Windows vagy Android? Könnyebb test, vagy extra funkcionalitás? Érintőképernyőhöz készített, vagy anélkül is könnyen használható rendszer? Ez a nagy kérdés, és hála az Acernek, most megtekinthetjük a táblagépek két végletét: itt a Windows-t futtató W500 és az androidos A500.

Közös kijelző
Mindkét gépnek csodálatos kijelzője van: egy 10”-os, 1280x800-as (tehát 16:10 arányú), tippre IPS kijelző. Utóbbi annyit jelent, hogy a kijelzők bármilyen szögből használhatóak, a színek nem csapnak át negatívba vagy halványabb árnyalatokba (mint a laptopok többségén), ehelyett még extrém szögekből is jó színeket kapunk. Mindkét kijelző meglehetősen nagy fényerővel rendelkezett.

Minőség a nevem
Mindkét Acer gép első osztályú konstrukció. Míg azonban a W500 a billentyűzettel együtt egy netbook vagy relatíve tömzsi ultrahordozható látványát nyújtja, az A500 szálcsiszolt hátlapjával sokkalta karakteresebb, bár még mindig elegánsan visszafogott látványt nyújt.

Hasonló, de mégis különböző
Mivel a két rendszer (még) nem képes ugyanazon a hardveren natívan futni, ezért evidens, hogy a külső hasonlóságok ellenére belül igencsak eltérő a két modell. Lássuk tehát, mégis mi az a néhány dolog, amelyben hasonlóak, de mégis eltérőek a gépek!


A méret a lényeg?
A 10”-os méret miatt mindkettő készülék eléggé hordozható: bár egyik sem fér el egy kisebb női táskában (ellentétben a 7”-os tabletekkel), egy normálisabb méretű oldaltáskában már könnyen meglapulnak.

A két gép ugyan önmagában formára, méretre és súlyra is hasonló, bár a W500 kissé terebélyesebb (260x177x13,3 vs 275x190x16mm billentyűzet nélkül, x19,5mm azzal) és már önmagában is húsz dekával nehezebb (770 vs 970 billentyűzet nélkül, illetve 1,58 kiló azzal). A legnagyobb különbség persze az, hogy a W500-hoz egy felcsatolható, teljes billentyűzetet is kaptunk.

A lényeges agy
Ugyan mindkét gép kétmagos, az A500 a már sokat látott 1Ghz-es Nvidia Tegra processzorát használja, míg a W500 egy nagyon új, nagyon friss AMD Fusion C-50-es APU magot. Ez utóbbi az AMD válasza az Intel Atom processzoraira, és ami azt illeti, nagyon jóra sikeredett – persze netbook kategóriában. Ne feledjük, hogy míg a Tegra egy felsőkategóriás processzor, az AMD Fusion családja netbookokba és hasonló teljesítményű tabletekbe  lett szánva!

Memória: dupla vagy semmi?
Ugyan memóriában a W500 duplaannyival (2GB vs 1GB), ráadásul gyorsabb fajtával (DDR3 vs DDR2) rendelkezik, valójában az operációs rendszer különbségei miatt mindkét gépről elmondható, hogy elegendővel rendelkezik. Az A500-ban található mennyiség a legnagyobbakkal van egy szinten, míg a W500 a processzora teljesítményéhez mérten szintén várhatóan sok ideig elég lesz.

Háttértár
Ugyan a netbookok az integrált SSD-s kezdetek után áttértek az olcsó, hagyományos háttértárakra, a W500 szerencsére nem követte ezt a trendet. Ehelyett Androidos társához hasonlóan egy 32 gigabájtos SSD háttértárat találhatunk benne. Azaz egyik gépen tárold adatunk sem fog kárba veszni egy nagyobb zötykölődés miatt.

A W500 azonban egy lényeges részletben itt nagyon csúnyán lemarad: a Windows 7 Home Professional sajnos elfoglalja a háttértár nagyját: csupán nagyjából 13 gigabájtnyi szabad hely marad a felhasználónak és programjainak, míg ez az A500-nál nagyjából 30. Azaz a W500 vásárlásánál talán jobb, ha rögtön veszünk hozzá egy 16-32 gigás SDHC kártyát, míg az A500-nál ettől eltekinthetünk.

