45 wattórás darab. Ezzel a gép vagy majdnem öt és fél órányi netezést, (folyamatos Skyrama alatt ez lecsökkent 4-re), vagy 2,5 órányi játékot jelent. Egy érdekes adalék a laptophoz az úgynevezett „akkukímélő” töltési lehetőség, amely annyit jelent, hogy a gép soha nem tölti fel csurig az akkut.

Beviteli mezők
A Series 9 billentyűzete a megszokott chicklet-stílusú, de immáron állítgatható (vagy automata) háttérvilágítással is ellátott modell. A sötétben teljesen jól használható, a billentyűzet mechanikája kényelmes és halk.

A tapipad a mai világ követelményeihez alkalmazkodva egyfelől támogatja a multitouch gesztusokat, másfelől pedig látszólag nem rendelkezik egy gombbal sem. Ez utóbbi azonban csupán átverés, arról van ugyanis szó, hogy az alul elhelyezett gombokat nem a tapipadtól külön helyezték el, hanem az alá rejtették. Azaz jobb egérgombhoz például a jobb alsó sarkot kell nyomni. A megoldás hátránya, hogy nem pihentethetjük/tarthatjuk ujjunkat a gombokon egerészés közben.

Rejtett lehetőségek
A gép két oldalán alapesetben csupán egy meglehetősen vékonyka tápcsatlakozást találunk. A portokat ugyanis lenyíló fiókokba rejtették, hogy még vékonyabbá varázsolhassák a Series 9-et. Jobb oldalon találhatjuk meg a jack dugót egy micro(!)SD és egy hagyományos USB 2.0 között, míg bal oldalra került a microHDMI, az USB 3.0 és a Gigabites vezetékes hálózat csatlakozója. Utóbbi valójában csak egy kivezetés, mivel máshogy egyszerűen nem lenne hely a hálózati csatlakozónak.

Vezeték nélküli hálózatokkal is baráti viszonyban áll a gép. Amennyiben ugyanis nincs vezetékes hálózat a közelben, bekapcsolhatjuk a 802.abg/n szabványú intel (Ultimate-N 6300) WiFi kártyát, mobiloknak pedig a 3.0-ás Bluetooth adót is.

Megéri?
A piszkos anyagiak: a Samsung Series 9 önmagában 380 ezer forint környékén kapható. Ugyan meg lehet kapni két éves rablánccal is az egyik szolgáltatónál, azonban nem mindenkinek kell még egy extra havi nagyjából tízezres mobilnet előfizetés. A gép viszont nagyon jó minőségű, nagyon gyors, élvezet fél kézben „cipelni”, ezzel szemben viszonylag sokáig bírja és nagyon is kényelmes. A nagy kérdés tehát inkább így hangzik: egyszer veszünk egy ilyen laptopot, vagy két-háromszor lecseréljük a jóval gyengébb, de önmagában olcsóbb, lassabb, nehezebb alsókategóriás laptopot?