A tablet PC-k (táblagépek, kinek melyik elnevezés tetszik) az iPad megjelenéséig itthon szinte teljesen ismeretlenek voltak. Léteztek, de túl drágák, furcsák és távoliak voltak az elterjedéshez. Nyugatabbra persze picit más volt a helyzet, de még ott is inkább az ipari, orvosi és üzleti területeken terjedt használatuk.

Mire használható?
Ez változó. Kisebb felbontású grafikai munkára, ágyban videózásra, képregények és könyvek olvasására például csodás. Én magam az egyetemen használt A4-es spirálfüzeteimet váltottam ki egy Slate típusú modellel. Ehhez nagy segítség volt az Office-ban megtalálható OneNote. Persze nem tökéletes, hiszen a Windows 7 egyébként szuperül működő kézírás-felismerője magyarul nem, csak angolul tud.

Mi is az a táblagép?
Az egyszerű megnevezés jelenleg igazából legalább három különböző, néhány elemben azonos gépcsoportra bontható. Mindegyikükre igaz az, hogy a képernyőt bökdösve – spéci tollal vagy kézzel – adhatunk ki a parancsokat. Egér helyett így mutogatunk rajtuk.

1: A hagyományos „írótábla” (eredeti nevén: „Slate”)
Ez a csoport az, amely az iPad beérkezéséig leginkább ismert volt. Nincs billentyűzetük, ránézésre nem állnak másból, csak egy kijelzőből meg néhány extra gombból, be- és kimenetből. Gyártója válogatja, hogy lehet-e hozzá kapni felcsatolható billentyűzetet, de általában fizikai klaviatúra nélküli használatra képezték ki őket. Európában talán legjobban ismert képviselőjük az üzleti szegmensbe szánt, felsőkategóriás Fujitsu Stylistic ST6*** sorozat.

Ezen gépeket többször láttam már óriási GPS-ként használva. Igaz, ez inkább kisebb repülőgépeken dívik, ahol van hely az általában 12”-os kijelző számára. Fontos megjegyezni, hogy eleddig ezen gépek szinte mindegyike a notebookokban is használt processzorokat kapta – illetve azok alacsony feszültségű, még kevesebbet fogyasztó társait – nem pedig az Atom vagy Celeron modelleket. Erre mondjuk pont ellenpélda a korosodó, VIA processzoros HP Compaq TC1100.

2: A mobilagyú „írótábla” (azaz az iPad-félék)
E csoport relatíve új. Használhatóságban valahol a hagyományos slate és a mobiltelefon között vannak. Azoknál általában valamivel kisebbek, azonban az okostelefonokból átemelt processzorok miatt jóval tovább bírják. Cserébe a tényleges számítási kapacitás kisebb és az asztali gépeken megismert programjaink egyike sem fog futni rajtuk. Több ilyen programnak van mobil változata, de például egy Photoshopot vagy Firefoxot a három csoportból csak ezek nem képesek futtatni.

3: Az átalakítható (convertible)
Az átalakítható táblagépek félúton állnak a notebookok (vagy netbookok) és a valódi táblagépek közt. Talán legismertebb képviselőjük az IBM/Lenovo X61t (a modellszám végi „t” fontos!) és korábbi változatai, de itt az új, X201 tablet is. Ezen gépek első ránézésre teljesen átlagos notebookoknak tűnnek. Aztán levedlik a báránybőrt: képernyővel felfelé is lezárható tetejük.

Ilyen üzemmódban vaskos slate-ként működnek Szinte mindegyikükre jellemző, hogy kicsit többet nyomnak, mint sima, nem átalakítható társaik. Cserébe ott a billentyűzet. Ezen gépek legnagyobb hátránya azonban talán az egy szem zsanérban rejlik: a gyártók mondhatják, hogy mennyire strapabíróak, de ez sokszor csak reklámszöveg. A lecsökkent számú, sokkal nagyobb igénybevételnek kitett alkatrészek nem mindig tűrik jól a használatot.

Mi van bennük?
A gépek általában 7” (általában a 2. csoportbeliek) és 12” (a másik kettő) közti képernyőmérettel büszkélkednek. Talán a legfontosabb tény, hogy egyáltalán nem minden táblagépen van érintőképernyő! Igen, az iPad-on és a hasonló árkategóriás modellek – legyenek azok bármelyik csoportban – általában ilyen kijelzővel rendelkeznek. A felsőbb árkategória azonban néhol meglepetést okozhat.

Mivel operál a rendszer?
Jelenleg a három nagy – és tableteknél ténylegesen használható – operációs rendszer a Windows 7, az iOS és az Android. (Utóbbi kettő természetesen csak mobilprocesszoros gépeken.) A Windows Vista lassabb, az XP-be pedig csak baltával faragták bele ezen gépek támogatását. A legjobb, ha az első háromnál maradunk.

Processzorban az erő?
Egy évvel ezelőtt szinte hallani sem lehetett Atom processzoros táblagépekről. Szinte egytől-egyik olyan chipeket kaptak, amelyek teljesítménye nem csak épp, hogy elég a mindennapos netezés-videózás-szórakozás hármasra. Mostanra viszont boldog-boldogtalan atom-magos táblagépet akar kihozni. Ez a Windows 7 mellett nem biztos, hogy a legjobb választás. Egy korszerű, 1,2-1,6 gigahertzes kétmagos Core Duo processzor azonban teljesítményben és akkuidőben is jó.