Kártyavár
Mindenki futott már ki a rendelkezésre álló helyből, így aztán jó hír, hogy mindkét gép háttértárát lehet memóriakártyákkal bővíteni. A W500-as nagyméretű SDHC és MMC kártyákat, míg androidos testvére microSDHC kártyákat eszik.

Látlak ám!
Ugyan mindkét modellt két kamerával szerelték fel, de az A500 kenterbe veri Windows-os társát: Az A500 ugyanis hátul egy vakus öt megapixeles darabbal, míg elöl egy két megapixelessel lett felszerelve. Ehhez képest a két 1,3 megapixeles, vaku nélküli webkamera érezhetően gyengébben teljesít. A W500 mellett egy indok szól azonban: szerintem sokkal jobb helyre (a felső, hosszú keret közepére) került a két kamera, mint az androidos társánál, ahol is normálisan megfogva könnyen bemaszatolhatjuk azt.

Csatlakozók minden felé
Az első és legfontosabb: mindkét gépen kapunk teljes mértékű, nagy USB csatlakozókat. Az A500 oldalán egyet (egy microUSB társaságában), amelyre természetesen akár egy billentyűzetet is ráköthetünk, ha épp úgy tartja kedvünk, és nem akarunk Bluetooth-szal szórakozni.

A W500-as ennél többet kínál: magán a gépen két USB portot helyeztek el, azonban ezeket a felcsatolható billentyűzet eltakarja (illetve egyiket elhasználja). Szerencsére azonban a billentyűzet két oldalán is található egy-egy USB 2.0-ás port. Szintén mindkét gépen található HDMI port, azonban míg a W500-nál a netbook/notebook kategóriában megszokott teljes méretűvel találkozunk, addig az A500 egy microHDMI portot kínál.

Vezetékes és anélküli nélküli élet
A két gép a 802.11b/g/n szabványú WiFi hálózatokra képes felcsimpaszkodni, azonban míg Bluetooth tekintetében az A500 „csak” 2.1+EDR szabványt támogatja, a W500-as már 3.0-val érkezik. Vezetékes netben a W500 van otthon egyedül, és ő is csak a billentyűzettel egyesítve: ekkor ugyanis egy gigabites ethernet portot is használatba vehetünk. Az A500 egy verziója, az A501 nagy extrája, hogy 3G mobilhálózatokat is támogatja.

Videó és muzsika tíz percben
Mindkét gép nagyszerűen használható videózásra, illetve zenélésre. Az A500 a mellékelt Clear.fi programnak hála támogatja a DLNA médiafájl megosztásokat, míg a W500 Windows futtat. ;) A két gép közül azonban, ha választanom kéne, akkor a W500-at tenném meg hangerő és hangminőség nyertesnek


A nagy különbségek
Egyik kőkemény táblagép, míg másik akár netbookká is alakítható: a két modell valójába a sok hasonlóság ellenére nagyon is különbözik: teljesen másra használható és teljesen más teljesítményt nyújt. A W500 egy hordozható (teljesítményben is) mini munkagépként is használható, míg az A500 inkább szórakozásra való, kikapcsolódásra.

Játék vagy sem
Nem azt mondom, hogy a W500-zal nem lehetne játszani, hiszen végre nem egy Intel gyengeség van a gépben, hanem egy AMD 6250-es lapkát integráltak. Azonban ez PC-s körökben még mindig az alsó kategória, és ezt a nagy felbontású kijelző is csak tetézi: a játékok közül jobb, ha csak a régebbi, avagy az új, de alacsonyabb részletességű (pl jó kis független játékokat) próbáljuk nagyobb (nem teljes) részletességben futtatni.

Ezzel szemben az A500 teljesítménye akkora, hogy már a géphez is mellékelnek két teljes és egy próbaverziós játékprogramot: a Need for Speed Shift androidos verzióját, egy Let’s Golf nevű sportjátékot, valamint a Hero of Sparta demóját. Ezek mindegyike teljesen jól játszható, és az érdeklődők számára akár több tucat órányi szórakozást is hozhat.

Itt hadd jegyezzem meg, hogy a grafikai teljesítmény persze relatív: a legjobb, legszebben kinéző 3D-s androidos játékok ugyan szép teljesítménynek számítanak egy mobil géptől, azonban PC-s világhoz képest részletességben legalább 5, inkább 10-15 éves lemaradásban vannak még mindig.

