A történet egész pontosan 1994-ben kezdődött, amikor is hét mamutcég úgy döntött, hogy egy az addigi számítógépes csatlakoztatási technológiáknál minden szempontból fejlettebb megoldást fejleszt ki. Ez a hét cég a következő volt: Compaq, DEC, IBM, Intel, Microsoft, NEC és Nortel. Chipformába először az Intel öntötte a végülis USB, vagyis Universal Serial Bus (univerzális soros busz) névre keresztelt újdonságot, még pedig 1995-ben. Aztán 1996 elején az első, tehát 1.0-ás USB specifikációkat is bejelentették. Nos, valahogy így kezdődött az a sikertörténet, mely mind a mai napig tart, sőt várhatóan a jövőben is folytatódni fog. A siker titka pedig nem más, mint a rendkívül széles körű támogatás és a kényelmes használat, vagyis, hogy USB-n keresztül gyerekjáték egyszerűséggel teremthetünk kapcsolatot a számítógépünk és például a nyomtatónk, a telefonunk, vagy egy külső merevlemez között.

Első nekifutás
Az 1.0-ás első kiadást követően két évvel érkezett meg a javított 1.1-es verzió, és tulajdonképpen ez volt az első széles körben elterjedt USB. És akkor most nézzük a sebességet: az első generációs USB low-bandwidth módban 1,5 Mbit/s-os, full-bandwidth üzemmódban pedig legfeljebb 12 Mbit/s-os adatátviteli sebességet biztosított, és ez akkoriban elegendőnek is bizonyult. Ha például veszünk egy 4,5 MB-os MP3 fájlt, akkor az elméleti maximális sebesség (1,5 MB/s) mellett ez az állomány 3 másodperc alatt transzportálható.

Második kör
Aztán elérkezett 2000 áprilisa, amikor is elkészült a 2.0-ás USB szabvány. A Hi-Speed becenevet kapott újdonság sebességét igen komoly mértékben sikerült megnövelni, hiszen az elméleti 480 Mbit/s-os (60 MB/s) maximum tempó a korábbinál negyvenszer fürgébb adatmozgatást tett lehetővé. A kéziszámítógépek, mobiltelefonok és digitális fényképezőgépek egy új csatlakozót honosítottak meg a piacon, a jó öreg miniUSB-t, majd pedig 2007-ben megérkezett az ennél is kisebb microUSB, ami mára szépen lassan széles körben használatos szabvánnyá vált a mobiltelefon piacon.

Harmadik verzió
Ahogy telt múlt az idő, a felhasználók egyre nagyobb állományokkal találkoztak a hétköznapokban: az 1-2 megapixeles fotók 12-14 megapixelesre nőttek, a pár 100 MB-os videók helyét pedig átvették a több GB-os HD anyagok. Az idő pedig, mint tudjuk, az egyik legnagyobb kincs, és senki sem szeret hosszú perceket ülni a számítógépe előtt, amíg az másol, másol és még mindig csak másol. A felmerült igényekre a Super-Speed névvel illetett USB 3.0 a válasz, melynek specifikációit 2008 őszén véglegesítették. Hogy mennyi az annyi? Nos, a harmadik generációs USB elméleti maximális sebessége 5 Gbit/s (625 MB/s), ami több mint tízszeres ugrást jelent a 2.0-hoz képest - hamarosan kiderül, hogy a gyakorlatban pontosan mennyivel gyorsabb az újdonság.

Kraft
Az USB interfész azonban nem csak adatátvitelre használható, hanem a készülékek akkumulátorának töltésére is. Azonban nem egy olyan USB periféria kapható a kereskedelmi forgalomban, mely USB-ről egyszerűen nem tud elegendő energiát szippantani a működéséhez, így ezekhez hálózati adaptert kell használnunk. Az USB 2.0 5 Voltos feszültség mellett maximum 5 készülék számára tud 100 mA áramerősséget biztosítani, vagyis összesen 500 mA-ra képes (2,5 W-os teljesítmény). Az USB 3.0 esetében a feszültség változatlanul 5 Volt, de már 6 perifériát képes ellátni 150 mA áramerősség mellett, vagyis a 900 mA mintegy 80 százalékos növekedést jelent az elődhöz képest (4 W-os teljesítmény). Ennek előnye, hogy adott esetben nem szükséges külső tápforrást használni, illetve, hogy az akksitöltési folyamat a korábbiaknál kevesebb időt vehet igénybe.