Memóriazavar
A processzor után legfontosabb a memória mennyisége. Amennyiben Windows rendszert futtat a táblagép, két gigabájt alatt nem érdemes megvenni. Ezzel vigyázni kell, mert néhány bejelentett gépben nem lehet majd bővíteni az alapértelmezett egy gigabájtot. Míg egy androidos gépnél ez bőven sok lenne, itt alulról verdesi a minimum ajánlott mennyiséget.

Akkuidő – mennyi az annyi?
Az iPad megjelenésekor óriási fegyvertényként mutatták be a tíz óra akkuidőt. Ezzel már tényleg egy teljes napot el lehet lenni. Ez ugyan a mobiltelefon processzorral rendelkező táblagépek sajátja, de a hagyományos gépeknek sem kell bujkálniuk szégyenükben.

Az általam használt Fujitsu Stylistic ST5112 például – annak ellenére, hogy immáron közel négy éves – egy akkuval 4,5 – 5  órán át működik! Amennyiben lekapcsoljuk a kijelzőt, illetve használjuk a Windows alvás funkcióját, simán kitart egy akkuval is egész nap. Amennyiben mégsem lenne elég, alvás közben cserélhető az akku.

Digitalizáló? Az meg mi?
A grafikusok és a kézzel körmölt jegyzeteket használók legjobb barátja. (A grafikusok számára: ez általában egy Wacom digitizer/digitalizáló tábla, közvetlenül a kijelző alá szerelve.) Emiatt hanyagolható az érintőképernyő. Sőt, régen ez volt az egyetlen módja annak, hogy ellenálló kijelzővel szerelhessék a táblagépeket.

Akkor ugyanis csak rezisztív érintőkijelzőket gyártottak ekkora méretben, amely megkövetelte a puha réteget a kijelzőn. A digitalizálós gép azonban akár edzett üveglapot is rakhatott – mondjuk – a felhasználó könyöke és a tényleges kijelző közé. Hasonló használat az érintőképernyős modelleket százezres szervízkörútra küldte volna.

Mostanra azonban végre megjelentek a kapacitív érintőképernyők, amelyekhez már nem kötelező a viszonylag könnyen sérülő kijelző. A digitalizáló további előnyei azonban megmaradtak: jóval pontosabb és a gyorsabb mozgást (kézírást) is képes követni, a komolyabb grafikus programok közül mindegyik támogatja, és nem kell aggódnunk, hogy a képernyőre rakott könyökünk esetleg bezavar és megnyomja a „minden törlése” gombot. Az elemet nem igénylő ceruza pedig minimum két gombot tartalmaz, a drágábbak pedig négyet.

Persze hátrányai is vannak a digitalizálós táblagépeknek. Egy cseretoll általában öt, de inkább tízezer forint. Igaz ugyan, hogy kompatibilis a nagy grafikus programokkal, de a processzor és a kijelző felbontása miatt csak átlagos (tehát nem sok tíz vagy száz megabájtos) képek feldolgozása képzelhető el.

Nem kezelnek egyszerre több tollat sem a készülékek, így például csak a point-and-click (csak egeret igénylő) kalandjátékok és néhány nyugisabb stratégiai élvezhető a slate gépeken. Ellentétben az érintőképernyőkkel, itt a toll hegye nem fog mindig egybeesni a kurzorral; néha kalibrációra szorul. Talán nem kell mondanom, de a legdrágább modelleket érintőképernyő mellett digitizerrel is felszerelik.

Milyet válasszak? Mire figyeljek?
Egy táblagép kompromisszumokkal jár. Lehet, hogy le kell mondanunk az eddigi operációs rendszerünkről, a billentyűzetről és teljesen új beviteli módszert kell elsajátítanunk. A kissé idegenkedőknek talán a legjobb választás egy táblagéppé átalakítható notebook megvétele, hiszen így bármikor visszatérhetnek egy hagyományos laptophoz. Ebben az esetben azonban csak és kizárólag Windows 7 alapú, notebook béllel megáldott gépekben gondolkodhatunk.

Amennyiben elég bátrak vagyunk a billentyűzet elhagyásához, mérlegelnünk kell: digitalizáló, vagy a most irtózatosan nyomott kapacitív érintőképernyőt választjuk? Mindkettőnek megvan a saját előnye. Utóbbin például akár ujjal is gépelhetünk, míg előbbi precízebb grafikai feladatokat is elvégezhetünk. Például műszaki rajzot szerkeszthetünk, vagy a program számára ismeretlen betűket és képletet vethetünk virtuális papírra menükben való kotorászás nélkül.

Amennyiben nem munkára, hanem csak például médialejátszásra vennénk a készüléket, inkább gondolkodjunk kisebb modellben! Nem mindegy ugyanis, hogy egy fél, vagy másfél kilós táblagépet kell kézben tartanunk a film közben.

További meggondolandó, hogy mennyit is bír a gép akkuja, illetve cserélhető-e. Amennyiben bír annyit, hogy – logikusan átgondolva – mindig kibírja nap végéig, a cserélhetőség csupán egy esetben fog felmerülni, mint igény: ha elromlik a belső akku.

A végső döntés
Ennek a joga természetesen az Olvasót illeti meg. A cikk célja csupán az, hogy rávilágítson: a tabletek sokkalta szélesebb skálán mozognak, mint azt általában gondolják.

További írásaink a témában:
Hivatalos: jön a Google tablet
Tablet PC - a jövő füzete?
Forradalmat csinált az iPad
Fujitsu Stylistic 6012: élet billentyűzet nélkül