Működés és készenlét
Ebben a kategóriában az A500 az, amely a sárga földig veri a W500-at. Sajnos egyik gép sem rendelkezik cserélhető akksival. Ugyan a W500 egy cellával többet kapott (3 vs 2), a két akksi kapacitása hivatalosan ugyanannyi (3260 mAh), ráadásul a Windows masina saját tapasztalaton szerint nagyjából feleannyi ideig bírja bekapcsolva.

Míg ugyanis a W500 egy gyenge WiFi jelen lógva, minimumra levett (de este még így is kissé talán kicsit túl magas) fényességgel négy óra tizenöt percig bírta, az A500-at videózva-netezve hét óra körül érte el a végzete. (Egy kevésbé agresszív vírusirtóval, vezetékes neten lógva még tovább is bírná a gép!) Meg kell jegyeznem azonban, hogy a W500 meglehetősen sokáig bírta terhelő játékkal is: nagyjából két és fél óráig, ami egy Windows-os mobil géptől szép eredmény.

Az A500 azonban nem csak ezzel érdemli ki a figyelmet: öröm az ürömben (csak WiFi, nincs 3G), hogy a készülék készenléti ideje egyszerűen fenomenális. Gyakorlatilag ugyanis nem fogyasztja az akkut a gép, ha lekapcsoljuk alvásba, pont, mint a NookColor. Azaz ezt a gépet nem kell naponta-kétnaponta töltögetni, ha csak nem használjuk annyira intenzíven.

Kezelőfelület
A Windows családban még a Windows 7 felülete sem érintőképernyő-barát, annak ellenére, hogy az első tábla PC-re kiadott verzió még XP-ből született meg. Az Acer azonban szerencsére itt is mellékelte az Iconia-nál már tüzetesebben tesztelt extra kezelőfelületét. A W500 azonban csupán egy, jóval kisebb kijelzővel rendelkezik. Azaz az ott megszokotthoz képest a képernyő sokkalta zsúfoltabbnak fog tűnni.

Melyiket válasszam?
Az Acer A500 egy tisztes iparos az Android 3.0-ás táblagépek közül. Ugyan nem rendelkezik az Asus Transformer akkuidejével, cserébe azonban még a billentyűzet nélküli változatnál is érezhetően olcsóbb. Akinek egy igazán jó minőségű, mégis megfizethető árú Honeycomb táblagépre van szüksége, az az A500-ban megtalálja ezt.

A W500 alapverziója ugyan csak minimálisan drágább, de szerintem csak a billentyűzettel együtt érdemes megvásárolni. Ezért az extra felárért cserébe ugyanis nem csupán egy billentyűzetet kapunk, hanem egy teljes, szokatlanul jó képernyővel bíró netbookot.

Munkára a Windows miatt természetesen a W500 használható jobban, bár amennyiben igazán hosszú ideig maradunk kettőhúsz nélkül, az A500 nagyobb akkuideje miatt jobb választás lehet. Filmnézésre ugyan a W500 is kiválóan – sőt, az összes netbook és legtöbb notebook társánál jobban – alkalmas, hála a gyönyörű IPS kijelzőnek, azonban az A500-nak nincs szüksége aktív hűtésre. No nem mintha a W500 zajongana, egy belvárosi lakásban valószínűleg a W500 be-bekapcsoló ventilátorát sem venné észre az ember.

Játékra szokásainktól függ, hogy melyik gép alkalmas. Az A500-zal a legújabb, legjobban kinéző androidos játékok sem fognak akadozni, míg a W500 esetében jobb, ha eltekintünk a jelen csúcskategóriás játékoktól. Azonban ezzel együtt részletességben még mindig a W500-on futó játékok fognak nyerni.

Összességében tehát attól függ, mit szeretnénk: egy kényelmes (de mégis „csak”) netbookként is használható, Windows-os táblagépet, ahol az érintőkijelző kellemesen kiegészíti a billentyűzetet, avagy egy felsőkategóriás Android Honeycomb tabletet, amely nem holmi extra adalékkal emelkedik ki a mezőnyből, hanem azzal, hogy mindent jól csinál, és fogdosás nélkül semmit nem ér.