Csatlakozók
Az USB 3.0-t gyorsan fel lehet ismerni, lévén, hogy az ilyen csatlakozó aljzatok a hivatalos ajánlás szerint (bár nem kötelezően) kék színűek. A jól ismert Type A (gazdaoldali) csatlakozó első ránézésre semmiben sem különbözik a 2.0-ás szabványhoz képest, azonban ha közelről alaposan megnézzük, kiderül a turpisság: a korábbi négy kis érintkező mellett öt újabb is fellelhető a belsejében. Ennek köszönhetően egy új USB 3.0 kábel egy régebbi USB 2.0 portra is minden további nélkül rácsatlakoztatható. A Type B (perifériaoldali), elsősorban nyomtatókban használatos csatlakozó aljzatnak viszont már a külalakja is változott, a csati lényegesen nagyobb lett. Egy USB 2.0 kábel simán bedugható egy USB 3.0-ás Type B aljzatba, ellenben egy USB 3.0-ás kábel már nem illeszthető be egy régi aljzatba.

Természetesen a microUSB csatlakozó sem úszhatja meg a változást: a 3.0-ás USB szabvánnyal kompatibilis csati lényegesen szélesebb elődjénél. Itt is igaz a fenti tétel, miszerint egy 2.0-ás microUSB csati simán bedugható egy 3.0-ás aljzatba, fordítva viszont már nem járható ez az út. Az újgenerációs USB esetében a kábelhossz kapcsán is felfedezhető némi változás. Az USB 2.0 szabvány 5 méteres kábelhosszról tesz említést, az USB 3.0 viszont már csak 3 méterről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy USB 3.0 esetében is használható 5 méteres kábel, viszont 3 méter felett már nem garantálható a maximális sebesség. Említést érdemel továbbá, hogy az USB 3.0 négyféle energiatakarékossági szintet támogat: az U0 a full-power, az U3 pedig az alvó mód.

Mi kell hozzá?
A 2008-ban debütált USB 3.0 szabványra épülő első, kézzel fogható termékek idén év elején mutatkoztak be, és azóta szépen sorban jelennek meg a piacon. Az első USB 3.0 kontrollert az NEC jelentette be 2009 májusában, a forgalomban pedig 2010 elején bukkant fel. Igazán nagy mennyiségben mind a mai napig csak az NEC gyárt ilyen kontrollert. Az Intel és az AMD egyelőre nem biztosít natív USB 3.0 támogatást, ami bizony egyelőre komoly gátat jelent a technológia térnyerésének. Amennyiben minden jól megy, akkor az AMD idén év végén, az Intel pedig valamikor 2011-ben mutatja majd be első USB 3.0 kompatibilis chipkészleteit. Addig is az alaplapgyártók kiegészítő chipekkel teszik USB 3.0-képessé termékeiket, a felhasználók pedig utólagos USB 3.0 kártyákat vásárolhatnak meglévő régi PC-ikbe.

Ilyen kártya például az Asus U3S6, mely a világon először kombinálja egymással az USB 3.0 és a 6 Gbit/s-os SATA adatátvitelt. A takaros kis kártyán egész konkrétan két darab USB 3.0 (hátul) és két darab SATA csatlakozó aljzat (belül) található. USB fronton egy NEC, SATA fronton pedig egy Marvell kontroller van megbízva a feladatok ellátásával. Nem elhanyagolható szempont, hogy az U3S6 csak és kizárólag PCI Express x4-es slotba helyezhető be, így ha nincs ilyen az alaplapunkon, akkor máris el lehet felejteni a dolgot. A piacon egyébként számos olyan kártya kapható, mely PCI Express x1-es foglalatba dugható.


