Mennyi az annyi?
A tesztünk legolcsóbb monitorja a Samsung BX2450 a maga nyolcvanezer körüli árával, míg a HP ZR24w százötnél kezdődik. A legdrágább pedig az ASUS lett az LS246H modell száztízével. Mire fel a különbség? Egyáltalán, mire jók ezek a monitorok?

Előre szólok, hogy a galériában sokkal több képet és monitoronként két-két teszteredményt (elektronika késleltetés CRT-hez képest és a panelek utánhúzása) is megtalál a kedves olvasó. Betekintési szögeket szemléltető képeket is ott találják, akit ez érdekel.

Miben egyeznek?
A monitorok közül a Samsung és az Asus 1920x1080-as, 16:9-es mozis fullHD felbontást használ, míg a HP 1920x1200-as 16:10-es képarányút. Mindegyiken található VGA (D-SUB) bemenet, és a két HDMI csatolós darabon egy-egy sztereó minijack hangkimenet is, ugyanis egyik sem rendelkezik hangszóróval.

Samsung BX2450
Kezdjük tehát a legolcsóbbal! A BX2450 a Samsung energiatakarékos monitorcsaládjába tartozik, és ez nem vicc. Míg az Asus monitor egy 65 wattos notebook-táppal érkezett, a HP pedig 85-öt evett, ehhez csupán egy lapos, 35 wattos darabbal jött. A specifikációk szerint egyébként ebből csupán 27-et fogyaszt a monitor.

A LED háttérvilágítás mellett ez a külső táp is szerepet játszott abban, hogy a monitor mennyire is vékony. A hasonló felépítésű HDTV-hez hasonlóan ez is csupán néhány centi vastag. Ezt az érzetet erősíti a kivitelezés is, az oldalra kinyúló üveglappal és a gyengéden hajló hátával.

A futár úgy adta át, hogy „hoztam egy tévét”, és el kell ismernem, részben igaza volt. A monitor ugyanis a hagyományos D-SUB (VGA) bemenet mellett két HDMI bemenettel is rendelkezik. Így aztán kisméretű, de fullHD felbontású HDTV-nek is használható mondjuk a konzol, Blu-ray lejátszó és a set top box mellé.

Sajnos azonban a kiváló fogyasztás és a tetszetős méret mellett két hiányossága is van a BX2450-nek. A talpa két részből áll, és ezek csatlakozásánál az egymásba fogásuk nem túl jó, és állításra sem ad semmilyen lehetőséget. Emellett nem rendelkezik VESA kompatibilis fali/asztali tartókhoz használható csavarmenetekkel sem. Pedig nagyszerű lenne mondjuk a falra felfüggeszteni!

A kijelző TN+film panelje miatt a betekintési szögei meglehetősen szerények. Az állítást nélkülöző talp pedig rontana a helyzeten. A Samsung mérnökei azonban egy nagyon ügyes extra funkciót építettek a BX2450-be, amelyet Magic Angle névre kereszteltek. Ennek segítségével – öt lépcsőben – hardveresen állítani lehet a színeket annak függvényében, honnan is nézzük. Nem vártam tőle csodát, de tény: meglepően sokat javít a rossz szögből nézett képen. Persze ezzel egy időben elrontja a képet a más szögből nézők számára.

A kezelőgombok érintésérzékenyek, amely – még PDA-hoz szokott emberként is – megszokást igényel. Mivel a feliratokon kívül nincs semmilyen ujjal érezhető nyoma a gomboknak, sajnos fél szemünket a feliratokon kell tartanunk beállítás közben.

A talpra megoldást jelent egyébként a BX2440, amely annak ellenére, hogy csak egy számban tér el, nagyban különbözik a BX2450-től. Ennél ugyanis egy „fullextrás” talpat kapunk, amely segítségével akár 90°-kal is elforgathatjuk a kijelzőt, 2 wattal kevesebbet eszik és VESA kompatibilis is. Cserébe nem 2ms-es, hanem 5, és a két HDMI helyett egy DVI csatlakozót kapott. Akinek tehát nem kell a 2ms, annak a tízezerrel olcsóbb kistestvér is jobb.

