Tavaly október 20-án élőben számoltunk be a nagy Apple eseményről, ahol Steve Jobs és kis almás csapata bemutatta az új iMac-et és a hozzá tartozó látványos tárgyakat, a Magic mouse-t és az Apple remote nevű távirányítót. Elképedve olvastuk, hogy a 24”-os kijelző 27-esre nőtt, de nem gondoltuk, hogy valahova alkalmunk lesz kipróbálni egy ilyen monstrumot. Tévedtünk. Pár napig nálunk vendégeskedett a legnagyobb iMac, még ha az egyik leggyengébb konfigurációval is.

Cool
Hiába éljük a hordozható gépek világát, a monitorba épített számítógép, köztük az iMac még mindig cool. Az iMac nem egy asztal alá rejtős masina, - igaz esetében nincs is mit odadugni – hanem egy kifejezetten divatos, nyálcsorgatós darab, amivel bármilyen sznob társaságban felvághatunk. És a sznobság fogalmától a mai napig lédús az alma.

Mielőtt elkönyvelnénk az iMacet gazdag ficsúrok játékszereként, érdemes körbenézni a piacon, és máris megváltozik a véleményünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a 27”-os verzióért elkért 450 ezer forint körüli összeg ne volna rengeteg és sokak számára megfizethetetlen, hanem azt, hogy a hasonló all-in-one desktopok, a Dell, a HP, a Sony vagy a Gateway logójóvál mind ilyen árban vannak, sőt nemritkán ennél is többe kerülnek. 

Soha nem volt ekkora
A 27”-os iMac forgalmazása nem indult valami fényesen. Az első szállítmányokban jó pár hibás darab került a kiéhezett felhasználókhoz, akik kénytelenek voltak törött képernyőjű, vagy a be sem kapcsoló gépeket kicsomagolni. Mostanra rendeződött a helyzet, aki megveszi a létező eddigi legnagyobb iMac-et garantáltan nem fog csalódni. Legalábbis nem így.

Az alumínium iMac legutóbbi bemutatásakor három colt nőtt a korábbi csúcsmodellhez képest, miközben a 16:10-es képarány 16:9-re váltott. A 27”-os változat így az eddig legimpozánsabb gép, amit valaha láttunk, kecses, mégis óriási, egyből rabul ejti az embert. Ez a kijelző közel kétszerese annak a méretnek, amit az átlagjúzer bámul nap, mint nap a munkahelyén.  

A többi hardveres hozzávaló már nem ennyire ütős. A 3 GHz-es Core2Duo processzor csak átlagosnak mondható, még szerencse, hogy ennél csak erősebbet lehet választani. Az új i5-ös és i7-es Intel procik szintén ott vannak a palettán.

Sok a jóból
A 2560X1440-es felbontás és a kristálytiszta kép már az első indításkor letaglózott bennünket. A szánk tátva maradt, ráébredtünk, hogy az eddig monitorunk a szemétdombra való, és kapásból HD minőségű trailerekért kezdtük bújni a netet. Aztán kicsivel később rájöttünk: ez már sok a jóból, nem nekünk való egy ekkora monstrum. A böngészőt teljes ablakra kihúzva már nagyobb részt tesz ki a fekete csík, mint maga a weboldal, meglepően sokat forgatjuk a fejünket, és a szokásos iPod fülhallgató zsinórjával sem tudunk eléggé messze kerülni a képernyőtől. Nagyjából ilyen tüneteket észleltünk az első nap.

Ami kimaradt
Átlagos otthoni vagy munkahelyi felhasználásra tehát teljesen felesleges ekkora képernyő, oda bőven elegendő volna a kisebbik 21,5”-os változat. Akkor mire jó a 27-es?  Dolgozni, tervezni remek lehet. Fésülködő tükörnek szintén megteszi, mivel a kijelző annyira fényes, hogy gyakorlatilag az összes fekete felületben magunkat látjuk viszont. A Bioshock demójával játszva például rendszeresen a saját tükörképünktől kaptunk frászt.  


Mozizni, játszani sem utolsó, kár, hogy itt is jelentős kompromisszumokra kényszerülünk. A Blu-ray meghajtó szándékosan kimarad az iMacből, hogy az Apple ne rontsa saját filmkölcsönző üzletét, valamint hiába ilyen oltári nagy a képernyő, külső forrást keveset tudunk rádugni. Gyakorlatilag csak Almás terméket lehet rákötni, játékkonzolról ne is álmodjunk.

Persze, nem állítom, hogy nem verném földhöz a fenekem örömömben egy ilyen géppel az asztalon, de azért az iMac sem hibátlan.