Próba cseresznye
Az Asus hazai képviseletének jóvoltából egy Asus N82JV típusjelzésű, a világon elsők közt USB 3.0 kompatibilis notebookkal fogtuk vallatóra a technológiát. Az egyetlen USB 3.0 csatlakozó aljzattal felvértezett N82JV egyébként egy igazi multimédiás mindenes, hiszen többek közt egy 2,67 GHz-es Intel Core i7 M620 processzor, 4 GB RAM, egy Nvidia GeForce GT 335M grafikuskártya, valamint egy 500 GB-os Hitachi merevlemez rejtőzik benne. Az operációs rendszer szerepét ezúttal egy 64 bites Windows 7 Ultimate tölti be. Itt jegyzendő meg, hogy az USB 3.0 még olyan új, hogy alaphelyzetben a Windows 7 sem tartalmaz hozzá drivereket, így azokat magunknak kell telepíteni.



A notihoz egy USB 3.0/SATA 6G kompatibilis külső winchestert is sikerült szerezni. A masszív fémházban egy 7200-as percenkénti fordulatszámú, 500 GB kapacitású Seagate Barracuda merevlemez teljesít szolgálatot. A teszt során 4,5 GB adatot mozgattam Total Commanderben, mindkét irányban. Amikor a belső vinyóról másoltam a külsőre, átlagosan 40 MB/s-os sebességet sikerült elérni, a folyamat pedig 1 perc 53 másodpercig tartott. Ugyanez USB 2.0 esetén 20-22 MB/s-os tempó mellett 3 perc 22 másodpercnyi időt vett igénybe.


Amikor a külső merevlemezről indult a másolás befelé, 75-90 MB/s-os sebességet és alig 58 másodperces komplett másolási időt sikerült regisztrálni. A régebbi USB-vel 20-25 MB/s jelentette a plafont, így a másolás 3 perc 5 másodpercig tartott. A dolgok jelenlegi állása szerint tehát tízszeres sebességnövekedést senki se várjon, de a 3x-os tempónövekedés benne van a dologban. Egy villámgyors SSD-vel egyébként vélhetően még inkább ki lehetne aknázni az USB 3.0-ban rejlő lehetőségeket.

Firewire, eSATA
Az USB riválisok közül mindenképp említést érdemel az Apple által kifejlesztett Firewire (IEEE 1394), mely első körben 400, majd 800 Mbit/s-os tempóra volt képes, aztán pedig 2008-ban elfogadták a már 1,6-3,2 Gbit/s sebességű FireWire S1600 és S3200-as szabványt is. A SATA (Serial Advanced Technology Attachment) sebessége az első és a legfrissebb harmadik generáció között 1,5-ről 6 Gbit/s-ra nőtt, és hasonló sebességnövekedésnek lehetünk tanúi az eSATA kapcsán is.

Light Peak
Izgalmas új fejlesztés továbbá az Intel által tavaly ősszel leleplezett Light Peak, mely sokak szerint a legnagyobb chipgyártó alternatív megoldása az USB 3.0-ra (ezért sem kapkodik USB 3.0 fronton az Intel). Ez az optikai adatátvitelen alapuló új technológia már első körben 10 Gbit/s-ra képes, és egészen 100 Gbit/s-ig gyorsítható, tehát lassúnak semmiképp sem mondható. Hátrány azonban, hogy nem kompatibilis egyetlen korábbi megoldással sem, illetve, hogy a külső eszközök számára nem biztosít tápot.

Konklúzió
Az USB 3.0 immár nem valami távoli ködbe vesző, elérhetetlen okosság, hanem egy nagyon is kézzel fogható és mindenképpen ígéretesnek tűnő új fejlesztés. Tesztjeink azt mutatják, hogy egy külső merevlemez használata esetén, ha nem is tízszeres, de háromszoros sebességnövekedés mindenképpen elérhető. A későbbiekben várhatóan ennél is jóval nagyobb tempót lehet majd kicsikarni az USB 3.0-ból: ha a 625 MB/s-os elméleti maximális sebesség nem is, de 400 MB/s-os adatátvitel azért realizálható lesz, és ez azért már nem piskóta. Szimpatikus továbbá a megnövelt áramerősség és a visszafelé történő kompatibilitás. Mindenesetre a vásárlással szerintem nem igazán kell sietni, érdemes inkább megvárni, amíg a gyártók szépen benépesítik termékeikkel ezt az új piaci szegmenst.

További érdekes cikkek:
Mit tud az új Bluetooth?
SSD bemutató
Új ASUS notebook jön, 3.0 USB-vel