Előnyök:
- kicsi fogyasztás
- vékony
- gyors panel (2ms)
- nagyon kis késleltetésű elektronika
- Magic Angle
- 2 HDMI bemenet

Hátrányok:
- talp és a VESA-75/100 felfogatás is hiányzik
- (embere válogatja) érintőgombok


Asus LS246H
A dizájnermonitor. A társaság legjóképűbb darabja. Ezt nem csak a mérnökök vonalzózták össze, hanem valaki olyan, akinek volt stílusa. Az LS az, amelyet tárgyalóban, céges bemutatókon látna szívesen az ember, az unalmasabb modellek helyett. Így néz ki egy luxusmonitor.



A forma azonban két kompromisszummal járt. Az első, hogy a „talp” nem enged nagy mozgásteret, csupán néhány fokot lehet rajta állítani. Előre dönteni pedig egyáltalán nem, és itt is hiányzik a VESA felfogatás, bár ez sem épp egy duci monitor. Ez azonban mindennapi használat során valószínűleg nem zavarná az embereket.

A másik, valódi probléma a tükröződés. A kijelző elejét ugyanis fényes üveg (kristály) fedi, amely egyébként az alátámasztásról is gondoskodik. Ez mind szép és jó, egészen amíg be nem kapcsoljuk. A fényes tartalmak megjelenítésénél még nem érezhető annyira a tükör-effektus, de mondjuk egy sötét horrorfilmet, vagy bármi más, feketéhez közelebb eső tartalmat nem mutatnék rajta napközben.

Este azonban a – hagyományos TN+film – kijelző csodás képet ad, ez tagadhatatlan. Mivel 2 milliszekundumos, ezért az utánhúzást sem fogjuk érezni. A monitor azonban ezzel együtt is valószínűleg túl drága az átlag felhasználónak. Még akkor is, ha egy ilyet az ember nem két-három évre vesz.

Előnyök:
- mutatós design
- élénk színek
- gyors panel

Hátrányok:
- tükröződés
- talp alig állítható


HP ZR24w
A HP monitora a kakukktojás. Ellentétben a másik két monitorral ugyanis, ebben egy IPS panel lakozik. Mégis mit jelent ez? Mesés színeket és sokkal jobb betekintési szögeket. Ezt a monitort egy profi grafikus is használhatja, hiszen a másik kettővel ellentétben ez képes az iparban használt sRGB színskála teljes egészét megjeleníteni. A panel minősége egy jobb fotón is rögtön szembeötlő.

 A hátrány a nyolcvan watt körüli fogyasztás és a méret. A ZR ugyanis nagyjából 50%-kal több helyet követel asztalunkból, és úgy saccra ugyanennyivel nehezebb is a másik kettőnél. A súly miatt azonban a mérnökök nem száműzték a kijelző belsejéből a tápegységet, így külső táp helyett szabványos kettőhuszas kábellel csatlakozik a hálózatba.

A monitor állítható magasságú talppal rendelkezik, és ami szerintem minden monitorra kéne: USB kimenetel oldalt és hátul. Végre nem kell lenyúlni az asztal alá ha kapunk egy pendrive-ot, és akár a billentyűzetet és egeret is bedughatjuk a négy port valamelyikébe. További extra a displayport, amellyel egyik másik versenyző sem rendelkezett. Igaz, a HDMI port sajnos kimaradt.


Előnyök:
- színek
- betekintési szögek
- stabil, méretes talp pivot (90°-kal elforgatás) funkcióval
- USB elosztó

Hátrányok:
- nagy fogyasztás
- nehéz


Melyik legyen az asztalomon?
Mint fentebb is említettem, igazából mindegyik monitor másra jó. A Samsung egyfajta lecsupaszított, miniatűr TV (azokhoz képest a tuner és a bemenetek nagyja hiányzik) a kisszobába. Az Asus egy ízléses adaléka lehet egy tárgyalónak, a HP pedig annak lehet jó, aki jobb színeket és betekintési szögeket kíván. Mindegyik tárgyalt modellnek megvan a maga jellegzetes hátránya. A Samsunghoz kéne egy jobb talp, az Asushoz kevesebb tükröződés, a HP-nak pedig egy kiadós fogyókúra.

A nagy kérdés persze, hogy akarunk-e 70-120 ezret elkölteni egy monitorra? Miért nem elég az a gazdaságos negyvenezres? A válasz viszonylag egyszerű: az extrák – legyen az bemenet, design vagy képminőség – azok, amikért érdemes feltörni a malacperselyt. Persze nem mindenkinek, de ajánlott elgondolkodni!

Kapcsolódó anyagaink:
Monitorok 20-tól 300 ezerig - melyik kell nekünk?
Miért nem kell a 3D tévé?
Az LG újdonsága már itthon is: LED monitor tévé